Atomerőmű, 2008 (31. évfolyam, 1-12. szám)

2008-03-01 / 3. szám

2008. március rnyrn paksi atomerőmű-3 Az erőmű túlélhet egy nagy földrengést Élmények a Kashiwazaki-Kariwa Atomerőműből Japánban az elmúlt év július 16- án erős földrengés rázta meg a Kashiwazaki-Kariwa atomerőmű telephelyét. A Nemzetközi Atom­energia-ügynökség (NAÜ) szerve­zésében tizenegy ország tizenhat intézményének képviselői látogat­tak a földrengés sújtotta területre, köztük dr. Katona Tamás tudomá­nyos tanácsadó és Horváth Mik­lós karbantartási igazgató. Kato­na Tamás 1995 óta a cég vezeté­sét, de leginkább a műszaki veze­tést támogatja biztonsági és stra­tégiai kérdésekben. Őt kérdeztem a japán út tapasztalatairól.- Tamás! Mielőtt rátérnénk a japán út tapasztalataira, azt kérdezem, mi­lyen biztonsági és stratégiai kérdé­sekről van szó?- A 90-es években a földrengésbiz­tonság volt az én tevékenységem közép­pontjában, a 90-es évek végén már az új blokkok, 2000-ben az üzemidő-hosz­­szabbítás és részben a teljesítménynö­velés megvalósíthatósági tanulmánya­inak elkészítése volt a feladatom. Jelen­leg pedig mindaz, ami még ezekből a té­mákból terítéken van és terítéken le­het, mindezekkel foglalkozom.- Közel húsz éve foglalkozol az atom­erőművek földrengésbiztonságának kérdésével. Ez a téma még mindig ak­tuális?- Semmit nem vesztett az aktualitá­sából ez a téma, mert az atomerőművek földrengésbiztonságát is, mint a bizton­ság minden más tényezőjét, az aktuális tudásszintnek megfelelően kell értel­mezni. A földrengésbiztonság témakö­rében több nemzetközi aktualitása is van. Két évvel ezelőtt a japán kormány kezdeményezte a NAÜ-nél, hogy indít­sanak egy nemzetközi projektet, amely­nek célja a már működő atomerőmű­vek földrengésbiztonságának értékelé­se, a felmerülő problémák megoldásá­nak mikéntje. Ezt a projektet a NAÜ el­indította, és alapvetően a japán kor­mány finanszírozza. Ebben a projekt­ben magyar részről a PA Zrt is részt vesz. A projekt elindításának az volt az apropója, hogy 2005-ben az egyik ja­pán erőművet akkora földrengés érte, amekkora bizonyos frekvenciákon meghaladta a tervezési értéket. A NAÜ-projektben a munka bein­dult, majd 2007. július 16-án Japánban, a Kashiwazaki-Kariwa atomerőmű te­lephelyét nagy erejű földrengés rázta meg. Ezen a telephelyen hét reaktor­­blokk működik, 8200 MWh teljesít­ménnyel, amely a világ legnagyobb nukleáris kapacitása egy telephelyen. Az itt beépített kapacitás közel azonos a Magyarországon beépített kapacitás­sal, ami hozzávetőlegesen 8800 MW. A Kashiwazaki-Kariwa telephelyen az éves termelés 60 TWh, miközben a teljes magyar villamosenergla-terme­­lés alig több, mint ennek a fele. A júli­us 16-i földrengés a reaktorok alaple­mezén mért gyorsulási értékeket te­kintve kétszerese, két és félszerese volt a tervezésnél figyelembe vett maximá­lis gyorsulási értéknek. Annak ellenére, hogy ennyivel „fölé lőtt” a földrengés, nem tisztelve a terve­zők feltételezéseit és a telephelyet vizs­gáló szeizmológusok prognózisait, az erőmű nukleáris biztonsági szempont­ból 100%-ig épp maradt. A nukleáris biztonság szempontjá­ból fontos létesítmények, szerkezetek és berendezések károsodás nélkül él­ték túl a földrengést. Néhány - nem a biztonságot érintő - látványos kárt fel­kapott a sajtó, például egy házi üzemi transzformátor kigyulladt, és ez a kép bejárta a világot. A zöldek pedig meg­ragadták az alkalmat, hogy pánikot keltsenek. Pánikra viszont nem volt ok, mert biztonsági szempontból a transz­formátor nem magas besorolású. Biz­tonsági szempontból minden fontos szerkezet és berendezés ép maradt és működött.- Milyen nyomai maradtak a földren­gésnek?- Ha VcdaJd látja a telephelyet, alig hiszi el az előzőekben elmondottakat, mert a telephelyen lévő utak besza­kadtak, helyenként 1,5 méteres sül­lyedések vannak a talajban. Az 1. blokk szivattyúháza szerkezetileg ugyan állt, de az összes pillérje elcsú­szott a helyéről, a fal megnyílott, a szerkezetet biztosító keresztrácsok el­görbültek. Az egészségügyi és a főépü­let közötti dilatációnál 30-40 cm-es el­mozdulások keletkeztek. A kikötői da­ruk megroggyantak, a sínekben „ka­nyar” keletkezett. A telephelyen van egy ideiglenes tároló kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok szá­mára. A tárolók a földbe vannak sül­lyesztve. Ez egy vasbeton épület, amelyben az egymásra rakott hordók jó része leborult, egyik másik hordó még ki is nyílt. Ebből különösebb gond nem származott, mert a szilárd hulla­dékot nagy erővel préselték a hordók­ba, és ezért semmi nem ömlött ki, de eléggé kaotikus látványt nyújtott.- Mi a magyarázat arra, hogy nem történt nukleáris baleset? Ki rontotta el a dolgot, liiszen nem arra tervezték a telephelyet, ami bekövetkezett.- A japánok rendkívül higgadtan és nagyon visszafogottan kezelik ezeket a dolgokat. Először is a japán nukleáris tervezési filozófia és a szabványok olya­nok, hogy elegendően nagy biztonsá­got garantálnak a tervezésnél. Ez azt jelenti, ha a földrengés reális dinamikai hatását egy egységnek vesszük, akkor ehhez képest négyszeres túltervezést eredményez az alkalmazott szabványos eljárás. Akkora a mérnöki tartalék, hogy bőven belefért a július 16-i túlter­helés. A japánok azt a kérdést, hogy ki ron­totta el, nem udvariasságból, hanem a saját kultúrájukból és tapasztalataik alapján - hiszen a földrengés náluk na­pi gond - nem is teszik fel. Ők nagyon jól tudják, hogy mit lehet tudni egy föld­rengésről és mit nem, és mit lehet elvár­ni ettől az ismerettől. Nem várható el annak pontos isme­rete, hogy az erőmű élettartama alatt milyen földrengés lesz. Az sem várha­tó el, hogy megmondja valaki, az eset­leges bekövetkezendő földrengéseknek pontosan milyen jellemzői lesznek. Vi­szont van fogalmuk arról, mi várható legrosszabb esetben, ezért a nukleáris biztonsági szabályozással és a szabvá­nyokkal érik el azt a biztonsági tartalé­kot, amivel garantálják azt, hogy ne ér­hesse meglepetés az atomerőmű üze­meltetőit. A földrengés után természetesen új­raértékelik az erőmű telephelyének szeizmicitását, és a mostani tapasztala­tok fényében biztosan sokkal nagyobb lesz a mértékadó maximális vízszintes gyorsulás értéke, mint amilyet annak idején feltételeztek. Ami egyébként nem nagyobb, mint a paksi telephelynek a maximális vízszintes gyorsulása.- Ez milyen érték Pakson?- Nálunk 0,25 g a maximális mérték­adó vízszintes gyorsulás, a Kashiwaza­ki-Kariwa telephelyre is hasonlót hatá­roztak meg, 0,25-0,28 g közötti érték­ben annak idején. Ha már a saját telephelyünk is szóba került, akkor érdemes feltenni a kér­dést: mi lenne nálunk, ha hasonló eset történne? Túdjuk, hogy a paksi atom­erőművet nem tervezték földrengésre. Mi utólag végeztük el az ellenőrző vizs­gálatokat és megerősítéseket, de az utó­lagos megerősítéseket ugyanolyan filo­­zófiájú nukleáris szabványok szerint terveztük, mint a japán tervezők. Ez azt jelenti, hogy a paksi atomerőműben is vannak szilárdsági tartalékok, amelyek biztosítanak minket egy esetleges 0,25 g-t meghaladó erősségű földrengés el­len is. Természetesen egy ilyen bonyo­lult létesítménynél nem lehet azt mon­dani, hogy minden a számítások sze­rint viselkedik, de ha csak a biztonsági szempontból legfontosabbak viselked­nek annyira a számítások szerint, mint a Kashiwazaki-Kariwa-i atomerőmű­ben, én már nyugodtan alszom. Beregnyei NucNet-hírek a nagyvilágból Kazah-japán üzemanyag­gyártási szerződés Kazahsztán nemzeti energetikai cége, a Kazatom­­prom megállapodást írt alá három japán céggel, melynek értelmében üzemanyagot gyárthatnak a japán Kansai Electric Power Company által üze­meltetett atomreaktorok számára. Almatiban 2007. december 26-án a megállapodást a Kazatomprom és a Kansai Electric mellett a Nu­clear Fuel Industries és a Sumitomo Corporation ír­ta alá. Az üzemanyag-kazettákat a Kazatomprom Ulba metallurgiai üzeme fogja gyártani. A Kazatomprom vezetője, Muktar Dzakisev sze­rint a megállapodás fontos lépés a Kazahsztán és Japán közötti atomenergetikai együttműkö­dés erősítésére. A megállapodás előnyei egyér­telműek, óriási piac nyílt meg számunkra Ja­pánban - mondta Dzakisev. Hozzátette, 2009- ben kezdik meg a nukleáris üzemanyag Japán­ba szállítását. Egy héttel korábban Kazahsztán és Oroszország megállapodást írt alá, mely szerint új atomerő­művet építenének a nyugat-kazahsztáni Aktau­­ban. Közben a Kansai bejelentette: 20%-kal csök­kentenie kellett a 2007-2008-as évre vonatkozó üzemi pénzügyi kilátásokat a magas üzemanyag­­árak miatt, illetve amiatt, hogy a Takahama-2 blokk továbbra is áll. Az oszakai központú cég üzemi nyeresége 160 milliárd jen (960 millió eu­ró) lesz a 2008 márciusával záródó egy évre. A 780 MW teljesítményű Takahama-2 pedig 2008. március végéig le lesz állítva, addig is vizsgálják a blokkot. Bush szerint „az atomenergia a legjobb megoldás” A Fehér Házban tartott sajtótájékoztatóján Ge­orge W. Bush amerikai elnök figyelmét az atom­energia és az üvegházhatású gázok kibocsátá­sának csökkentése felé irányította. Mint mond­ta, „ha tényleg komolyan akarunk foglalkozni az üvegházhatású gázokkal, számomra úgy tűnik, az atomenergia erős támogatóinak kell len­nünk”. Hozzátette, az atomenergia alkalmazásával anélkül lehet villamos energiát előállítani, hogy akár egy egység szén-dioxid is kibocsá­tásra kerüljön. Az amerikai elnök csodálkozá­sának adott hangot, hogy országa nem támo­gatja egyértelműbben az atomenergia alkal­mazását, és örömének is hangot adott annak kapcsán, hogy a kongresszusban többen min­dent megtesznek azért, hogy új atomerőmű­vek épülhessenek. Egyben megjegyezte: ha valaki szerint az üvegházhatású gázok kérdé­se az egész nemzetet érinti, annak azt is ki kell mondania, hogy támogatja új atomerő­művek építését. Mint mondta, „messze ez a legjobb a rendelke­zésre álló megoldások közül, hogy biztosítani le­hessen a gazdasági növekedést, és ezzel együtt környezetünkről is gondoskodjunk”. Erős az atomerőművek lakossági támogatása Svédországban Egy friss közvélemény-kutatás szerint továbbra is erős a támogatottsága a svéd atomerőművek további üzemeltetésének és szükség esetén újak építésének. A december közepén végzett felmérés során a válaszadók 52%-a mondta, hogy Svédország épít­sen új atomerőműveket akár a legöregebb blok­kok kiváltására, vagy akár a jelenleg üzemelő 10 blokkon túl is. A megkérdezettek 43%-a mond­ta, hogy nem kellene új blokkot építeni, a mara­dék 5% pedig nem tudott dönteni. Az interjúkat 2007. december 10. és 13. között végezte a Synovate (azelőtt Synovate Temo) svéd közvélemény-kutató a Svéd Nukleáris Ok­tatási és Biztonsági Központ (KSU) Elemző Csoportjának megbízásából a svéd felnőtt la­kosság 1037 fős reprezentatív mintáján. A fel­mérés megállapításai visszatükrözik a KSU 2007 májusában végzett hasonló kutatásának eredményeit. A politikai elkötelezettséget vizsgálva egy 2007. novemberi közvélemény-kutatás szerint a svéd Mérsékelt (korábban Konzervatív) Párt támoga­tóinak 46%-a szeretné az atomenergetika továb­bi hasznosítását és új blokkok építését, amennyi­ben szükséges. A liberálisok között ez 40%, a Középpárt hívei között pedig 24%-ot tesz ki. A mérsékeltek között további 41%, a liberálisok kö­zött 48%, a középpártiak között pedig 44% támo­gatja a meglévő atomerőművek további üzemel­tetését új blokkok építése nélkül. Svédország egy 1980-as népszavazáson elutasítot­ta új blokkok építését, és a meglévő blokkok leál­lítása mellett döntött, feltéve, hogy az nem érinti hátrányosan a gazdaságot. Még ugyanabban az évben a parlament úgy döntött, hogy az atomerő­művek leállításának 2010-ig kell megtörténnie. Svédország 2006 óta hatalmon lévő koalíciós kormányát a mérsékeltek (a legnagyobb parla­menti frakcióval rendelkező párt), a liberálisok, a Középpárt és a kereszténydemokraták alkot­ják. A koalíció bejelentette, hogy hivatali idejük alatt (2010-ig) nem születik döntés az atomerő­művek leállításáról. Forrás: NucNet M. F

Next

/
Oldalképek
Tartalom