Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)
2006-12-01 / 12. szám
12. oldal 1976-2006 2006. december Nyugdíjas-búcsúztató 2006 A 2006-ban nyugdíjba vonult dolgozók ünnepélyes búcsúztatójára november 24-én a VMK-ban került sor. Az ünnepi beszédet dr. Molnár Károly, a PA Zrt. Igazgatóság elnöke tartotta. Ünnepi műsort adott: Kállai Bori színművész, Fonyó Barbara operaénekes és Neumark Zoltán zongoraművész. A konferanszié Vitray Tamás volt. A 245 nyugdíjba vonult dolgozók közül az újságunk részére az alábbi dolgozók nyilatkoztak. Három kérdésre kértem a választ: 1. Mióta dolgozik az atomerőműben? 2. Mit jelentett erőműves dolgozónak lenni? 3. Mik a tervei a nyugdíjas évekre? BABOS JÁNOS: A minőségbiztosítási szervezet mérnöke voltam. 1989- ben kerültem Paksra az utolsó Népszabadság-hirdetésre. Előző munkahelyemen gyártottuk az erőmű acélszerkezetét, és ott voltam meo-vezető. Büszke vagyok arra, hogy az erőművi acélszerkezetek, amiket az épületekbe építettek be az én aláírásommal kerültek ki a vállalattól. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy 18 évig az erőmű dolgozója lehettem, és az erőmű nyugdíjasa lehetek. Két nagyfiam és két unokám van, ők számíthatnak rám, segítek nekik, ezt tervezem. BÓDIS ÁRPÁD: A havária csoportban dolgoztam. 1984. január elején kerültem az erőműbe. Biztonságot, dicsőséget, megélhetést, kihívást jelentett az erőmű dolgozójának lenni. Jelenleg külsős műszaki szakértőként segítem a 2. blokki helyreállítási munkákat. Dolgozom tovább, amíg szükség van a szakértői munkámra. KEREPESI OTTÓ: Vezető szerelőként dolgoztam a reaktor-karbantartó osztályon. 1981. szeptember elején kerültem az erőműbe a barátaimmal együtt. Elsősorban lehetőséget jelentett számomra, a családom számára és a barátaimnak is az erőmű. Dolgozni tovább aktívan az erőműben, ez a tervem továbbra is. GÁL TAMÁS 1977-ben kerültem az erőműbe. Akkor még az 1. blokk éppen csak hogy jött ki a föld felszíne alól. Akkor kezdtünk el ismerkedni az erőművel. Először kint voltunk Voronyezsben, ahol nagyjából megismerkedtünk az atomerőművel. Hosszas tanulás után, sok munkával eljutottunk oda, hogy el tudtuk végezni az 1. blokk üzembe helyezését. Ezen tudás alapján tudtunk továbblépni a többi blokkon is. Nekem nagy megtiszteltetést jelentett az erőmű dolgozójának lenni. Ez egy különleges dolog, mert az országban ilyen jellegű munka, ilyen jellegű feladat nem hiszem, hogy bárhol is lett volna. Nagyon sok munkával, nagyon sok szorgalommal, tanulással lehetett ezt a feladatot ellátni. Az életemnek legszebb és a legtartalmasabb része volt az erőműben eltöltött idő. Mivel már betöltöttem a 65. életévemet, úgy gondolom, a pihenésre, a családomra kell gondolnom. Az „adósságokat” most kell törlesztenem a családom felé. Most nekik szeretnék élni. GRÓSZ ISTVÁN 1979 óta a dozimetriai karbantartó csoportnál, a primer körben dolgoztam. Nekem ez a munkahely egy teljesen új feladatot jelentett. Terveim között szerepel, hogy az elmaradt dolgaimat megcsináljam: a telek, a szőlő, egyelőre ezek a terveim. GYULAI JÁNOS: 1980 májusában kerültem Paksra az orosházi üveggyárból. Engem mindig érdekelt a karbantartás, mivel gépészmérnök vagyok. Amíg tudok, dolgozom, utána pedig elmegyek a világ körül biciklizni - már van biciklim. LŐJEK JÓZSEFNÉ Nyíregyházáról kerültem az erőműbe 1982-ben, függetlenül attól, hogy tősgyökeres paksi vagyok. Az atomerőmű az életemben nagyon sokat jelentett. Egy aktív, biztos munkahelyet, jó közösséget, biztos megélhetést. Terveim a közeljövőre: a családom mindenek előtt. Van három unokám. A lányomnak ikerfiai, a fiamnak másfél éves kisfia. Nagyon szeretem a kórust is, a társaság jó, és jól érzem magam közöttük. MÁCSIK GYÖRGY: A gépész-karbantartási osztályon csoportvezetőként dolgoztam. 1979-ben a TÁÉV-től kerültem az erőműbe. Nem egy egyszerű dolog 27 évet lehúzni egy cégnél. Szeretnék még dolgozni, ha lehetőségem lesz rá. MOLNÁRNÉ HORVÁTH JUDIT 1985-ben kerültem az erőműbe a 22-es ÁÉV-től. Először is biztonságot jelentett számomra az erőmű. Egészséget mindenképpen, nekem most ez a fő irány, hogy egészségem legyen, és akkor, ha az meglesz, utána valamerre továbblépni. A lányom, Dóra, most fog érettségizni, a fiam, Dávid, már az erőműben dolgozik. NAGY ISTVÁN 24 évet töltöttem az erőműben, 1982 áprilisában kerültem ide. Nagyon büszke voltam arra, hogy az erőmű dolgozója lehetek. Augusztus eleje óta vagyok nyugdíjas, így már kezdek belerázódni, már nem ébredek fel, hogy dolgozni kell indulni. Megtaláltam a feleségemmel azt a társaságot, ahol jól érezzük magunkat nyugdíjas korunkban. Továbbra is vezetek, szervezek, bonyolítok túrákat. NAGY JENŐ: A készülék-karbantartó üzemnél voltam művezető a szekunder körön. 1980 áprilisában kerültem Paksra Százhalombattáról. Nekem mindent jelentett az erőmű dolgozójának lenni. Erőműben dolgoztam világéletemben, amióta az iskolát elvégeztem. Megtaláltam a munka mellett a szabadidős elfoglaltságot is, jól éreztem magam. Sajnos elérkezett az az idő, amikor el kellett menni nyugdíjba. NŐTÁROS MIHÁLY Az olajiparból jöttem 1979-ben az erőműbe. Az erőmű elsősorban munkahelyet jelentett számomra. Ez volt a második munkahelyem. A blokkok indításától kezdve az első és a második életünket jelentette az erőmű. Kezdetben csak a blokkok érdekeltek, az utóbbi időben mást is kellett csinálni. Én tulajdonképpen végigjártam egy csomó ranglétrát. Kezdetben mind a négy blokk fő indításvezetője voltam. A végén a sérült-üzemanyag-eltávolítás projektjében voltam technológus. Mindig az új iránt érdeklődtem, az újszerűséget próbáltam csinálni. Most, hogy Pestre költöztünk, főleg az unokák vonzanak. A szakmai könyveimet most nagyon félretettem, a kertészeti könyveket pedig elővettem. PACH ANTALNÉ: A tb-csoportnál tbügyintéző voltam. 1983-ban kerültem az erőműbe a paksi ÁFÉSZ-tól. Nagyon jól éreztem itt magam, nagyon jó kollégák között dolgoztam. Nekem dicsőség volt az atomerőműben dolgozni. Terveim között az unokázás szerepel, bár nem itt élnek, de sokat vagyunk együtt. PÉK ISTVÁN: Az üzemirányítási osztályon dolgoztam. 1982-ben kerültem Paksra. Primer köri gépészként kezdtem. Végigcsináltam a ranglétrát. 11 évet blokkügyeletesként három műszakban dolgoztam. Nem akasztom szögre a doziméteremet, ma is van doziméterem. Az erőműves tudásomat tovább akarom vinni. Jelenleg külső cégnél dolgozom az erőmű területén. PELLE GÁBORNÉ Én kétszer is dolgoztam a paksi atomerőműben. A beruházás idején 1980- tól 1983-ig, majd 11 évvel ezelőtt úgy kerültem vissza, hogy a Gazdasági Minisztériumban a nukleáris ügyeknek a felelőse voltam az energetikai főosztályon, és az atomerőmű állományába tartoztam. A beruházás időszaka egy nagyon szép feladat volt. A második szakaszban pedig az itt megszerzett ismereteimet tudtam hasznosítani, használni a minisztériumban. Azt hiszem, akkor kell elmenni nyugdíjba, amikor még az ember tervezhet. Van két szép unokám, és ők is számitanak rám. Azt hiszem, azért még a szakmai munkában is részt tudok venni. PÉTER IMRE: FIO műszakos műszerészként dolgoztam az 1. blokk „A” műszakában. 1980. január 1-én kerültem az erőműbe mint VERTESZ-es. 1992-ben kerültem a PAV állományába. Jó társaságot, változatos munkát, nagyon jó dolgokat jelentett számomra az erőmű. Remélem, hogy valamilyen formában szükség lesz még a munkámra az erőműben. A családi ház körül mindig van és lesz valami tennivaló. PROKOB JÓZSEF 1980. április elsejével kerültem az erőműbe Tiszaúj városból. Ez egy nagy kihívás volt. Azért is jöttem ide. Elsősorban a kíváncsiság hozott ide. Másodsorban tiszta levegőre vágytunk. Nekem van egy kertem, ahol szeretek kertészkedni. Ha tudok még dolgozni, úgy érzem, hasznos tudok lenni. SIMON GYULA: Az üzemviteli igazgatóság főtechnológusa voltam. 1979 április 1-től dolgoztam az erőműben. A villamosenergiaiparban pedig 20 éves korom óta. Egy óriási kihívást jelentett, műszakilag egy olyan újdonságot, ahol megtanultam mérni magamat. A képességeimet és egy olyan új technikát ismerhettem meg, amely számomra addig csak a csodálat tárgya volt. Nagyon sokat jelentett az életemben az erőmű, nagyon sok segítséget kaptam a kollégáimtól. A nyugdíjas éveimre egyelőre úgy tervezem, hogy aktív maradok az erőmű területén, továbbra is az erőmű hasznára fordítom tudásomat. SZINTAI PÉTER 1976. szeptember 4-én kerültem az erőműbe 47.-ként (belépőm sorszáma 611). Az erőmű egy terepet jelentett számomra a kreativitásnak. Megpróbálok hasznos lenni a nyugdíjas években is, ha megkeresnek. TAKÁCS LÁSZLÓ: Műszerész voltam. 1979-től PAV-os vagyok. Nagyon meg voltam elégedve a munkahelyemmel az üzembe helyezésektől kezdve itt dolgozom. Terveim, hogy az unokáimmal többet foglalkozzam. Ott a családi ház és a szőlőm, ahol mindig van mit tenni. TIBAI FERENC 1979-ben kerültem az erőműbe. Ez a második munkahelyem, és mint paksi ember, ott voltam az alapkő letételénél. Közel 42 éves munkaviszonyom zömét itt töltöttem az atomerőműben. Dolgozom tovább mint műszaki főszakértő. Két gyerekem és két unokám van. Velük is többet tudok foglakozni. TIHANYI GYÖRGY: Az automatika osztályon műszerészként dolgoztam. Közel 21 évet töltöttem az erőműben. Nagyon örülök annak, hogy itt dolgozhattam. Jó kollégák voltak, a feladatok is eléggé változatosak voltak. Igyekeztem, hogy a legjobb tudásom szerint végezzem el a munkámat. Még nincsen konkrét tervem a nyugdíjas éveimre. Jelenleg a ház körüli munkákat pótolom. TUGYI ILONA: Titkárnő voltam. 1978 őszén kerültem az erőműbe. Mi annak idején a jobb megélhetés reményében jöttünk ide dolgozni a családommal. Ez valóra is vált. Nagyobb lakást kaptunk, a gyerekek tudtak tanulni, jó fizetést kaptunk, és mi is tovább tudtunk tanulni. Három unokám van, úgyhogy van hol eltölteni az időmet. Van egy kiskutyám is, amely az időm nagy részét leköti. VÍGH JUDIT: 1979-ben kerültem az erőműbe. Nagyon sokat jelentett az életemben az erőmű, az életem egyik legfontosabb részét. Itt kaptam lakást, itt tanultam meg a számítógépes szakmát. Az utazások szervezésével szeretnék a továbbiakban foglalkozni. ZAKAL ZOLTÁN: Kaig-művezetőként dolgoztam nagyon sokáig. Az utolsó pár évemet a KGYK- ban töltöttem forgógépes oktatóként. 1977. május 1-től dolgozom az erőműben. Mindent jelentett számomra az erőmű. Rengeteg tervem van a nyugdíjas évekre. Reggel elviszem a kutyuskát sétálni, utána lemegyek a garázsba és a telekre, és estig dolgozom. Ez jelenleg nagyon fárasztó dolog. ZSARNAI SÁNDOR: A mig-en önálló mérnökként dolgoztam. 1979 októberében kerültem az erőműbe, előtte a METRO-fejlesztésen dolgoztam. Nagyon lenyűgöző technológiát kellett létrehoznunk itt, amely csapatmunka volt, és nagyon jó társaság jött össze, akik ilyen országosan fontos létesítményt hoztak létre. Nagy örömöm volt a munkában. Györkönyben van egy kis házunk, ott tevékenykedem, és a hobbim a festészet, ezt szeretném folytatni. Köszönöm a beszélgetéseket. -WPEGÉSZSÉGES, BOLDOG NYUGDÍJASÉVEKET KÍVÁNUNK NYUGDÍJASAINKNAK! Kép és szöveg: -Wollner Pál-
