Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)
2007-02-01 / 2. szám
2. oldal Paksi Atomerőmű Zrt. 2007. február Nemzetközi sajtótájékoztató a reaktorcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról.) ...ennek felét az elhárítási projekt, másik felét a szükséges segédberendezések elkészítése tette ki. Ez az összeg pedig lényegesen kevesebb annál, amit az erőmű kártérítésként kapott. Kovács József vezérigazgató az üzemzavar felszámolásáról elmondta, hogy tavaly október 3-án állították le a 2. blokkot, majd október 15-én, amikor megérkezett az OAH engedélye, még aznap hozzákezdtek a sérült fűtőelemek eltávolításához. Az előkészületek három és fél évet vettek igénybe, A közös munkáról szólva A. J. Badenkov, a TVEL konzorcium megbízott elnöke és P. I. Lavrenjuk elnökhelyettes külön hangsúlyozták, hogy kiváló volt az együttműködés az orosz és magyar szakemberek között. Az üzemzavar sikeres felszámolása azért is rendkívül jelentős, mert ehhez hasonló eset még nem történt az iparágban, ezért számos olyan munkafázist kellett megtervezni és kivitelezni, mellyel eddig még nem találkoztak a szakemberek. A jövőbeni együttműködésről szólva pedig külön hangsúlyozták: a TVEL arra készül, hogy a paksi atomerőmű üzemidő-hosszabbításának végéig, illetve az esetlegesen építendő újabb magyarországi nukleáris blokkhoz, blokkokhoz ők fogják szállítani a fűtőelemeket, sőt már dolgoznak egy újabb és lényegesen modernebb fűtőelem-konstrukció bevezetésén, engedélyeztetésén is. A sajtótájékoztató végén a magyar és orosz újságírók megnézhették a nyolc méteres vízoszlop alatt látható teljesen üres tisztítótartályt, valamint az átrakóberendezést, így mindenki személyesen is láthatta az elvégzett munka sikeres befejezését. -Mayer György- A melynek során számos külföldi és hazai kutatóintézet, nukleáris hatóság szakemberének munkája vezetett el a sikeres befejezéshez. Tavaly december közepére a sérült fűtőelemek több mint 95 százalékát sikerült eltávolítani, így kezdeményezhették a 2. blokk visszaindítását, amelyre december végén került sor. Mára sikerült az összes fűtőanyagot és törmeléket áttenni a tárolótokokba, melyeket a normál kiégett fűtőelemekhez hasonlóan a pihentető medencébe tettek át. Ezt követően a 2. blokk március végén esedékes főjavításának idejére szeretnék kiemelni a tisztítótartályt is, amely már teljesen üresen látható a blokk melletti 1. sz. aknában. Az atomerőmű vezérigazgatója az előkészítő és kárelhárítási munkák alaposságáról, pontosságáról és biztonságos lebonyolításáról elmondta, hogy az eltávolításon dolgozó szakemberek az előzetesen tervezett sugárérték alig 10 százalékát kapták. A sérült fűtőelemek eltávolítását lezáró sajtótájékoztatón az orosz vendégeket kérdeztük arról, szerintük miért fontos állomás a helyreállítás sikeres befejezése, milyen jövőt látnak az együttműködésben, és miért ekkora az érdeklődés a szakma és a sajtó részéről. gyarországon is. A nukleáris energetika átszervezésével hazánkban a közeljövőben minőségileg is új szintre kerül az iparág. Pjotr Lavrenyuk, a TVEL alelnöke: - Az együttműködés elsősorban a friss üzemanyag szállítása terén jelentkezik. Ezen belül külön foglalkozunk a második generációs üzemanyag fejlesztésével Paks számára, szempontjából mégis szakmai kihívást jelentett, ezért örömmel fogadtuk el a TVEL cég felkérését a közreműködésre. A feladat éppen jókor jött számunkra, mert egy gazdaságilag nem különösen kedvező időszakban sikerült ennek révén megtartani fiatal és tehetséges szakembereinket. Külön öröm, hogy a mindennapi feladatokon túl váratlan, nem szokványos . helyzetben tudtunk segítséget I nyújtani egy atomenergiát haszná- I ló, de a teljes üzemanyagciklussal nem rendelkező országnak, mint Magyarország. A végrehajtás nekünk is hasznos tapasztalatot, jó gyakorlatot j elentett. Alekszandr Buhovcev, a TVEL I kommunikációs munkatársa: - Való- I ban jelentős érdeklődés kísérte cé- 1 günk paksi tevékenységét. Fontos volt a munka, hiszen segítséget akartunk a magyaroknak nyújtani. Másrészt különleges projekt volt ez: olyan feladat, amilyenre még nem volt példa. Valerija Lesznyikova, a Majak Rádió tudósítója: - Oroszországban minden, ami az atomenergetikával, sőt általában az energetikával kapcsolatos, érdeklődésre tart számot. Azért jöttünk Paksra, hogy beszámoljunk az érdekes magyarországi fejleményekről, egy sikeres közös munka eredményéről. -Hadnagy Lajos-Igor Szavolszkij, az Orosz Föderáció budapesti nagykövete: - Na- . gyón jól mutatja ez a mostani ese- I mény, hogy mennyire hatékonyan I tudunk együttműködni. Ebben az P esetben magas technológiai szín- f vonalat bemutató gazdasági j együttműködésről volt szó. Márpedig ha két ország között jók a gazdasági kapcsolatok, azok az élet más területeire is kihatnak. Nagy I örömömre szolgált hallani, hogy " Pakson sok új barátság született a közös munka során. Anton Bagyenkov, a TVEL társaság megbízott elnöke: - A kezdetektől mi biztosítjuk a paksi atomerőmű számára az üzemanyagot, és reméljük, hogy az üzemidő végéig tudunk szállítani a megbízható és biztonságos működés érdekében. A teljesítménynövelési projekt szintén a jó együttműködést jelzi. Az atomenergia újbóli felemelkedésére pedig további lehetőségként tekintünk Maami a teljesítménynöveléshez kapcsolható. A konkrét kazettatípus kifejlesztésére vonatkozó szerződés részleteit jelenleg egyeztetjük; fontos fázis lesz az engedélyezés is. Jelentős tapasztalatot szereztünk a helyreállítási munka keretében is, többek között a NIIAR munkatársaival közösen a sérült fűtőelemek kezelését illetően. Alekszandr Bicskov, a NILAR kutatóintézet igazgatója: - A munka volumene nem volt különösebben nagy, de tartalmában és a munkaszervezés íl/POYI „Nem szabad elhíznunk magunkat!” Pakson január 10-én utoljára ülésezett a Helyreállítási Projekt munkáját támogató irányítói értekezlet. Az értekezlet tagja volt dr. Aszódi Attila, a Műegyetem Nukleáris Technikai Intézetének igazgatója, akit a gazdasági miniszter 2003. május 8. és 2004. június 30. között miniszteri biztosnak küldött ki az üzemzavar következményeinek elhárítására létrehozott szervezet mellé. Az értekezlet után rövid értékelésre kértem a volt miniszteri biztost.- Igazgató úr! Önök hogyan segítették a helyreállítási munkákat?- Mi a Műegyetemen már az üzemzavar másnapján elkezdtünk foglalkozni az üzemzavar okainak keresésével és elemzésével. Az elején nagyon komoly biztonsági kérdések merültek fel, mint például a szubkritikusság kérdése: lehetséges-e egy esetleges ellenőrizetlen láncreakció a sérült üzemanyagban, illetve biztosítható-e a sérült geometria megfelelő hűtése. Fontos volt, hogy a fenti kérdésekből származó bizonytalanságokat minél hamarabb kiküszöböljük, ezért nagy erőforrásokkal dolgoztunk ezen problémák megoldásán. Úgy gondolom, hogy egyedülálló dolgok születtek, mert olyan módszereket és olyan programokat fejlesztettünk ki, amelyek korábban nem álltak rendelkezésünkre. Nagyon sok tapasztalat gyűlt össze, és nagyon hasznosnak bizonyult, hogy nálunk rendelkezésre állt olyan tudásbázis, amelyet az üzemzavart követően azonnal fel lehetett használni a felmerült kérdések megválaszolására.- A szakma milyen következtetéseket vonhat le az üzemzavarból? — Ha az ország szempontjából nézem, akkor meg kell állapítanom, hogy ez az üzemzavar felhívta a figyelmet a hazai tudás meglétének fontosságára. Nagyon ki lenne szolgáltatva az ország, ha nem lenne meg az intézményi és kutatási háttér. Megtapasztaltuk, mennyire fontos például a Központi Fizikai Kutatóintézet Atomenergia-kutató Intézete, amely folyamatosan dolgozik az atomerőmű számára. Most érzékelhettük a Műegyetemen az oktatóreaktor körül rendelkezésre álló kutatási és szakemberháttér fontosságát, és főleg az azonnali bevethetőségünket a felmerülő kérdések megválaszolására. A hazai intézményi háttér, a magyar szakemberek megteremtették annak a feltételét, hogy a külföldi (pl. orosz, német vagy francia) szakemberek véleményével ütköztetni tudtuk a mi véleményünket, és ezzel nem zártuk ki annak lehetőségét, hogy találhatók más megoldások is, vagy esetleg az igazság máshol van, mint azt a külföldi cégek először gondolták. Azt gondolom, ez az üzemzavarnak egy nagyon fontos üzenete. Komoly erőfeszítéseket kell tennünk, hogy a magyar tudásbázis a jövőben is megmaradjon, ami szerintem elengedhetetlen az atomenergetika biztonságos hazai alkalmazásához.- Milyen elképzelések fogalmazódnak meg önben a tapasztalatok hasznosításával kapcsolatban?- Nagyon fontosnak tartom, hogy mindazt a tapasztalatot, amely az előkészítés során és a konkrét helyreállítási munkák alatt összegyűlt, leírják, majd közkinccsé tegyék. Természetesen nem arra gondolok, hogy mindezt egy napilapban kell megjelentetni, hanem a szakma számára kell hozzáférhetővé tenni. Hatalmas mennyiségű tudás és tapasztalat gyűlt össze olyan technológiák és műszaki kérdések tekintetében, amelyek egyébként nem állnak rendelkezésre sem Magyarországon, sem külföldön. Annak idején, még miniszteri biztosként kértem, hogy minden fontos műveletről legyen videofelvétel, hogy ezekből később oktatófilmet lehessen készíteni. Mindig is forszíroztam, hogy az eredményeket, a mozzanatokat írják le cikkek formájában, és ezen írások kerüljenek be az írott tudományos sajtóba, mind magyar, mind pedig idegen nyelven. Ugyanis az atomenergetika egy olyan technológia, ahol a problémákból, a bajokból tanulni kell nemcsak annak, aki ezt elszenvedte és megoldotta, hanem mindenkinek. Hiszen abban vagyunk érdekeltek, ha nagy számban használunk atomerőműveket - már pedig ez a helyzet -, akkor a világszintű biztonsági színvonal folyamatosan növekedjen. Az új ismeretekkel bővítenünk kell világszinten is a nukleáris tudásbázist.- Hogyan értékeli az elhárítási munkák végrehajtását?- Rengeteget vitatkoztunk az elhárítás előkészítése kapcsán, sok konfliktus volt, amely akkor nagyon fájdalmas volt sokunknak. Ám utólag ezek a konfliktusok meghozták a gyümölcsüket, mert elemzések szintjén tisztázódtak olyan kérdések, amelyek később így már műszakilag nem okoztak problémát. Én a legelején azt gondoltam, rövidebb idő alatt érünk el a helyreállítási munkák megkezdéséhez. Lehet, hogy a túl alapos - ha lehet egyáltalán ilyet mondani - előkészítés hoszszúra nyúlt, de utólag belegondolva ez csak segítette a munkát. Hiszen csökkent a sérült üzemanyagok hőtermelése és aktivitása, valamint több ideje volt a szakmának arra, hogy felálljon a nagy pofon után, amit az üzemzavar okozott. A három és fél éves előkészítés talán lehetett volna valamivel rövidebb, de lényegében használt mind műszaki szempontból, mind pedig az emberi felkészülés és műszaki előkészítés szempontjából. Az alapos előkészületek után számomra már csak egy kockázati tényező maradt, amit a sajtóban és a szakmai lapokban is kommunikáltam, mégpedig a munkát végzőknek a sugárvédelme. Ennél a kérdésnél azt láttam, hogy mind az orosz szakemberek, mind pedig a paksi kollégák jól kezelték ezt a problémát, és nagyon odafigyeltek erre. Elmondhatjuk: eddig nagyon jól ment minden, ám a sérült üzemanyag kiemelését követően is sok munka van még hátra, és lehet még hibát véteni, ha nem figyelünk. Nagyon rossz lenne, ha az atomerőmű szakemberei és a magyar nukleáris szakma elbízná magát az eddigi sikerek alapján. Azt kell mondanom, ha a 2. blokki 1. számú akna visszanyerte eredeti állapotát és funkcióját, akkor kb. ott tartunk, mint 2003. április 8-án tartottunk. Vagyis nem szabad elbíznunk magunkat. -béri-Minden érdekes, ami az energetikával kapcsolatos I Orosz vélemények a 2. blokki helyreállítás sikeres befejezéséhez kapcsolódóan |l
