Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-06-01 / 6. szám

14. oldal myin paksi atomerőmű 2007. június Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis csapat a Bodrogzugban Valaha a Kiégett Kazetták Átmene­ti Tárolójának beruházásán együtt dolgozó, azóta az erőmű különböző területeire szétszóródott, mégis ösz­­szetartó nyolcfős kis csapat gondolt egyet, és elindult, hogy felfedezze a keleti országrész egy csodálatos ter­mészeti értékekben gazdag vidékét, a Bodrogzugot. Néhány évvel ez­előtt már jártunk itt, de az élmé­nyek miatt ismét visszatértünk. Csütörtökön indultunk a Pakstól mintegy 370 km-re lévő Tokajba, ahol a Tisza partján, egy kempingben foglaltuk le a szállást és a kenukat. A helyszínen tapasztaltuk, hogy fogla­lásra valójában nem volt szükség, mert a középiskolás ballagások, a változékony időjárás miatt nem vol­tak „túlzsúfoltak” a kempingek. Másnap 10-kor volt találkozónk a túravezetőinkkel, akik egy másik csoporttal együtt a mi vezetésünket is vállalták. A korábbi túránk során nem volt vezetőnk, de szigorodtak a sza­bályok, és a Bodrogzug Tájvédelmi Körzet területére csak túravezetővel engedik a vízitúrázókat. Ezt általában a Zsaró zsilipjénél ellenőrizni is szokták, mi azonban most nem talál­koztunk természetvédelmi őrökkel. Rengeteg tőzikét, néhány virágát bontogató vízitököt, valamint csigá­kat, piócákat, vízimadarakat láttunk. A korábban ébredő tavasz miatt a már vízinövényekkel benőtt szaka­szokon igen nehézkes volt az előre­haladás. Olyan volt mintha tejbegríz­­ben eveztünk volna. Több zsilipen, gáton átemelve a kenukat eljutot­tunk egy 238 főt számláló kis fa­luba, Zalkodra. Elve a lehető­séggel felkeres­tük a falu egyik fuvarosát, aki lovaskocsiján átszállította a kenuinkat az el­mondása szerint 1, szerintünk kb. 4 km-re lé­vő Tiszapartra. Itt még 10 fkm evezés várt ránk, hogy a végén eljussunk a szállásunkra. Sajnos szombat reggel zuhogó eső­re ébredtünk, így a tervezett „kiskör” megtételéről lemondtunk. De az eső csendesedtével kárpótoltuk magun­kat egy tokaji borkóstolóval. Példaértékű Tokaj műemlékházai­nak felújítása. Érezhető a város kelle­mes hangulata, bár ezekben a tavaszi napokban a nyári forgataghoz képest elenyésző számú turista látogatja. Ezt a kis beszámolót kedvcsináló­nak szántuk. Minden vízitúra-kedve­­lőnek ajánljuk a Bodrogzugot, ami a vízinövények miatt főként május ele­jéig járható, de az év minden szaka­szában látványos és lenyűgöző él­ményt nyújt. -Antus Andrea-Padosz családi horgásznap A Paksi Atomerőmű Dolgozóinak Szakszervezete (Padosz) Sport- és Szabadidő Bizottsága 2007. május ló­én második alkalommal rendezte meg családi horgásznapját a Paks határá­ban fekvő Vörösmalom-tó partján. A napsütéses időben, remek kör­nyezetben zajló rendezvényen száz­ötvenen töltötték kellemesen napju­kat. A „Mozog­junk együtt a csa­ládi sportnapon!” felhívásra öröm­mel mozdultak ki­csik és nagyok, baráti körök, szak­­szervezeti közös­ségek. A családi horgászás mellett gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt lehetőségük nyílt lovaglásra, pónilovazásra és lovaskocsikázásra. A múlt évi hor­gásznap tapasztalatai alapján idén nem szerveztek ennél több progra­mot, mivel a horgászok és családtag­jaik annyira beleélték magukat a ver­senybe, a horgászatba, hogy más programra nem is vágytak. A verseny élménye, az együtt töltött idő, a ki­kapcsolódás, a lovaglás, kocsikázás, a friss levegőn, szabadban való moz­gás mindenki számára élményekkel teli, szép napot nyújtott. A horgászverseny közel hetven fő részvételével 8-13 óráig tartott. A közösen főzött ebéd elfogyasztása után 14 órakor következett a horgász­verseny eredményhirdetése. Két ka­tegóriában osztottak ki kupát és aján­dékot az első három helyezettnek, és egy különdíjat is átadtak. A 2007. évi Padosz Horgászkupa he­lyezettjei a 14 év feletti kategóriában: 1. Kém Ferenc 3,61 kg 2. Kőmíves Ferenc 2,43 kg 3. Koós Ferenc 1,89 kg A 14 év alatti kategória helyezettjei: 1. Hosnyánszki Gergely 2,84 kg 2. Somodi Renáta 2,40 kg 3. iij. Kőmíves Ferenc 1,11 kg A verseny legfiatalabb, 5 éves ver­senyzője Bartos István (eredménye 0,94 kg) a Vörösmalom-tó tulajdonosa, Feil József által felajánlott különdíjként egy évig díjmentesen horgászhat a tónál. A Padosz idei család horgásznapja is sikeresnek bizonyult. A hagyományt jövő évben is folytatják, amelyre csa­ládjukkal együtt minden szakszerveze­ti tagot szeretettel várnak.-Lovásziné Anna-Csillogó Szentpétervár fogadtak bennünket, és a területre is ők kalauzoltak. A vezénylőn és a turbinacsamokon kívül a reaktorcsamokot is megmu­tatták. Jó hangulatú, nyitott, kollegiá­lis találkozóban volt részünk, ahol minden szakmai és személyes kérdé­sünkre válaszoltak. Szentpéterváron aztán hiába keres­tük Leningrádot, helyette a cári fővá­ros pompáját találtuk: egymást érő, kívül-belül aranyozott és a legkülön­félébb drágakövekkel ékesített palo­tákat, székesegyházakat, aranyszob­rokkal telerakott szökőkutakat, 3 mil­lió műtárgyat csak az Ermitázsban, Észak-Velencéjét, Európa egyik leg­szebb, legcsillogóbb városát. És a mindennapi élet? Nyugati nagyvárosi életstílusjólét. A Mc’Lenin gyorsételei mellett stílusos éttermek­ben a jellegzetes orosz konyha ötfo­­gásos ebédjei. Áruházak, plázák, szó­rakozóhelyek, jólöltözött emberek, limuzinok, kiterjedt tömegközleke­dés a mélyben, forgalmi dugó a fel­színen. Éjjelig tartó, iszonyatos tem­pójú építkezések, fejlesztés minden téren. A majdnem fehér éjszakáknak köszönhetően éjjel 11-kor még vi­lágos volt, emberek milliói, gépko­csik százezrei tolongtak a város­ban, mintha csak a budapesti dél­utáni csúcsforgalomban lettünk volna. „Hova a csudába megy ez a töméntelen sok ember éjnek évad­ján?!” — fakadt ki Csaba. „Miért, mi hová megyünk? ” — kérdeztünk vissza. Tényleg hová? Nem voltunk álmosak, átragadt ránk a város pezsgése, a fent lévő Nap energiája, és az este 6 körül befe­jeződött szervezett program után to­vább folytattuk a magántúrákat: bel­városba, színházba, kikötőbe, kupola­kilátóba, a sport és kultúra szige­tére, bevásárlóközpontba, éjsza­kai hajókirándulásra a felnyitott Néva-hidakhoz, vagy csak úgy céltalanul, a társaság kedvéért mentünk, mentünk, nem akaró­­dzott befejezni a napot. Még akár könyvet is lehetne Ír­ni a sok szép élményből, albumot összeállítani a fejenként készített több száz fényképből, de ezt hagyjuk egy későbbi találkozóra — mert a túlélőtúra célja teljesült: csapattá váltunk, és első találko­zónkat alig 1 héttel a hazaérkezés után már meg is tartottuk! Köszönettel tartozunk a cégveze­tésnek a lehetőségért, szervezeti ve­zetőinknek, akik a jutalomban része­sítettek bennünket, továbbá Kecske­méti Gyulának és Kern Tányának a szervezésért! Köszönjük!-Szécsényi Csilla­A szentpétervári utazási iroda által kínált „Csillogó Szentpétervár” programon vett részt a paksi atom­erőmű dolgozóinak 45 fős csoport­ja május közepén. A 8 napos, ma­gyar nyelvű idegenvezetéssel bizto­sított program tartalmazta a lenin­­grádi atomerőműben tett látoga­tást is. A kétszer 3 napos autóbu­szos utazással összesen 14 napig voltunk együtt távol. Kezdetben nem értettük, miért nem repülővel megyünk erre a 2000 km-es útra. A végtelennek tűnő Ke­­let-európai-síkságon, ahol a gyö­nyörű nyírfaligetek szegélyezte úton alig-alig haladtunk át települé­sen, Sanyi szinte már kötelezően ki­áltotta időnként a busz zsongásába: „Ott vagyunk mááá??” „Nem, Sa­nyi, még nem. ” Aztán rá kellett jön­nünk: ez egy csapatépítő túlélőtúra! Az utazás 3. napjának fázós haj­nalán a városba beérve azt vettük észre, hogy itt a fák rügyei még ki sem pattantak. „Hűha! Nem hoztam meleg ruhát, fázni fogok” - gondol­tam. De nem így lett: egy hét múltán kinyílt az orgona, az emberek pikni­­keztek, és a gyönyörű, mélykék vi­zű Névában fürödtek. Meglepő a természet ilyen rendkívül gyors kibontakozása! Ami minket illet, első utunk a leningrádi atomerőműbe ve­zetett, amely ellentétben a nép­szavazáson eredeti nevére visszakeresztelt várossal, őrzi még nevében a múlt emlékét. A csernobilival megegyező tí­pusú erőmű modernizációja eredményeképpen azonban az 1. és 2. blokk megfelel a nem­zetközi biztonsági követelmé­nyeknek, és üzemének meg­hosszabbítását a hatóságok már engedélyezték 2018-ig, illetve 2020-ig - ez tehát a jövő. Ehhez az általunk is megtapasztalt, kiváló marketing is hozzájárulhatott. A legmodernebb technikával felsze­relt konferencia-teremben az erőmű főmérnöke és biztonsági helyettesei Bent maradt Tolna megye reprezentánsa! Vasas-veréssel hosszabbított a Paksi FC Az utolsó négy meccsen szerzett ki­lenc pontjával már a záró, Kapos­vár elleni mérkőzés eredményétől függetlenül meghosszabbította NB I-es tagságát a Paksi FC labdarú­gócsapata. Az összességében meg­szerzett 37 pont szép teljesítmény az újonctól, mely helytállásáért - és főképpen a bent maradásért - fel­tétlen dicséretet érdemel. ...és akkor Búzás alá­nyúlt a labdának. A nagy­szerű passz után a játék­szer Attila lábáról meg­kezdte útját a kapu és egy­ben a Paks bentmaradása felé. A Sopron elleni meccs 85. percében jár­tunk akkor. A laszti Takács fölött átrepülve a hálóban kötött ki. Ez a gól aztán mindent megváltoztatott. A Paks nem csúszott visz­­sza a 15. helyre - 0 : 0-nál ez lett volna a sorsa. A hihetetlenül tömör hátsó régióban egyből a 10. helyre ugrottak a zöld-fehérek. Aztán jött a Pécs elleni idegenbeli meccs, és egy sokat segítő emberelőny már a 2. perctől kezdve. Élt is a lehetőséggel a csapat. Horváth Feri góllal mutatko­zott be a szurkolóknak, Fehér Attila pedig tovább taszította a mélybe a szezon végére széteső pécsieket. Két nyert mérkőzés után szinte telt ház előtt fogadtuk a friss kupagyőz­tes Honvédőt. A sportszerű összecsa­pást Bogdanovics két villanása dön­tötte el, miközben a mieinktől még a szünet előtt szerzett - akkor még egyenlítő - találatot Csehi Tamás. Az 1:2 azt jelentette, hogy tovább izgul­hattunk, lesz-e ősszel is NB I-es meccs a Fehérvári úti, addigra min­den bizonnyal teljesen megszépülő stadionban. Erre a kérdésre a Vasas ellen akart a csapat végleges választ adni. Az már korábban eldőlt, hogy a klub li­cenckérelmét az illetékes bizottság elfogadta. A csapaton volt a sor: har­colja ki az első osztályú tagság meg­hosszabbítását. Kiharcolta. Ráadásul micsoda mér­kőzésen! A 20. percben emberelőnybe kerü­lő csapat - akárcsak a Honvéd ellen, ezúttal is háromezer néző előtt - két gólt rámolt be Búzás és Heffler Tibor két pontrúgásával a szünetig Mészöly Gézáék hálójába. A második félidő közepén ehhez Horváth F. is hozzá­tett egyet, s akkor már kijelenthettük, eldőlt: bent maradt a Paksi FC az él­vonalban. A végére aztán jutott két Vasas- és egy Paks-gól (Belényesi), de ez már csak kozmetikázásra volt jó a vendégek részéről. Csapatunk egy sokáig emlékezetes, 4 : 2-es meccsen hosszabbította meg élvonal­beli tagságát. A zárófordulóról legyen elég any­­nyi, hogy a Kaposvár meg akarta nyerni, a mieink meg nem akarták el­veszíteni a meccset. Ennek megfelelően a hajrában a hazaiak - két kapufa után - kettőt vágtak vendégeik­nek. Megérdemelt veresé­get szenvedtek Tamásiék ezen a találkozón. A lényegi kérdésre azonban már egy héttel korábban választ kaptunk: július 21-én a Paks részvé­telével indul útjára a labda az NB I. 2007/08-as sze­zonnyitón! Ehhez pedig csak gratuláció járhat a csapatnak és a vezetőknek. Ugyanígy jár a dicséret a klub ti­zenöt éveseinek is. Az Osztermájer Gábor edzette U 15-ös gárda ugyanis a másodosztály dél-nyugati csoport­ját fölényesen vezetve már két körrel a bajnokság vége előtt feljutott az el­ső osztály nyugati csoportjába. A csa­pat gólaránya beszédes: 159 : 8. A há­zi gólszerzőlistát lapzártánkkor Kot­­roczó Róbert 40 találattal vezette. Az U15-ÖS csapat eredményének kö­szönhetően felkerült a legjobbak kö­zé az U 13-as gárda is.-Vöröss Endre-

Next

/
Oldalképek
Tartalom