Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-01-01 / 1. szám

i é 2007. január Paksi Atomerőmű Zrt. 11. oldal Sikeres évet zárt az RHK Kht. KÖNYVAJÁNLÓ Wigner Jenő válogatott írásai A Központi Nukleáris Pénzügyi Alapból az idei évben 14,7 milliárd forintot fordított a különböző be­ruházásokra a Radioaktív Hulla­dékokat Kezelő (RHK) Kht., így az idei év végén mintegy 100 milliárd forint van az alapban. A paksi atomerőmű idei befizetése 22,8 milliárd forint, az értékállóságot biztosító központi költségvetési tá­mogatás 6,2 milliárd forint, míg az egyéb intézményi befizetései 6 mil­lió forintot tettek ki. Jövőre meg­történik a Bátaapáti Nemzeti Ra­­dioaktívhulladék-tároló engedélye­zési eljárásának lezárása, a felszíni létesítmények első épülete­inek felépítése, valamint a Pakson működő Kiégett Kazetták Átmeneti Tároló­ja új moduljainak átadása - ismertette Hegyháti Jó­zsef ügyvezető igazgató de­cember 15-ei évértékelő sajtótájékoztatóján. A Püspökszilágyon immá­ron 30 éve biztonságosan üzemelő Radioaktívhulla­­dék-feldolgozó és -tároló (Rhft) az RHK Kht. által ki­dolgozott stratégia alapján az intéz­ményi (az iparból, a mezőgazdaság­ból, az egészségügyből, a kutatásból és oktatásból származó) kis és köze­pes aktivitású hulladékok tárolója. Az elmúlt években elvégzett moder­nizálási, biztonságnövelő programok eredményes megvalósítása garanciát jelent a további több évtizedes biz­tonságos működésre, ami azt jelenti, hogy terveik szerint 2047-ig fogja ez a tároló befogadni a hulladékokat - jelezte Hegyháti József. Mint mond­ta: a biztonság növelésével egy idő­ben megkezdődött a kapacitásbővítés előkészítése, amely a korábban elhe­lyezett hulladékok biztonságos feltá­rását, tömörítését, újracsomagolását és újbóli elhelyezését jelenti a jelen­legi szigorú követelményeknek meg­felelően, hiszen a tároló 5040 m3-es befogadóképessége nem változik meg. Eközben a hulladékok átvétele zavartalanul folyik. Addig, amíg a végleges elhelyezés új feltételei nem állnak rendelkezésre, átmenetileg a felújított központi tárolóépületben helyezik el az évente beérkező 10-15 m3-nyi hulladékot. A Bátaapátiban létesítendő Nem­zeti Radioaktívhulladék-tároló pro­jekt kiemelt állami beruházás lett. A tároló mielőbbi üzembevételét a pak­si atomerőmű tehermentesítése is in­dokolja azért, hogy ne kelljen mint­egy 3 milliárd forintért további átme­neti tárolót építeni az erőműben a kis és közepes aktivitású hulladékok szá­mára. Jelenleg a lejtaknák mélyítése folyik, a kihajtott két alagút hossza az év végére meghaladja az ezer métert. A vizsgálatok szerint a tároló kamrák 1500-1700 méteren lesznek kialakít­va. Elkezdődtek az engedélyezéshez kapcsolódó szakmai munkák, és ké­szülnek a telephely felszíni épületei­nek végleges tervei is. Jövőre és 2008-ban folytatódnak a felszíni épít­mények kivitelezései. Az erőmű leg­régebbi, és mára már jelentősen le­bomlott szilárd kis és közepes aktivi­tású hulladékait - a szükséges enge­délyek birtokában - ideiglenes jelleg­gel 2008 első negyedévétől szeretnék elhelyezni a végleges tároló felszíni épületében. 2009 végéig épülnek meg a felszín alatti létesítmények, s ekkora készül el a tároló első négy, végleges tárolást biztosító kamrája. Erre a beruházásra eddig 16 milliárd forintot fordítottak, ebből az idei év­ben 7,5 milliárdot, s a 2013-ra várha­tó befejezéshez még további mintegy 35 milliárd forint szükséges. A Kiégett Kazetták Átmeneti Tá­rolója (KKÁT) a nemzeti stratégia szerint az atomerőműben keletkezett kiégett üzemanyagok biztonságos ideiglenes tárolását oldja meg ötven éves időtartamra. A KKAT-ban ed­dig 4747 kazettát helyeztek el. A mo­dulszerű tároló átadása óta megbíz­hatóan, biztonságosan üzemel, mű­ködése a környezetre és a személy­zetre kockázatot nem jelent. Jelenleg a létesítmény bővítése folyik a 12-16. modulok építése 2004-ben kezdődött el, és jövőre fejeződik be. Erre a fej­lesztésre idén 3 milliárd forintot köl­töttek el. A nagy aktivitású hulladékok tá­rolójának kutatási programjáról szól­va Hegyháti József azt emelte ki, hogy a szakemberek bármelyik elvi lehetőséget is választják, abban egyetértenek, hogy szükség van egy hazai nagy aktivitású hulladékokat befogadó végleges tárolóra, így en­nek megépítése elkerülhetetlen. Kon­szenzus van abban is, hogy a tároló csak mélygeológiai létesítmény le­het, és alkalmasnak kell lennie a ki­égett nukleáris üzem­anyagkötegek befogadá­sára is. A szakma szerint a Bodai Aleurolit Formá­ció, közismert nevén a bodai agyagkő alkalmas befogadó kőzet lehet. A Nyugat-Mecsek térségé­ben 2003-ban újraindult kutatások célja kettős volt: a kőzetről való is­meretszerzés, valamint a helyszínkijelölés megala­pozása. A kutatási prog­ram 2005-2006 során le­lassult, a pénzügyi megszorítások és a prioritások bizonyos mértékű meg­változása miatt. A mostani elgondo­lások szerint a kutatási program 2008-tól kaphat újra nagyobb lendü­letet és pénzt. Az biztosnak tűnik, hogy a tárolót 2047-ben üzembe kell helyezni. Hegyháti József egy igen kifejező összehasonlítással jellemezte a radio­­aktívhulladék-kezelés európai pers­pektíváit. Egy tavaly közölt adat sze­rint az Európai Unióban évente 2 milliárd m3 ipari hulladék keletkezik, míg a radioaktív hulladékok mennyi­sége 40 ezer m3-t tesz ki. Az ipari hulladékok gigantikus mennyiségé­nek kezelése és feldolgozása óriási, és csak részben megoldott feladatot jelent a tagországok számára. A ra­dioaktív hulladékok kezelése, tárolá­sa és elhelyezése ezzel szemben megfelelő törvényekkel szabályozott, műszakilag-technikailag megoldott. Hazánkban is hasonló a hulladékok egymáshoz viszonyított aránya, míg az összes hulladék sok tíz millió ton­nát tesz ki, ehhez képest a radioaktív hulladékok éves mennyisége keve­sebb, mint 500 m3. -Mayer György-A Paksi Atomerőmű Zrt. és a Ma­gyar Tudományos Akadémia támo­gatásával, a Typotex Kiadó gondo­zásában Ropolyi László szerkesztő­munkája révén megjelent a Wigner Jenő válogatott írásai címet viselő háromszáz oldalas kiadvány. Wigner Jenő (1902-1995) ve­gyészmérnök alapvégzettségű tudós, akit a nukleáris szakma úgy emleget, mint a világ első reak­­tormémökét. A Nobel­­díjas fizikus szemlélet­­módjának jellemző vo­nása a globális gondol­kodás, az általános ren­dezőelvek iránti vonza­lom és a meghökkentő­en újszerű megközelítés volt. Wigner Jenő a hu­szadik század meghatá­rozó alakja, életútja szo­rosan összefonódott a szintén magyar szárma­zású, de USA-ba emig­rált Neumann Jánoséval, Szilárd Leóéval és Teller Edéével, és munkássága elsősorban a matemati­kai fizika területén jelentős. Tanul­ságos gondolat olvasható Ropolyi László előszavában, ahogyan ott összehasonlítja Wignert Albert Eins­teinnel és Neumann Jánossal. Wigner mind a kettőjükkel közeli személyes kapcsolatban volt, és könnyedén szót tudott érteni a két géniusszal. Hogy volt ez lehetséges? A válasz ma már egyszerű: amíg Neumann inkább matematikus, Einstein inkább fizikus volt, addig Wigner a pesti középiskolai (Fasori Evangélikus Gimnázium) matemati­ka (Rátz László) és fizika (Mikola Sándor) tanárainak köszönhetően matematikai fizikus volt. Gondolko­dásában egy fizikai probléma és an­nak matematikai tárgyalása harmo­nikusan illeszkedett egymáshoz, méghozzá olyan módon, hogy egyik szemlélet se vált feleslegessé vagy meghatározóvá. Haté­konyan tudott haszno­sítani több matematikai eszmét a fizikai problé­mák újszerű tárgyalása során. Az ajánlott kötet négy önálló részből áll. Az első Wigner Nobel­­előadását, a szimmet­riaelvek természettu­dományos szerepét elemző dolgozatait és híres matematikafilo­zófiai tanulmányát tar­talmazza. A második rész a kvantummecha­nika alapelveiről szóló nagyjelentő­ségű írásaiból válogat, amelyeknek központi kérdése a kvantummecha­nikai mérési folyamatban megjelenő szubjektivitás természetének és funkciójának megértése. Ezek a problémák inspirálták Wigner „lé­­lekfilozófiai” írásait, amit a kötet harmadik része gyűjt egybe. A ne­gyedik rész tanulmányozása révén bepillantást kapunk Wigner Jenő életútjának és tudományfelfogásá­nak alakulásába. -Sípos Lásztó-WIGNER JENŐ 1902 novemberé­ben született Budapesten, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettsé­gizett. Az 1920-as években Német­országban a legnagyobbak közt vett részt a kvantummechanika megala­pozásában, ezért kapott Nobel-díjat. 1930-ban Amerikába ment, ott a kvantummechanikát alkalmazta anyagszerkezeti problémákra, pél­dául félvezetőkre. Tanítványa is ka­pott Nobel-díjat. Wigner Jenő a magkutatás egyik úttörője, az első vízhűtésű atom­reaktorok megtervezője volt. Ezért megkapta az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek „Atom a Békéért” díját és több magas amerikai kormánykitüntetést. Az 1980-as években többször hazalátogatott, előadásokat tartott. Megkapta a Ma­gyar Köztársaság Zászlórendjét, és tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia. Tehát ő is beletartozik azoknak a jövőt előre érző magyar emigránsok­nak a körébe, akiket az amerikai tudományos tájszólás „marslakók” néven tisztel. Minősített mentőcsapatok gyakorlata Összefogás a segítségnyújtásban Az utóbbi években sajnos egyre gya­koribbak az árvizek, a földrengések, különböző katasztrófák, ezért meg­nyugtató látni a katasztrófavédelmi és mentési szervek, a hivatalos intéz­mények és civil szervezetek összefo­gását, közös felkészülését INSARAG minősítéssel rendelke­ző mentőszervezetek, kutató- és men­tőcsapatok részére rendeztek kétna­pos katasztrófa-elhárítási gyakorlatot november végén Budapesten, ame­lyen az Atomerőmű Tűzoltóság ötfős csapata is részt vett. A Bán Ferenc, Kruller Attila, Lesták Zsolt, Pál Gá­bor és Pesztericz Rajmund által alko­tott csapat egy rendkívüli helyzetben, nem mindennapos körülmények kö­zött bizonyította ismét helytállását. A gyakorlaton szerzett élményeikről Pesztericz Rajmundot, a csapat vezető­jét kérdeztem, aki tízéves tűzoltói múlt­tal és sok verseny, gyakorlat tapasztala­tával rendelkezik. 1996. február 1. óta dolgozik az Atomerőmű Tűzoltóságán, ahol gépkocsivezetőként kezdett, ké­sőbb szerparancsnokká, szolgálatpa­­rancsnok-helyettessé, majd szolgálat­parancsnokká léptették elő. — Nem először vetettek részt ilyen gyakorlaton. Milyen előzményekről tudsz beszámolni?- Több hasonló gyakorlaton vol­tunk már társaimmal. Részt vettünk az ENSZ Nemzetközi Kutató és Mentő Tanácsadó Csoport (INSARAG) el­méleti és gyakorlati képzését követő minősítő gyakorlaton, amit 2005-ben Lentiben rendeztek. Az ott minősítést szerzett csapatok részére szervezték meg most ezt az ellenőrző gyakorlatot, amelynek célja, hogy egy külföldi se­gítségkérés esetén hazánk olyan csa­patokat tudjon kiküldeni, melyek mél­tón képviselik a magyar mentőszerve­zeteket. Mi a múlt évi gyakorlatokon az egyik mentőegyesülethez csatla­kozva vettünk részt, és ez alkalommal is meghívtak a csapatukba. Ok a tech­nikai eszközöket (áramfejlesztő, te­repjáró stb.), mi pedig a kellő szaktu­dást biztosítottuk. Mindannyian ön­kéntes alapon, szabadidőnk terhére vállaltuk ezt a feladatot.- Milyen eseményre épült a gya­korlat?- A feltételezés szerint 2006. no­vember 30-án éjszaka 2 óra 13 perc­kor a Richter-skála szerinti 6,7-es erősségű földrengés történt. Egy - nem létező - szomszédos ország sű­rűn lakott településén. Az épületek jelentős része összedőlt, a közművek, útvonalak, távközlési eszközök hasz­nálhatatlanná váltak, a lakosság ellá­tása veszélybe került. A földrengést szenvedett állam az ENSZ-től kért segítséget.- Hogyan folytak az események a két nap során?- Az első nap az elméleti felkészü­lés jegyében telt a Ferihegyi úti pol­gárvédelmi bázison. A második nap került sor a gyakorlat lebonyolítására egy lebontásra váró budapesti lakta­nyában. Hajnali kettőkor érkezett a jelzés a katasztrófáról. Ekkor kezdő­dött a csapatok összeállítása és a fel­szerelésekkel történő beérkezésük a gyülekezőhelyre. Mi alpintechnikai felszereléseket, baleset-elhárítási szál­lítási utánfutót, hordágyakat és sátra­kat vittünk. Miután hajnali öt órakor megkaptuk a riasztást a segítségnyúj­tásra, a teherautókra való felrakodás és ellenőrzés után indultunk el. Romba dőlt épületek, sérültek és halottak jellemezték a katasztrófasúj­totta területet. Az infrastruktúra telje­sen összeomlott, ezért szükség volt víztisztító, áramfejlesztő, mobil hír­közlő és tábori gulyáságyú felállítá­sára. A kárhelyszínen nekünk két te­rületet kellett megvizsgálni, melyek közül az egyiken két sérültet és egy halottat találtunk. Falbontással, illet­ve alpintechnikai módszerrel értünk el a személyekhez. Mentés közben légkalapácsot, betonvágót működtet­tünk, és gondoskodtunk arról, hogy az orvos eljusson a sérülthöz, illetve a sebesült kórházba kerüljön. A sar­kalatos pontokon mi irányítottuk a csoport munkáját. A sérültek szállítá­sáról Bán Ferenc - aki a mentőautót vezette - és egy mentőápoló gondos­kodott. A bonyolult kárhelyszín fel­derítésének én voltam a vezetője, ma­gát az érdemi részét pedig társaim, Kruller Attila, Lesták Zsolt és Pál Gábor végezték. A kutató-mentő gyakorlat után egy bemutató gyakorlatban is részt vettünk, amit a külföldi és hazai szakértők, valamint a sajtó képvise­lőinek tájékoztatására szerveztek. Mi függőleges és ferde kötélpályán mentettünk sérülteket, kutyás kere­sőt juttattunk magas helyszínre, és működtettük a TRIAGE sátrakat, az­az a felfújható, több helyiségből álló sátrakat, amelyekben állapotuknak megfelelően lehetett a sérülteket el­különíteni. A gyakorlat bebizonyította, ha se­gíteni kell, a magyar mentési szerve­zetek tagjai, köztük az Atomerőmű Tűzoltóság tűzoltói, országhatáron kívül, nemzetközi szinten is példásan helyt állnak. Elismerés és gratuláció az atomerőműves tűzoltóknak felké­szültségükért, helytállásukért és ön­kéntes segítségnyújtásukért!-Lovásziné Anna-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom