Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)
2007-06-01 / 6. szám
Itt van az érettségi Az elmúlt hónapokban furcsálltuk, hogy tanáraink egyre többször hozzák fel a 12.-eseket. Már két hónappal ezelőtt azt fújták, hogy mindjárt itt van az érettségi. Mi joggal gondolhattuk, hogy mi közünk hozzá? így is gondoltuk, de amint a tavasz a végéhez ért, a végzősöket új oldalukról láthattuk. Könyvvel a kezükben haladtak mindenfele, minden percet kihasználva a végső célért, hogy további életüket jobb irányba tereljék. Ekkor már a mi véleményünk is változott. Szánakozva néztünk minden elhaladó 12,-est, és titokban hajráztunk nekik. A kevésbé várt napok megpróbáltatásairól csak olyan tud beszélni, aki megélte, ugyanis az iskolatársaik szabadnapot kaptak. Talán délelőtt a papírhalmok között ők is visszaemlékeztek azokra a nyugodt napokra? Ezt csak ők tudhatják, nem említik senkinek, ugyanis valakik még mindig egy papírkupac mögött tengetik életüket. Mi pedig csak azt vesszük észre, hogy hirtelen üresebb lett az iskola... Reméljük, hogy a kemény tanulás meghozza a gyümölcsét, és hogy az iskola diákjai minél jobban szerepelnek. Biztatásképpen még egy mondat: ilyen szenvedésben többé már nem lesz részetek! Kiss Renátó, ESZI Sorsdöntő vizsgák folynak Az Energetikai Szakközépiskola és Kollégium 12.-es tanulói számára eljött az az időszak, amelyet hosszú évek óta izgatottan vártak. Négy éven át koptatták az új iskolapadokat, és most számot kell adniuk tudásukról. Május 7-én, hétfőn a magyar nyelv és irodalommmal kezdődött az írásbeli érettségi, ami a matematikával, a történelemmel, az idegen nyelvekkel és a választott tantárgyakkal folytatódott. Feladatlapokat látva és a vizsgázók helyébe képzelve magamat próbálok helyzetükről írni. Hónapok óta lázasan készültek a mindent eldöntő matúrára. Gyűjtötték, értelmezni és tanulni próbálták a tételeket, szabadidejük nem is maradt. Rokonaikat, barátaikat is kénytelenek voltak elhanyagolni, ehelyett napjaik nagy részét a könyvek, füzetek felett görnyedve töltötték. Álmosság, levertség, izgalom és fáradtság látszott arcukon, mozdulataikon. Mindez nem is csoda, ha tudjuk, hogy - többek között - az érettségi dönti el további sorsukat. Ez egyfajta rosta, amelyen fennakadnak azok, akik különböző okokból kifolyólag nem rendelkeznek elég tudással a nagybetűs élethez. Ma már e vizsga nélkül takarítónak is alig veszik fel az embert. Azonban nem az a lényeg, hogy a kettest megszerezzék, hanem az eredmény milyensége, főleg azoknak, akik tovább akarnak tanulni. A felsőoktatásban a felvételit ugyanis már harmadik éve az érettségi helyettesíti. A pontszámok döntik el, hogy melyik intézménybe, milyen szakra, államilag finanszírozott vagy költségtérítéses helyre veszik-e fel a fiatalokat. Sőt, ha már a diák kezében ott a diploma, az állásinterjúkon egyre több esetben figyelembe veszik az általános műveltséget, melynek egyik mutatója a matúra érdemjegye. A 10. osztálynak a napokban intek búcsút, így két év múlva már magam is érettségizni fogok. Nem árt, ha gondolunk a következő néhány évre, hiszen már nincs messze 2009 májusa, a tét pedig nagy. Tehát mindenképpen érdemes mindig jól tanulni, akkor talán nem érik kellemetlen meglepetések az embert a jövőben. Fekete Zsolt, ESZI Sorfal és virágok pújában. így ti is. Most mutatkozik majd meg az a munka, amit tanáraitok, szüléitek és persze ti magatok végeztetek eddigi életetek során. Tavaly még egyikötök állt a helyemen, jövőre mi állunk majd ott, ahol ti. Egy évfolyam búcsúzik, egy új jön. De mégsem szabad ezt a napot búcsúnak tekinteni. Hiszen, bár e szakasz most lezárult, elkezdődik önálló életetek, egy új szakasz, egy új utazás veszi kezdetét. így én azt mondom, ez egy boldog pillanat. Most, hogy itt álltok, szüléitek és tanáraitok bizonyára büszkén tekintenek rátok. A tőlük telhetőt megtették, átadták tapasztalataikat és tudásukat. Most rajtatok a sor, hogy megmutassátok, mit tudtok. Ez a négy év életre szóló volt: volt benne jó és rossz, szép és nehéz egyaránt. Tehát nincs mitől félnetek, ne szomorkodjatok, legyetek vidámak és bátrak továbbra is! Ady Endre szavaival köszönök el tőletek: „ Virágozzatok s mit kis élet Nagy álmoknak meg tudhat adni, Adja meg nektek olyan bőven, Alig bírjátok elfogadni. ” A ballagás napja kicsit más volt, mint a többi iskolanap. Először is nem mindennap megy egy diák ünneplőben iskolába (vagy nem kell hazamennie érte). Másodszor nincs mindennap „folyosó- és teremdíszítő” órája. Ennek ellenére a kilencedik, tizedik és tizenegyedik osztályok aznap, 2007. május 4-én délelőtt feldíszítették a folyosókat és a kijelölt termeket, úgyhogy virágillat teijengett az iskolában. Minden készen állt az idei ballagáshoz. Aznap délután az iskola előtt elsétáló emberek azt láthatták, hogy miként gyülekeznek a sorfalat állók, vagyis a kilencedik, tizedik és tizenegyedik osztályosok. A korán érkezőknek még volt idejük beszélgetni, de mikor eljött az idő, mindenki elfoglalta helyét a sorfalban, amely a főbejárattól az udvar „főútján” keresztül a hátsó bejáratig kígyózott, hogy a ballagóknak legyen elég helyük „ballagni”. A tizenkettedikesek aztán lassan végigmentek a fekete-fehér ünnepi díszben pompázó hajdani iskolatársaik sorai között, majd az ESZl-csamokon keresztül elfoglalták helyüket az iskola udvarán. A többi osztály is felsorakozott, majd kezdetüket vették a beszédek. A negyedikesek és a ballagtató harmadik évfolyam egyaránt mondott beszédet. Előbbiek főleg búcsúzó, utóbbiak inkább búcsúztatóakat. Síké Barbara 11. D osztályos diáktársunk az alábbi beszéddel búcsúzott a végzősöktől: Köszöntöm a ballagó diákokat, tanárainkat, diáktársainkat, a szülőket és vendégeket! Drága Ballagó Diáktársaim! Négy hosszú, sokszor unalmas, de ugyanakkor vidám év telt el. Öröm végignézni ezen a diákseregen, amely boldogan, kicsit rémülten áll most itt. Eljött a Ti nagy pillanatotok. Leginkább a gyümölcsökhöz tudnálak hasonlítani titeket. Négy éve, mikor itt kezdtetek tanulni még éretlenek, zöldek voltatok. Azonban az elmúlt évek megedzettek, megérleltek titeket. Ahogy a gyümölcsöket a napfény, az eső, a gondozás érleli, úgy titeket szüléitek, tanáraitok és az évek során szerzett tapasztalatok és élmények. A tanárok ellen elkövetett csínytevések, füllentések a házi feladatokról, nyári élmények és az évekig vára várt olaszországi utazás. Az utolsó nagy, szabad utazás az érettségi előtt. Igen, az érettségi! Valószínűleg erre a szóra többetek összerezzent. Valljuk be, ez az esemény az, amire mindenki csak félve gondol. Milyen komolyan hangzik! Érettségi: vagyis ezek után már a felnőtt lét következik? Vége a fiatalkornak? Korántsem. Csak valami új és izgalmas veszi kezdetét az életetekben. A gyümölcs, ha megérett, akkor tündököl igazi pom-A beszédek után minden tizenkettedikes kapott egy-egy héliummal töltött léggömböt, amiket később, az ünnepség végén szélnek eresztettek. Magasba emelkedésük reményeink szerint szimbolizálta végzőseink ESZI-ből induló további pályafutását. A szülők, ismerősök sokáig nézték, ahogy a színes gömbök eltűnnek a messzeségben. Az ünnepség után leszedtük a díszeket, holnapra nyoma sem marad a virágoknak, legfeljebb pár szirom, levél, szép emlék és fénykép. A ballagás amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment. Sok tizenegyedikes a távoli jövőbe tekint, míg sok tizenkettedikes már a közelibe, mert jönnek az érettségik... Komáromi Áron, ESZI Közös kirándulás Szegedre A kora reggeli zivatar sem vette el kedvét az Energetikai Szakközépiskola és Kollégium (ESZI) diákjainak, akik az érettségi szünet végén jutalomképpen vehettek részt a 2007. május 10-ei kiránduláson (öt osztályból 36 tanuló, három kísérőtanár, valamint az erőműves érdeklődők). Az erőműves nagy busz méltóságteljesen gördült be az ESZI sportcsarnoka elé. Pillanatok alatt felszálltunk, indultunk Szegedre. Elsődleges úti célunk az Informatikatörténeti Múzeum. A közgyűjtemény páratlan érdekességeket tartogatott: régi számítógépek (URAL-2, Razdan, MINSZK, R-10, R-55 stb.), régi perifériák (mágnesdobtól, mágnesszalagtól a floppykon keresztül a winchesterekig) és a CAD előtti korból származó vektoros megjelenítő. Talán még most is ott lennénk, mert látnivaló volt bőven, tárlatvezetőnk, Csorba Béla pedig kifogyhatatlan volt a szóból, a kiállított eszközökhöz fűződő történetekből. Feszített ütemtervünket jóval túllépve indultunk várost nézni. Sajnos az egyik nevezetességről így lemaradtunk - kárpótlásul közlöm az alábbiakat. Az előkészítés során ellentmondó adatokba ütköztünk, mikor zenél, és mikor jelenik meg a bábjáték: a helyes időpont 12:15. Különböző időpontokba más-más (4) zene szólal meg, s a naponta két alkalommal megjelenő bábok egy ballagást jelenítenek meg. Kevesen tudják, hogy a fából faragott figurákat valós személyekről mintázták. A tiszteletbeli rektor, Klebelsberg Kunó, aki miniszterként sokat tett a közoktatásért, a szegedi egyetemért, a dékánok között Herman Ottó látható, míg a diákok - Dugonics András, Zágoni Mikes Kelemen, Petőfi Sándor, Szemere Bertalan, Vasvári Pál, Barabás Miklós, Bercsényi Miklós, Bessenyei György, Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Tinódi Lantos Sebestyén, Vedres István és a pedellus András József. A térképre jelölt több mint húsz nevezetesség, az egyetemi város hangulata remélhetőleg „megfogta” a kirándulás résztvevőit, s később még visszatérnek. Már kissé elfáradva értünk Ópusztaszerre, ahol a Feszty-körkép, skanzen voltak a legfontosabb látnivalók. Valami fantasztikus hangulata van ennek a helynek, szinte érezhető volt a megilletődés.-gyulai-
