Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)
2006-07-01 / 7. szám
2006. július 9. oldal 33 1976-2006 Humanitárius misszióban BANA JÁNOS balesetei hárítás-vezető A PA Zrt. ipari biztonsági főosztálya balesetelhárításának a vezetője, Bana János már több alkalommal vett részt katasztrófasújtotta területek mentőakcióiban itthon és külföldön egyaránt. Ezt a tevékenységét teljesen magánemberként, energiáját és idejét nem kímélve végzi. Legutóbb, 2006 júniusában Indonéziában járt, ahol a földrengés okozta károk elhárításában és a mentési munkákban vett részt. A humanitárius misszióban végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként az indonéz nagykövet köszönőlevelet küldött a PA Zrt. vezérigazgatójának, amiért lehetővé tette János részvételét a magyar segélyakcióban.- Hányadik külföldi utad volt? Hol jártál eddig? - kérdeztem Bana János BEH-vezetöt.- A mostani a negyedik utam volt. 2000-ben vettem részt először külföldi mentési akcióban. Akkor Indiában, majd a cunami után Indonéziában, tavaly novemberben Pakisztánban és most ismét Indonéziában jártam.- Mi módon jutottál ki, honnan kaptad az értesítést?- Már hosszú ideje kapcsolatban állok a Főnix Speciális Mentőkkel és a Máltai Szeretetszolgálattal, ahonnan rendszeresen megkeresnek, ha valamilyen katasztrófasújtotta területre mennek. E szervezetek tagjai közül többen régi barátaim, akikkel különböző képzéseken találkoztam. Eddig nem voltam tagja egy szervezetnek sem, mindig baráti alapon hívtak. Idén megalakult a debreceni orvoscsoport, akik felkértek, hogy csatlakozzam szervezetükhöz. Indonéziába most a katasztrófa utáni harmadik napon jutottunk el. Utazásunkat és minden más költséget a Főnix Speciális Mentők és a Máltai Szeretetszolgálat biztosította.- Mit vittél magaddal?- Követelmény volt, hogy a személyes felszerelés (ruha, hálózsák stb.) mellett mindenkinél legyen három napra elegendő élelmiszer, amiről mindenkinek saját magának kellett gondoskodnia. A többi csomag összegyűjtése és szállítása központilag történt. A legnagyobb tételt a kb. 600 kg súlyú gyógyszer és kötszer jelentette. Ez a mennyiség ahhoz volt elegendő, hogy a csoport egy hétig tudjon tevékenykedni.- Mi volt a magyar csapat feladata, és miből állt a te munkád?- Mint egészségügyi csoport mentünk ki; hat orvos és két kisegítő személy, akik közül az egyik a Főnix Speciális Mentők vezetője volt, a másik pedig én. Feladatunkat a mobil egészségügyi ellátás biztosítása jelentette. Most is azokat a falvakat jártuk, ahol a legnagyobb probléma mutatkozott. Egyrészről sürgősségi ellátást végeztünk, másrészről az általános panaszokat kezeltük. A segélyakcióknál engem alapvetően a logisztikai háttér biztosítására kémek fel, de részt veszek az egészségügyi ellátásban is. Gondoskodom a tábor felállításáról, élelmezéséről, a szállítás megszervezéséről, és mindezek folyamatos biztosításáról, tartom a kapcsolatot a helyi szervezetekkel, hatóságokkal, továbbá orvos mellett végzek segítő feladatot. A csoportban már kialakult egy munkamódszer, mindig párban dolgozunk. Én egy kecskeméti kézsebész mellett segédkezem. Rendelkezem középfokú elsősegélynyújtó végzettséggel, és a kellő gyakorlatom is megvan hozzá.- Mit tapasztaltál odakint? Melyek voltak a legerőteljesebb benyomásaid?- Ez a földrengés gyengébb erősségű volt, mint ami a cunaminál jelentkezett, viszont egy percig folyamatosan rengett a föld, és ennek következtében száz százalékosan összedőltek a házak. A település a közel 3 ezer méter magas vulkántól 20 km-re feküdt. A közeli repülőtér talaját az előző kitörlésből 6 méter magas vulkáni hamu borította. Mint mondták, a közép-jávai kultúrát ezer évvel ezelőtt ez a vulkán pusztította ki. Ami erőteljesen hatott ránk, hogy ennyire lerombolt területtel, összeomlott településsel még nem találkoztunk. A magyar nagykövet rendkívüli módon segítette valamennyi magyar mentőcsoport munkáját. Mi második alkalommal találkoztunk vele, és egy csodálatos embert ismertünk meg személyében.- Mi késztet arra, hogy akár életed Bana János kimagasló tevékenységéért Magyarország jakartai nagykövete, dr. Busztin György, köszönetét fejezte ki Kovács József, a PA Zrt. vezérigazgatója felé. Busztin úr soraiból az alábbiakban idézünk: „Ezúton szeretném megköszönni a közelmúltban Indonéziát ért súlyos természeti csapás következményeinek enyhítését célzó magyar segélyakcióhoz nyújtott értékes támogatását. A támogatás eszköze kiváló munkatársuk, Bana János úr delegálása volt, ami az akció számára pótolhatatlan értékű logisztikai és sok másfajta segítséget is jelentett. Bana úr immár második ízben járt Indonéziában segélyakció keretében. Helytállása példaértékű volt. Tapasztalata, nyugalma, sokoldalú felkészültsége igazi főnyeremény volt a csoportnak, és nagy megnyugvás személy szerint nekem, aki talán a családoknál is jobban aggódtam a biztonságuk miatt." Törzsgárdatagsági elismerések 20 éves Aranyás Ferenc BIG Sugárvédelmi Osztály, 1986. június 10.; Buglyó Imre BIG MINFO Anyagvizsgálati Osztály, 1986. június 26.; Halász Sándor Ferenc MVIGH ÜVIG ÜVFO Reaktor Osztály, 1986. június 2.; Varga József MVIGH ÜVIG ÜVFO Reaktor Osztály, 1986. június 30.; Braun Tibor MVIGH ÜVIG ÜVFO Turbina Osztály, 1986. június 2.; Hosszú István MVIGH ÜVIG ÜVFO Villamos Üzemviteli Osztály, 1986. június 30.; 2006. június Lakatos János MVIGH ÜVIG UVFO Irányítástechnikai Üzemviteli Osztály, 1986. június 17.; Kálya Zoltán MVIGH MIG NUFO Reaktorfizikai Osztály, 1986. június 26.; Illés Gyula KÁIG SZFO Villamos és Installációs Szerviz Osztály, 1986. június 24.; Fülöp István KÁIG ÜFFO Biztonsági Rendszer Osztály, 1986. június 25.; Varga László András KÁIG ÜFFO Metrológiai Labor, 1986. június 5.; Tumpek János GVIGH Szolgáltatási Osztály, 1986. június 9.; Mácsik György GVIGH LOGFO Beszerzési Osztály, 1986. június 30.; Szél István GVIGH LOGFO Kiemelt Beszerzési Osztály, 1986. június 3. 20 éves Lajkó Jánosné ÜVIG ÜVFO Külső Technológiai Osztály, 1976. június 1.; Adorján József MIG LFO Technológiai Létesítési Osztály, 1976. június 14.; Oláh Imre KÁIG SZFO Gépész Szerviz Osztály, 1976. június 30.; Kis Lászlóné veszélyeztetésével is, de részt vegyél ilyen akciókban?- Ez nagyon érdekes dolog. Egyrészt a szakmai tapasztalatszerzés késztet, mert mindig kapok valami új szakmai ismeretet egy ilyen úton, a másik, hogy szívesen teszem. Nekem nagyon jó érzés, amikor tudok segíteni, tudok valami pluszt adni egy olyan területen, ahol tényleg nagy a baj. Jó érezni azt is, hogy ezek az emberek pozitívan reagálják le tevékenységünket, és hálásak. Én akkor ott nem azzal foglalkozom, hogy érzelmileg milyen hatással vannak rám a látottak, amikor pedig befejeződik a feladat, akkor egy pozitív érzés él bennem, hogy tudtam segíteni, tettem értük valamit.- Fogadd őszinte elismerésünket! Gratulálunk humanitárius cselekedetedhez! -Lovásziné Anna-Kiléphetünk a mókuskerékből A szükséges mértéken tartott stressz című cikkünk folytatásaként - dr. Kováts Borbála pszichoterapeuta javaslatára - most a munkamánia szele által megérintett olvasóink számára igyekszünk tanácsokat adni. Korunk szenvedélybetegségében, a munkamániában nagyon sokan szenvedünk. Sokáig élvezzük a sikert, az elismerést, míg egy nap elpattanhat a húr, és képtelenek leszünk dolgozni. Már a kezdeti időszakban felismerhetjük a tüneteket. Úgy viselkedünk, mint egy alkoholfüggő: szükségünk van az „anyagra”, azaz a munkára. Nincs rosszabb számunkra, mint a kevés munka; ha nincs elég, gondoskodunk róla, hogy legyen. Előrehaladott munkamániásként egy idő után észre sem vesszük, milyen sokat dolgozunk. Ha szabadságra megyünk, szabályos elvonási tünetek jelentkezhetnek, mint az idegesség vagy az ingerlékenység. Miután kizárólag a munkának élünk, családunkat, baráti kapcsolatainkat elhanyagoljuk, előbbutóbb elveszíthetjük, így egyre magányosabbak leszünk. Bár felismerhetjük a problémákat, de mivel nem veszünk róluk tudomást, illetve magyarázatokat gyártunk, ezért ahelyett, hogy megszakítanánk a folyamatot, egyre jobban belemászunk. így bekövetkezhet egy pillanat, amikor a szervezetünk és az idegrendszerünk felmondhatja a szolgálatot, és képtelenek leszünk tovább dolgozni. Nemcsak a menedzserek, a szabad foglalkozásúak vagy a vállalkozók körében találni munkamániást. Ez egy szorongásoldó pótcselekvés, amely szenvedélybetegség, s az élet minden területén megtalálható, nőket és férfiakat egyaránt megtámadhatja. Felismerhetők a munkamániás diákok, sőt nyugdíjasok is. Amennyiben képesek vagyunk szembenézni korunk csapdájával, a felismerés utáni legfőbb célunk, a szenvedély elhatalmasodásának megállítása kell, hogy legyen. Mivel a legtöbb munkamániás ember sokáig nem hajlandó tudomást venni az állapotáról, fontos szerep hárul a családra, a baráti környezetre. Úgy segíthetünk a legjobban, ha beláttatjuk vele, hogy életmódja helytelen. Lényeges, hogy képesek legyünk az egészségesebb önértékelésre. Akik saját erőből nem tudnak megoldást találni a jelzett, valamint a családi, párkapcsolati, gyermeknevelési stb. problémáik kezelésére, dr. Kováts Borbála pszichoterapeuta tanácsait - előzetes telefonos (30/9956- 188) időpont egyeztetése után — Pakson, a főiskola épületében kialakított PA Zrt. Egészségközpontban igénybe vehetik. Többször tapasztaltam, kiváló tanítómesterünk a sport, igy Balczó András háromszoros olimpiai, tízszeres világbajnok öttusázó ideillő felismerését ajánlom az olvasóink figyelmébe: „Nehezen gyógyulunk ki abból a tévedésből, miszerint boldogságunk a céljaink elérésétől függ, s így mókuskerékben futunk, kilógó nyelvvel, mindig csak előre. Majd holnap leszünk boldogok, holnap lesz időnk békésen szemlélődni, ma még nem engedhetem meg ^ magamnak. Kitűzött céljaink így válnak isteneinkké, melyeket, ha elérünk, az angyalok a mennyben kárörvendően nevetnek. Ők már tudják, hogy nem ez hiányzott nekünk, hanem egy rezzenéstelen állapot, ami olyan, mint a víztükör, a csend, amihez viszonyítani lehet a hangokat. Egy állapot, amelyben nem bosszant a múlt, nem okoz félelmet a jövő, amelyben itt és most jó, és tudjuk, hogy ezt tőlünk senki el nem veheti, hiszen aki elvehetné, az ajándékozta.”-SLJ-