Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2011-02-01 / 2. szám
10 2011. február- mym paksi atomerőmű-Érdekességek külföldről Víz alatti atomerőmű épülhet Franciaországban Az állami irányítású tengerészeti védelmi társaság (DCNS) polgári célokat szolgáló, víz alatti reaktortípus kifejlesztését tervezi. A program célja a partvidéki települések és a kisebb szigetek villamos energiával történő ellátása - szerepel a cég honlapján. A cég közleményében jelzi, hogy megegyezett az Arevával és Francia Atomenergia-bizottsággal (CEA) egy tanulmány közös kidolgozására a jelzett témában. Az is nyilvánosságra került, hogy a társaság már két évet dolgozott a Flexblue néven futó projekten az Areva, az EdF és a CEA bevonásával. A négy partner előtt álló feladatok a következő fázisban: - a műszaki megoldások részletes vizsgálata, - a piaci potenciál elemzése, - a Felxblue versenyképességének összevetése más energiaforrásokéval, - a nukleáris fegyverkezés kérdései és természetesen a nukleáris és a fizikai biztonsági szempontok elemzése. Ezen nagy volumen kidolgozása várhatóan két évet vesz igénybe. A speciális reaktort torpedóbiztosra tervezik, az épület hossza száz méter körül lesz, a rendszer tömege 12 ezer tonna körül várható. A költséget néhány százmillió euróbán említik, a teljesítmény 50 és 250 megawatt között lehet, ami elegendő akár egymillió ember ellátására is. A létesítményt néhány kilométerre a partoktól horgonyoznák le az alapzathoz, ahol a tenger mélysége 60 és 100 méter között van. A kitáplálás víz alatti kábeleken történne. A technológiát illetően a cég nagyon bizakodó, mivel saját, kipróbált megoldásait használná, amelyek már negyven éve szolgálnak a hajókon és a tengeralattjárókon. Ezeknek a kisteljesítményű reaktoroknak a „veleszületett" előnyei lehetővé teszik az ütemezett befektetéseket és az igények kielégítésének alakíthatóságát. Az Areva nyilatkozata szerint a kis és közepes teljesítményű reaktorblokkok alkalmazása lehetőséget ad arra, hogy megfelelő választ adjunk az energiaigény világméretű növekedésére és a nukleáris energia iránti megújult érdeklődésre. Ráadásul ezzel csökken az üvegházhatású gázok kibocsátása és megőrizhetők a fosszilis tüzelőanyagok. Franciaországnak sok tapasztalata van az idevágó technológiák tervezése és építése terén, csakúgy, mint a rendszerintegráció és az üzemanyagok fejlesztése terén is. Az Egyesült Államok, Oroszország, Japán és más országok is élen járnak a nukleáris meghajtás tengeri alkalmazása terén - szerepelt még az Areva közleményében. Japán átmenetileg felfüggeszti az urándúsítást Tavaly decemberben a Japan Nuclear Fuel Ltd. cég (JNFL) felfüggesztette a Rokkashóban található RE-2B telephely centrifugáinak üzemét, hogy kitermelje az azokban felhalmozódott dúsítmányt. Ezekben mindaddig nem lesz termelés, ameddig az új szeparátorok lesznek üzemben. Az intézkedés célja az, hogy biztonságos feltételeket biztosítsanak az új egységek üzembe helyezéséhez. A cég 2010 márciusában kezdte mega két új egység telepítését. Ezek kapacitása 75 tonna- SWU/év (szeparációsmunka-egység), így a teljes termelési volumen évi 1050 tonna-SWU-ra nő. Az első leválasztó egység idén szeptemberben áll munkába, egy év múlva kerül sor a másik szeparátorsor üzembevételére. Az első egység felének a szerelése már be is fejeződött. A JNFL szokásos éves konferenciáján Yoshihiko elnök a 2011-es évet az „ugrás évének” nevezte, mivel ez náluk a Nyúl éve. Terveik között szerepel egy MOX-típusú üzemanyagot gyártó telep létesítése is. Forrás: NucNet és JAIF, 2011. január Varga József Nukleáris és más energiaipari balesetek kockázatának összehasonlítása Egy 2010-es OECD-NEA tanulmány az atomerőművek lehetséges kockázatát hasonlította össze más energiaforrásokéval. Az adatokat a Paul Scherrer Intézet (PSI) bocsátotta a NEA rendelkezésére, a vizsgálat adatbázisa minden olyan balesetet tartalmaz, amely legalább 5 fő azonnali halálával járt 1969 és 2000 között. Az anyag megállapítja, hogy a balesetek megelőzése és a következmények hatékony felszámolása mindenekelőtt a mélységi védelem koncepciójának alkalmazásával biztosítható. Ehhez járul az atomenergetikai létesítmények szilárd biztonsági kultúrája, amely alapvető feltétele a többszörös mélységi biztonsági gátak épségének. Az üzemeltetési mutatók és indirekt módon a biztonsági kultúra szintje folyamatos javulást mutatnak az utóbbi két évtizedben az egész világon és minden reaktortípusra vonatkozóan. Az atomreaktorok konstrukciója is fejlődött, ami szintén csökkentette a kockázatot. Mivel a jelentős környezeti kibocsátással járó balesetek igen ritkák, a kockázat csak valószínűség-számítási módszerekkel becsülhető. Ez a kockázat az első generációs erőművekhez képest a mai III/III+ generációs erőművekben 1600- szor kisebb. A megtörtént, legkevesebb öt azonnali halálos áldozattal járó balesetek összehasonlítása azt mutatja, hogy a közhiedelemmel ellentétben az atomenergia-kockázat igen kicsi: Több mint 2500 ember hal meg évente nem nukleáris energiával kapcsolatos balesetben, és ez a szám folyamatosan emelkedik az energiaigény növekedésével párhuzamosan. 1969 és 2000 között a szén- és olajipari baleseteknek 2259 és 3713 halálos áldozata volt az OECD-országokban, valamint 18 017 és 16 505 áldozata a nem-OECD országokban, tehát éles különbség van a fejlett és fejlődő országok között. Kínában egyetlen vízerőmű-balesetben 29 924 ember halt meg. Ugyanakkor az atomenergetikában mindössze egy baleset történt ebben az időszakban (Csernobil), amely 31 ember prompt halálát okozta. A csernobili baleset következtében kibocsátott radioaktív anyagok sugárzása következményeként kialakuló késői (látens) fatális megbetegedések figyelembe vételével és lineáris, küszöb nélküli dózishatás összefüggést (LNT) feltételezve, a halálos áldozatok száma a következő 70 évben 9000-33 000 között mozoghat a különböző becslések szerint. Ugyanilyen megközelítéssel a háttérsugárzás 1500- szor több halálos áldozatot (összesen 50 millió ember) szedne ugyanezen időtartam alatt, ez természetesen szintén becslés, mert a megbetegedések azonosítása lehetetlen. Ha a látens elhalálozások számát össze akarjuk hasonlítani a fosszilis energiaipar megfelelő adataival, megemlíthető, hogy az OECD Környezetvédelmi Igazgatósága 320 000-re becsülte a korai halálozások számát a levegőben lévő, fosszilis eredetű részecskék belégzéséből egyedül a 2000. évben. Tehát a fosszilis tüzelőanyagok használata miatt létrejövő látens megbetegedések becsült száma messze meghaladja minden más energialánc hasonló adatainak összegét, beleértve Csernobilt, ugyanakkor az atomenergetikai balesetek sokkal nagyobb publicitást és lakossági figyelmet vonzanak. A modern atomerőművek látens halálozási mutatói csak valószínűségi biztonsági elemzéssel (PSA) becsülhetők. A gyakorisághatás-görbék szerint az OECD- országokban a több mint száz halálos áldozattal járó súlyos balesetek gyakorisága kevesebb, mint egytizede a szén-, olaj-, földgáz- és vízenergialáncok baleseteinek, és csaknem egy ezrede az LPG (folyékony propán-bután) energialánc becsült baleseteinek. Dr. Szerbín Pável NEA Nudeer Energy Agency Lézeres meghajtású űrhajókon dolgoznak az USA-ban Az űrhajók indítása évtizedek óta ugyanazt a képet idézi fel az emberekben: rikító narancssárga lángokat egy felfelé emelkedő rakéta teste alatt, amely aztán tovatűnik az égen. Néhány kutató azonban egy olyan rendszeren dolgozik, mely mindezt megváltoztathatja: a hagyományos, kémiai folyamatokra épülő meghajtás helyett lézerekkel és mikrohullámmal hajtaná meg űreszközeit a NASA - méghozzá a Földről. Az eddigi, fedélzeten lejátszódó explozív vegyi folyamatokat felváltó koncepció neve „sugárzott hőmeghajtás”. Ez a technológia lehetővé tenné, hogy többször felhasználható, egylépcsős rakétákkal célozzuk meg a világűrt, amelyek 2-5-ször nagyobb hasznos terhet tudnának szállítani, mint a hagyományos rakéták. Ez természetesen csökkentené a különböző eszközök Föld közeli pályára juttatásának költségeit is. A NASA jelen pillanatban is végzi azt a tanulmányt, mely a fent vázolt lehetőségeket vizsgálja meg. Az előzetes tervek szerint márciusra már készen is lehetnek az ítészek a vizsgálati eredményekkel. Nézzük azonban meg egy kicsit közelebbről a technikai különbségeket a régi és az új koncepció között! A régiben az üzemanyagot és az oxidáló anyagot az égéstérbe juttatják nagy nyomás alatt, ahol aztán égés megy végbe. Ez olyan gázokat termel, melyek nagy sebességgel lövellnek ki a hajtómű füvókáján keresztül, ezzel hajtva előre az űrhajót. Az új rendszerben mikrohullámokat, illetve lézersugarakat fókuszálnának a rakéta fedélzetén levő hőcserélőre. A hőcserélő aztán továbbítaná a sugárzásból származó energiát a folyékony hajtóanyagra (valószínűleg hidrogénre), mely ezáltal forró gázzá változna, aztán (hasonlóan a hagyományos módszerhez) kilökődne a hajtómű füvókáján keresztül. „Az alapötlet az, hogy olyan rakétákat építsünk, amelyek a Földön hagyják az energiaforrásukat” - mondja Jordin Kare, a Kare Technical Consulting elnöke, aki már 1991-ben kidolgozta a lézeres meghajtás koncepcióját. „Az energiát a Földről továbbítjuk az űrhajóra.” Amennyiben a lézersugár folyamatosan éri az űreszközt, akkor 8-10 percbe telne a Föld körüli pályára juttatás, míg mikrohullámok esetén 3-4 perc is elég lenne. A hőmeghajtásra épülő eszközök biztonságosabbak is lennének a vegyi rakétáknál, mivel nem tudnak felrobbanni, és nem szabadulnak meg részegységektől repülés közben. Kisebbek és könnyebbek is, mivel a rendszer nagy része a Földön marad. „Általában egy konvencionális rakéta esetében három lépcsőre van szükség, és a hasznos teher mindössze 3%-ot tesz ki” - mondja Kevin Parkin, a NASA mikrohullámos projektjének vezetője. „Ez a hajtási rendszer egylépcsős lesz, a hasznos teher pedig 5-15%.” A legnagyobb probléma a lézermeghajtással kapcsolatban eddig az a tévhit volt Kare szerint, hogy nagyon nagy és költséges lézerre lenne szükség. A helyzet azonban az, hogy kereskedelmi forgalomban kapható lézerekkel is megvalósítható a dolog, melyek ráférnek a szállítmányozásban használt konténerekre. Ezekből néhány százat egybeépítve már készen is állna a rendszer. Mindegyik külön teleszkóppal és célzórendszerrel rendelkezne. „Az egész nagyjából ráférne egy golfpályára” - mondta Kare. Vessünk most egy pillantást a kitűzött célokra és a számokra: a legkisebb lézeres rendszer 25-100 MW-os lenne, a mikrohullámos rendszer 100-200 MW-os. Rövid távon a sugárzott hőmeghajtást többek között mikroműholdak alacsony Föld körüli pályára állítására lehetne alkalmazni, illetve magasságmódosításokhoz, űreszközök lelassításához a Föld felé történő ereszkedés során. A jövőben viszont a Holdra és más bolygókra történő utazások során, valamint az űrturizmusban is alkalmazható lenne a technológia. Nagyobb távolságok azonban jóval nagyobb teleszkópokat és lézereket igényelnének. A Jupiter egyik holdjára való eljutáshoz már több milliárd wattos lézerre lenne szükség, egy csillagközi szondához pedig akár több százmilliárd wattosra. Semmi vész, mert Kare szerint a lézertechnológia 50 év alatt elérhet erre a szintre. (Forrás: Space Daily) Simon Zoltán NEI SmartBrief Üzemidő-hosszabbítás a Palo Verde atomerőműben Az amerikai nukleáris hatóság nem lát semmilyen olyan biztonsági problémát, ami megakadályozná, hogy az arizonai atomerőmű megkapja az üzemidő húsz évvel történő meghosszabbítására vonatkozó engedélyt. A három reaktorral rendelkező telephely az Egyesült Államok legnagyobb ilyen létesítménye, Phoenix városától 80 kilométerre, nyugatra található. A blokkok nyomottvizes típusúak, 1986 és 1988 között léptek üzembe, az összteljesítmény 4200 megawatt fölött van. Közel négymillió háztartás és egyéb fogyasztó kap innen áramot Arizona, Új-Mexikó, Texas és Kalifornia államok területén. A jelenlegi üzemidők 2025 és 2027 között járnak le. Az üzemeltető Arizona Public Service Co. 2008 decemberében fordult a hatósághoz, hogy mindhárom blokkra megszerezze a 20 éves extraüzemidőt. Részvényvásárlásokra készül a KEPCO A Korea Electric Power Corporation részesedést kíván vásárolni tengerentúli urándúsító és gázkitermelő cégekben, hogy biztosítani tudja nyersanyaggal való ellátottságát hazai és külföldi erőműveiben. Mint nukleáris technológiát exportáló cég, rendelkezünk a magas szintű építési és üzemeltetési képzettséggel, de nincsenek urándúsító létesítményeink, és ez egy fontos értékelési kritérium - közölte az állami cég egyik képviselője. Házon belül úgy értékeltük, hogyha részesedést szerzünk dúsítóüzemekben és biztosítjuk az üzemanyagot, akkor ez segíteni fogja a külföldi erőműépítésekre benyújtandó pályázataink sikerét. A magát megnevezni nem kívánó hírforrás visszautasította azt a feltételezést, hogy nem lenne felhatalmazott a médiával való konzultációra. Egy 1991-es deklaráció alapján Dél- Korea nem birtokolhat urándúsító üzemeket. Egy dél-koreai konzorcium 2009 decemberében kaparintott meg egy 40 milliárd dolláros szerződést, amelynek keretében négy reaktorblokkot építhet az Egyesült Arab Emírségekben. Ez lenne a térség első ilyen beruházása. A cég szóvivője 2009 novemberében jelentette be, hogy Litvániában nyertek el pályázatot atomerőművi blokkok építésére, ennek értéke 4,1-6,8 milliárd USD közé tehető. Azóta viszont a cég semmilyen sikert nem ért el a kemény piaci versenyben, és továbbra is keresi a külföldi piacokra való betörés lehetőségét. Forrás: NEI SmartBrief, 2011. január Varga József Orosz-japán együttműködés Január nyolcadikén Dmitrij Medvegyev orosz államfő aláírta azt a törvényjavaslatot, ami ratifikálja a Japánnal folytatandó együttműködést a nukleáris energia terén. Az egyezmény a két kormány között 2009 májusában jött létre, és most Japán is lépéseket tesz a jóváhagyás irányában, de kellő óvatossággal kezeli az elhasznált üzemanyagból visszanyert urán újradúsítását. Vlagyimir Putyin miniszterelnök 2010 októberében küldte el az iratot a Szövetségi Gyűlésnek. Annak alsóháza (Állami Duma) december 22-én, felsőháza (Szövetségi Tanács) december 24-én hagyta jóvá azt. Amikor az egyezmény életbe lép, Japánnak lehetősége lesz nukleáris technológiai eszközök Oroszországba történő szállítására, élvezheti a közvetlen hozzáférést a dúsítatlan és a dúsított uránhoz, és különböző szolgáltatásokhoz juthat, mint például a visszanyert urán újradúsítása. Sor kerül a nukleáris biztonsággal kapcsolatos információk cseréjére, uránlelőhelyek további kutatására, a könnyűvizes reaktorokat érintő tervezési és üzemeltetési kérdések vizsgálatára, a radioaktív hulladékok elhelyezésének vizsgálatára, környezetvédelmi kutatások fejlesztésére, valamint a radioaktív izotópokkal kapcsolatos együttműködés kiterjesztésére. A hasadóanyag 20 százalék fölé történő dúsítása és a kiégett üzemanyag reprocesszálása további előzetes hozzájárulásokat igényel. Emiatt bizonyos érzékeny technológiák - dúsítási eljárások, újrafeldolgozási technológiák és létesítmények, plutónium átadása és szállítása - nem szerepelnek az egyezményben. Törökország is japán segítséget kap Az elmúlt év végén született memorandum a két ország között, aminek célja olyan együttműködés kialakítása, ami támogatja a török állam azon erőfeszítéseit, hogy létre tudja hozni a nukleáris energia bevezetéséhez szükséges infrastruktúrát. A terjedelembe beletartozik az atomerőművi fejlesztés, a kapcsolódó ipar kialakítása, a humán erőforrás biztosítása és a lakossági bizalom megnyerése helyi és országos szinten is. Törökország már együtt dolgozik az oroszokkal atomerőmű létesítésére a mediterrán térségben, és Dél-Koreával is hasonló programot folytat egy Fekete-tenger melletti területen. Hogy melyik program valósul meg elsőként, azt nem tudjuk, de a kijelölt indítási dátum 2017. Forrás: Japan Atomic Industrial Forum, 2011. január Varga József
