Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-01-01 / 1. szám

10. oldal Paksi Atomerőmű Zrt. 2007. január Látogatóban Gaál Györgynél Karácsonyi verseny a múzeumban Immár hagyományosnak mond­ható az a verseny, amelyet idén szeptemberben immár ötödször hirdetett meg a Városi Múzeum. A kiírás fő szempontja, hogy az vala­miképpen kapcsolódjon a kará­csonyi ünnepkörhöz. Nem volt ez másként 2006-ban sem. Ezúttal karácsonyi dí­szekkel lehetett részt venni a megméretésen. A határidőig - december 6- áig - összesen 36 pálya­mű, ezen belül 41 alkotás érkezett be. A múzeum felhívása összesen mint­egy százhetven embert mozgatott meg, s köztük — amint azt Váradyné Pé­­terfi Zsuzsanna igazgató elmondta - immár nem egy ismerős, visszatérő versenyző neve is felbukkant. Szinte minden korosztály képvi­seltette magát a résztvevők között: a tizenéveseket leszámítva az óvodá­soktól a nyugdíjasokig minden kor­csoport kedvet érzett arra, hogy te­hetségét és szorgalmát kamatoztassa. Ezek után álljon itt a győztesek ne­ve, illetve osztálya! Gyerek egyéniben Ulbert Mónika lett a győztes, míg gyermekcsapat­ban a Bezerédj Általános Iskola 2/a és a szintén bezerédj-s 4/b osztály végzett a megosztott első helyen. A felnőttek között sem tudott dönteni a zsűri. Itt Dávid Lászlóné és Szentesi Alajosné kapott győztesnek járó ajándékkosarat és oklevelet. Hir még a múzeummal kapcsolat­ban, hogy a Pulszky Társaság kis­­múzeumi tagozata az idén alapított Poroszlai Ildikó-emlékérmet a paksi Városi Múzeumnak adományozta. A 2006. november 16-án átvett díjat a közgyűjtemény a tárgyi emlékek gyűjtéséért, őrzéséért, a tudományos munkában és a közművelődésben kifejtett magas szintű tevékenységé­ért kapta. -vöröss-Gaál György 1984. szeptember 1-jé­­vel nyert felvételt a Paksi Atomerő­mű Vállalathoz, raktárosi beosztás­ba. Gépésztechnikusi képzettséggel hamar elsajátította az új beosztás­sal járó teendőket. Igyekvő, szor­galmas munkatársnak tartották kollégái és vezetői. Negyvenkét éves munkaviszony után, 1993. decem­ber 29-vel vonult nyugállományba. Tolnai otthonában kerestem fel, hogy az erőműben eltöltött évekről, a szép vagy esetleg kevésbé kelle­mes emlékeiről beszélgessünk.- Több mint tíz éve vagy nyugdíjas, és a pihenésen kívül mivel töltőd az idődet?- A nyugdíjas évek talán még job­ban „peregnek”, mint amikor dolgoz­tam. Családi házban lakunk a felesé­gemmel, és a ház körül mindig akad tennivaló. Asszony lányunk itt hely­ben, szintén családi házban lakik, ott is besegítek a házkörüli munkába. Fe­leségem szintén nyugdíjas, rendsze­resen járunk gyógyfürdőbe.- Milyen gyakran látogatod a házi­orvosodat?- Szerencsére ritkán találkozom vele. Három évvel ezelőtt hirtelen jött a baj! Gyors orvosi segítséggel - műtéttel - hamar meggyógyultam. Azóta az egész­ségi állapotommal nincs semmi baj.- Egyébként hogyan kerültél az erőműbe?- A Tolnai Selyemgyárban dolgoz­tam technikusként több mint 15 évig. Sok volt a munka a pénz viszont ke­vés. Biztosabb megélhetés után kel­lett néznem, így kerültem Paksra, az erőműbe. A belépésemet illetően pon­­tosítok, először 1981. augusztus 1-jé­­vel nyertem felvételt a rendészeti osz­tályra, portási munkakörbe. Folyama­tos műszakban dolgoztam, sokat kel­lett túlórázni, nagyon fárasztó volt, szerettem volna más munkakörben dolgozni. Abban az időben nem volt lehetőség az áthelyezésre, ezért 1982 szeptemberében leszámoltam. Két évvel később „visszacsaltak”. Öröm­mel jöttem, mivel a szívem visszahú­zott. Nem bántam meg, hogy vissza­jöttem. Nagyon jó kollektívában dol­goztam a raktározási osztályon, igye­keztem a munkámat is jól végezni.- Vannak szép emlékeid?- Az erőműben eltöltött évek mind azok. Mindenki tette a dolgát, a köz­ponti raktárba beérkező anyagokat szakszerűen tároltuk, a kiadásuk pedig felelősségteljes munkát igényelt. Fe­lejthetetlen emlékeim közé tartozik a nyugdíjas-búcsúztatásom. Az osztály­ról négyen mentünk egyszerre nyug­díjba. Szép volt, és egyben nehéz is el­köszönni a szeretett kollégáktól, akik­kel hosszú éveken át együtt dolgoz­tunk, segítettük egymást mindenben.- Vannak rossz emlékeid?- Talán a kezdés. Jó lett volna 1981 - ben a raktározási osztályon kezdeni.- Nyugdíjasként jártál-e az erőműben ?- Régen, talán 7-8 évvel ezelőtt há­rom alkalommal bementem a volt kol­légákat meglátogatni. Megragadva a le­hetőséget, itt szeretném elmondani, hogy nagyon nagy öröm volt számom­ra - sok nyugdíjas társaimmal együtt - amikor nyugdíjas-találkozóra kaptam meghívót. Jó volt találkozni régi kedves ismerősökkel, volt munkatársakkal.- Család?- Szerető feleségemmel közel öt­ven éve boldog házasságban élünk. Két lányunókánk van, 17 és 22 éve­sek, a nagyobbik már menyasszony.- Köszönöm a beszélgetést, továb­bi jó egészséget kívánok neked és kedves családodnak! -MJ.­HELYESBITES A decemberi számunk 10. oldalán megjelent „V. Nukleáris Technikai Szimpózium - Paks’’ című cikk utolsó mondatának a fele lemaradt. Az ominózus mondat így helyes: „Tehát az a feladatunk, hogy a tehetséges hallgatókat orientáljuk a mi területünk felé." Az olvasóktól és dr. Aszódi Attilá­tól elnézést kérünk a befejezetlen mondatért. Kováts Balázs Lussonium-díjas A paksi Iparos Kör által tavaly alapított kitüntetést 2006-ban Kováts Balázs, a paksi atomerőmű térségi kapcsolatáért felelős veze­tő mérnök kapta. A Lussonium­­díjat a civil szervezet közgyűlése olyan személynek ítéli oda, aki so­kat tesz a városért, elősegíti elis­mertségét. Egy éve ezt a díjat Bencze Barnabás nyugalmazott tanár vehette át. Kovács Sándor, az Iparos Kör el­nöke elmondta: az 1998 óta működő szervezet azért tartotta fontosnak a díj létrehozását, hogy általa is vissza tudjanak valamit adni a városnak. Általa a civil szféra is megmutat­hatja magát, s bár arról határozni, ki kapja a kitüntetést, nagyon ne­héz, mégis úgy gondolja: akár­csak tavaly, úgy idén is jól dön­tött a közgyűlés. A díjátadás előtt filmbejátszá­sokat láthatott a szépszámú kö­zönség. Ezekben több, Kováts Balázzsal napi kapcsolatban álló, Pakson egyaránt elismert ember méltatta a díjazottat. Mittler Ist­ván, Balázs egykori helyettese — aki ma már kommunikációs fő­osztályvezetőként a Kováts Ba­lázs által éveken át irányított lá­togatóközpontot vezeti - kiemel­te: már középiskolai, később pe­dig szakdolgozati témákban kér­te és kapta Balázs segítő pártfo­gását. Később - 2003-ban - pedig helyetteseként fajsúlyos feladatok (pl. nyílt nap megszervezése) meg­oldásában számíthatott arra, hogy ha szükséges, segítséget kaphat főnö­kétől. Szívből jövő, őszinte szavakkal beszélt Kováts Balázsról Gárdái György is. A Gastroblues Fesztivál atyja mindig számíthatott az atom­erőmű segítségére, amiben Balázs­nak múlhatatlan érdemei voltak. A borkultúra népszerűsítéséért végzett munkáját Gárdái György mellett Módos Ernő is kiemelte. A méltatások és a díj átvétele után az ünnepelt lépett mikrofonhoz. „Most aztán kiszidólozták a nem lé­tező glóriát a fejem körül” - mondta a rá oly jellemző szerénységgel. „Csak tettem a dolgom, hol kedvvel, hol kötelességből, s nem gondoltam arra, hogy ezért egyszer majd vala­milyen díjat kapok. Különösen azért értékes ez a kitüntetés nekem, mert nem valamiféle politikai hullám, ha­nem civilek döntése áll mögötte. így év vége felé eljön az előre gondol­kodás,'.a fogadkozás ideje. Fontos, hogy tudjunk egy kicsivel többet, szebbet tenni, s ebben a munkában igyekezzünk a többieket is magunk­kal húzni” - osztotta meg ars poeti­cáját Kováts Balázs, aki Mark Twain gondolatait magáévá téve zárta ünnepi beszédét: „Add meg minden napnak az esélyt arra, hogy az lehessen a legboldogabb nap”. Az estet az Adagio együttes kon­certje tette még hangulatosabbá.-Vöröss Endre­szinte tavaszias időben az Ürgemezőn tett sétát a Mikulás vezette. Közben a gyerekeket játékos feladatok várták: az erdőben a túraversenye­ken használt bójákat kellett megkeresni. Aju­talom itt is csokoládé volt. A kellemes sétát a kisebb, 4-5 éves gyerekek is teljesíteni tudták. A túrát követően az Atomfitt Centrumban kerül sor - szintén a szokásoknak megfelelően - az ASE Természetjáró Szakosztály és a De­meter Egyesület rövid évértékelésére. Az év­közben megtett kilométerek alapján szerzett pontokat ismertették, majd a legjobbak egy emblémával ellátott pólót kaptak a Mikulástól. Az évet a zsíroskenyérparti zárta. -Wollner Pát-TÚRA A MIKULÁSSAL A DEMETER Egyesület és az ASE Termé­szetjáró Szakosztálya a többéves hagyo­mányokhoz híven december 9-én túrát szervezett az Ürgemezőn - a túrát maga a Mikulás vezette. A túrázni vágyók Pakson a Művelődési Ház parkolójában reggel 9 órakor találkoz­tak. A népes gyereksereg és az őket kísérő felnőttek az Ürgemezőn a strand előtt talál­koztak a Mikulással. Itt a verset, éneket elő­adó kicsiknek és nagyoknak a Télapó zsák­jából elővett édességgel kedveskedett. A 20 éves a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület Paksi Csoportja Az atomerőműben, illetve Pakson dolgozó harmincöt mérnök és tech­nikus húsz éve, 1987. január 22-én alapította meg a Hírközlési és In­formatikai Tudományos Egyesület (közismert nevén: HTE) Paksi Csoportját. A HTE küldetése egy mondatba tö­mörítve: az információs társadalom kialakulása és fejlődése érdekében egymással együttműködő és összefo­nódó távközlés, műsorszórás, számí­tástechnika, informatika, elektronika, elektronikus média területén működő kutató, fejlesztő, gyártó, szolgáltató, üzemeltető, alkalmazó műszaki, gaz­dasági és jogi, továbbá oktató szak­emberek, valamint szervezetek auto­nóm közössége. A HTE-nek ma már kétezernél is több egyéni tagja van, akik szakmájuk elismert és képzett képviselői, valamint több mint száz jogi tagja, közöttük egyik a Paksi Atomerőmű Zrt. A jogi tagok között egyaránt található ipari, kereskedel­mi, szolgáltató, kutató-fejlesztő tevé­kenységet végző cég és kisvállalko­zás, oktatási és egyéb intézmény.- Péter Lajos villamosmérnököt, a helyi csoport hat éve választott elnö­két és Törjék Ferenc oki. villamos­mérnököt, a csoport titkárát, cégünk híradástechnikai osztályának cso­port- és üzemvezetőjét az egyesület tevékenységéről, a paksi eredmé­nyekről és a célokról kérdeztük. P. L.: - Céljaink elérése érdekében részt veszünk a szakterület műszaki, gazdasági és társadalmi kérdéseinek vizsgálatában, továbbítjuk a szakértők összevont véleményét más tudomá­nyos, szabályozási, ipari és oktatási szervezetekhez és intézményekhez. Kapcsolatot tartunk a Magyar Mérnö­ki Kamara (MMK) Hírközlési és In­formatikai Tagozatával, így részt ve­szünk e testület szakértői, és létesít­ménytervezői minősítő munkájában. Figyelemmel kísérjük a hazai és nem­zetközi trendeket, eredményeket, és kapcsolatot tartunk más szakmai egyesületekkel a közös célok kialakí­tása érdekében. A tudományos, mű­szaki és gazdasági ismeretek és ta­pasztalatok átadása érdekében szerve­zünk konferenciákat, céges bemutató­kat és ezekről tájékoztatást is adunk. A havonta megjelenő Hírlevél informá­ciót szolgáltat aktuális eseményekről, programokról és az egyesületi életé­ről. A havi folyóiratunk (Híradástech­nika) lehetőséget ad az eredményeink közzétételére, bemutatására is. T. F.: — Dr. Prónai Gábor, a HTE ügyvezetőjétől és Szabó József, a pak­si atomerőmű volt vezérigazgató-he­lyettesétől még 1986 végén kapta Sipos László, a hírközlési osztály ak­kori vezetője azt a felkérést, hogy az atomerőmű területén, ill. Pakson a hír­adástechnikával foglalkozó szakembe­reket szervezze be az egyesületbe, és közösen hozzuk létre a helyi csoportot, melynek első három évében ő volt a szakmai vezető. A tájékoztató előadá­sainkon az érdeklődő kollégák számá­ra ismertettük a korszerű híradástech­nikai eszközöket és új távközlési szol­gáltatásokat. A progresszív bemutatko­zásaink eredményeként több tervezési, szakértői megbízást is kaptunk, ami le­hetővé tette a tanulmányútjaink finan­szírozását. Két kiemelkedő, Paks fej­lesztésében jelentős tervezési mun­kánk említést érdemel: a lakótelep szé­lessávú kábeltelevíziós rendszerének terve, valamint Paks távközlés-fejlesz­tési terve. Jólesik visszagondolni több sikeres külföldi szakmai tanulmányút­ra: a hannoveri CeBIT-ekre, a münche­ni Systems-re, a párizsi biztonságtech­nikai szakkiállításra, valamint a szlo­vák, német, osztrák, svájci és szlovén erőművekben és egy milánói telefon­gyárban tapasztaltakra.- Melyek a közeljövő egyesületi céljai? P. L. és T. F.: - A továbbiakban is rendszeresen részt veszünk a közpon­tilag szervezett konferenciákon, szakmai tanulmányutakon, hogy a távközlési és informatikai piac inten­zív fejlődésének legújabb informáci­ói a lehető leggyorsabban eljussanak Paksra is. Az így begyűjtött tudást eddig is jól tudtuk hasznosítani az atomerőműben a távközlési fejleszté­seink során, és reméljük, a jövőben is megadatik ez a lehetőség.-Sípos László-

Next

/
Oldalképek
Tartalom