Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)

2006-01-01 / 1. szám

2006. január 1976-2006 3. oldal Gottvald Károly a Tolnai Népújság munkatársaként járt az atomerő­műbe. Fotói nemcsak a megyei lap­ban, hanem országos lapokban is helyet kaptak. A fekete-fehér képeket nézegetve ar­ról kérdeztem Gottvald Károlyt, hogy mikor készítette első képét az atomerő­műről, és az akkori fotótechnika meny­nyiben segítette munkáját? Most vissza­gondolva, miként idézi fel azt az időt?- Szinte az első ka­pavágástól fényképez­tem az eseményeket. Hetente egy napot én is eltöltöttem az atom­erőműben, mert az ak­kori Népújság csütör­töki számának harma­dik oldalán mindig megvolt az ügyeletes atomos riport helye. Az MTI-nek húsz évig voltam a fotósa. Képe­im az MTI-n keresztül jutottak el az országos lapokba, és némelyik kép tankönyvben is meg­jelent. Az országos sajtó (rajta keresztül pedig a lakosság) javarészt az én fotóim által ismerhette meg az építkezés történe­tét. Az eseményekkel együtt igyekeztem az ar­cokat is a képre vinni, be­mutatva, kik építik Ma­gyarország atomerőmű­vét. Az embert fotóztam, az embert kerestem egy hatalmas építkezés ren­getegében. Mivel az atomerőmű műszaki színvonala és szakembereinek kép­zettsége magasabb volt, mint bárhol az ország­ban, ezért különös je­lentőséget kaptak az itt készült fotók. Bár digi­tális fényképezőgép ak­kor még nem volt, az MTI révén én mégis a legjobb fotótechnikával rendelkeztem. Már ak­kor is úgy fotóztam, hogy a napilapon kívül hosszabb távú kiadvány - mint a Csi­kócsapat - számára is hasz­nosítható legyen. Három komplett erőműves kiállítá­som járta az országot. Az első tárlat a lakótelepi mun­kásétteremben nyílt. A Csi­kócsapat c. könyv képanya­ga önálló kiállítási anyag­ként is szerepelt. Az atom­erőmű tájékoztató és látogatóközpont­jában állandó kiállítás keretében több mint húsz képem látható jelenleg is. A mai napig jóleső érzéssel megyek az atomerőműbe, mert rengeteg isme­rőssel találkozom. Az akkori „csikó­csapat” életkorához hasonló volt az én korom is, ezért közéjük tartozónak éreztem magam, és az évek folyamán barátságok is szövődtek közöttünk. Mindemellett nagy öröm számomra, hogy a paksi atomerőmű elismerte munkámat. 1996-ban hiteles újság­írói, fotózási tevékenységemért meg­kaptam a PA Rt. által alapított Urán­­toll kitüntetést. -Lovásziné Anna-Gottvald Károly Húsz éve nyiigtlíjban Látogatóban a nyugdíjas Kákái házaspárnál A házaspárt, a 80 éves Józsi bácsit és a 78 éves Marika nénit duna­­szentgyörgvi otthonában látogat­tam meg, hogy az erőműben eltöl­tött évekről, emlékekről beszélges­sünk. Józsi bácsi nem éppen fiata­lon — 52 évesen - 1978. november 21-én nyert felvételt a PAV-hoz.- Ha jól tudom - kezdtük a beszélgetést - 90 valahányadik voltam a felvettek névsorában. Fizikai munkásként mind a négy blokkon dolgoztam. Volt olyan időszak, amikor anyag­­mozgatást végeztem targoncá­val. Abban az időben örömet, bizonyos értelemben „rangot” jelentett az erőműben dolgozni, főleg, ha PAV-os volt az ember. Biztos megélhetést biztosított, szorgalmas munkával tisztessé­ges jövedelmet jelentett. Soha nem felejtem el azt a segítsé­get, amit kaptunk, amikor lányuno­kánkat a főváros egyik kórházában kezelték. Állandó szülői felügyelettel enyhítettük a fájdalmát, az erőmű a szakszervezet segítségével szállást biztosított számunkra, ezzel jelentős kiadástól mentesültünk. Lelkiismeretes munkámmal igye­keztem mindig elvégezni a rám bízott feladatot. Egész erőműves időm alatt munkatársaimmal, vezetőimmel igen jó munkaviszonyban voltam. Kölcsönö­sen tiszteltük egymást, munkában min­dig számíthattunk egymásra. 1986-ban, 60 évesen elmentem nyugdíjba. Külön örömet jelentett, hogy József fiam is hosszú időt töltött az erőműben, meg­becsült dolgozója volt a PA Rt.-nak. 2004-től már ő is nyugdíjas. Asszony lányunkék Szekszárdon laknak, és ott is dolgoznak. Három unokánk közül ket­ten, Mónika és József is a PA Rt.-nál dolgozik. Koromhoz képest egészséges embernek tartom magamat. A ház körü­li teendőket segítség nélkül el tudom látni. Múlt évben ünnepeltük az 55. há­zassági évfordulónkat. Boldogságunk még teljesebb, amióta megszületett a két kis dédunokánk. Értük érdemes még élnünk, így még szebb az életünk.-Marika néni 1978. augusztus 10- től 1983. szeptember 30-ig dolgozott az erőműben takarítónőként a villa­mos üzemviteli osztályon.- Nagyon jól éreztem magam a munkahelyemen. Megbecsü­lést kaptam mindenkitől. Való­színű, hogy annak is köszönhető, hogy mindig igyekeztem a mun­kámat becsülettel elvégezni. Ta­lán tovább is maradtam volna, ha az egészségi állapotom megen­gedi. 55 évesen mentem nyugdíj­ba. Mindig szeretettel gondolok az erőműben eltöltött évekre. El­ve a lehetőséggel, rendszeresen járunk Balatonfüredre, ahol min­den igénynek, elvárásnak megfe­lelő ellátásban van részünk. Há­lásak vagyunk, hogy a PA Rt. nem fe­ledkezik meg a nyugdíjasairól. Kelle­mes meglepetésként ért bennünket a 2.000 Ft-os vásárlási utalvány. Ennyi­vel több ajándékot tudtunk tenni gyer­mekeink, unokáink karácsonyfája alá. — Köszönöm a beszélgetést. Sok boldogságot, jó egészséget kívánok az egész családnak! -MJ.­Látogatóban a nyugdíjas Benedeczky házaspárnál A házaspárt, a 72 éves János bácsit és a 65 éves Marika nénit, paksi ott­honukban kerestem fel, hogy az atomerőműben eltöltött dolgos évekről, emlékekről beszélgessünk.- Emlékezni a múltra - a felelősség­­teljesen elvégzett munkákra, eredmé­nyekre, sikerekre - mindig örömet je­lent számomra. Mint fiatal gyerekem­ber 1951-ben ipari tanulóként Buda­pesten tanultam ki a lakatos szakmát. Abban az időben itt Pakson munkale­hetőség nem nagyon volt. Maradtam Pesten, a Csepel Autógyárban. Sziget­halmon családi házat építettem. Miu­tán 1957-ben megnősültem - paksi lányt vettem feleségül -, úgy gondol­tuk, hogy véglegesen itt éljük le az éle­tünket. A honvágy idővel hazahúzott bennünket. Könnyű volt hazajönni olyan értelemben, hogy az épülő atomerőmű munkát biztosított szá­munkra. 1980. április 10-vel felvettek a PAV-hoz karbantartó lakatosi beosz­tásba. Az épülő atomerőmű látványa, a szerelési munkákban való aktív rész­vétel, új szakmát tanulni - nagy kihí­vás volt valamennyiünknek. Ä blok­kok indítása, a későbbiek során elért eredmények, sikerek boldoggá tettek bennünket. Büszke vagyok az 1983. április 29-én adományozott „Paksi atomerőmű építésében végzett kiváló munkáért” kitüntető plakettre és okle­vélre. Abban az időben talán ez volt a legnagyobb elismerés. A munkában el­töltött 38 évre jó visszaemlékezni. Az erőműben eltöltött 11 évre úgyszintén. Kissé elfáradva - részben az átszerve­zésnek mondott létszámleépítés is közrejátszott-, 1991. december 31-vel elmentem nyugdíjba. Kis szívproblé­mával, kettesben szerető feleségem­mel társasházban éljük szép csendben az életünket. Felnőtt asszony lányunk- aki korábban szintén az atomerőmű­ben dolgozott - és felnőtt fiúunokánk Budapesten él és dolgozik. Tavasztól őszig a nap jelentős részében a laká­sunktól pár száz méterre lévő hétvégi kis telkünkön teszünk-veszünk, igyek­szünk hasznosan eltölteni az időnket.- Marika néni - mint minden asz­­szony — követte férjét. Az autógyár­ban is egy munkahelyen dolgoztak, és itt Pakson is. A PAVközponti raktárá­ban raktárosként dolgozott.- Nagyon jól éreztem magamat a munkahelyemen. Sajnos 46 évesen 1987-ben leszázalékoltak, volt egy ko­moly szívműtétem. Rendszeres gyógy­szerszedés mellett, kímélő életvitellel élem az életem. Nekem is jó vissza­gondolni az erőműves évekre. Férjem­mel az erőműves havi újságot olvas­suk. Sok információhoz jutunk az új­ságon keresztül. Minden jó hímek örü­lünk, a rossznak kevésbé. Az erőmű üzemidő-hosszabbítása - többek kö­zött - munkalehetőséget is biztosít. Reménykedünk, talán még mi is meg­érhetjük, amikor tovább épül, bővül az erőmű 2 vagy 4 blokkal. Úgy legyen.- Köszönöm a beszélgetést. Hosz­szú, örömteli életet, boldogságot kí­vánok mindkettőtöknek! -MJ.-Gerjeni hírek Informatikai fejlesztés A gerjeni Kenessey Albert Általános Iskola az állam által adott normatív infor­matikai támogatást felhasználva december hónap folyamán három darab szá­mítógépet, laptopot, projektort és két nyomtatót - egy lézert és egy multifunk­cionálist - vásárolt. Az általános iskolák számára nyújtott ingyenes ADSL- hozzáférés segítségével pedig 7 számítógépen lehet internetezni. Ezt kiegészít­ve szintén december első napjaiban érkezett meg a paksi kistérség ajándéka, egy komplett számítógépes konfiguráció: számítógép, monitor, lézernyomtató, bil­lentyűzet és egér. 10 optikai egeret is ka­pott az iskola, melyekkel a régi mechani­kus egereket cserélték ki. Ezzel sikerült modernizálni gépparkunkat, és ha na­gyobb helyiség lesz a számítástechnika oktatására, akkor a lecserélt gépek fel­­használásával 12-re nőhet a számítógépes helyek száma. Új terem kialakítására azonban csak a tetőtér beépítésekor kerül­het sor. Karácsonyi játszóház A gerjeni iskolában már hagyomány, hogy az év utolsó tanítási napján karácsonyi ját­szóházat tartanak. Ekkor a diákok megle­petéseket, kis ajándékokat készíthetnek szüleiknek, nagyszüleiknek. Idén papírbet­lehemet, díszgyertyát, mécsestartót és asz­tali karácsonyi csokrot készíthettek a tanu­lók tanáraik segítségével, irányításával. Egy ilyen nap sem maradhat sport nélkül. A tanár-diák mérkőzésen a szülőkkel kiegészült tanárok minden felsős évfo­lyam ellen mérkőztek. Idén is bebizonyosodott, hogy a tapasztalat nyer a fia­talos lendület ellen. Élelmiszercsomag karácsonyra A Kenessey Albert Általános Iskola igazga­tónője idén is pályázatot készített a Gyer­mekélelmezési Alapítványhoz, melyben a rászoruló gyerekek részére élelmiszercso­magot kért. Tavaly sikertelen volt a pályá­zat, idén viszont sikerrel járt.A Gyermek­­élelmezési Alapítvány XI. Karácsonyi Élel­­miszercsomag-küldö Akciója így 53 ger­jeni gyermeknek és családjuknak segített a karácsonyi élelem beszerzésében. A tartós élelmiszereket - cukor, liszt, édesség, üdítő stb. - tartalmazó csomag mellé még 10 kg krumplit is kaptak a családok. A cso­magokat december 22-én osztották ki az iskolában. Madocsai hírek 1000 éves település Elkészült Madocsa monográfiája. A könyvet Danis György írta, aki már több település hason­ló történeti áttekintését is elkészítette. A könyv születéséről kérdeztem a szerzőt.- Ez már nem az első ilyen könyved.- Igen. A térségben először a gerjeni, majd a faddi monográfiát állítottam össze, most pedig a madocsait.- Miként készült a könyv?- Az önkormányzat felkérésére láttam neki az írásnak. Sokat jártam a településen, sok idős ember­rel beszéltem. Szerencsém is volt, mivel ebben a faluban sokat tesznek azért, hogy megőrizzék hagyományaikat, így csak össze kellett gyűjtenem őket. Igen gazdag népi hagyományokkal rendelkezik a falu, melyek a mai napig élnek.- Milyen érdekességre hívnád fel a figyelmet?-Az egész könyv a madocsai emberek természethez való kötődését mutatja korokon keresztül. Az egyik legérdekesebb rész a 900 éves apátság története. A paksi kistérségben már több falunak van helyi új­ságja - Bölcske, Duna­­szentgyörgy, Gerjen, Nagy­­dorog. Januártól bővült a paletta. Madocsa Község Önkormányzata 2006 ja­nuárjától ingyenes lapot indított a település polgá­rainak pontosabb tájékoz­tatása érdekében. A Ma­docsai Hírmondóban az önkormányzati informáci­ókon kívül oktatásról, egészségügyről, kultúrá­ról, sportról és sok egyéb érdekességről és hasznos információról olvashatnak a madocsaiak. Összeállította: Máté Dénes 4 Madocsai Önkormányzat Lapja . '. L évfolyam l. szám 2096. január Madocsai U*Hírmondó Polgármesteri köszöntő Szerkesztői köszöntő Kedvet Madocsaiak’. TistStU Otnaö! .'ITl *^*"*’*^ ■L'y*s,J3i Boura Ú j Éter Kívánunk. Mmden Kedves Olvasónknak! .1 lariabmM: nuue «A KOlvuuiM* ▼ Sperr T-nS"' Újabb helyi lap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom