Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2011-11-01 / 11. szám

2011. november 15 u mym paksi atomerőmű A turbina haboltó rendszer átalakítása A műszaki igaz­gatóság projekt főosztályán (pfo) a közelmúltban egy projektet hoz­tak létre a turbina haboltó rendszer­hez kapcsolódó, ún. habosanyag gyűjtő tartály kiépítésére. Az át­alakítás keretébe tartozó műszaki feladatokról az illetékes szakember, Ulrich István projektvezető adott át­fogó tájékoztatást lapunk olvasói számára.- Mi a turbina haboltó rendszer fel­adata?- A turbina haboltó blokkonkénti ol­tórendszer az egy blokkhoz tartozó tur­binák fő- és gravitációs olajtartályainak tűzvédelmére szolgál. Tűz esetén, a be­rendezés működésbe hozása nyomán, a tartályok és a beton védőfal közötti tér - az ún. kármentő - feltöltődik középhab­bal (középhabnak azt a közepesen stabil és elég laza szerkezetű habot nevezzük, amely jól alkalmazható mind a szabad­ban, mind zárt terekben). A hab a kiala­kult tüzet elfojtja. A működtetés kézzel - a személyzet jelzésére -, vagy automati­kus tűzjelzésre történik. A rendszer a mű­ködéséhez szükséges vizet az „A” és a „B” soron kiépített tűzi-víz hálózatról kapja, melyen 7,5 bar az üzemi víznyomás. A víz és az atomerőműben használatos habkép­ző anyag (sthamex f-15) keverési aránya a keverőszeleppel állítható be. A beállítási értéket a rendszer üzembe helyezése­kor határozzák meg és állítják be kb. 3 % arányra. A víz és habképző anyag elegye egy gerincvezetékbe kerül, ahonnan 4 db mágnes-szeleppel kezdődően, négy veze­téken juthat a habgenerátorokon keresz­tül az oltandó helyre.- Mi tette szükségessé a rendszer át­alakítását, azaz a habosanyag gyűjtő tartály kiépítését?- A szintetikus habanyagok alkotói a fluort tartalmazó tenzidek, amelyek jel­lemzően igen stabil vegyületek, biológiai lebomlásuk rendkívül lassú. A szinteti­kus habanyagok nagymértékben terhel­hetik a környezetünket a bennük lévő vegyi anyagok miatt. A habanyag-kon­­centrátumokra vonatkozó biológiai köve­telményeket a 2000. évi XXV. törvény és végrehajtási rendeletéi szabályozzák. A turbina osztály személyzete a környezet­­tudatos üzemeltetés érdekében 2009-ben többször is mintát vett a habpróbáknál keletkezett habosanyagból, melyet eljut­tattak az akkori környezetvédelmi cso­porthoz (kvcs, jelenleg környezetvédel­mi osztály, kvo). A minták kiértékelését akkreditált laboratóriumban végezték el. A kvcs állásfoglalása egyértelművé tet­te, hogy a haboltásnál keletkező habos­anyag erősen toxikus, ezért gyűjtése és hulladékként való kezelése indokolt. Ezen túlmenően további vizsgálatok történ­tek arra nézve, hogy a jelenleg is használt habképző anyagot ki lehet-e váltani a kör­nyezetre ártalmatlan habképző anyagra. Egyértelművé vált, hogy a rendelkezésre bocsátott információk alapján a habkép­ző anyagok ismert - biztonsági adatlapon megnevezett - összetevőik, koncentrá­ciójuk azonosak, így ökotoxicitásukban alapvetően nincs különbség. Ezért a más habképző anyaggal történő he­lyettesítés nem válhatott megoldás­sá a kibocsáthatóság problémájára. Ennek megfelelően az akkori mű­szaki döntéshozó értekezlet (mdé) engedélyt adott a beruházás azon­nali megkezdésére.- Mi az átalakítás lényege?- A habpróbáknál (haboltásnál) bekevert, valamint a csővezetékek öblítésénél, haboltás utáni takarítá­soknál keletkezett habosanyag, gyűjtőve­zetékeken keresztül egy kb. 8 m3-es ausz­­tenites, a -3,60 m-re épített tartályba jut. A tartály zsompjába egy búvárszivattyú került, amellyel a habosanyag a tartály­­kocsiba tárazható. A gyűjtővezetékeket úgy alakították ki, hogy a haboltás során érintett helyekről össze lehessen gyűjteni a keletkezett habosanyagot.- Hol tart jelenleg a kivitelezés?- Az átalakítások két blokkon (2-es és 3-as) elkészültek, üzembe helyezésük a hivatalos habpróbákkal egy időben sike­resen lezajlott. Az 1-es blokkon elkészült a fogadótartály, és a gyűjtővezetékek kiépí­tését végzik. A 4-es blokki tartály elősze­relése a vállalkozó telephelyén folyamat­ban van. Terveink szerint ebben az évben befejezzük az átalakításokat, így a jövő évi habpróbáknál már szervezetten gyűjt­hető a keletkezett habosanyag, megvédve környezetünket annak káros hatásától.- Milyen cégek vesznek részt a kap­csolódó munkákban?- A 2010. szeptember 2-i logisztikai zsűri határozata értelmében három kivi­telező cégtől kértünk ajánlatot a munka elvégzésére. A PA Zrt. végül az Olajterv Zrt.-vel kötötte meg a fővállalkozói szer­ződést. Az alvállalkozók a DC GÉPSZER Kft., amely a gépész, az ÉPSERV Kft., amely a villamos, és a Pakett Kft., amely az építészeti átalakításokat végzi. Prancz Zoltán A habosanyag tartály és az ahhoz kapcsolódó szintmérő Új blokk üzembe helyezés előtt WANO-vizsgálat Indiában India Tamil Nadu államában, az egyenlítőtől 7 foknyira, közvetlenül az óceán partján Kudan­­kulam néven két orosz tervezésű WER, azaz nyomottvizes blokk épült, egyenként 1000 MW villamos teljesítménnyel. Tóth János, biz­tonsági főosztályvezető részt vett az új blokkok üzembe helyezése előtti WANO-vizsgálaton, szeptember 4-17. között. Ebben az időszakban az 1. számú, a vizsgálat tár­gyát képező blokkon fejeződött be a melegjáratás, és kezdődött el a primer köri rendszerek és berendezések átvizsgálása az első üzemanyag-behelyezés előtt. Rövid áttekintést adva India energiapolitikájáról, érdekes tény, hogy míg a fukushimai katasztró­fa csökkentette az atomenergia vonzerejét Nyugaton, annál inkább nő a vonzereje Indiában, hiszen az ország fejlődésének hajtóerejét az atomenergetikában látják. India a nukleáris kapacitását 4,5 GW-ról 2020-ra 35 GW-ra, 2030-ra pedig 63 GW-ra szeretné növelni, ami elég ambiciózusnak tűnik. A Nemzetkö­zi Atomenergia-ügynökség adatai szerint jelenleg 20 atomerőművi blokk üzemel és további 5 áll építés alatt. A blokkok többsége nehéz­vizes reaktorral üzemel, amelyek alapvetően kanadai fejlesztésűek, de az első kanadai blokkok üzembelépése után India saját fej­lesztésű hasonló reaktorral felszerelt blokkokat létesített. A WANO-vizsgálat céljáról, folyamatáról és annak eredmé­nyéről, valamint saját tapasztalatairól és élményeiről kérdez­tem Tóth Jánost.- Mi a WANO-vizsgálat célja és feladata új blokk üzembe helyezése előtt?- A cél annak megállapítása, hogy az erőmű üzemelte­tetése, karbantartása és minden műszaki és humán háttér­­tevékenysége a nukleáris biztonság elsődlegességének figye­lembe vételével történik-e. Ehhez kapcsolódóan még vannak vizsgálandó területek, amiket itt most nem sorolnék fel, erről több hasonló cikk jelent már meg az Atomerőmű újságban. Az üzembe helyezést megelőző vizsgálat alapvető célja an­nak megállapítása, hogy az erőmű készen áll-e a nukleáris biztonság magas szintjén történő üzemeltetésre.- Milyen eredménnyel zárult a vizsgálat?- Ha az alapvető kérdésre akarunk választ kapni, neveze­tesen, hogy a blokk készen állt-e az adott időszakban, illetve pillanatban arra, hogy nukleáris üzemmé legyen nyilvánítva és az első üzemanyag töltet behelyezhető legyen, akkor azt kell mondani, hogy nem. Az adott fázisban az erőmű készültsége, úgy műszakilag, mint adminisztratív szem­pontból még nagyon sok hiá­nyossággal bírt. Ha viszont azt nézzük, hogy az erőmű veze­tése elkötelezettséget nyilvá­nított ki amellett, hogy addig nem helyezi be az első tölte­tet, amíg az erőmű műszaki állapota el nem éri a 100 %-os készültséget, akkor a vizsgá­lat sikeresnek minősíthető. Az erőmű dolgozói, vezetői maximálisan nyitottak voltak. Bárho­va bemehettünk, minden dokumentumot azonnal bemutat­tak, ha nem létezett valamilyen alapvető dokumentum, nem próbálták palástolni.- A fukushimai baleset kapcsán milyen intézkedéseket tettek Indiában, hajtottak-e végre stressztesztet?- A japán balesetet követően 2011. március 15-én India miniszterelnöke bejelentette, hogy az ország összes atomerő­művében olyan biztonsági felülvizsgálatot kell végrehajtani, amely igazolja, hogy az erőművek kiállják olyan természeti katasztrófák hatásait, mint a földrengés, vagy a cunami, an­nak ellenére, hogy véleménye szerint az indiai erőművek ter­vezési biztonsága megfelelő.- Milyen benyomást tett rád az ország, mely nevezetességekhez, látnivalókhoz sikerült eljut­nod?- A vizsgálat két hétig tartott, a két hét közé eső hétvége volt szabad, amikor vendéglátóink elvittek bennünket kirándulni. A szállásunk az erőműtől 10 kilométerre fekvő kis zárt településen volt, ahol kizárólag az erőmű dolgozói laktak. Az infrastruktúra az indiai viszonyok­hoz képest tökéletes. A dolgozók számára kulturált lakáskö­rülmények biztosítottak. Viszont amint elhagytuk a zárt város területét, szembesültünk azzal a mérhetetlen szegénységgel és nyomorral, ami India jelentős részét jellemzi. A hétvégi kirándulások alkalmával megtekintettünk olyan nevezetességeket, melyek az ország 20 leghíresebb látniva­lója között szerepelnek. Madurai városában egy csodálatos, 65 ezer négyzetméteres templomba látogattunk, aminek az építését a 13 században kezdték meg, és az évszázadok során újabb és újabb csodálatos kisebb nagyobb oldalépületekkel, templomhajókkal egészítettek ki. A legnevezetesebb része az Ezer oszlop csarnok. Megnéztük a városban található a Ghandi múzeumot is. Nagy élményt jelentett Kanniyakumariba tett kirándu­lásunk. A város földrajzi elhelyezkedése arról is nevezetes, hogy India legdélebbi csücskében található, ahol a Bengáli öböl, az Indiai Óceán és az Arab tenger találkozik. Pontosan ezen a helyen, a csücsöktől pár száz méternyire található két sziklasziget, amelyek egyikén egy nagy indiai lelkipásztor és filozófus, Swami Vivekananda emlékére épült szenthely áll, a másikon Thiruvalluvar, indiai költő és szent 40 méter magas szobra emelkedik. A kulturális programot az erőművi település 800 fős isko­lájának tanulói tették teljessé, akik India különböző népeinek zenéjét és táncait mutatták be. Összegezve az Indiában lezajló WANO-vizsgálatot: rend­kívül pozitívan értékelhető a vezetők hozzáállása és nyi­tottsága. Az ott üzembe helyezendő blokk hasonló a Paksra tervezett blokkok egyik jelöltjével, ami szintén hozzájárul a szakmai fejlődéshez és egyben tapasztalatszerzéshez. Laszlóczki Ivetta (A cikk bővebb terjedelemben olvasható a portálrendszeren: Közérdekű információk/Belső tájékoztatás/Atomerőmű újság bővebben menü alatt.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom