Atomerőmű, 2008 (31. évfolyam, 1-12. szám)
2008-11-01 / 11. szám
14 paksi atomerőmű 2008. november Big - OAH barátságos futballmérkőzés Ebben az évben is sor került a hagyományos futballmérkőzésre a Paksi Atomerőmű Zrt. biztonsági igazgatósága és az Országos Atomenergia-hivatal Nukleáris Biztonsági Igazgatósága között. A két, profilját tekintve közeli rokonságban álló szervezet barátságos találkozója október 16-án az Atomerőmű Sportegyesület csarnokában zajlott le. Az immár többéves múltra visszatekintő sportesemény hagyományai közé tartozik, hogy mind a győztes, mind a vesztes csapat vándordíjjal tér haza, amit egy évig - a következő mérkőzésig - őriznie kell. A győztes exkluzív serleget nyer. A vesztest pedig egy dekoratívnak éppen nem nevezhető, valószerűtlenül zöld műanyagbéka illeti, melynek talapzatán úgy kerül elhelyezésre a legyőzött csapat neve, hogy jól kivehető szintkülönbséget képezzen a kétéltű jószág közmondásos fertályával. Nem csoda hát, hogy évről évre visszatérő dilemmaként vetődik fel: vajon a serleg elnyerése, vagy a békától való szabadulás jelenti-e az erősebb ösztönzést a játékosok számára? A két csapat tagjai között egyaránt voltak fiatalabb és idősebb, illetve beosztott és vezető munkatársak. Bizonyára mindkét fél számára különleges élményt jelentett futballszerelésben szemben állni azokkal a kollégákkal, akikkel egyébként a munka hivatalos keretei között találkoznak, sőt, akiket esetleg pusztán a beadványokon feltüntetett nevük révén ismernek. A pályán egyszerre öt-öt játékos tartózkodott. A cserepadon is megfelelő számban ültek csapattagok, így amikor valaki elfáradt, azonnal megtörténhetett a váltás. A játékidő kétszer huszonöt perc volt. A küzdelem, akár a korábbi években, most is férfiasán keményen zajlott. A játékosok nem kímélték magukat (és időnként egymást sem, de szerencsére nem történt sérülés vagy olyan jellegű szabálytalanság, amit ne tett volna elnézhetővé a versenyhelyzetet kísérő természetes feszítettség). Az erőviszonyok rendkívül kiegyenlítettnek bizonyultak, a két csapat nehezen bírt egymással. Mindazonáltal a meccs bővelkedett eseményekben. Ezt nemcsak a született gólok viszonylag magas száma jelzi, hanem a gólveszélyes, de végül értékesítés nélkül maradt helyzetek gyakorisága is. Az OAH csapata kezdett jobban, és már az első félidő elején megszerezte a vezetést. A big csak szívós munkával tudott egyenlítem. A küzdelem fej-fej mellett haladt előre: ha az egyik félnek sikerült gólt rúgnia, hamarosan megérkezett a "válaszgól". A második félidő végére azonban az OAH fáradni látszott, így a döntő gólt a big rúgta, a maga javára állítva be ezzel a végeredményt: big - OAH: 4-3. A serleg és a béka tehát idén nem cserélt gazdát A találkozó a közös vacsora - benne egy, a meccs eredményét hirdető méretes torta - elfogyasztásával, valamint tekézéssel, beszélgetéssel zárult. Mindeközben elvétve szóba került a különböző oldalról bár, de lényegében együtt végzett munka is. Prancz Zoltán Hogyan töltik napjaikat nyugdíjasaink? A balatonfüredi Rekreációs Központ ideális környezet a pihenésre, a szórakozásra és a kikapcsolódásra is, amelyben minden munkavállalónak része lehet, aki a részvénytársaság saját üdülőiben kívánja eltölteni szabadsága egy részét. Balatonfüreden is dolgoznak kollégáink, laknak nyugdíjas munkatársaink. Riportsorozatomban ezúttal Kiss-Sebők Sándorra esett a választásom, akivel rendhagyó módon a beszélgetés helyéül volt munkahelyét, a rekreációs központot választottuk. Kérem, mondja el, hogy mikor és milyen módon került a részvénytársasághoz, mi volt a munkaköri feladata?- A Kosztolányi üdülőben dolgoztam, amikor az egyik gyerekkori barátom hívta fel a figyelmemet arra, hogy a Paksi Atomerőmű Vállalat akkor még rehabilitációs központjába műszaki szakembert keresnek. Rövid gondolkodás után megpályáztam az állást, és 1985. november 15-én felvételt nyertem. Mi volt a munkaköri feladata?- Műszaki vezetőként akkoriban nagyon sokféle feladatom volt. 1984-ben volt az üdülő épületének átadása, majd ezt követte két nagy beruházás, az uszoda és a kikötő. Mindkét beruházás műszaki vezetése és koordinálása nagy kihívást jelentett a számomra. Többek között ez motivált a pályázatom benyújtásánál is. Mikor vonult nyugállományba?- A társaságnál több mint 20 évig dolgoztam. 2005. év végén, korengedménynyel vonultam nyugállományba műszaki üzemeltetésvezetőként. Van-e olyan munkahelyi élménye, amelyre szívesen emlékszik vissza?- Számos munkahelyi élményem van. Említettem már a nagyberuházásokat, amelyeknek a befejezésekor, illetve az építmények átadásakor jó érzés volt tudni, hogy abban részem volt. Hasonló kellemes élményem fűződik az üdülő parkjának kialakításához is, jó látni azokat a fákat, amelyeket annak idején mi ültettünk el. Mára már szép nagyra nőttek, árnyékot adnak, s a kihelyezett padokon a vendégek kellemesen pihenhetnek. Rendszeresen tartom a kapcsolatot a munkatársaimmal. Szeretem, amikor a Tamáshegyi pincémnél meglátogatnak, közösen főzünk, és nagyokat beszélgetünk. A nyugdíjazásom előtt is szoktunk a birtokomon találkozni, ezeket az összejöveteleket már akkor "kihelyezett termelési tanácskozásoknak" neveztük. Hogyan telnek napjai, mivel foglalkozik?- Balatonfüreden kertes családi házban élünk feleségemmel és az egyik lányomékkal. A másik lányunk szintén Balatonfüreden él. Ha szükségük van ránk, be tudunk segíteni, mivel a feleségem is nyugdíjas. Szívesen tesszük, mert a gondoskodás és a segítségnyújtás kölcsönös. Nagyon sok szeretetet kapunk a kis unokánktól is, kellemesen telnek a családi együttlétek. A napjaim változatosak. A reggeü kávézást és újságolvasást a családdal előzetesen egyeztetett program követi. Családi házunknál csak virágoskert, néhány gyümölcs- és díszfa van. Feleségem Nemespécselyen élő édesanyját rendszeresen látogatjuk, ott termeljük meg a család számára a zöldségféléket. Időm nagy részét Tamáshegyen töltöm, ahol vegyes gyümölcsösöm van. Mivel a szőlészkedést abbahagytam, a pince és a felépítmény mostanra vendégfogadóvá alakult át. Ott tartjuk a családi összejöveteleket, és szívesen látunk vendégül barátokat, munkatársakat, ismerősöket. Amikor a munka végeztével leülök pihenni, az elém táruló látvánnyal nem tudok betelni. Balatonkenesétől egészen Tihanyon túl gyönyörködöm a tájban, amely az évszakoktól függően változó színekben pompázik. Milyen módon jut információhoz az erőműről, hogyan szerez tudomást a PA Zrt. által a nyugdíjasok számára kínált kedvezményekről és juttatási lehetőségekről?- Elsősorban az Atomerőmű újságból és a nyugdíjasokhoz eljuttatott tájékoztatókon keresztül jutok információkhoz. Mint említettem, rendszeresen találkozom a balatonfüredi kollégákkal, s a beszélgetések során szóba kerülnek munkahelyi vonatkozású, nyugdíjasokat érintő témák is. Vannak Pakson is családi barátaink, akikkel rendszeresen összejárunk. Melyek azok a juttatások, amelyeket igénybe tud venni, hogyan értékeli ezeket erkölcsi és anyagi szempontból?- Nagyon elégedett vagyok a nyugdíjamon felüli juttatásokkal, amelyeket a volt munkáltatómtól kapunk. Ez jólesik nekünk, érezzük az anyacég gondoskodását, erősíti a kötődést. Ügy is fogalmazhatnék, hogy a részvénytársaság "szárnyai" alá veszi a nyugdíjasokat is. Anyagilag is érzékelhetőek ezek a juttatások, például az áramdíj fizetésénél és a saját üdülők igénybevételénél. Ingyenesen jutunk hozzá az Atomerőmű újsághoz, amelyet szívesen olvasgatunk. Szeretném megemlíteni még, hogy tagja vagyok az Atomerőmű Sportegyesületnek, melynek keretében minden évben, egy élményekben gazdag egyhetes vitorlás túrán vehetek részt. Mit üzenne az olvasók számára?- A nyugdíjas embereknek is lehet olyan lefoglaltsága, amely kellemessé teszi napjait. ló beosztással mindenre jut idő, pihenésre, munkára, családra, barátokra. Minden nyugdíjas, és nyugdíjba vonuló munkatársamnak azt kívánom, hogy sokáig, jó egészségben élvezzék nyugdíjas éveiket. Kzné Hazatért a paksi Pannónia-expedíció Pekingből! 2008. október 17-én késő délután haza, Paksra érkezett Treszl Gábor és Magyar Zoltán 41 éves Pannónia T5 veterán motorjukon. 24 000 km megtétele után rokonok, barátok, a kalandhoz gratulálni akarók várták a megfáradt, de büszke fiúkat. Motorkísérettel, hangos kürtszó mellett ment végig Paks fő utcáján a "fél világot" oda-vissza bejárt két kalandor, hogy ott, ahonnan elindultak, ahol a Pancsit négy hónapja összerakták, végre hazaérjenek. A dorogi úti garázs előtt fogadták őket azok, akik annyira várták őket. Bár Cegléden a város vezetése, Budapesten a Hősök Terére pedig a média képviselői szerveztek számukra fogadást, Paksra szinte "repült" az oldalkocsis motor. Az első ölelések után alig győzték az anyukák, barátnők, barátok, újságírók kérdéseit megválaszolni. Várhatóan hónapokig lesz még mit mesélni azoknak is, akik az interneten követték a fiúk útját. Szeptember elején ott szakítottuk meg az úti beszámolót, hogy Gábor (alias Treló) és Zoli egy nagy nehezen, Nara barátjuk segítségével kicsikart 8 napos orosz tranzitvízum birtokában, de már a nyugatra tartó Roburos csapat nélkül indult Mongóliából északra, Szibéria irányába. Magukra utalva, a motor rakoncáitól, a zord, őszbe forduló időjárástól néha fáradtan küzdöttek. Mint kiderült, "egy cicanadrág aranyat ér". Sőt, jó, ha belőle, meleg kesztyűből és zokniból kettő is van, hiszen Novoszibirszkben zuhogott a hó, és a hőmérséklet közel volt a fagyponthoz. Igaz, a henger hibájával napokig kellett birkózni, amiben Igor, a mongol Nara nagybátyja készségesen segített. Hőseink orosz tudása ez alatt pedig csak fokozódott. De lett újabb 10 napos tranzitvízum. Asztanában, a kazalt fővárosban az újdonsült magyar konzul, Kissné Hegyi Csilla segített a továbbjutásban. Fontos úti cél volt meglátogatni a Szarikopa-tó térséget, a kazahsztáni ősi madjárok vidékét. Ez a terület Kosztanaj megyében, Torgaj járásban található. A területen folyik át a Torgaj folyócska is. A fiúk szerint fantasztikus élmény volt találkozni "torgaji madjarokkal", akiknek átadták a Magyarok Világszövetségétől kapott zászlót. Az 1500 év, ami a kazakisztáni és a kárpát-medencei magyarok szétválása óta eltelt, mit sem számított: a fiúk testvérként ölelték át egymást az ottani madjarokkal. Egy héttel később, az úttalan nyugatkazahsztáni utakon már csökken az optimizmus, a nyugalom, a jókedv. A végtelen távolság, a műszaki gondok pszichésen is terhelték az utazókat, de sikerült túljutni a holtpontokon. "Kandugas, Aktyubinsk mellett. A rettenetes utak folytatódtak. Defekt, láncszakadás, de meleg falusi vendégszeretet. A lengővilla odavan, a hátsó és az oldalkocsi keréktengely is meggörbült! Az időjárás tökéletes." Kazahsztán után a nyárias időben az aszfaltutak szinte lejtettek hazafelé. A Volga-delta, az Azovi- és Fekete-tenger is javította a hangulatot; még egy hajókázásra is futotta a Krímben. Október 15-én Záhonynál magyar földre értek a fiúk. Egy kisvárdai alvást követően került sor az ünneplésre a Hősök terén, Cegléden, majd Pakson. Gratulálunk! Hadnagy Az utazókat és a hozzájuk legközelebbi embereket kérdeztük, mi volt a legemlékezetesebb ebben a négy hónapban. Treszl Gábor: - Mindenhol ismeretlenül Is barátságosan, segítőkészen fogadtak bennünket, de külön hála azoknak a kinti magyar és más ismerősöknek, akik segítsége nélkül sokkal nehezebb lett volna teljesíteni mindezt! Az orosz tudásunk javult, de van még hova fejlődni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy célunkat véghezvihettük, de ha ma újra útra kéne kelni, én megfenném! Magyar Zoltán: - Az Ázsiában - bármelyik országban vagy közösségben - élő emberekhez bátran és bizalommal fordulhatsz segítségért. Természetes módon, egyből nyújtják, amit tudnak. Az embereknek szükségük is van ott egymásra. Ezért szinte mindenki azonnal pozitívan reagál probléma esetén. Lenyűgöző jelensége ez az ottani hatalmas területeknek! A legszívélyesebb találkozások Kazahsztán területein alakultak ki, de számomra mégis Mongólia maradt meg kedvencnek. Olyan archaikusnak éreztem. Hívogató, de távolságtartó, szelíd és vad. Fantasztikus! Lídia néni, Gábor anyukája: - Miután nem tudtam lebeszélni Gábort a tervükről, már csak támogattam őket, és imádkoztam, hogy szerencsésen sikerüljön nekik! Ilyen megszállott is csak ő lehet! A legrosszabb az volt, amikor két-három napig nem kaptam hírt felőlük, de aztán mindig kiderült, hogy jól vannak. Már nagyon vártam őket! Brigitta, Treló barátnője: - Bár előtte ijesztgettek a kinti viszonyokkal, igazából nem féltem attól, hogy Gáboréknak komoly bajuk lesz. Inkább attól tartottam, hogy megbetegszenek vagy tönkremegy a motor. A góbi-sivatagi útjuk alatt nagyon aggódtam, aztán megkönnyebbültem. Örülök, hogy Gábor itthon van, a rengeteg munka, amit a szervezésben fektetett, meghozta eredményét! Büszke vagyok rájuk! Melinda, Zoli nővére: - Büszkeséggel tölt el, hogy testvérem megjárta ezt az utat, mivel tőle már megszokott módon, nem egyszerű módját választotta az utazásnak. Ő és Gábor sok-sok kilométert és közben jó néhány nehézséget is leküzdött, de ez alatt talán még több felejthetetlen élményt szerzett. Nagyon örülök, hogy beszámolóikból, fotóikból mi is részesülhetünk a nem mindennapi történetekben, élményekben! A hosszú út során persze sokat aggódtunk a fiúkért, de egy percig sem kételkedtünk kitartásukban és sikerükben!
