Atomerőmű, 2010 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2010-05-01 / 5. szám
6 2010. május mym paksi atomerőmű-Rendkívüli osztálytabló A teljesítménynövelés megvalósításában jelentős szerepet játszó, komoly feladatot végző munkatársaink bemutatását az előző számunkban kezdtük. Most folytatjuk a sort, és szintén olyan kollégák nyernek bemutatást, kik a teljesítménynövelésből aktívan kivették részüket. Tóthné Laki Éva • Műszaki igazgatóság, fejlesztési és elemzési osztály, elemzési csoportvezető Én is a Moszkvai Energetikai Egyetem atomerőművek szakán végeztem 1987- ben. Paks az első munkahelyem, a beruházási igazgatóságon kezdtem. Szülés után a diagnosztikai osztályra kerültem, reaktordiagnosztikával foglalkoztam. Második gyermekem születése után, 1996-ban kerültem a fejlesztési és elemzési osztályra elemző mérnöknek, 2007 végétől vagyok az osztályvezető helyettese és csoportvezető.- Hogyan kerültél kapcsolatba a teljesítménynövelési projekttel?- Hallottam már korábban is a teljesítménynövelés lehetőségéről, de a megvalósíthatósági tanulmány elfogadásáig nálunk dr. Elter lózsef és Nagy László dolgozott ezen a témán. Én csak ezután, 2002-ben kerültem be a csapatba.- Mi volt a közvetlen feladatod?- Az elvi engedély beszerzéséhez szükséges biztonsági elemzések készítése/ készíttetése, a külső bedolgozó intézetek (pl. AEKI, VÉKI) elemző munkájának koordinálása. Az elkészült anyagokat átnéztük, véleményeztük és zsűriztük, majd a beadványozás után az OAH észrevételeit, kérdéseit válaszoltuk meg.- Lehetne egy kicsit konkrétabban?- Például a Végleges Biztonsági Jelentés (VBJ) 15-ös fejezetét és a hozzá tartozó elemzéseket teljesen újra kellett írni - ekkor szoros, napi kapcsolatban voltam Szőke Lariszával. A munka jól sikerült, előbb megjött az elvi engedély, majd elfogadták aVBJ módosítást is. Ezzel tulajdonképpen az elemző munka nagy része lezárult- Megszakadt a kapcsolat is?- A napi kapcsolat igen, de amikor a teljesítménynöveléshez szükséges átalakítási munkákat elvégezték blokkról blokkra, én írtam biztonsági elemzést az elvi engedélyhez képest megvalósult különbségek hatásáról, kockázatáról. Tulajdonképpen mi ekkor már csak a háttérből szemléltük a munkát, de együtt örültünk, amikor sikerült a blokkokat felterhelni 108%-ra. Az egyes átalakítások közül a hidroakkumulátorok átalakításába és a teljesítménynöveléshez szükséges új üzemanyag engedélyeztetésébe dolgoztunk be aktívan, a szekunder köri feladatokkal csak az elemzési terjedelem erejéig kellett foglalkoznunk.- Család, gyerekek, hobbi? Férjem is az erőműben dolgozik, a gépész műszaki osztályon osztályvezető. I Nagylányunk a Budapesti Műszaki Egye- E temre jár, már másodéves, energetikai I mérnöknek tanul. Fiunk a Vak Bottyán E Gimnázium reálosztályába jár, 10.-es. Hobbim a fiam révén a sakk, sokat § járunk versenyekre. Az egész család síel. Szlovákiában tanultunk meg síelni (kollégák, barátok unszolására), ráéreztünk az ízére, nagyon megszerettük. Már voltunk Olaszországban, a Dolomitokban, Franciaországban, néha csak egy hétvégére átugrunk Ausztriába. Otthon is „elvagyunk”, szeretjük a képkirakóst (puzzle), a legnagyobb kirakott kép 9000 darabból áll. Családi házban lakunk, nekem a ház, a kis kert inkább a férjemnek ad munkát. gyulai Ignits Miklós • Műszaki igazgatóság, projekt főosztály, műszaki főszakértő A Budapesti Műszaki Egyetem ■- Villamosmérnöki Karán a Műszer és Irányítástechnika szakon végeztem 1979-ben, majd érezve a kihívásokat informatika és távadat-feldolgozás szakmérnökit szereztem még hozzá 1984-ben. Ahogy végeztem az egyetemen, még a nyáron megnősültem. Hívtak vissza az egyetemre is, de itt Pakson az új, érdekes munka mellett rögtön lakást is adtak. Az első gyerek után a feleségem is itt kezdett el dolgozni 1980-ban. Mindig irányítástechnikával foglalkoztam, elsősorban a folyamatirányító számítógéprendszerekkel. Gyakran átszerveztek bennünket - üzem, osztály voltunk a folyamatirányítási szakterületen. Főnökeimmel (Zöld Ferenc, Molnár Sándor, Tóth Zsolt), munkatársaimmal jó kollégális és baráti kapcsolatban voltam - jó volt a társaság, haladt a munka, haladtam a „szamárlétrán”, üzemvezető, majd 1997-től 2000-ig osztályvezető voltam. Azután 2000-ben a nagy céges átszervezés idején épp kapóra jött a számítástechnikai rekonstrukciós projekt szakterületi vezetésére szóló felkérés - elfogadtam, nem bántam meg. Megcsináltuk az új blokkszámítógépet, azután egyik projekt érte a másikat, sőt egyszerre többen is benne voltunk. ■W"- Hogyan kerültél kapcsolatba a teljesítménynövelési projekttel?- A teljesítménynövelési projektben való részvétel nem az első beruházás volt az életemben, így a projektmunka nem volt ismeretlen számomra. így jó projektben dolgozni, ha megfelelő felkészültségű kollégákkal van körülvéve az ember, kik a területüket nagyon jól ismerik (Mester János, Füstös Tibor, Vas Pál, Laurinyecz Pál, Csákvári Ferenc, Lovászi Éndre, Fejes Tamás, Németh Ferenc). Többen nyugdíjig dolgoztak itt, remélem, innen mehetek én is, ha már küldenek. A zónaellenőrző rendszer rekonstrukciója jutott ránk a teljesítménynövelésből. Ez a rendszer két fő részre tagolható. A PDA a Hindukus utódja a zóna mérésadatgyűjtője, amit már a 90-s években felújítottunk. A VERONA a reaktorfizikai adatfeldolgozó és megjelenítő információs rendszer, amely már több generációt ért meg. Sokáig TPA majd mikroVAX és VMS operációs rendszer alapú volt - (ez volt az első VAX, ami átjött az embargón). Többször bővítettük, de a korlátái miatt cserélni kellett. Elkezdődött szóba jöhető alternatívák több szempontú vizsgálata. Végül PC-síteni kellett a hozzá tartozó szerver-kliens osztott technológiával. A Fortran és Visual-C programok jól futtathatók Windows környezetben - ez döntött, pedig nagyon tartottunk tőle - üzembe helyezése óta gond nélkül folyamatosan üzemel. Az addigi egygépes rendszer 3 független üzemű szerverre került: adatgyűjtő, fizikai számításokat végző és egy új funkciójú, a kommunikációs szerverre. Új kiszolgáló hálózatot is kiépítettünk (100 Mbit/s). A kommunikációs szerver segítségévei nemcsak a blokkvezénylőben lehet az adatokhoz hozzáférni, hanem engedélyezhető az intranet kijelölt munkaállomásain. A tn kiszolgáláshoz elsősorban a reaktorfizikai modelleket, számításokat kellett korszerűsíteni és ennek második fázisában 2010 végére kialakul s Gd-2 típusú üzemanyagot kezelő szoftverrendszer.- Család, gyerekek, hobbi?- Nős vagyok, paksi családi házban élünk. Három nagy, felnőtt lányunk távol él tőlünk. Van két unokánk is. A szabadidőnk otthoni, sport és családi programokkal telik, van teendő bőven, gyulai ■I mmm S 38ff* WT?* Ulrichshoffer Barna • Üzemviteli igazgatóság, turbina osztály szekunder köri főgépész Otthonában kerestem fel, hogy ne zavarjam a munkájában, a 3. blokkvezénylőben. A kölcsönös bemutatkozás után következett a részletesebb - részéről. A Zipernowszky Károly Műszaki Szakközépiskolában villamos szakon végeztem Pécsen. Az erőműbe mégis gépészeti vonalon kezdtem dolgozni. Voltam szekunder köri gépész, operátor, főgépész. Tizenhárom év műszakozás után a mig rto-hoz kerültem technológusnak, és nagyon sok szekunder köri üzemviteli dokumentumot készítettünk kollégáimmal.- Hogyan kerültél kapcsolatba a teljesítménynövelési projekttel? Mivel már a turbinaátalakítási munkákban (retrofit) is projekttagként dolgoztam, ezért esett rám a választás, hogy a teljesítménynövelés projektben is vegyek részt, ráadásul teljes munkaidőben. Nagyon szerteágazó, sokszereplős feladat volt. Szinte minden rendszert újra végig kellett gondolni, hogy a teljesítménynövelés milyen követelményeket ró ki rá, és az előírt átalakítások hozzák-e a szükséges paramétereket.- Mi volt a közvetlen feladatod?- Minden átalakítási munka után vagy egy-egy blokk visszaindulási programjába beépítettük az emelt teljesítmény próbáit is, bizonyos üzemviteli helyzetek lehetőség szerint szimulátoron lettek elemezve. Nagyon sok esetben mérésekkel is bizonyítanunk kellett az adatok megfelelő értékeit. Nekem kellett az egyeztetésekről összeszedni a jegyzőkönyveket, lefűzni, hogy együtt legyen minden - az engedély kérésétől az üzembe helyezésig. Egy hatalmas iratállomány kerekedett ki belőle végül. Volt olyan része, melyet 25-en írtak alá egyeztetés után. Nagyon sok munka volt abban, hogy a konszenzus létrejöjjön, megértsék és megértsük a szakmai érveiket. Most ott van Lariszáéknál. Először a 4. blokkon hajtottuk végre a teljesítménynövelést, majd sorra a többin is. Bár már részünkről befejeződött a projektmunka egy-egy próbaterv kidolgozásába még bedolgoztam.- Család, gyerekek, hobbi?- Nős vagyok. Szabadidőmet a családi házunk felújítása töltötte ki, még mindig sok munka lenne rajta, ha nem is látszik. Nagyon szeretjük a természetet, sokat túrázunk a természetjárókkal. Szeretünk utazni. Jó volt ott ülni az értekezleteken és a hosszú évek gyakorlatának, a folyamatos oktatásnak, vizsgáknak köszönhetően mindig tudtam, miről van szó. Bár nagyon sokszor ütköztek a vélemények, mindenkinek az volt a célja, hogy a teljesítménynövelés megvalósulhasson. Már 2007-ben visszamentem főgépésznek, most újra műszakozom, és nosztalgiával gondolok a sokszor késő estébe nyúló projektmunkára. gyulai Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a vegyészet... 2010. április 9-én került sor a vegyészek nyugdíjas-találkozójára, amely egyéni ötletként merült fel bennünk. Úgy gondolom, hogy ehhez hasonló kezdeményezés még nem volt más szervezetnél. Vártuk és akartuk, hogy rég nem látott kollégáinkkal találkozhassunk, hiszen ők is az életünk részei, hiába múlt el annyi év. Ezt szerettük volna velük is valanülyen formában tudatni. Már hónapokkal a találkozó előtt elkezdtük a szervezést Keresgéltük a neveket a régi fotókat, igyekeztünk, hogy senki se maradjon ki. 1984-2009 közötti, 80 fő nyugdíjas kollégát kutattunk fel, kerestünk meg, és örömmel fogadták meghívásunkat. 59 fő meg is jelent a rendezvényen! Véleményem szerint ez nagyon jó arány, amiből arra következtettünk, hogy igenis szükség volt erre a szervezésre. A program már kora délután kezdődött. Kívánság szerint, aki szerette volna meglátogatni régi munkahelyét, az most megtehette. Bekapcsolódva egy kicsit a napi munkába, kipróbálva az új mérési módszereket, műszereket A nap folytatásaként az Atomfitt Centerben a laboros lányok friss, helyben sütött pogival várták a meghívottakat, közben a bográcsban rotyogott a finom vacsora Kardos Sanyi módra. Az „ünnepi” menü előtt Elter Enikő főosztályvezető üdvözölte kedves, régi kollégáinkat, majd rövid ismertetést adott a főosztályról. Tilky Péter a köszöntők sorát a következő szavakkal folytatta: - Az eltelt harminc egynéhány év a nyugdíjas találkozón azt juttatja eszembe, hogy azokat a munkatársaimat, akik részesei voltak a pionír korszaknak és ma megérdemelt nyugdíjas éveiket töltik, elismerés és köszönet illeti. Munkájuk megalapozta a sikeres folytatást, szakmai tradíciókat állítottak fel, és az új generáció, családi hagyomány miatt is szívesen és örömmel keres helyet a vegyészeti laboratóriumokban. A találkozót megtisztelte jelenlétével Süli János vezérigazgató és Cziczer János üzemviteli igazgató úr is. Vezérigazgató úr megemlítette többek között azt is, hogy erőműszintű szervezésben, „családi napok” keretében terveznek hasonló összejövetelt az erőmű nyugdíjasai részére. A nagy beszélgetések igazából a vacsora után indultak, felelevenítve a régi eseményeket. „Emlékszel, hogy volt?... Nem felejtem el, amikor... stb.” A beszélgetések közben előkerültek régi fényképek. Természetesen újak is, saját családjukról - elsősorban unokájukról, dédunokájukról -, akiket nagy büszkeséggel mutattak meg. Összességében jól sikerült a rendezvény, amit a hagyományként négyévenként a továbbiakban is szeretnénk megrendezni. Nagyon sok köszönet kollégáimnak és kolléganőimnek, akik nagy lelkesedéssel, örömmel vettek rész a találkozó megszervezésében. Szeretném megosztani kedves kolléganőnk Palástiné Róza levelének egy kis részletét, amelyet a találkozó után juttatott el hozzánk. „Ez az én ajándékom nektek! Üdv: Róza Volt egyszer egy csikócsapat... 1984-ben jelent meg: Hazafi József Csikócsapat, Riport 440 megawatt születéséről c. könyve. A vegyészeten és a radiokémiái laborban dolgozó lányok is ennek a csapatnak oszlopos tagjai voltak. Végigvizsgáltuk 25 év minden leállási és visszaindulási, primer köri és a gőzfejlesztőmintáit, EDA-s és EDTA-s tisztítást, evaporátorsavazást, az utált, koszos TW-s tartály-mintáit. A kollektortáskák nedvességmintáit, a ZÜHR-tartály mintáit és a TQ-s borzadályokat! A gyermekek közben nőttek, mint a gomba, és azt vettük észre, hogy a kidolgozott magyar és történelem érettségi tételeiket adogatjuk sorban egymás gyerekeinek. És már megnőttek-felnőttek, itt dolgoznak, nősülnek és férjhez mennek és jönnek a gyerekek is. Az első gyanú akkor ébredt bennem, hogy elszaladt velem az idő, amikor a csinos-fiatal-szöszke gépészgyermek csókolommal köszönt és megkérdezte „A néni melyik mintát szeremé megvenni?!” ...és most itt ülünk a szépen megterített és virággal feldíszített asztaloknál... túl a nyugdíjon.... Negyed századot éltünk-dolgoztunk végig együtt. Néha morgolódva, néha könnyedén és vidáman, néha dörgött az ég, csattogott és villámlott körülöttünk, de... tettük a dolgunkat minden napján ennek a 25 évnek. Mi a lányok a bányából!”... Köszönjük Csikócsapat! Hamarosan újra együtt! Orbán Ottilia, vegyészeti főosztály
