Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)

2006-07-01 / 7. szám

2006. július 9. oldal 33 1976-2006 Humanitárius misszióban BANA JÁNOS balesetei hárítás-vezető A PA Zrt. ipari biztonsági főosztálya balesetelhárítá­sának a vezetője, Bana Já­nos már több alkalommal vett részt katasztrófasúj­totta területek mentőakci­óiban itthon és külföldön egyaránt. Ezt a tevékeny­ségét teljesen magánem­berként, energiáját és ide­jét nem kímélve végzi. Legutóbb, 2006 júniusá­ban Indonéziában járt, ahol a földrengés okozta károk el­hárításában és a mentési munkák­ban vett részt. A humanitárius mis­szióban végzett kiemelkedő tevé­kenysége elismeréseként az indo­néz nagykövet köszönőlevelet kül­dött a PA Zrt. vezérigazgatójának, amiért lehetővé tette János részvé­telét a magyar segélyakcióban.- Hányadik külföldi utad volt? Hol jártál eddig? - kérdeztem Bana Já­nos BEH-vezetöt.- A mostani a negyedik utam volt. 2000-ben vettem részt először külföl­di mentési akcióban. Akkor Indiában, majd a cunami után Indonéziában, ta­valy novemberben Pakisztánban és most ismét Indonéziában jártam.- Mi módon jutottál ki, honnan kaptad az értesítést?- Már hosszú ideje kapcsolatban állok a Főnix Speciális Mentőkkel és a Máltai Szeretetszolgálattal, ahon­nan rendszeresen megkeresnek, ha valamilyen katasztrófasújtotta terü­letre mennek. E szervezetek tagjai közül többen régi barátaim, akikkel különböző képzéseken találkoztam. Eddig nem voltam tagja egy szerve­zetnek sem, mindig baráti alapon hív­tak. Idén megalakult a debreceni orvoscsoport, akik felkértek, hogy csatlakozzam szervezetükhöz. Indo­néziába most a katasztrófa utáni har­madik napon jutottunk el. Utazásun­kat és minden más költséget a Főnix Speciális Mentők és a Máltai Szere­tetszolgálat biztosította.- Mit vittél magaddal?- Követelmény volt, hogy a sze­mélyes felszerelés (ruha, hálózsák stb.) mellett mindenkinél legyen há­rom napra elegendő élelmiszer, ami­ről mindenkinek saját magának kellett gon­doskodnia. A többi cso­mag összegyűjtése és szállítása központilag történt. A legnagyobb tételt a kb. 600 kg súlyú gyógyszer és kötszer je­lentette. Ez a mennyiség ahhoz volt elegendő, hogy a csoport egy hétig tudjon tevékenykedni.- Mi volt a magyar csapat feladata, és miből állt a te munkád?- Mint egészségügyi csoport men­tünk ki; hat orvos és két kisegítő sze­mély, akik közül az egyik a Főnix Speciális Mentők vezetője volt, a má­sik pedig én. Feladatunkat a mobil egészségügyi ellátás biztosítása je­lentette. Most is azokat a falvakat jár­tuk, ahol a legnagyobb probléma mu­tatkozott. Egyrészről sürgősségi ellá­tást végeztünk, másrészről az általá­nos panaszokat kezeltük. A segélyakcióknál engem alapve­tően a logisztikai háttér biztosítására kémek fel, de részt veszek az egész­ségügyi ellátásban is. Gondoskodom a tábor felállításáról, élelmezéséről, a szállítás megszervezéséről, és mindezek folyamatos biztosításáról, tartom a kapcsolatot a helyi szerve­zetekkel, hatóságokkal, továbbá or­vos mellett végzek segítő feladatot. A csoportban már kialakult egy mun­kamódszer, mindig párban dolgo­zunk. Én egy kecskeméti kézsebész mellett segédkezem. Rendelkezem középfokú elsősegélynyújtó végzett­séggel, és a kellő gyakorlatom is megvan hozzá.- Mit tapasztaltál odakint? Melyek voltak a legerőteljesebb benyomásaid?- Ez a földrengés gyengébb erőssé­gű volt, mint ami a cunaminál jelent­kezett, viszont egy percig folyamato­san rengett a föld, és ennek következ­tében száz százalékosan összedőltek a házak. A település a közel 3 ezer méter magas vulkántól 20 km-re fe­küdt. A közeli repülőtér talaját az elő­ző kitörlésből 6 méter magas vulkáni hamu borította. Mint mondták, a kö­­zép-jávai kultúrát ezer évvel ezelőtt ez a vulkán pusztította ki. Ami erőtel­jesen hatott ránk, hogy ennyire le­rombolt területtel, összeomlott tele­püléssel még nem találkoztunk. A magyar nagykövet rendkívüli módon segítette valamennyi magyar mentő­­csoport munkáját. Mi második alka­lommal találkoztunk vele, és egy cso­dálatos embert ismertünk meg sze­mélyében.- Mi késztet arra, hogy akár életed Bana János kimagasló tevékenysé­géért Magyarország jakartai nagy­követe, dr. Busztin György, köszö­netét fejezte ki Kovács József, a PA Zrt. vezérigazgatója felé. Busztin úr soraiból az alábbiakban idézünk: „Ezúton szeretném megköszönni a közelmúltban Indonéziát ért sú­lyos természeti csapás következmé­nyeinek enyhítését célzó magyar segélyakcióhoz nyújtott értékes tá­mogatását. A támogatás eszköze kiváló mun­katársuk, Bana János úr delegálá­sa volt, ami az akció számára pó­tolhatatlan értékű logisztikai és sok másfajta segítséget is jelentett. Bana úr immár második ízben járt Indonéziában segélyakció ke­retében. Helytállása példaértékű volt. Ta­pasztalata, nyugalma, sokoldalú fel­­készültsége igazi főnyeremény volt a csoportnak, és nagy megnyugvás személy szerint nekem, aki talán a családoknál is jobban aggódtam a biztonságuk miatt." Törzsgárdatagsági elismerések 20 éves Aranyás Ferenc BIG Sugárvédelmi Osztály, 1986. június 10.; Buglyó Imre BIG MINFO Anyagvizsgálati Osztály, 1986. június 26.; Halász Sándor Fe­renc MVIGH ÜVIG ÜVFO Reaktor Osztály, 1986. június 2.; Varga József MVIGH ÜVIG ÜVFO Reaktor Osz­tály, 1986. június 30.; Braun Tibor MVIGH ÜVIG ÜVFO Turbina Osz­tály, 1986. június 2.; Hosszú István MVIGH ÜVIG ÜVFO Villamos Üzemviteli Osztály, 1986. június 30.; 2006. június Lakatos János MVIGH ÜVIG UVFO Irányítástechnikai Üzemviteli Osztály, 1986. június 17.; Kálya Zoltán MVIGH MIG NUFO Reaktorfizikai Osztály, 1986. június 26.; Illés Gyula KÁIG SZFO Villamos és Installációs Szerviz Osztály, 1986. június 24.; Fü­­löp István KÁIG ÜFFO Biztonsági Rendszer Osztály, 1986. június 25.; Varga László András KÁIG ÜFFO Metrológiai Labor, 1986. június 5.; Tumpek János GVIGH Szolgáltatási Osztály, 1986. június 9.; Mácsik György GVIGH LOGFO Beszerzési Osztály, 1986. június 30.; Szél István GVIGH LOGFO Kiemelt Beszerzé­si Osztály, 1986. június 3. 20 éves Lajkó Jánosné ÜVIG ÜVFO Külső Technológiai Osztály, 1976. június 1.; Adorján József MIG LFO Tech­nológiai Létesítési Osztály, 1976. jú­nius 14.; Oláh Imre KÁIG SZFO Gépész Szerviz Osztály, 1976. júni­us 30.; Kis Lászlóné veszélyeztetésével is, de részt vegyél ilyen akciókban?- Ez nagyon érdekes dolog. Egy­részt a szakmai tapasztalatszerzés késztet, mert mindig kapok valami új szakmai ismeretet egy ilyen úton, a másik, hogy szívesen teszem. Nekem nagyon jó érzés, amikor tudok segíte­ni, tudok valami pluszt adni egy olyan területen, ahol tényleg nagy a baj. Jó érezni azt is, hogy ezek az em­berek pozitívan reagálják le tevé­kenységünket, és hálásak. Én akkor ott nem azzal foglalkozom, hogy ér­zelmileg milyen hatással vannak rám a látottak, amikor pedig befejeződik a feladat, akkor egy pozitív érzés él bennem, hogy tudtam segíteni, tettem értük valamit.- Fogadd őszinte elismerésünket! Gratulálunk humanitárius cselekede­tedhez! -Lovásziné Anna-Kiléphetünk a mókuskerékből A szükséges mértéken tartott stressz című cikkünk folytatása­ként - dr. Kováts Borbála pszi­­choterapeuta javaslatára - most a munkamánia szele által megérin­tett olvasóink számára igyekszünk tanácsokat adni. Korunk szenvedély­betegségében, a mun­kamániában nagyon sokan szenvedünk. So­káig élvezzük a sikert, az elismerést, míg egy nap elpattanhat a húr, és képtelenek leszünk dolgozni. Már a kezde­ti időszakban felismer­hetjük a tüneteket. Úgy viselkedünk, mint egy alkoholfüggő: szüksé­günk van az „anyagra”, azaz a munkára. Nincs rosszabb számunkra, mint a kevés munka; ha nincs elég, gondoskodunk róla, hogy legyen. Elő­rehaladott munkamániásként egy idő után észre sem vesszük, milyen sokat dolgozunk. Ha szabadságra megyünk, szabályos elvonási tünetek jelentkez­hetnek, mint az idegesség vagy az in­gerlékenység. Miután kizárólag a munkának élünk, családunkat, baráti kapcsolatainkat elhanyagoljuk, előbb­­utóbb elveszíthetjük, így egyre magá­nyosabbak leszünk. Bár felismerhetjük a problémákat, de mivel nem veszünk róluk tudomást, illetve magyarázato­kat gyártunk, ezért ahelyett, hogy megszakítanánk a folyamatot, egyre jobban belemászunk. így bekövetkez­het egy pillanat, amikor a szerveze­tünk és az idegrendszerünk felmond­hatja a szolgálatot, és képtelenek le­szünk tovább dolgozni. Nemcsak a menedzserek, a szabad foglalkozásúak vagy a vállalkozók körében találni munkamániást. Ez egy szorongásoldó pótcselekvés, amely szenvedélybetegség, s az élet minden területén megtalálható, nőket és férfiakat egyaránt megtámadhatja. Felismerhetők a munkamániás diá­kok, sőt nyugdíjasok is. Amennyiben képesek vagyunk szembenézni ko­runk csapdájával, a felismerés utáni legfőbb célunk, a szenvedély elhatal­masodásának megállítása kell, hogy legyen. Mivel a legtöbb munkamáni­ás ember sokáig nem hajlandó tudo­mást venni az állapotáról, fontos sze­rep hárul a családra, a baráti környe­zetre. Úgy segíthetünk a legjobban, ha beláttatjuk vele, hogy életmódja helytelen. Lényeges, hogy képesek legyünk az egészségesebb önértéke­lésre. Akik saját erőből nem tudnak meg­oldást találni a jelzett, valamint a csa­ládi, párkapcsolati, gyermeknevelési stb. problémáik kezelésére, dr. Kováts Borbála pszichoterapeuta ta­nácsait - előzetes te­lefonos (30/9956- 188) időpont egyez­tetése után — Pakson, a főiskola épületében kialakított PA Zrt. Egészségközpontban igénybe vehetik. Többször tapasz­taltam, kiváló tanító­­mesterünk a sport, igy Balczó András háromszoros olimpi­ai, tízszeres világbaj­nok öttusázó ideillő felismerését ajánlom az olvasóink figyel­mébe: „Nehezen gyógyulunk ki abból a tévedésből, miszerint boldogságunk a céljaink elérésétől függ, s így mó­kuskerékben futunk, kilógó nyelvvel, mindig csak előre. Majd holnap le­szünk boldogok, holnap lesz időnk békésen szemlélődni, ma még nem engedhetem meg ^ magamnak. Kitűzött céljaink így válnak istene­inkké, melyeket, ha elérünk, az an­gyalok a mennyben kárörvendően ne­vetnek. Ők már tudják, hogy nem ez hiányzott nekünk, hanem egy rezze­néstelen állapot, ami olyan, mint a víztükör, a csend, amihez viszonyíta­ni lehet a hangokat. Egy állapot, amelyben nem bosszant a múlt, nem okoz félelmet a jövő, amelyben itt és most jó, és tudjuk, hogy ezt tőlünk senki el nem veheti, hiszen aki elve­­hetné, az ajándékozta.”-SLJ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom