Atomerőmű, 2010 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2010-05-01 / 5. szám

6 2010. május mym paksi atomerőmű-Rendkívüli osztálytabló A teljesítménynövelés megvalósításában jelentős szerepet játszó, komoly feladatot végző munkatársaink bemutatá­sát az előző számunkban kezdtük. Most folytatjuk a sort, és szintén olyan kollégák nyernek bemutatást, kik a telje­sítménynövelésből aktívan kivették részüket. Tóthné Laki Éva • Műszaki igazgatóság, fejlesztési és elemzési osztály, elemzési csoportvezető Én is a Moszk­vai Energetikai Egyetem atom­erőművek szakán végeztem 1987- ben. Paks az első munkahelyem, a beruházási igazga­tóságon kezdtem. Szülés után a diagnosztikai osztályra kerültem, reaktordiagnosztikával foglal­koztam. Második gyermekem születése után, 1996-ban kerültem a fejlesztési és elemzési osztályra elemző mérnöknek, 2007 végétől vagyok az osztályvezető helyettese és csoportvezető.- Hogyan kerültél kapcsolatba a tel­jesítménynövelési projekttel?- Hallottam már korábban is a telje­sítménynövelés lehetőségéről, de a meg­valósíthatósági tanulmány elfogadásáig nálunk dr. Elter lózsef és Nagy László dolgozott ezen a témán. Én csak ezután, 2002-ben kerültem be a csapatba.- Mi volt a közvetlen feladatod?- Az elvi engedély beszerzéséhez szük­séges biztonsági elemzések készítése/ készíttetése, a külső bedolgozó intézetek (pl. AEKI, VÉKI) elemző munkájának ko­ordinálása. Az elkészült anyagokat átnéz­tük, véleményeztük és zsűriztük, majd a beadványozás után az OAH észrevételeit, kérdéseit válaszoltuk meg.- Lehetne egy kicsit konkrétabban?- Például a Végleges Biztonsági Jelen­tés (VBJ) 15-ös fejezetét és a hozzá tartozó elemzéseket teljesen újra kellett írni - ek­kor szoros, napi kapcsolatban voltam Sző­ke Lariszával. A munka jól sikerült, előbb megjött az elvi engedély, majd elfogadták aVBJ módosítást is. Ezzel tulajdonképpen az elemző munka nagy része lezárult- Megszakadt a kapcsolat is?- A napi kapcsolat igen, de amikor a teljesítménynöveléshez szükséges át­alakítási munkákat elvégezték blokkról blokkra, én írtam biztonsági elemzést az elvi engedélyhez képest megvalósult különbségek hatásáról, kockázatáról. Tu­lajdonképpen mi ekkor már csak a hát­térből szemléltük a munkát, de együtt örültünk, amikor sikerült a blokkokat felterhelni 108%-ra. Az egyes átalakítások közül a hidroakkumulátorok átalakításába és a teljesítménynöveléshez szükséges új üzemanyag engedélyeztetésébe dolgoz­tunk be aktívan, a szekunder köri fel­adatokkal csak az elemzési terjedelem erejéig kellett foglalkoznunk.- Család, gyerekek, hobbi? Férjem is az erőműben dolgozik, a gé­pész műszaki osztályon osztályvezető. I Nagylányunk a Budapesti Műszaki Egye- E temre jár, már másodéves, energetikai I mérnöknek tanul. Fiunk a Vak Bottyán E Gimnázium reálosztályába jár, 10.-es. Hobbim a fiam révén a sakk, sokat § járunk versenyekre. Az egész család síel. Szlovákiában tanultunk meg síelni (kollégák, barátok unszolására), ráérez­­tünk az ízére, nagyon megszerettük. Már voltunk Olaszországban, a Dolomitok­ban, Franciaországban, néha csak egy hétvégére átugrunk Ausztriába. Otthon is „elvagyunk”, szeretjük a képkirakóst (puzzle), a legnagyobb kirakott kép 9000 darabból áll. Családi házban lakunk, ne­kem a ház, a kis kert inkább a férjemnek ad munkát. gyulai Ignits Miklós • Műszaki igazgatóság, projekt főosz­tály, műszaki főszakértő A Budapesti Mű­szaki Egyetem ■- Villamosmérnöki Karán a Műszer és Irányítástechnika szakon végeztem 1979-ben, majd érezve a kihíváso­kat informatika és távadat-feldolgozás szakmérnökit sze­reztem még hozzá 1984-ben. Ahogy végeztem az egyetemen, még a nyáron megnősültem. Hívtak vissza az egyetemre is, de itt Pakson az új, érdekes munka mellett rögtön lakást is adtak. Az első gyerek után a feleségem is itt kez­dett el dolgozni 1980-ban. Mindig irányí­tástechnikával foglalkoztam, elsősorban a folyamatirányító számítógéprendsze­rekkel. Gyakran átszerveztek bennün­ket - üzem, osztály voltunk a folyamat­­irányítási szakterületen. Főnökeimmel (Zöld Ferenc, Molnár Sándor, Tóth Zsolt), munkatársaimmal jó kollégális és baráti kapcsolatban voltam - jó volt a társaság, haladt a munka, haladtam a „szamárlét­rán”, üzemvezető, majd 1997-től 2000-ig osztályvezető voltam. Azután 2000-ben a nagy céges átszervezés idején épp kapó­ra jött a számítástechnikai rekonstrukci­ós projekt szakterületi vezetésére szóló felkérés - elfogadtam, nem bántam meg. Megcsináltuk az új blokkszámítógépet, azután egyik projekt érte a másikat, sőt egyszerre többen is benne voltunk. ■W"- Hogyan kerültél kapcsolatba a tel­jesítménynövelési projekttel?- A teljesítménynövelési pro­jektben való részvétel nem az első beruházás volt az életemben, így a projektmunka nem volt ismeretlen számomra. így jó projektben dol­gozni, ha megfelelő felkészültségű kollégákkal van körülvéve az ember, kik a területüket nagyon jól ismerik (Mester János, Füstös Tibor, Vas Pál, Laurinyecz Pál, Csákvári Ferenc, Lo­vászi Éndre, Fejes Tamás, Németh Ferenc). Többen nyugdíjig dolgoztak itt, remélem, innen mehetek én is, ha már küldenek. A zónaellenőrző rendszer rekonst­rukciója jutott ránk a teljesítménynö­velésből. Ez a rendszer két fő részre tagolható. A PDA a Hindukus utódja a zóna mérésadatgyűjtője, amit már a 90-s években felújítottunk. A VERONA a reaktorfizikai adatfeldolgozó és meg­jelenítő információs rendszer, amely már több generációt ért meg. Sokáig TPA majd mikroVAX és VMS operáci­ós rendszer alapú volt - (ez volt az első VAX, ami átjött az embargón). Többször bővítettük, de a korlátái miatt cserélni kellett. Elkezdődött szóba jöhető alter­natívák több szempontú vizsgálata. Végül PC-síteni kellett a hozzá tartozó szerver-kliens osztott technológiával. A Fortran és Visual-C programok jól fut­tathatók Windows környezetben - ez döntött, pedig nagyon tartottunk tőle - üzembe helyezése óta gond nélkül fo­lyamatosan üzemel. Az addigi egygépes rendszer 3 független üzemű szerverre került: adatgyűjtő, fizikai számításokat végző és egy új funkciójú, a kommuni­kációs szerverre. Új kiszolgáló hálózatot is kiépítettünk (100 Mbit/s). A kommunikációs szerver segítségévei nemcsak a blokkvezénylő­ben lehet az adatokhoz hozzáférni, ha­nem engedélyezhető az intranet kijelölt munkaállomásain. A tn kiszolgáláshoz elsősorban a reaktorfizikai modelleket, számításokat kellett korszerűsíteni és ennek második fázisában 2010 végére kialakul s Gd-2 típusú üzemanyagot ke­zelő szoftverrendszer.- Család, gyerekek, hobbi?- Nős vagyok, paksi családi házban élünk. Három nagy, felnőtt lányunk távol él tőlünk. Van két unokánk is. A szabad­időnk otthoni, sport és családi progra­mokkal telik, van teendő bőven, gyulai ■I mmm S 38ff* WT?* Ulrichshoffer Barna • Üzemviteli igazgatóság, tur­bina osztály szekunder köri főgépész Otthonában ke­restem fel, hogy ne zavarjam a munkájában, a 3. blokkvezénylő­ben. A kölcsönös bemutatkozás után következett a részletesebb - részéről. A Zipernowszky Károly Műszaki Szakközépiskolában villamos szakon végeztem Pécsen. Az erőműbe mégis gépészeti vonalon kezdtem dolgozni. Voltam szekunder köri gépész, operátor, főgépész. Tizenhárom év műszakozás után a mig rto-hoz kerültem technoló­gusnak, és nagyon sok szekunder köri üzemviteli dokumentumot készítettünk kollégáimmal.- Hogyan kerültél kapcsolatba a tel­jesítménynövelési projekttel? Mivel már a turbinaátalakítási mun­kákban (retrofit) is projekttagként dolgoztam, ezért esett rám a választás, hogy a teljesítménynövelés projektben is vegyek részt, ráadásul teljes munkaidő­ben. Nagyon szerteágazó, sokszereplős feladat volt. Szinte minden rendszert újra végig kellett gondolni, hogy a telje­sítménynövelés milyen követelményeket ró ki rá, és az előírt átalakítások hozzák-e a szükséges paramétereket.- Mi volt a közvetlen feladatod?- Minden átalakítási munka után vagy egy-egy blokk visszaindulási program­jába beépítettük az emelt teljesítmény próbáit is, bizonyos üzemviteli helyzetek lehetőség szerint szimulátoron lettek ele­mezve. Nagyon sok esetben mérésekkel is bizonyítanunk kellett az adatok meg­felelő értékeit. Nekem kellett az egyezte­tésekről összeszedni a jegyzőkönyveket, lefűzni, hogy együtt legyen minden - az engedély kérésétől az üzembe helyezé­sig. Egy hatalmas iratállomány kere­kedett ki belőle végül. Volt olyan része, melyet 25-en írtak alá egyeztetés után. Nagyon sok munka volt abban, hogy a konszenzus létrejöjjön, megértsék és megértsük a szakmai érveiket. Most ott van Lariszáéknál. Először a 4. blokkon hajtottuk végre a teljesítménynövelést, majd sorra a többin is. Bár már részünkről befejező­dött a projektmunka egy-egy próbaterv kidolgozásába még bedolgoztam.- Család, gyerekek, hobbi?- Nős vagyok. Szabadidőmet a családi házunk felújítása töltötte ki, még mindig sok munka lenne rajta, ha nem is látszik. Nagyon szeretjük a természetet, sokat tú­rázunk a természetjárókkal. Szeretünk utazni. Jó volt ott ülni az értekezleteken és a hosszú évek gyakorlatának, a folyamatos oktatásnak, vizsgáknak köszönhetően mindig tudtam, miről van szó. Bár nagyon sokszor ütköztek a vélemények, mindenkinek az volt a célja, hogy a teljesítménynövelés megvalósulhasson. Már 2007-ben visszamentem főgépésznek, most újra műszakozom, és nosztalgiával gondolok a sokszor késő estébe nyúló projektmunkára. gyulai Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a vegyészet... 2010. április 9-én került sor a vegyészek nyugdíjas-találkozójára, amely egyéni ötlet­ként merült fel bennünk. Úgy gondolom, hogy ehhez hasonló kezdeményezés még nem volt más szervezetnél. Vártuk és akar­tuk, hogy rég nem látott kollégáinkkal talál­kozhassunk, hiszen ők is az életünk részei, hiába múlt el annyi év. Ezt szerettük volna velük is valanülyen formában tudatni. Már hónapokkal a találkozó előtt elkezd­tük a szervezést Keresgéltük a neveket a régi fotókat, igyekeztünk, hogy senki se maradjon ki. 1984-2009 közötti, 80 fő nyugdíjas kol­légát kutattunk fel, kerestünk meg, és örömmel fogadták meghívásunkat. 59 fő meg is jelent a rendezvényen! Véleményem szerint ez nagyon jó arány, amiből arra kö­vetkeztettünk, hogy igenis szükség volt erre a szervezésre. A program már kora délután kezdő­dött. Kívánság szerint, aki szerette volna meglátogatni régi munkahelyét, az most megtehette. Bekapcsolódva egy kicsit a napi munkába, kipróbálva az új mérési módszereket, műszereket A nap folytatásaként az Atomfitt Center­ben a laboros lányok friss, helyben sütött pogival várták a meghívottakat, közben a bográcsban rotyogott a finom vacsora Kar­dos Sanyi módra. Az „ünnepi” menü előtt Elter Enikő főosztályvezető üdvözölte ked­ves, régi kollégáinkat, majd rövid ismerte­tést adott a főosztályról. Tilky Péter a köszöntők sorát a követke­ző szavakkal folytatta: - Az eltelt harminc egynéhány év a nyugdíjas találkozón azt juttatja eszembe, hogy azokat a munka­társaimat, akik részesei voltak a pionír korszaknak és ma megérdemelt nyugdíjas éveiket töltik, elismerés és köszönet illeti. Munkájuk megalapozta a sikeres folyta­tást, szakmai tradíciókat állítottak fel, és az új generáció, családi hagyomány miatt is szívesen és örömmel keres helyet a ve­gyészeti laboratóriumokban. A találkozót megtisztelte jelenlétével Süli János vezérigazgató és Cziczer János üzemviteli igazgató úr is. Vezérigazgató úr megemlítette többek között azt is, hogy erő­műszintű szervezésben, „családi napok” keretében terveznek hasonló összejövetelt az erőmű nyugdíjasai részére. A nagy beszélgetések igazából a va­csora után indultak, felelevenítve a régi eseményeket. „Emlékszel, hogy volt?... Nem felejtem el, amikor... stb.” A be­szélgetések közben előkerültek régi fényképek. Természetesen újak is, saját családjukról - elsősorban unokájukról, dédunokájukról -, akiket nagy büszke­séggel mutattak meg. Összességében jól sikerült a rendezvény, amit a hagyományként négyévenként a továbbiakban is szeretnénk megrendez­ni. Nagyon sok köszönet kollégáimnak és kolléganőimnek, akik nagy lelkesedéssel, örömmel vettek rész a találkozó megszer­vezésében. Szeretném megosztani kedves kolléganőnk Palástiné Róza levelének egy kis részletét, amelyet a találkozó után jut­tatott el hozzánk. „Ez az én ajándékom nektek! Üdv: Róza Volt egyszer egy csikócsapat... 1984-ben jelent meg: Hazafi József Csikó­csapat, Riport 440 megawatt születéséről c. könyve. A vegyészeten és a radiokémiái laborban dolgozó lányok is ennek a csapat­nak oszlopos tagjai voltak. Végigvizsgáltuk 25 év minden leál­lási és visszaindulási, primer köri és a gőzfejlesztőmintáit, EDA-s és EDTA-s tisz­títást, evaporátorsavazást, az utált, koszos TW-s tartály-mintáit. A kollektortáskák nedvességmintáit, a ZÜHR-tartály mintáit és a TQ-s borzadályokat! A gyermekek közben nőttek, mint a gom­ba, és azt vettük észre, hogy a kidolgozott magyar és történelem érettségi tételeiket adogatjuk sorban egymás gyerekeinek. És már megnőttek-felnőttek, itt dolgoz­nak, nősülnek és férjhez mennek és jönnek a gyerekek is. Az első gyanú akkor ébredt bennem, hogy elszaladt velem az idő, amikor a csinos-fiatal-szöszke gépészgyermek csókolommal köszönt és megkérdezte „A néni melyik mintát szeremé megvenni?!” ...és most itt ülünk a szépen megterített és virággal feldíszített asztaloknál... túl a nyugdíjon.... Negyed századot éltünk-dolgoztunk vé­gig együtt. Néha morgolódva, néha könnyedén és vidáman, néha dörgött az ég, csattogott és villámlott körülöttünk, de... tettük a dol­gunkat minden napján ennek a 25 évnek. Mi a lányok a bányából!”... Köszönjük Csikócsapat! Hamarosan újra együtt! Orbán Ottilia, vegyészeti főosztály

Next

/
Oldalképek
Tartalom