Atomerőmű, 2009 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2009-05-01 / 5. szám

2009. május- mym paksi atomerőmű-OSZTÁLYTABLÓ Anyagvizsgálati osztály Rovatunkban 2000 júliusa óta mutatunk be osztá­lyokat. munkahelyeket és személyeket. A jelenlegi a 93. alkalom, és a 494. főt mutatjuk be. Szabó Dénes osztályvezető m Dénes! Hogyan indult az élet­­utad?- Dorogon születtem, ott nőt­tem fel, gimnáziumba Eszter­gomba jártam. Érettségi után a Szovjetunióba felvételiztem a Le­­ningrádi Műszaki Egyetem Ko­hómérnöki Karára, ahol 1981- ben szereztem diplomát he­gesztőberendezések és eljárások szakon. Az egyetem elvégzése után szülővárosomban, a Dorogi Szénbányák bányagépgyártó és javító üzeménél helyezkedtem el és kilenc évig dolgoztam a bá­nyavállalatnál. Hogyan kerültél kapcsolatba az atomerőművel?- Amikor végeztem az egyete­men, a paksi atomerőmű mint le­hetőség már ott volt az alternatí­vák között. A SZU-ban végzettek közül sokan errefelé tendáltak és szívesen is fogadták őket. Lehető­ségként én is számon tartottam, de a családom közelébe akartam maradni. A 80-as évek végén a bá­nyászat már kezdett nehéz hely­zetbe kerülni, látszott, hogy a pers­pektíva erősen beszűkül, akkor kezdtem el mérlegelni a váltás le­hetőségét. Dolgoztak az atomerő­műben volt diáktársaim, és egy év­folyamtársam bátorítására próbál­tam meg ide jelentkezni. Dr. Tram­­pus Pétert kerestem meg a felvétel lehetőségét illetően, ám 1990-ben már kezdődött egy létszámstop, így a pozitív eredménnyel záródó elbeszélgetések ellenére nem is si­került átjönnöm, ezért aztán le is mondtam róla, hogy egyáltalán si­kerülhet. De pár héttel később te­lefonált Trampus Péter: mégiscsak betölthető az üres hely, így kerül­tem 1990-ben az atomerőműbe. Hová kerültél és mi volt a fel­adatod?- A reaktorvizsgáló csoporthoz, amely a reaktortartály, a reaktor belső berendezései és a felső blokk program szerinti anyagvizsgálatá­val foglalkozott. Ahhoz, hogy én is a csoport és az osztály használha­tó és hasznos tagja legyek, nagyon sokat kellett tanulnom. Akkor Trampus Péter vezette az osztályt, Takács Gyula, Farkas Béla és Osz­­vald Ferenc segítették az operatív és szakmai irányításban. Őket ki­váló szakembereknek tartom, na­gyon sokat tanultam tőlük. Termé­szetesen nemcsak ők segítettek, hanem a közvetlen kollégáim is, akik a szakma gyakorlati fogásai­ra megtanítottak. Aztán az évek során megszerez­tem az anyagvizsgálói minősítése­ket is, több roncsolásmentes mód­szerből 2-es, az ultrahangos és ra­diográfiai módszerekből 3-as foko­zatú minősítésem van. Több évig voltam a reaktorcsoportnak a veze­tője, majd 2001-ben új beosztást és feladatot kaptam. Az osztályvezető mérnökeként az anyagvizsgálatok minősítése lett az egyik kiemelt fel­adatom. Akkor kezdtük el a paksi atomerőműben az anyagvizsgálaü technológiák és berendezések mi­nősítését. Az anyagvizsgálatok végzése mellett több emlékezetes szakmai feladat végrehajtásában is részt vehettem. Ilyen volt a gyár­tó által a reaktortartályokhoz terve­zett külső gépi ultrahangos vizs­gálórendszer korszerűsítésére irá­nyuló projekt. Ez egy több évig tar­tó fejlesztési folyamat volt, és en­nek során a projekt keretében be­vezetésre került egy korszerű, fá­zisvezérelt technikát alkalmazó gé­pi ultrahangos vizsgálati technika, amelyet először a reaktortartályok, majd azt követően a gőzfejlesztők primer kollektorainak gépi ultra­hangos vizsgálatára alkalmaztunk. Ez a vizsgálati technika még ma is korszerű, akkor a prototípus utáni gyártást vette meg az erőmű a Sie­menstől, vagyis csúcstechnikát vá­sároltunk. Az olvasók számára mit emelnél ki az osztály tevékenységéből?- Az anyagvizsgálati tevékeny­ség az atomerőművekben hatvá­nyozott jelentőséggel bír. Minden ország nukleáris biztonsági filozó­fiájának fontos eleme az atom­­erőművi berendezések állapotá­nak monitorozása. Ez azt jelenti, hogy rendszeresen meg kell győ­ződni az adott berendezés üzeme­lésre való alkalmasságáról. Ezt a célt szolgálják az úgynevezett idő­szakos anyagvizsgálatok. Ezek ter­jedelmét, módszerét és követelmé­nyeit a hatóság által jóváhagyott dokumentumok rögzítik. Hasonló ellenőrzés szükséges a berende­zés új állapotában is, még az üze­melés előtt. Ezeken az ellenőrzése­ken túlmenően említhetem még - a teljesség igénye nélkül - az alap­anyagok és félkész termékek anyagvizsgálatát, a hegesztési munkapróbák vizsgálatait, illetve a reaktortartályban elhelyezett mintafüzérek anyagvizsgálatát. Ezen vizsgálatok elvégzéséhez roncsolásmentes és roncsolásos módszereket egyaránt alkalma­zunk. Ennek megfelelően két labo­runk van, a roncsolásmentes és a roncsolásos vizsgáló laboratóri­um. A vizsgálatok során évente több mint 5000 jegyzőkönyv ké­szül. A 33 fős osztály nem képes saját erőből ezeket a vizsgálatokat elvégezni, ezért külsős alvállalko­zók bevonására is szükség van. Igazi kihívást jelentett szá­munkra, hogy az osztályon 2006- 2007-ben bekövetkezett nagyszá­mú nyugdíjba vonulás után az elő­deink által magas szintre emelt szakmai munka színvonala ne csökkenjen. Úgy érzem, 2009-ben már elmondhatjuk, hogy az ebből a helyzetből fakadó nehézségeket sikeresen le tudtuk küzdeni. Az átmeneti időszak zökkenőmentes­sé tételében valamennyi kollégánk kivette a részét és becsülettel helytállt. Az előző és a jelenlegi munka­helyed közötti különbségek kö­zül említenél legalább egy lé­nyegest?- Igen! Az atomerőműben kész­tetés és lehetőség is van arra, hogy a szakemberek bekapcsolódjanak a saját szakmájuknak nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi vérke­ringésébe is. Lehetőség van nem­zetközi projektekben, NAÜ-s prog­ramokban, szakmai konferenciá­kon való részvételre. Ez a szakmai fejlődés mellett kiváló alkalom a személyes kapcsolatok kialakítá­sára más erőművek és intézmé­nyek szakembereivel. Ezek a kap­csolatok a napi munkát is segítik, mert egymástól is sokat tanulhat­nak az egy adott szakterületen, de különböző munkahelyeken dolgo­zó szakemberek. Ez a lehetőség az előző munkahelyemhez képest egy nagy kontrasztot jelentett. Munka után mi jelenti szá­modra a kikapcsolódást?- Szeretek kirándulni, utazni és zenét hallgatni. Ha a kirándulást sikerül összekötni egy kis gombá­szással, az külön öröm. Család?- A feleségemmel 25 éve va­gyunk házasok. Van egy tizenöt éves lányunk, aki az ESZI-ben ta­nul a 9. évfolyamon, ügyviteli szakon. m Kuti Krisztina csoportvezető Tősgyökeres tolnai lány va­gyok. Szüleim néhány évvel a születésem előtt költöztek Tol­nára, és még mai is ott élnek. Tanulmányaimat kereskedelmi vonalon kezdtem. Reklámot és marketinget tanultam, majd a középiskola után a műszaki pá­lyát választottam. Anyagvizsgá­latot, majd logisztikát hallgat­tam a főiskolán. Mikor, és hogyan kerültél az atomerőműbe, ezen belül is az anyavizsgálati osztályra? Anyagvizsgálati tanulmányaim befejezéseként az államvizsgára, mint minden főiskolásnak, nekem is elő kellett rukkolnom egy szak­­dolgozattal. Egy jó barátom említet­te, hogy Pakson, az erőműben állí­tólag jó szakdolgozatot lehet írni. Megfogadtam tanácsát és felkeres­tem az akkori avo osztályvezetőjét, Takács Gyulát, aki nagyon szívé­lyesen fogadott, és megadta a lehe­tőséget a szakdolgozatom megírá­sára. A diplomamunkám megírása során megismerkedtem az osztály tevékenységével, és megtetszett a munka. 2002 júniusában legna­gyobb örömömre lehetőség nyílt arra, hogy alkalmazásba kerüljek az osztályon. A reaktor és gépi ult­rahang vizsgáló csoporthoz kerül­tem mint anyagvizsgáló mérnök. Mióta dolgozol csoportvezető­ként, és müyen kihívást jelent ez számodra? 2007 októberében kaptam meg a csoportvezetői megbízást. Várat­lanul ért a felkérés. Hirtelen sok új feladattal találtam szemben ma­gam, melyek teljesen más jellegű­ek voltak, mint a korábbi években. A legnagyobb kihívást a szemlélet­­váltás jelentette. A végrehajtás he­lyett a szervezés került előtérbe. Mesélnél a munkádról? Az időszakos roncsolásmentes vizsgálatok az egész világon ki­emelkedően fontos szerepet ját­szanak az atomerőművek bizton­ságos üzemeltetésének megalapo­zásban. Jó érzéssel tölt el, hogy eb­ben a fontos feladatban kollégáim­mal részt vehetek. Fő tevékenységünk a reaktor­­tartályok, gőzfejlesztők hegesztési varratainak időszakos roncsolás­mentes gépi ultrahangos anyag­­vizsgálata. Az ultrahangos vizsgá­latok mellett egyéb roncsolás­mentes vizsgálatokat is végzünk, mint például folyadékbehatolásos, vizuális vizsgálatokat. Tevékenységünket a Nukleáris Biztonsági Szabályzat irányelvei szabályozzák és az OAH NBI által jóváhagyott keretprogramok, vizs­gálattechnológiák alapján kell vég­rehajtanunk. A vizsgálatok ered­ményeit a hatóság által jóváha­gyott Kritériumgyűjtemény sze­rint kell elbírálnunk. A technika előrehaladásával a vizsgálatok berendezései egyre bo­nyolultabbá váltak. Jelenleg már komoly számítógépes elektroni­kák segítik az ultrahangos mérése­inket. A nukleáris biztonság szem­pontjából kiemelt vizsgálatoknál - ahol jellemző az ilyen komplex gé­pi vizsgálóberendezések alkalma­zása - ma már sok országban, így itthon sem elegendő az a tény, hogy csúcstechnikát alkalmazunk. Azt is bizonyítani, demonstrálni kell, hogy az ilyen rendszerrel vég­zett vizsgálatot az adott feladatra célirányosan tervezték, a berende­zés beállítása, a személyzet felké­szültsége megfelelő, mindezek együttesen szavatolják, hogy a vizsgálat képes a kitűzött céloknak megfelelni. Ezt a folyamatot nevez­zük vizsgálatminősítésnek. Az elmúlt években több vizsgá­latunkat is sikeresen minősítettük a berendezés és a vizsgálattech­nológia viszonylatában. Néhány szó a minősítés folyamatáról. Mér­nökeink a rendelkezésünkre álló M1:1 próbatestekbe a törésmecha­nikai számítások alapján mester­séges hibákat terveznek. A kivite­lezést követően az éles vizsgálat során alkalmazott ultrahangos be­rendezéssel megvizsgáljuk (minő­sítő mérés) a próbatestet. A felvett adatok kiértékelése során a minő­sítő próbatestbe bemunkált hibá­kat nagy megbízhatósággal ki kell mutatnunk, ezzel szavatolva azt, hogy képesek vagyunk az előírá­soknak megfelelni. Természetesen ez eléggé le van egyszerűsítve, hi­szen az egyes folyamatok között komoly mérnöki munka és enge­délyezési folyamatok húzódnak. A személyzet minősítése az adott vizsgálati feladatra a követ­kező nagy lépés. Csapatunknak nagy előnyt jelent a KGYK által nyújtott lehetőség. Az ott elhelye­zett Ml:l minősítési próbatestek és főberendezések lehetőséget ad­nak a vizsgálataink valóságos kör­nyezetben való demonstrálására. A főjavítási időkön kívül itt végez­zük a minősítő méréseket és a kü­lönböző tréningeket. A cseh és szlovák atomerőművek szakembe­reivel együttműködünk, mely ko­operáció keretén belül lehetősé­günk nyílik a szakmai tapaszta­latcserére. Szabadidődet mivel töltőd szí­vesen? Néhány évvel ezelőtt a férjem­mel (aki szintén az erőműben dol­gozik mint berendezéstechnikus) vásároltunk egy felújításra váró házat Tolnán, ami rengeteg sza­badidőnket felemésztette. Mára már jut idő a pihenésre is. Szíve­sen kertészkedem és olvasok. Sza­badidőnkben szívesen járjuk az országot. Jövőbeli terveid, céljaid? A jövőmet mindenképpen itt az erőműben képzelem el. Bízom benne, hogy megvalósulhat az új blokk(ok) terve. Anyagvizsgálati szempontból sok érdekes felada­tot jelentene számunkra. Köszönöm az interjút! T.-P.A.M. Czibula Mihály vezetőmérnök Először Lengyelországban tanult ösztöndíjasként. Miután onnét ha­zatért, a Budapesti Műszaki Egye­tem matematikus-mérnöki szaká­ra járt. Mikor és hogyan került az erő­műbe? Két év után úgy éreztem, hogy nem a matematikus-mérnöki a leginkább megfelelő pálya szá­momra. Helyette Pécsre mentem az ottani egyetemre Település mérnök szakra, itt diplomáztam. Ez lényegesen más volt, mint a matematikus-mérnöki szak. Édes­apám vállalkozásában szerettem volna dolgozni település mérnöki végzettségemmel, ő az önkor­mányzatoknak dolgozott, többek között szerződés és pályázatírás­sal foglalkozott. Azonban az ő ha­lála után még frissen végzett pá­lyakezdőként nem éreztem e terü­leten elég gyakorlattal rendelkező embernek magamat, így nem vit­tem tovább a vállalkozást. Mindezek után 1998-ban pályá­zat útján kerültem az erőműbe, az Anyagvizsgálati Osztályra, ahova hét kollégámmal együtt nyertem felvételt. Kezdetben 1 évig Atom­­ixes állományban voltam, majd PA Zrt.-s állományba kerültem. Bemutatná röviden a napi munkáját? Alapvetően anyagvizsgáló mérnök vagyok, jelenleg vezető mérnöki beosztásban, az osztály­­vezető közvetlen irnyítása alatt dolgozom. A napi munkám két síkon folyik, az egyik a főjavítási időszak, illetve az azt megelőző szakasz. Ez nagyon hajtós, határidőkhöz és ütemterv­hez kötött időszak, ekkor minden a karbantartásnak, a főjavításnak, il­letve a kapcsolódó anyagvizsgálat­oknak van alárendelve. Elsősorban a gőzfejlesztő örvényáramos vizs­gálatokon dolgozom, előkészítő sze­repem is van ebben. Egy robot vég­zi a vizsgálatot, s az általa szolgálta­tott adatok kiértékelését végzem. Ebben az időszakban a primerkör­ben kell tartózkodnom, ilyenkor nem rugalmas, hanem 12 órás mű­szakbeosztásban vagyok. Az év töb­bi részében koordinálok, illetve kap­csolatot tartok külső szakértőkkel, belső szakvéleményeket készítek. Dolgoztam már vizsgálati progra­mokon, valamint technológiák, uta­sítások kidolgozásában vettem részt Van egy informatikai rend­szerünk, ennek fejlesztésével is szoktam foglalkozni, a jegyzőköny­vezési rendszert én készítettem, 9 éve ezt használjuk a munkánkhoz. Most a PassPort verzióváltás van fo­lyamatban, ebbe a projektbe engem is delegáltak. Ennek oka, hogy az anyagvizsgálati jegyzőkönyvek do­kumentálására kell majd használni a PassPortot, melyre jövő év elejéig hatósági kötelezettségünk is van. Mit szeret legjobban a munká­jában? Kiemelendő területek, események? Szeretem, hogy változatos, a fő­javítási időben a vizsgálati terüle­ten dolgozom, ettől megkapom azt az érzést, hogy valami pro­duktív dolgot csinálok. A mun­kám másik oldala inkább íróasz­talhoz köt és adminisztratív jelle­gű. A monoton és kreatív jellegű dolgok váltakoznak, ez teszi az egészet érdekessé. A humán oldalt is ki kell emel­ni, jó légkörben, jó közösségben jó dolgozni. Volt szerencsém több alkatom­mal is konferenciákra eljutni, ahol az esetek többségében előadást is kell tartani, előfordul, hogy angol nyelven. Örvényáramos vizsgálatot vég­zek, ennek az adatait értékelem ki. Néhány kollégámmal egyetem­ben ASME-minősítésem is van, így más erőművekbe is járunk anyagvizsgálatot végezni, például Amerikában, Szlovéniában. Eze­ket komoly vizsgálat előzi meg, tu­lajdonképpen először minket vizs­gáztatnak, mielőtt hozzá foghat­nánk a munkához. Az viszont na­gyon jó érzés, hogy amit mi tu­dunk, azt a külföldiek is elismerik és hívnak minket. Mesélne kicsit a családjáról? Van egy kétéves kisfiam. Pak­son élünk, családi házban, ott van mindig tennivalónk. Szabadidejét mivel tölti szíve­sen? Több középiskolai barátom megmaradt, velük szoros kapcso­latot tartok fenn, szabadidőnkben együtt vagyunk. A Dunára szok­tunk lejárni, májustól szeptembe­rig vizi életet élünk baráti-családi körben. Köszönöm a beszélgetést! Gyöngyösiné Nyúl Petra

Next

/
Oldalképek
Tartalom