Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-06-01 / 6. szám

2007. június mym paksi atomerőmű 13. oldal Huszonöt éve a pályán Bőhm Péter parancsnok előléptetése Az Atomerőmű Tűzoltóság vezető­jét, Bőhm Pétert sokéves, magas színvonalú szakmai tevékenységéért a tűzoltónap alkalmából két elisme­réssel is jutalmazták. A megyei ün­nepségen 25 éves munkásságáért szolgálati érmet vehetett át, az országos rendez­vényen pedig alezredes­sé történő soron kívüli előléptetésben részesült.- Hivatásos állományú­ként kezdtem dolgozni az atomerőműnél, és 1990- től parancsnokként vezet­tem az üzemi tűzoltóságot - nyilatkozta Bőhm Péter alezredes úr. - Őrnagyi rangban voltam, amikor 1994-ben - el­sőként az országban - magántűzoltó­sággá alakultunk. A változást követően is megmaradt a rendfokozatom, de - mint az Atomix Kft. Tűzoltási és Kár­­elhárítási Szakágazatának vezetője - nem használtam. A hivatásos állo­mánynál sorosan jár az előléptetés adott év után, de mivel én nem vagyok hivatásos, így nem az évek után, ha­nem felterjesztési javaslat alapján kap­tam meg. Emiatt különösen nagy érték számomra az előléptetés, és komoly szakmai kitüntetésnek tekintem. Úgy gondolom, ez az elismerés az egész ál­lománynak szól, hisz sikereinket csak együtt tudtuk elérni. Az eredmények eléréséhez kellett továbbá az a háttér, az a szakmai megértés és támogatott­ság, amit az atomerőmű nyújtott. Bőhm Péter úr két évvel ezelőtt is magas elismerést vehetett át. Akkor miniszte­ri dicséretben és jutalomban részesült. Első miniszteri kitüntetetését, a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát, még az 1. blokk indulásakor Kapolyi László adta át. Az idei tűzoltónaphoz kapcso­lódó élménye, hogy miután dr. Lamperth Mónika az előléptetés alkalmával üd­vözölte, este telefonon megkereste, és gratulált az erőműves tűzoltók szak­mai versenyen elért sikeréhez. A parancsnok két országos szövet­ségnek is vezetőségi tajga. A Magyar Tűzoltószövetség Létesítményi Szek­ciójában elnöki, a Létesítményi Tűz­oltóságok Országos Szövetségénél pedig alelnöki tisztséget tölt be. Nemcsak helyi, hanem országos ügyekre is rálátása van. A jogszabály­­alkotásban való közreműködésen, véleménynyilvánításon keresztül be­lefolyik az országos szintű szakmai életbe. Nagyon jó kapcsolatot alakí­tott ki az országos szervekkel, tűzol­tóságokkal. Az Országos Katasztró­favédelmi Főigazgatóság felkérésére az Atomerőmű Tűzoltóság képviseli majd Magyarországot Horvátország­ban egy NATO-gyakorlaton.- Úgy gondolom, hogy a technikát, a technológiát meg lehet vásárolni, de az emberi tudást nem - hangsúlyozza Bőhm Péter parancsnok. - Mi mindig is első helyen kezeltük az embert, és már 18 éve komolyan foglalkozunk az állomány képzésével. A követel­ményeknek való megfelelés érdeké­ben minden 8 órában dolgozó tisztnek három, vagyis polgári, tűzvédelmi és minőségügyi szakmérnöki diplomá­val, a 24/48 órában dolgozó vezetők­nek kettő diplomával kell rendelkez­niük. Úgy gondoljuk, hogy ezt az utat a jövőben is folytatnunk kell. A tűzoltóság tevékenységi köre az évek során folyamatosan bővült. Számtalan területen jelen vannak, és sok új kezdeményezést vezettek be, melyet több tűzoltóság átvett tőlük. Az atomerőmű egyre nagyobb terüle­ten számít a tűzoltók tudására, kép­zettségére, rátermettségére. További sok sikert kívánok szemé­lyes szakmai pályaútjához és a tűzol­tóság munkáj ához! -Lovásziné Anna-Védőruhában, légzőkészülékkel Nagyon sokan jól tudják, hogy mi­lyen komoly fizikai és szellemi köve­telménynek kell megfelelniük az atomerőmű tűzoltóinak, hogy mekko­ra felelősség, feladat itt szolgálatot teljesíteni. A tűzoltók idei országos szakmai versenyén az atomerő­­művesek a létesítményi­ek csapatversenyében az első helyet, létesítményi és önkéntes tűzoltóságok összesített versenyében a második helyet szerez­ték meg. Köztük volt Kruller Attila is, aki egyéni beosztott kategó­riában 48 versenyző kö­zül második helyen végzett. Kruller Attila tíz évvel ezelőtt, 1997 áprilisában lépett be az erőmű tűzoltó­ságához, első munkahelyére. Kérdé­semre, hogy mit jelent számára ez a hi­vatás, a következőket válaszolta: - Itt éppen abból adódóan, hogy az atom­erőmű tűzoltói vagyunk rengeteg spe­ciális feladatunk van. Sok mindenben kell fizikailag és szellemileg is helyt­állni, magasak az elvárá­sok. Itt a tűzoltó, ha kell mentőápoló, ha kell, sok más között alpintechnikai tevékenységet is elvégez. Az országos szakmai versennyel kapcsolatban elmondta, hogy a felada­tok összetétele jóval na­gyobb erőpróbát kívánt tő­lük, mint amilyennel a me­gyei vagy országrészi ver­senyen találkoztak, idegi­leg és fizikailag is kimerítőbb volt. A verseny egyéni megmérettetésében először egy tesztlapot kellett kitölteni­ük, ezt követően csak a legjobbak me­hettek tovább az akadálypályára.- Az első feladatban feszítővágó­val kellett behatolni egy házba, on­nan hordót, ballont és gázpalackot ki­hozni, 20 m-re elvinni. Mindezt vé­dőruhában, légzőkészülékkel a há­tunkon - meséli Attila. - Ezt követő­en veszélyes anyag beazonosítása kö­vetkezett, majd egy különleges, fém­hálós pályán való áthaladás, leragasz­tott álarcban, hogy ne lássunk sem­mit. Ebből a labirintusból kellett egy fabábut, mint sérültet, kihozni, majd egy égő gázpalackot elzárni. Néhol olyan szűk volt a hely, hogy alig le­hetett átbújni rajta. Itt egyszer én is elakadtam, és el is tévedtem. Ekkor sajnos időt vesztettem, pedig lett vol­na esélyem az első helyre. A feladat végén célsugarat kellett szerelni, majd egy 3 m magas palánkon kellett átküzdenie magát az embernek. Volt, aki negyedórát próbálkozott, még sem tudott átmenni. -Lovásziné Anna-Paksi lányok képviselték hazánkat a floorballvilágjátékon Szerkesztőségünk kiemelt figyelem­mel kíséri az atomerőműben dolgozó kollégák gyermekeinek sportsikereit. Örömmel adunk hírt, a paksi Vak Bottyán Gimnázium diákjai a május közepén rendezett középiskolás floor­ballvilágjátékon képviselték hazánkat. A középiskolás korosztály számára első ízben rendeztek floorballvi­­lágjátékot. De mihez is hasonla­tos ez a játék? A jégkorong és a gyeplabda keveréke, melyet fe­dett helyen rendeznek. Két nem­zet is a saját találmányának tartja ezt a játékot. A 60-as évek végén az Egyesült Államokban már ját­szották a „floorhockey” nevű já­tékot, de ebben az időben egy társaság Svédországban kitalált egy - az amerikaiakéhoz hason­ló - játékot, amit „innebandy”­­nak neveztek el. A svéd szövet­ség 1981-ben alakult, a szabá­lyokat is ekkor rögzítették, a floorball név 1986-tól használa­tos. A férfiak részére az első vi­lágbajnokságot 1996-ban Svédország­ban, nők részére pedig 1997-ben Finn­országban tartották. A jelzett országok mellett ez az új sportág népszerű Dá­niában, Németországban, Ausztriában és Belgiumban is, így nem véletlen hogy ezen országok válogatottjai je­lenleg a legeredményesebbek. Hazánkban főleg az általános és a középiskolás diákok körében terjedt el a sportág. Pakson Poór József álta­lános iskolai testnevelő tanár 1999- ben honosította meg ezt az új játékot, aki most is segített a paksi Vak Boty­­tyán Gimnázium lányainak felkészí­tésében. A 14-16 éves gimnazisták a 2006. évi floorball-diákolimpián el­sők lettek, így megszerezték az idei nemzetközi szereplés jogát. A Paksi Atomerőmű Zrt., a Padosz, több pak­si vállalkozó, az önkormányzat és a szülők támogatása révén lehetőséget kaptak május elején a csehországi Bmo sportcsarnokaiban rendezett floorballvilágjátékon való részvétel­re, ahol további hat ország képviselő­ivel mérhették össze tudásukat.- Nagyon erős csapatok voltak az ellenfelek, hiszen ott volt a világbaj­nok Svédország, de jelentős játékerőt képviseltek a több évtizedes tapaszta­lattal rendelkező finnek, németek, hollandok, csehek és szlovákok. Mindenki a maximális teljesítményét nyújtotta, így érdemes név sze­rint megemlíteni a magyar csa­pat tagjait: Bokor Lívia, Eber­­ling Kitti, Feil Nikolett, Fiilöp Alexandra, Klopcsik Diana, Leber Kitti, Páskuly Bianka, Pinczés Sztella, Sóthy Szabina, Sipos Hedvig, Szepesi Nikolett, Takács Andrea és Takács Fló­ra. Az elért 6. helyezés és a mutatott játék alapján kijelent­hető: az első ízben nemzetközi szintre kilépett csapat méltó módon képviselte hazánkat. A 2006. évi diákolimpia után idén is aranyérmet szereztek a gimis lányok, így vitathatatlan a sportág további támogatása - érté­kelte a csapat teljesítményét Klop­­csikné Somorjai Mária edző, aki leg­végül megjegyezte, hogy az alapokat a paksi általános iskolákban Akker­­mann Gábor, Poór József és Vábró József testnevelő tanároktól kapták a lányok. -Sípos László-A legjobbak voltak Június 1-jén Tolnán rendezték a me­gyei hivatásos, önkéntes és létesítmé­nyi tűzoltóságok versenyét, ahol az Atomix Kft. atomerőműves tűzoltósá­gának csapata minden versenyszámot megnyerve az első helyen végzett. A csapat tagjai: Papp Szilárd, Hahn János, Széles Ferenc, Szabó Tamás, Bartha Gergely, Kovács Ist­ván, Kozma Tamás, Horváth József, Apró András, Gyöngyösi Tamás. Fel­készítők: Major István, Sipter Géza. A szakmai versenyen a megye tűz­oltói csapatban és egyéni számokban mérték össze tudásukat. Az atomerő­mű létesítményi tűzoltóságának ver­senyzői a 4x100 m-es váltófútásban, a kismotorfecskendő-szerelésben és a 100 m-es akadálypálya csapatver­senyében is egyaránt első helyet sze­reztek. így tehát az összesített ered­mények alapján a legjobb csapatnak bizonyultnak. A 100 m-es akadálypá­lya egyéni versenyében Szabó Tamás második, Hahn János a harmadik he­lyet szerezte meg. Gratulálunk a szakmai verseny leg­jobbjainak, az atomerőmű tűzoltóinak! Madi Kovács János-emlékplakett Csőglei Pista bácsinak Az erőműben eltöltött időről Lipovszky Gyula Az atomerőműben sokan 1874-ben. Pista bácsi ismerik Csőglei Pista bá­csit, Csőglei István ny. tűzoltó ezredest, a Tolna Megyei Tűzoltószövetség örökös tiszteletbeli elnö­két, többen még régről, a tűzvédelem vonaláról. Munkásságáért számos alkalommal kapott kitün­tetést, jutalmat. Május 17- én a paksi Együtt a Ka­tasztrófavédelemért Köz­­alapítvány részesítette Madi Kovács János-emlékplakett kitüntetésben. Madi Kovács János alapította a Paksi Önkéntes Tűzoltó Egyesületet javaslatára az ő nevét vette fel Paks Város Önkormányzati Hiva­tásos Tűzoltósága, és alapította a nevét vise­lő emlékplakettet az Együtt a Katasztrófa­­védelemért Közalapít­vány. Pista bácsi kuta­tást végzett Madi Ko­vács János családi múltjával, munkássá­gával kapcsolatban, amelyet „Madi Kovács János, a paksi tűzkatasztró­­fák megállítója” című írásában fog­lalt össze. Gratulálunk, Pista bácsi! Egy olyan szervezetnek az élén állni, melynek feladata az atomerőmű fizi­kai védelmének biztosítása, a szabá­lyok betartásának ellenőrzése, nem egy egyszerű feladat. A rendészeti osztály vezetőjének, Lipovszky Gyulának mégis sikerült olyan kapcsolatot kialakítani az atomerőmű kapu­ján belül és kívül, me­lyet korrekt légkör jel­lemzett. Ez év tava­szától az ő napjai is más tartalommal tel­nek meg. Nyugdíjba vonulása kapcsán ar­ról kérdeztem, hogy készülte-e erre az idő­re, és hogy miként te­kint vissza az atom­erőműben eltöltött évekre.- Mivel elértem a tényleges nyug­díjkorhatárt, készültem a nyugdíja­zásra, bár szellemileg és fizikailag is tökéletesen el tudtam látni a feladato­mat. Ezt a váltást azonban kedvezően tudom kihasználni magánéletemben, mivel olyan feladatok állnak előttem, melyeket munka mellett már nehezen tudnék elvégezni. Túl azon, hogy hobbiként horgászom, kertészkedem, a közeljövőben pedig nyaraló- és la­kásfelújítást tervezek, féléves kis unokám mellett mint nagyszülő is szeretnék nagyobb szerepet vállalni. Egyelőre még olyan, mintha szabad­ságomat tölteném, azzal együtt, hogy érzem, nincs annyi teher a vállamon. Gondolom, majd egy idő után érző­dik a környezethez, a korábbi élethez való viszony megváltozása, és az lesz az igazi átállás, az igazi erőpróba idő­szaka. Az erőműben töltött idő számomra rendkí­vül pozitív élményt je­lentett. Ebben a mun­kakörben 18 évet eltöl­teni, már magában nem kis teljesítmény. Voltak sikerek és vol­tak hétköznapok, de összességében azok a visszajelzések, me­lyekkel ez a tevékeny­ség értékelhető, egyér­telmű eredményről szólnak. Az atomerő­mű fizikai védelmében olyan bizton­ság alakult ki, ami zavartalan tevé­kenységet tett lehetővé a termelés te­rületén. A külső és belső munkakap­csolatok operatívan, mindenki meg­elégedésére folytak. Úgy érzem, mun­kánkat megbecsüléssel kezelték, és ez beleillett abba a rangsorba, elismerés­be, amivel egy nukleáris létesítmény­ben ezt a tevékenységet illetni lehet. Nyugdíjazása kapcsán Lipovszky Gyula sokaktól kapott szóban és írás­ban kedves hangú elismerést, megbe­csülést kifejező sorokat. Mindehhez mi is csatlakozunk, és kívánunk neki jó egészséget, örömteli, tartalmas nyugdíj as éveket! -Lovásziné Anna-

Next

/
Oldalképek
Tartalom