Atomerőmű, 2010 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2010-05-01 / 5. szám
2010. május 5 mym paksi atomerőmű Rendkívüli osztálytabló A teljesítménynövelés megvalósításában jelentős szerepet játszó, komoly feladatot végző munkatársaink bemutatását az előző számunkban kezdtük. Most folytatjuk a sort, és szintén olyan kollégák nyernek bemutatást, kik a teljesítménynövelésből aktívan kivették részüket. Acs György • Műszaki igazgatóság, rendszertechnikai osztály, vili. és ir. techn. csoportvezető A Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán szerzett műszaki tanári, illetve villamos üzemmérnöki diplomát. A paksi atomerőműbe pályázat útján került, ahol 1982 augusztusa óta dolgozik. I - Kedves Gyuri, hogyan indult erőműves pályautad?- A villamos osztályon kezdtem, majd 1984-től 1986-ig üzemvitelesként mint ; villamos szolgálatvezető dolgoztam. Ezt követően 16 évet az ESZI-ben töltöttem el. Itt jelentős szerepet vállaltam az erősáramú képzés létrehozásában, továbbá az elméleti és gyakorlati oktatást szerveztem, irányítottam, valamint oktatási tevékenységet végeztem. 2002 augusztusától visszatértem az erőműbe. Rövid üzemviteli tevékenységet követően a rendszertechnikai osztályra kerültem, ahol rendszerfelelősi, majd vezetőmémöki beosztásban dolgoztam. 2008 őszétől a villamos és irányítástechnikai csoport vezetője vagyok.- A teljesítménynövelési munkálatokban mióta veszel részt? Milyen feladatok hárultak rád?- A teljesítménynövelési alprojekten belül létrehozott villamos teamben 2003- tól dolgoztam. Feladatunk volt a teljesítménynövelésben érintett villamos főberendezések alkalmasságának a vizsgálata. Ezen belül kiemelt szempont volt a generátorok megfelelőségének ellenőrzése, ellenőriztetése, melyben rendszerfelelősi beosztásom, valamint érdeklődési köröm miatt fokozott energiával tevékenykedtem. A feladat kiterjedt az általános tervezési adatok alapján történő ellenőrző számítások elvégeztetésére (ALSTOM), majd a generátoronkénti ellenőrző méréseket végeztem. Ezek eredményeinek figyelembevételével a lehetséges javító beavatkozások közül a team által elfogadott megoldások megvalósításának elfogadtatása és azok hatékonyságának vizsgálata vált fő feladatommá.- A sok emberrel való közös munka számos problémát vethet fel. Voltak álmatlan éjszakáid? A kollégákkal milyen kapcsolatot sikerült kiépítened?- A napi feladatok elvégzése mellet a teamben történő munkavégzés, a hétvégi mérések fárasztóak, de egyben - szakmai szempontból - hasznosak voltak. Időnként előre nem látható események is okoztak álmatlan éjszakákat. így utólag már kijelenthetjük, hogy a generátorokkal kapcsolatosan meghozott döntéseink helyesek voltak. Az időnkénti kemény viták megmaradtak szakmai szinten, azok nem rontották a köztünk lévő kollégiális, esetenként baráti kapcsolatokat. Külön öröm számomra, hogy a teljesítménynövelés kapcsán több volt tanítványommal dolgozhattam együtt.- Most, hogy befejeződött a teljesítménynövelés és nívódíjat kapott érte a cég, hogyan tekintesz vissza erre a feladatra, mennyire érzed magadénak, mit jelent ez a siker számodra?- Természetesen jó érzés arra gondolni, hogy személyesen is jelentős szerepet játszhattam az elért sikerben, de összességében ezt a kiváló csapatmunka eredményének tekintem és büszke vagyok rá, hogy tagja lehettem a villamos teamnek.- Péter fiadat sokan ismerjük, hisz az ország neves sakkozója, de azért kérlek, mesélj róla, és családod többi tagjáról is!- Feleségem a Deák Ferenc Általános Iskolában tanárnőként tevékenykedik. Peti az Országgyűlés Külügyi Hivatalánál dolgozik, és a második diplomájának megszerzésére készül francia nyelven. A sakkozás kissé háttérbe szorult az életében, bár az idei csapatbajnokságokon kiemelkedően szerepelt. Eredményei közismertek, azok felsorolásától itt eltekintek. Leányom, Veronika az ELTE biológus hallgatója, mellette szakirányú kutatással, valamint - sportösztöndíjasként - az egyetemi ötlabda torna szervezésével, teniszedzés tartásával foglalkozik.- Szabadidődet mivel töltőd szívesen? Mi jelenti számodra az igazi kikapcsolódást?- Regenerálódásra mindig is igyekszem időt szakítani, mely leggyakrabban családi teniszcsatákban, úszásban, biciklizésben, illetve erdei vagy gyógyfürdői kirándulásokban valósul meg. Az igazi kikapcsolódás számomra az, ha a munkahelyi feladatokat sikerül - legalább átmenetileg - az erőmű kerítésén belül hagyni. Lovásziné Anna Petovári Zoltán • Műszaki igazgatóság, gépész műszaki osztályán (Erbe alkalmazásában) vezető szakértő 1976-ban végzett a Moszkvai Energetikai Intézetben. A Gyár- és Gépszerelő Vállalatnál hét évig dolgozott turbinaszerelésen, amiből 2,5 évet NDK-ban a KKW Nord Atomerőműben, majd 1979-től az 1. sz. turbina szerelésének megkezdésétől Pakson töltött- Kezdeti erőműves éveid miként alakultak?- 1983-ban a 2. blokk üzembe helyezésére az Erbéhez mentem át turbina-üzembehelyezőnek. 1985-től az atomerőmű átvette a beruházást és az üzembe helyezést, ekkor kerültem át én is turbinaberuházási és üzembe helyezési csoportvezetőnek. 1987 után rövid ideig az 1000-es blokkok előkésztésén majd biztonságnövelő feladatok beruházási munkáin dolgoztam. A műszaki felülvizsgálati tervek készítésének beindításakor csoportvezetőként tevékenykedtem. 1996-ban kerültem vissza újra a turbinához. Ekkor kezdődött meg a turbinaretrofiL 2000-2003-ig a Szekunder köri Rekonstrukció Projekt vezetője voltam. 2003-2005-ig kisebb teljesítménynövelő átalakításokat végeztünk.- Akkor most kérlek, mesélj a teljesítménynövelésről!- 2006 és 2009 között a reaktor teljesítménynöveléshez kötődő turbinás átalakítások lettek megvalósítva, pontosabban a turbina 1. fokozat diafragmájának (fűvókakoszorújának) cseréje és a szabályzórendszer átalakítása. Ez általában ismert tény, de csak a turbinával foglalkozók körében ismert az az átalakítás, amelyet 1999-ben és az azt követő években végeztünk el valamennyi turbinán. E nélkül az átalakítás nélkül az 1. sz. csapágy axiális csapágypofák nem lettek volna képesek túlmelegedés nélkül elviselni a megnövekedett gőzmennyiség által kifejtett tengelyirányú erőt. Az átalakítás eredményeként a csapágypofák átlaghőmérséklete 10-12 °C-kal csökkent. Ennek az átalakításnak a tervezője Pipin Alekszandr volt, aki a most a 8. sz. turbina kisnyomású 1. sz. ház átalakítás tervezői művezetője. Meg kell említenem a Harkovi Turbinagyár, mai nevén az OAO Turboatom szerelésvezetőit, akitől a szakmát megtanultam: Olejnyicsenko, Szemcsuk, Szoboljev, Matyejcsenko, néhai Szmityijenko, Pavljutkin és Szinyicin urakat. Magyar részről a GYGV, fko és to szakemberei, akikre jó szívvel emlékszem. A néhai Ludvig Bandi bácsi, akitől emberséget a munka és a munkás tiszteletét tanulhattam, a néhai Fejér Jóska, a ma is aktív Kern Pali és sokan mások. Néhai Orbán Bandi bácsi az üzembe helyezésen jelentett emberi és szakmai példaképet számomra. Kern Pali nevéhez egy olyan teljesítmény is fűződik, amit a sok évtizedes szerelési tapasztalattal rendelkező gyári szakemberek is unikumként emlegetnek. A kisnyomású és a nagynyomású ház tengelykapcsolói helyszíni illesztése kézi hántolási feladat. Az általa megmunkált tengelykapcsolók homlokütésének összesített hibája, amelyet az úgynevezett ostorozásméréssel ellenőrzünk 0,01 mm pontosságú indikátor órával 0,00 mm volt, a megengedett 0,16 mm helyett.- Mit érzel a legjobban magadénak ebből a közös munkából?- Legnagyobb „saját” eredménynek tartom az 1. sz. csapágy átalakításon túl, hogy a retrofit során a gyári előírásoknál szigorúbb 0,01 mm homlokütés értéket írtunk elő a forgórészek tengelykapcsolóira és előírtuk az átlapátozott forgórészek túlfordulatvédelmi értékre való felpörgetését a gyári balanszírozás befejezése előtt, ami szintén nem volt gyári előírás. Ennek eredményeként a retrofit után a turbinák rezgésállapota jellemzően az ISO szerint új gépekre előírt kiváló szintet éri el. A karbantartóink figyelmébe ajánlom a 80-as évek végén készített basic programomat, amellyel a turbina- és generátor-forgórészek központosítását lehet számítani. Ez egy nyolc ismeretlenes hat egyenletből álló egyenletrendszer matematikai modellje.- Nagyon lelkesen beszélsz a munkádról, úgy, mint aki éjjel-nappal ezzel foglalkozik. Gondolom, azért más is belefér. Család, szabadidő?- Jelenleg a PA Zrt. nyugdíjasa vagyok, de Erbe-alkalmazottként a gépész műszaki osztály tevékenységi körébe tartozó turbinaátalakításokkal foglalkozom. Feleségem, Marina a PA ZrL nyugdíjasa, fiam, Márton tolmács-fordítóként dolgozik. Két éve kertes családi házba költöztem, ismerkedem a kertészkedés fogásaival. Hetente 34 alkalommal az ASE asztalitenisz öregfiúk viselik el játékomat. A nyári időszakban uszodába járok, télen a szaunázás a kedvenc. Lovásziné Anna Kovács András • Műszaki igazgatóság, rendszertechnikai osztály, osztályvezető-András, először kérlek, mesélj az eddigi erőműves munkásságodról, előmeneteledről!- A repülőműszaki főiskola elvégzését követően 1983-ban kerültem az erőműbe, de nem ez az első munkahelyem. Ma sem tudom miért, de „turbinás” végzettségem ellenére primer köri gépészként kezdtem. Végigjárva a szamárlétrát 1992- ben blokkügyeletesként vettem búcsút az üzemviteltől. Ekkor alakult a biztonsági igazgatóság és odacsaltak biztonsági mérnöknek. „Bigi boy” - mondták a régi kollégák. Büszke vagyok erre az időszakra. MÜSZ-karbantartó voltam közel 10 évig. Ez egy bonyolult és nagy szakértelmet kívánó feladat. Az atomerőműves rendszerek biztonsági osztályba sorolását sokak próbálkozása után nekünk sikerült megalkotni a WER-blokkra. Ennek kapcsán először készült olyan adatbázis, ami a technológiai rendszerek teljes leltára. 2002-ben a feladataimmal együtt a műszak igazgatóságra helyeztek. 2004-ben az üzemzavart követő vezetőcserék során kineveztek a rendszertechnikai osztály élére, ebben a beosztásban dolgozom azóta is.- A te szemeddel nézve hogyan kezdődött a teljesítménynövelés?- A teljesítménynövelés (tn) gondolata már a ’80-as évek óta foglalkoztatta az erőmű szakembereit. Ennek műszaki alapja az, hogy a WER440-es blokk jelentős biztonsági tartalékokkal rendelkezik. A belső elvárás az volt, hogy nem lazulhatnak a biztonsági előírások és a tn megvalósítása nem veszélyeztetheti az üzemidő-hosszabbítást (iih). Az elvi engedélyt 2003 áprilisában hagyta jóvá a hatóság, így megindulhatott a megvalósítás. Mi persze erről nem sokat tudtunk, mert az engedélyeztetés a Teljesítménynövelési Projekt munkája volt. 2004 elején én még csak kezdtem átvenni az osztályvezetői feladatokat, amikor beugrott hozzám Szőke Larisza, és tájékoztatott arról, hogy milyen szerepet szánt az osztálynak a tn megvalósításában. Bemelegítésként írjuk meg a rendszerelemzéseket, amelyek bemutatják a rendszerek emelt teljesítményen történő viselkedését. Éppen eléggé lekötöttek minket a kezdődő üzemidőhosszabbítási feladatok, az üzemzavar utáni visszaindítási munkák, amit a szervezetfejlesztési tevékenység koronázott meg, ezért próbáltunk vitázni a projektirányítókkal, hogy szabad-e enynyi feladatot egyszerre elvállalni, hogy győzzük-e majd erővel? Őszintén szólva, sokszor ma is csodálkozom, hogyan tudtunk egyszerre megfelelni ekkora szakmai kilu'vást jelentő feladatoknak. A megoldás persze az emberekben, a kollégáimban van. Az rto-n minden szakma bizonyítani akart, hogy rajta nem fog múlni a projekt sikere. Ennek ellenére majdnem minden feladattal megszenvedtünk. Semmi nem akart simán menni. Hogy mást ne mondjak, a generátorok árnyékolótárcsahűtésének problémájával sokat küszködtünk. Rengeteg mérést és elemzést végzett a villamos csapat. A küzdelemnek az volt az oka, hogy volt olyan gép, ahol állórészt kellett cserélni. Mivel ez nem kis munka és nem is volt tervezve, nagyon meg kellett alapozni a szükségességét. A másik ilyen emlékezetes dolog a hidroakkumulátorok szintretesz-kialakítása volt, ahol a megszerelt rendszer nem úgy működött, ahogy azt elképzeltük. Villámgyorsan kellett a KFKI-ban egy modellt építeni és a kísérlet alapján áttervezni a reteszt működtető mérőkört. Ebbe a sorba tartozik még az fksz-ek járókerékcseréje, aminek aztán végképp nincs irodalma. Folyamatosan vitáztunk a gyártóval, később a fizikusokkal a kicserélt járókerekek által szállított mennyiségekről. Végül még ahhoz is vettük a bátorságot, hogy az elsőnek beépített járókerékből egy év üzem után leesztergáltattunk egy csipetet. Az igy szerzett tapasztalatok alapján rendeltük meg a 2. blokki járókerékkészletet. A legidegőrlőbb feladat azonban az üzembe helyezési program összeállítása volt. Ez a program tartalmazta, hogy hogyan fogunk az új teljesítményszintre felmenni, hogyan és hányszor fogjuk a rendszerek viselkedését vizsgálni és értékelni. A program váza viszonylag gyorsan összeállt, de az egyeztetők nagy száma miatt egy véget nem érő történetté kezdett válni. Végül lett engedély és eljött a nap a 4. blokk 2006- os főjavítását követően. Az üzembe helyezési program végrehajtásába egy kis hiba ugyan becsúszott, de ez a tn-t nem veszélyeztette. A rendszerek a feltételezéseink szerint működtek. A vizsgálatokat végző rendszerfelelősök pedig az én feltételezéseimet messze meghaladó pontossággal jártak el. Az első blokkon szerzett tapasztalatok alapján a többin már szinte rutinból végeztük a feladatunkat. Azért nem említettem név szerint egyik kollégámat sem, mert csapatmunka volt. Másrészt már nem emlékszem pontosan az eseményekre, mert nálam az üh archívumba tette a tn-t. Az elmúlt másfél évben az erőinket annyira lekötötte az üh-ra történő felkészülés, hogy a tn végrehajtása már csak emlék, és még csak ki sem értékeltük.- Miben látod ezek alapján a saját osztályod fontosságát a teljesítménynövelésben?- Ez egy elméletileg előkészített projekt volt. Nekünk gyakorlati részünk volt abban, hogy az álmot megvalósítsuk.- Végül hobbijaidról, sporttevékenységeidről beszélnél nekünk?- 1984-ben tanultam meg síelni. 1995-ben újjászerveztük az ASE Síklubot - azóta élek-halok ezért a sportért. Még ezen belül is mániám lett a síoktatás. Ma a klub 7 vizsgázott sítúravezetővel dolgozik, évente 4-5 nagy túrát szervez, közel 150-200 fő résztvevővel. Mivel nyáron is kell mozogni, ezért sokat bringázunk. A természetjárókkal már a 13. megyét fedezzük föl a nyeregből. Pár éve van egy új hobbim is, a társas tánc. Sajnos botfülem van és falábam, de ennek ellenére a feleségemmel nagyon szeretünk ebbe a társaságba járni. Simon Zoltán