Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)

2006-12-01 / 12. szám

2006. december 11. oldal 1976-2006 Tiszta energia Dél-Franciaországból A JOVO FÚZIÓS REAKTORA: AZ ITER Az ITER a tudomány egyik legna­gyobb kísérlete, mely közelebb visz a Nap energiatermelését utánzó berende­zések, az atommagok egyesítése útján energiát termelő fúziós erőművek meg­valósításához. Ezek korlátlan, tiszta és biztonságosan termelhető energiával kecsegtetik az emberiséget. 2005. júni­us 28-án az Európai Unió, Japán, az Egyesült Államok, Oroszország, Dél- Korea és Kína aláírta azt a szerződést, amely szerint Franciaországban épül fel a Nemzetközi Termonukleáris Kí­sérleti Reaktor (International Thermo­nuclear Experimental Reactor). A fúziós energiatermelés megvaló­sítása a tudomány egyik régóta dédel­getett álma. Amióta az 1920-as évek­ben fényt derítettek arra, hogy a Nap atommagok egyesülése révén termel energiát, azonnal felvetődött a lehető­ség, hogy ugyanezt a folyamatot a Földön is fel lehetne használni ener­giatermelésre. A maghasadáson ala­puló atomerőművek viszonylag gyors sikere - a jelenség felfedezése és az első áramtermelő atomerőmű üzembe helyezése között alig 15 év telt el - re­ményt adott arra, hogy a fúziós ener­giatermelés is hamar megvalósul. Ez azonban még ma sem történt meg, an­nak ellenére, hogy a fúziós kutatások ötven éve foly­nak, és óriási fejlődést hoz­tak. A fúzió feltételeinek megteremtése és fenntartá­sa jóval nehezebb feladat, mint a maghasadásé. Energiatermelés számos könnyű atommag egyesíté­sével is elképzelhető. Földi körülmények között legcél­szerűbb a hidrogén két izo­tópjának, a deutériumnak és a tríciumnak a fúzióját választani. (Lásd 1. ábra). A reakció során a két mag egyesül, és hélium, va­lamint nagy energiájú neutron kelet­kezik. A két alapanyaghoz könnyű hozzájutni: a deutérium több tízmillió évre elegendő mennyiségben találha­tó a tengerekben, a trícium pedig a fú­ziós erőműben állítható elő a szintén hatalmas mennyiségben rendelkezés­re álló lítiumból a fúziós reakcióban keletkezett neutronok felhasználásá­val. A gyakorlatilag korlátlanul ren­delkezésre álló alapanyagok egyike sem radioaktív, amint a végtermék, a hélium sem. A fúziós reaktorokban is halmozódnak fel sugárzó anyagok, mivel a neutronok radioaktívvá teszik a berendezés egyes szerkezeti eleme­it. Ezek túlnyomó része helyhez kö­tött. A jövő fúziós erőműveibén talál­ható teijedni képes radioaktív anya­gok mennyisége emiatt annyira cse­kély lesz, hogy egy esetleges baleset sem jelent kockázatot a környezetre. A fúzió beindításához megfelelő körülményeket kell biztosítani. Az atommagok csak akkor egyesülnek, ha elég nagy sebességgel ütköznek egy­máshoz, és legyőzik a köz­tük lévő, azonos töltésük­ből eredő taszítást. Ekkor a két mag bizonyos való­színűséggel „összeragad”, mivel működni kezd a csak nagyon közeire ható magerő. Ilyen sebességgel csak rendkívül magas hő­mérsékleten mozognak a részecskék. A hőmérséklet mellett a fúziós anyagnak még két feltételt kell ki­elégítenie: megfelelően nagy sűrűségűnek, a rendszer energia­­veszteségének pedig alacsonynak kell lennie. Pozitív energiamérlegű fúzió csak e három feltétel bizonyos értéke­inél valósulhat meg. Fúzió létrehozásához a Földön kö­rülbelül százmillió °C-os hőmérséklet szükséges. Ekkor az anyag plazmaálla­potban van: a nagy energiájú ütközések következtében az atommagokról lesza­kadnak az elektronok, és egy szabad atommagokból és elektronokból álló elegy keletkezik. A fúziós energiater­meléshez szükséges, hogy ezt a plaz­mát megfelelően elszigeteljük környe­zetétől, miközben magas hőmérsékle­ten tartjuk. A hatalmas hőmérséklet mi­att a plazma nem érhet hozzá semmi­hez, hiszen azonnal lehűlne, s így meg­szűnnének a fúzió feltételei. Mivel a plazmarészecskék elektromos töltéssel rendelkeznek, mágneses térrel elkülö­níthetők a környezettől. Ezt valósítják meg a mágneses fúziós berendezések. Az abszolút nullától a több száz millió fokig Az ITER egy tokárnak típusú mágne­ses fúziós reaktor lesz, amely jelen­leg a legsikeresebbnek tűnő típus. A plazma a 15 m magas vákuumkamrá­ban helyezkedik el, ami egy 2 rétegű, rozsdamentes acélból készült gyűrű, mely átlagosan 30-80 cm vastag, s a rétegek között hűtővíz áramlik. A kamra légmentesen zárt. Belső felü­letére sugárzáselnyelő burkolatot, va­lamint úgynevezett köpenymodulo­kat helyeznek, ide csaptodnak be a Az ITER felépítése plazmából elektromos töltés híján nyílegyenesen kirepülő neutronok. A köpeny alakítja át a neutronok ener­giáját hőenergiává, és ez tartalmazza a lítiumot is, amiből neutronok hatá­sára a trícium-üzemanyag keletkezik. A kamra alján található a divertor ne­vű berendezés. A divertor pengeként szántja végig a plazma szélét, és megtisztítja azt a szennyeződésektől. A plazma összetartására szolgáló mágneses teret szupravezető mágneses tekercsekkel állítják elő. Az utóbbi évti­zedek tapasztalatai alapján a plazma csak úgynevezett helikális (csavart) szerkezetű mágneses térrel tartható össze, az összes mai mágneses berende­zés ilyen térszerkezetet állít elő (lásd 3. ábra). Ekkor a mágneses tér két kompo­nensből tevődik össze: a toroidális mág­neses térből, amely a vákuumkamra vo­nalával párhuzamosan fút, illetve a poloidális térből, ami az előbbire merő­leges. A két tér összeadódik, kiadva a zető (a szupravezető anyagok egy bizo­nyos kritikus hőmérséklet alatt elvesz­tik elektromos ellenállásukat, és ezért igen jó elektromos vezetővé válnak). Erre azért van szükség, mert ha hagyo­mányos vezetőből készülnének, az ITER-nél szükséges hatalmas mágne­ses tér (4-5 Tesla) előállításához óriási elektromos -teljesítményre lenne szük­ség, ami rendkívül gazdaságtalanná ten­né a folyamatot. A szupravezetőben az áram ellenállás nélkül, korlátlan ideig folyik. A szupravezetés „szépséghibá­ja”, hogy csak nagyon alacsony hőmérsékle­ten működik. Ez azt jelenti, hogy a teker­cseket le kell hűteni körülbelül -270 °C-os hőmérsékletre. így a több száz millió °C- os plazma környeze­tét közel abszolút nul­la fokos (a legalacso­nyabb lehetséges hő­mérséklet, amelyen az anyag nem tartal­maz hőenergiát, 0 Kelvin = -273,15 °C) hőmérsékleten kell tartani. A szupraveze­tő mágnesek több ezer rend­kívül vékony nióbium-ón ötvö­zetszál összetekercselésével ké­szülnek. Az összetekercselt szálak egy fémcsőbe kerülnek, amely­ben alacsony hőmérsékletű héli­um folyik, ez hűti le őket a meg­felelő hőmérsékletre. A hűtés mellett gondoskodni kell a teker­csek hőszigeteléséről is. Erre szolgál a kriosztát, amely egy 24 méter magas és 28 méter át­mérőjű henger. Körbeveszi az egész reaktort, alacsony hőmér­sékleten és vákuum alatt tartja a szerkezeti elemeket. Ez utóbbi tulajdonsága kiváló hőszigetelést biz­tosít. A forró plazmától és a szétrepü­digi legnagyobb tokárnak. Villamos energiát nem termel még, azonban al­kalmas lesz arra, hogy majdnem min­den olyan elméleti és gyakorlati kér­dést tisztázzon, ami nyitva maradt a fú­ziós energiatermeléssel kapcsolatban. Az eddigi berendezésekkel főként plazmafizikai kísérleteket végeztek. A világon elsőként 1991-ben nyertek energiát fúziós reaktorból, a mai legna­gyobb tokárnak, a közös európai üze­meltetésű JET révén. Az eddigi legna­gyobb eredmény az, hogy 1997-ben csavart teret, amelynek erővonalai men­tén mozognak a plazmarészecskék. A toroidális mágneses tér előállítására szolgáló 18 mágneses tekercs körbeöle­­li a vákuumkamrát. A plazmában a mágneses teret körbe folyó (körülbelül 15 megaamper erősségű) áram csavarja meg, amelyet a központi tekerccsel kel­tenek. Mindkét típusú tekercs szuprave-A deutérium-tricium fúzió lő neutronoktól a kamra belső falára szerelt árnyékoló- és tríciumtermelő kazetták védik a tekercseket. Ahhoz, hogy a plazma elérje a szükséges százmillió °C-os hőmér­sékletet, melegiteni kell. Ennek egy részét elvégzi az áram, a plazma ugyan­is - mint minden vezető - felmelegszik, ha áram fo­lyik benne. Ily módon kö­rülbelül 10 millió °C ér­hető el. A további fűtésről kiegészítő fűtőberendezé­sek gondoskodnak. Ezek lehetnek mikrohullámú eszközök, vagy nagy energiájú atomnyalábok, amelyek a plazmába jutva energiát adnak át a fúziós anyagnak. Végre megtérül! Az elmúlt 50 évben egyre jobb para­méterekkel rendelkező plazmát sike­rült előállítani. Az eddig épült reakto­rok azonban túl kicsik voltak ahhoz, hogy számos, igen fontos jelenség vizsgálható legyen a segítségükkel. Az ITER kétszer akkora lesz, mint az ed-A tokárnak mágneses tere ugyanitt rövid ideig 13 megawatt fúzi­ós teljesítményt mértek. Am ez még csak a befektetett teljesítmény 60 szá­zaléka, vagyis a mai reaktorok energia­­mérlege egyelőre negatív. Az ITER ezzel szemben egy körül­belül 500 megawatt hőteljesítményű reaktor lesz, amivel néhány száz vagy akár néhány ezer másodperces kisüléseket lehet majd előállítani. Ez már erőművi teljesítmény (egy paksi reaktorblokk 1375 megawatt hőtel­jesítményű). A tervek szerint körül­belül tízszer annyi energiát szolgáltat majd, mint amennyi a fűtéséhez kell. Magyar részvétel Magyarország 1999 óta vesz részt az európai fúziós prog­ramban, amelyet az európai nukleáris szervezet, az EURA­TOM irányít. A hazai kutatáso­kat a Központi Fizikai Kutató­­intézet (KFKI) Részecske és Magfizikai Kutatóintézetében működő Magyar Euratom Fú­ziós Szövetség koordinálja. A kutatók többsége is itt dolgo­zik, de részt vesznek a fúziós kutatásokban a KFKI Atom­energia Kutatóintézet és a Bu­dapesti Műszaki és Gazdaság­­tudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének szakemberei is. A magyar tudósok főként plazmadiag­nosztikai eljárásokkal és a plazma anyagutánpótlásának megvalósításá­val foglalkoznak. Emellett az ITER tervezésében is részt vesznek, ahol fő­leg a plazmát vizsgáló tomográfiái el­járások tökéletesítésén és tríciumter­melő kazetták tervezésén dolgoznak. Út az energiatermelésig Az ITER költségeinek egyik felét az Európai Unió finanszírozza, a másik felét pedig a többi öt szerződő ország egyenlő arányban. Az építés jelentős ipari megrendelése­ket hoz majd a részt­vevő országokban működő azon cégek­nek, amelyek már ta­pasztalatot szereztek a szükséges techno­lógiákban. Az ITER-t, fel­építése után, a hat fél által küldött nemzetközi kutató­­csoport fogja üze­meltetni. Több száz Az ITER AZ ITER FELADATAI A plazma rendkívül bonyolult visel­kedésű anyag, mivel a plazmaré­szecskékre nemcsak a külső mágne­ses tér gyakorol erőhatást, hanem minden egyes részecske maga is elektromos és mágneses teret kelt, így hat a többi részecskére. Ezért a plazma elméleti leírására a mai na­pig nincs olyan fizikai modell, amely minden jelenséget kielégítően magyarázna. Az ITER egyik felada­ta a plazmafizika mélyebb megérté­se annak érdekében, hogy a fúziós energiatermeléshez szükséges para­méterű plazmát lehessen létrehozni és fenntartani. Vizsgálható rajta az alfa-fűtés, ami ma még csak elméleti lehetőség: a fú­zióban keletkezett hélium atommag­ok (alfa-részecskék) átadják energiá­jukat a plazmának. Amikor az alfa­­fűtés eléri a plazma energiavesztesé­gét, égő plazmáról beszélünk, ami önmaga tartja fent a fúzió feltételeit. Ajövő erőműveiben égő (vagy ahhoz közeli) plazmát fognak használni. A vákuumkamra falának, főként a divertomak hatalmas hőterhelést kell kiállnia. Az ITER-en tesztelhe­tek lesznek azok a divertorelemek, amelyek majd a fúziós erőművekben is működni fognak. A radioaktív trícium termelése, ke­zelése, feldolgozása a fúziós erőmű­vekben végzett legkényesebb műve­let. Az ITER-nél első ízben lesz lehe­tőség a megfelelő tapasztalatok meg­szerzésére. Az ide tervezett különbö­ző kísérleti tríciumtermelő kazetták csak a különböző technológiák kipró­bálására szolgálnak, a működtetéshez szükséges tríciumot CANDU-típusú fissziós (atommagok hasadásán ala­puló) reaktorokból fogják beszerezni. kutató és mérnök dolgozik majd a vi­lág legnagyobb fúziós kísérleti be­rendezésén, a tervek szerint 2035-ig. Az ITER építése 2008-ban kezdő­dik, és 2015-ben fejeződik be. Az el­ső kísérletek 2016-ban kezdődnek, először deutérium plazmával. így a reaktor működését még radioaktív anyagok jelenléte nélkül lehet tesz­telni. Az igazi fúziós kísérletek im­már deutérium-tricium plazmával 2020 táján kezdődnek, és 2025-ig tar­tanak. Felépítését követően megkez­dik a DEMO-reaktor tervezését, mely az első villamosenergia-termelő erő­mű lesz. Azonban még ez sem háló­zatba termel, csak tesztelési célokra. A terveket az ITER tapasztalatai alapján készítik el körülbelül 2025- re. Az építés befejezését 2032-re ter­vezik. A DEMO feladata az lesz, hogy a fúziós technológiát a laborató­riumokból átvigye az ipari gyakorlat­ba. Üzemeltetésének tapasztalatai nyomán a 2040-es évek elején lehet megépíteni az első olyan fúziós erő­művet, amely energiát termel a háló­zatba. így számolva ma azt mondhat­juk, hogy a fúziós energiatermelés feltehetően a század második felétől, a 2050-es, 2060-as évektől játszhat jelentős szerepet az emberiség ener­giaigényének kielégítésében.-Benedekfi Őrs- Magyar Euratom Fúziós Szövetség tervezett telephelye Cadarache-ban A jelenlegi legsikeresebb reaktor, a JET belseje A plazma fénye a JET-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom