Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2011-11-01 / 11. szám
marnom 2011. november 16 mym paksi atomerőmű Ami az elmúlt 15 évben történt Az Atomerőmű Biztonsági Szolgálat az Atomix Kft. szakágazataként alakult meg 1996. szeptember 1-jén, a korábbi polgári fegyveres őrség átszervezését követően. Az elmúlt másfél évtizedben szoros együttműködésben és a megrendelői elvárásoknak eleget téve végezte tevékenységét a paksi atomerőmű fizikai védelmének biztosításában, a fegyveres biztonsági őrséggel és a Terrorelhárítási Központ helyi egységével. A 15 éves jubileum alkalmából a vezetői stáb tagjaival és egy, a kezdetektől ott dolgozó kollégával beszélgettünk - őket mutatjuk most be olvasóinknak. Szakács Károly szakágvezető 1988-ban került a Paksi Atomerőmű Vállalat fegyveres őrségéhez mint első és egyetlen őrségparancsnok-helyettes. 1996-ban felkérést kapott a biztonsági szolgálat megszervezésére, melyet örömmel elfogadott és szakmai továbblépésnek tekintett. A korábbi rendészeti portaszolgálat és a fegyveres őrség tagjaiból, valamint külsős személyekből állt össze a kezdő csapat, akikből 1996 őszén megalakult az Atomerőmű Biztonsági Szolgálat. (Közülük jelenleg 17-en teljesítenek itt a ma napig is szolgálatot). A szolgálat az Atomix Kft. keretein belül, mint Biztonsági Szakágazat működik. A megalakulás óta szakágvezetőként irányítja az állományt. Alapvető feladatuk a paksi atomerőmű külső fizikai védelmének biztosítása, a beléptetési pontokon telepített rendszerek kiszolgálása, ellenőrzése, emellett sok egyéb, a biztonságot és a társasági vagyon védelmét érintő tevékenységük van. Szakács Károly számára az elmúlt 15 év, így visszatekintve, egy pillanatnak tűnik. Sok-sok munkával és jó eredményekkel bővelkedő időszakot tudhat az állomány és a vezetőség maga mögött. Az évek során sikerült stabilizálni a létszámot, a fluktuáció minimálisra csökkent, komoly képzési rendszert építettek ki, minőségirányítási, minősítési, valamint ösztönzési rendszert is bevezettek. További tervei között a meglévő rendszerek még magasabb színvonalon való működtetése és természetesen a megrendelő elvárásainak megfelelő munkavégzés megvalósítása szerepel. Tombor György szakágvezető-helyettes 1985-ben került az erőműbe a fegyveres őrséghez, ahol több beosztásban is dolgozott. 1996-ban felkérték az akkor alakuló biztonsági szolgálatnál vezető-helyettesi pozíció betöltésére. Ez a lehetőség előrelépést, szakmai kihívást jelentett számára. Az fegyveres biztonsági őrségnél megszerzett szakmai tudását itt jól tudta kamatoztatni. Az erőmű fizikai védelme a szolgálat feladata. Ez a tevékenység szerteágazó, sok kihívást rejt magában. Jelenlegi beosztásában feladata az állomány szakmai irányítása, amelybe egyebek mellett beletartozik a belső szakmai szabályzatok elkészítése, a napi szolgálati feladatok koordinálása, a szolgálati vezénylés, a szakmai képzés és a továbbképzés. Az erőműbe látogató, kiemelt biztosítást igénylő delegációk kísérésében is gyakran részt vesz. Rövid távú szakmai terve, hogy a 2012. év elején módosuló vagyonvédelmi törvényhez hozzáigazítsa saját rendszerüket. Szeretne még legalább ennyi ideig és ilyen színvonalon tevékenykedni az erőmű védelme érdekében. Weisz Zsuzsanna minőségirányítási megbízott 13 évvel ezelőtt vagyonőrként kezdte meg pályafutását az Atomix Kft. Biztonsági Szakágazatnál, nappalos műszakban. Időközben elvégzett két szakirányú középfokú tanfolyamot, majd felvételt nyert a Gábor Dénes Főiskola műszaki informatika szakára, ahol a biztonságszervező szakirányt választotta. 10 évvel ezelőtt alakították ki a minőségirányítási rendszert, amiben kezdetektől részt vett, de már a vezetői csapat tagjaként. Az ISO minősítés megszerzéséhez szükséges dokumentációt ő dolgozta ki, s a mai napig az ő feladata a minőségirányítás rendszer működtetése. A szolgálatot teljesítő állomány képzésében is rendszeresen részt vesz, illetve a szakágazatnál működő minősítési rendszer működtetése is az ő feladata. Adatvédelmi és környezetvédelmi feladatokat is ellát. Szívesen dolgozik ebben a kollektívában és az elmúlt több mint egy évtized során kialakult jó légkörben. Szakmai tervei között a minőségirányítási szakmérnöki képzés elvégzése szerepel. Váradi Mónika adminisztrátor A szakágazathoz, annak alakulását követően, egy pályázat útján került még 1996 decemberében. Korábban is dolgozott már az erőműben a munka- és tűzvédelmi osztályon, viszont gyermeke megszületése után itt helyezkedett el. Kazincbarcikai származású, 1987-ben költözött családjával Paksra. Adminisztrátorként dolgozik az Atomerőmű Biztonsági Szolgálatnál. Napi feladatai közé tartozik többek között a szolgálat tevékenységéhez kapcsolódó adminisztrációs és titkársági feladatok elvégzése. Sokrétű és feladatokban bővelkedő munkakörét immár 15 éve látja el. Kiss József műszakvezető 1984-ben került a paksi atomerőmű építésében részt vevő Verteszhez, majd 1987 novemberétől a PAV rendészeti osztályán helyezkedett el, a portaszolgálatnál. Az 1996. szeptemberi szervezeti átalakítás számára is meghatározó volt, hiszen új munkáltatóhoz került. Az újonnan megalakult biztonsági szolgálat egyik műszakvezetője lett, s ebben a beosztásban dolgozik a mai napig is. Jelenleg ő az egyetlen olyan kolléga, aki a kezdetektől fogva műszakvezetőként tagja az állománynak. Az elmúlt 15 alatt minden műszakban dolgozott már, ma a B műszakos vagyonőrök munkáját irányítja. Jól ismerve a kezdeti helyzetet, majd végigkísérve a szolgálat tevékenységét és fejlődési folyamatát, úgy véli, hogy ma már nagyon komoly képzési, minőségügyi és kiválasztási rendszerrel felvértezve működnek, színvonalas munkát végzenek. Számára az Atomerőmű Biztonsági Szolgálatnál végzett tevékenység kihívást jelent, éppen ezért szeretne még hosszú évekig itt dolgozni. Gyöngyösiné Nyúl Petra Csanádi Gábor primerköri főgépész Pakson született, szülei is szinte tősgyökeres paksiak. így Gábort nem csak a munkája, de a gyermekkora is ide köti. Nagyon szereti a várost, a Dunát, a nyugodt környezetet, amit Paks biztosít. Nyugdíjas szüleivel szoros kapcsolatot tart. Édesapja részt vett az erőmű 3-4-es blokkjainak építésében, így a családi kötelék mellett szakmai kapcsolat is összeköti őket. A 3-4-es blokk építését megelőzően, a fontosabb szerelési munkálatokat végzőket a voronyezsi atomerőműben képezték ki feladataikra. Köztük volt Csanádi Mihály, Gábor édesapja is, aki a gyár és gépszerelő vállalatnál volt minősített hegesztő, és az erőmű építésénél a fővízköri berendezések hegesztésében vett részt. Később a paksi atomerőmű vállalat dolgozójaként a turbinagép-szerelő csoport tagja lett, innen is ment nyugdíjba. Gábor 1987 szeptembere óta dolgozik az erőműben. Ekkor még erős szakemberhiánnyal küzdött az erőmű, így őt már az általános iskolában próbálták erre a pályára orientálni. Szülei is látták, milyen jó lehetőségeket kínál karrier szempontjából az erőmű, és azt, hogy mint munkahelynek, gyermekeik szempontjából is van jövője. így Gábort meggyőzték arról, hogy pályaválasztás szempontjából jó döntés. Tanulmányait így erőműves tanulmányi szerződéssel Pécsett folytatta, ahol az erőmű támogatásával, a nehézipari gépészeti szakközépiskolában, a gépészeti szakon belül indították el az atomerőművi gépész képzést. Itt, az ESZI egykori igazgatója, Ronczik Tibor tanította neki az atomenergetikát, és az atomerőművi gépek és berendezések tantárgyat. Az évfolyamukban mindössze tizenöten választották az atomerőművi gépész képzést. Gábor a harmadik ott végzett évfolyam tagja volt. Több osztálytársa és barátja is az erőműhöz került, ám az üzemvitelen az egykori csoporttársai közül már csak ő dolgozik. A szakképzettség megszerzését követően eldönthette, hogy turbinagépész legyen, vagy a primer körbe kerüljön. Az utóbbit választotta:, annak ellenére, hogy tanulmányainak köszönhetően a turbina berendezéseire nagyobb rálátása volt, a primer kör„misztikuma" jobban vonzotta. Amit addig csak elméletben tanultak, hirtelen megelevenedett, a sémarajzok helyett háromdimenziós valójukban is megpillanthatta a reaktort, a gőzfejlesztőt, a keringető szivattyúkat. Ezek az élmények meghatározóak voltak számára. Azóta is itt dolgozik, három műszakban, s a mai napig kihívásnak tekinti munkáját. Véleménye szerint az, hogy az ember átfogóan, részletekbe menően átlássa minden berendezés működését, a kezdetekhez hasonlóan, ma is sok időt és energiát igényel. Elmondta, bár már a 4-es blokk meleg indításánál is jelen volt, mint betanuló primerköri gépész, szinte azóta sem telik el nap úgy, hogy ne épülne be újabb berendezés, napról-napra újabb technológiával bővül az erőmű. A kiszolgáló berendezések folyamatos műszaki fejlődését nekik is követniük kell, ez tőlük is folyamatos felkészülést igényel. Az élettartam- és a biztonságnöveléssel kapcsolatos új rendszerek, új technológiák is új szakmai kihívást jelentenek számukra. Gábor hozzátette, a munkaterületek átadása, átvétele alatt a műszakban sok, különböző beállítottságú emberrel dolgoznak együtt, ezért munkájához szükséges a jó kommunikációs képesség is. Kíváncsian várja az erőmű bővítésével kapcsolatos fejleményeket, reméli, még aktív munkavállalóként sikerül megélnie az új blokkok építését. Elmondta, ez olyan kihívás lenne, melyben szívesen részt venne, mert látta azokat a kollégákat, akik a jelenlegi blokkok összeszerelése időszakában már itt voltak: Más a hozzáállásuk, más a kötődésük, jobb a rálátásuk a berendezésekkel kapcsolatos műszaki részletekre, így nagyobb a szakmai tudásuk, jobban értik a rendszer sajátosságait. Gábor személyes kötődését az adja, hogy azokkal a berendezésekkel dolgozik, amelyekkel édesapja is kapcsolatba került. Ezek lassan már 30 éve üzemelnek, komolyabb hiba nélkül. Kárpáti Viktor Generációk a szakmában
