Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2005-03-01 / 3. szám

2005. március 5. oldal ATOMERŐMŰ OSART-vizsgálat Pakson A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) OSART-utóvizsgálata feb­ruár 22-én kezdődött a paksi atomerőműben. Az OSART elnevezés egy olyan vizsgálati programot takar, amelynek révén tapasztalt nemzetközi szakemberek csoportjának közreműködésével az atomerőművek üzemvi­teli biztonsága felmérhető és az esetleges hiányosságok jól meghatározha­tók. A 10 vizsgálóból és egy megfigyelőből álló csoport az Országos Atom­energia Hivatalnál és a PA Rt.-nál vizsgálta a 2001. évi OSART- és a 2003. évi nyári szakértői vizsgálat óta megtett intézkedések eredményeit. Az egyhetes programot Varjú Attila üzemviteli biztonsági osztályvezető, a vizsgálat paksi koordinátora nyitot­ta meg. Miroslav Lipar, a NAÜ-csoport ve­zetője elmondta, a vizsgálat a 2001-es OSART- és a 2003. évi üzemzavar után végrehajtott NAÜ-vizsgálat óta megtett intézkedéseket együtt értéke­li. A cél a korábban tett ajánlások és javaslatok terén elért haladás minősí­tése lezárt, elfogadható, nem elfogad­ható előrehaladás és érvénytelen ész­revétel kategóriákba. Kiemelte, hogy ez a fontos munka az OSART-team és a paksi partnerek szoros együttműkö­dését igényli. Kérte, hogy a team minden, az objektív értékeléshez szükséges információt megkapjon. A négynapos vizsgálat részletes ered­ményeit jelentéstervezetben rögzítet­ték, és a február 28-i sajtótájékozta­tón foglalták össze. Kovács József vezérigazgató nyitó­beszédében elmondta, a paksi atom­erőmű jövőképe alapvető három ele­me a biztonságos, gazdaságos és hosszú távú működés. A termelés so­hasem előzheti meg a biztonságot. Aláhúzta, hogy ő és munkatársai is kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a kívülről jövő tapasztalatoknak: azok segítenek megtalálni a további fejlő­dés lehetőségeit, és nem engednek megállni az eddig elért eredmények­nél. Ezért a sikeres OSART-vizsgálat nagyon fontos számunkra. Az elmúlt időszak történéseit összefoglalva a vezérigazgató úr kiemelte, hogy a 2002. évi lerakódások megszüntetése után egy még nagyobb problémával, a 2003. áprilisi üzemzavar következ­ményeivel kellett szembenézni. Az azt követő hónapok komoly eredmé­nyei között megemlítette a biztonsá­gos állapot igazolását, az elhárítás ma is folyó előkészítését, és a most főja­vításon levő 2. blokk tavalyi elindítá­sát. Mindezekkel együtt a jövő fel­adata az üzemidő-hosszabbítás meg­alapozása 2008 végére, és a 8%-os teljesítménynövelés megvalósítása a 2007 utáni években. Ezt követően Kovács úr sikeres munkát kívánt az OSART-csoportnak. Az OSART-team tagjai Albert Frischknecht, a svájci nuk­leáris hatóság üzemviteli biztonsági osztályvezetője 20 éves nukleáris ta­pasztalattal. Az előző paksi OSART- vizsgálaton is részt vett. Az akkori oktatás és képzés területe ez alkalom­mal kibővült az üzemi tapasztalatok és a biztonsági kultúra vizsgálatával. Partnere Kiss István oktatási főosz­tályvezető volt. Jean-Francois LaFortune egy ka­nadai biztonsági kutatóintézet mun­katársa, 22 évnyi nukleáris tapaszta­lattal rendelkezik. Vizsgálati területe a baleset-elhárítás és felkészültség, valamint a sugárvédelem. Paksi part­nere Volent Gábor ipari biztonsági fő­osztályvezető volt. Stefan Rohar a szlovák nukleáris ha­tóság munkatársa, 41 évet töltött az iparban. Magyarul köszöntve a részt­vevőket jelezte, hogy szívesen osztja meg tapasztalatait paksi kollégáival. Területe az üzemvitel, karbantartás, műszaki háttér, partnere Szőke Attila üzemvitel irányítási osztályvezető volt. Sabin Sabinov a bolgár kozloduji atomerőműből érkezett, ahol 22 éves üzemeltetési tapasztalatra tett szert. Az előző paksi OSART-vizsgálaton az üzemvitel volt a területe, ami ezúttal a karbantartással és műszaki háttérrel egészült ki. Partnere Zsoldos Ferenc karbantartási főosztályvezető volt. Alexander Brandt egy ausztriai egészségügyi és sugárvédelmi kutató­­intézetből érkezett 8 éves iparági ta­pasztalattal. Érthetően a sugárvéde­lem, valamint a vegyészet a vizsgála­ti területe, partnere Schunk János ve­gyészeti főosztályvezető volt. Akira Omoto helyettes-teamvezető a NAÜ atomenergia osztályán dolgo­zik. 31 éves nukleáris tapasztalatát Japánban szerezte. Területe a vezetés, szervezet, adminisztráció. Bajsz Jó­zsef minőségfelügyeleti főosztályve­zető volt a partnere. Fang Huang asszony megfigyelő­ként érkezett Kínából. Szakmai gya­korlatát tölti a NAÜ nukleáris létesít­mény-biztonsági igazgatóságán. 15 évet töltött a nukleáris iparban. Miroslav Lipar, az OSART-team ve­zetője, a NAÜ nukleáris létesítmény­­biztonsági igazgatóságán dolgozik. Korábban a szlovák nukleáris felügye­let vezetője volt, 27 éves iparági ta­pasztalattal rendelkezik. Feladata a team munkájának koordinálása és az észre­vételek előzetes feldolgozása. Lipar úr bemutatta a hatóság vizsgálata miatt később érkező két team-tagot is. David Lange a NAÜ-nél Lipar úr munkatársa. Pakson is régi ismerős, az üzemzavart vizsgáló és az SZMFP-t támogató missziókban is hasznosította 32 éves nukleáris előé­letét. A vezetést, szervezetet és admi­nisztrációt vizsgálta, valamint a team vezetőjét támogatta. Charles Casio az US NRC nukleáris hatósága 2. régiójának nukleáris bizton­sági igazgatója. 29 éves iparági tapasz­talattal rendelkezik, szintén a vezetés, szervezet és adminisztráció a területe. Az OSART-team tagjai közül néhá­­nyan további gondolatokat is hajlan­dók voltak megosztani a paksi olva­sókkal a vizsgálat megkezdése előtt: Stefan Rohar: „A NAÜ több támo­gató missziójában közreműködtem, többek között Bulgáriában, Örmény­­országban, Ukrajnában és Iránban. Feladatom a tervezés biztonságának, a hatósági funkciók működésének a vizsgálata volt. Az egykori Csehszlo­vákiában az atomerőművi üzembe he­lyezés támogatása volt a feladatom üzemviteli-műszaki szempontból. A temelíni atomerőmű műszaki igazga­tójának tanácsadójaként is dolgoz­tam. Pakson a 2003. évi nyári vizsgá­latban vettem részt. Az üzemzavarhoz kapcsolódó kérdések megválaszolása fontos mérnöki feladat. Magyarorszá­gon születtem, Pöstyénből főleg Bu­dapestre járok gyakrabban.” Albert Frischknecht: „A 2001. évi paksi misszió óta nem vettem részt más NAÜ-vizsgálatban. Otthoni munkám sem változott lényegesen. A felügyeletnél talán többet foglalko­zunk emberi és szervezési kérdések­kel, három pszichológus munkatár­sam is foglalkozik ilyen vizsgálatok­kal. Fontos az embert és a technikát együtt, egy rendszerként kezelni. Ná­lunk a hatósági keretek változóban vannak: átláthatóbb, egyértelműbb előírások vannak kialakulóban, ami előíróbb szabályozást eredményez. A paksi változásokról nincs túl sok in­formációm, bár hallottam néhány kezdeményezésről.” Sabin Sabinov: „Az előző paksi OSART-vizsgálat óta a brazil Angra- 2 atomerőmű fő- és utóvizsgálatában vettem részt Schunk Jánossal együtt. Hasznos volt még a Kínában szerve­zett, OSART-vizsgálatot tanító és mo­dellező NAÜ-tanfolyam. Odahaza az utolsó munkám a Kozloduj-3.,4. blokkok súlyos üzemzavar elleni ak­tív rendszerének megvalósítása, amelynek üzembe helyezésére márci­usban kerül sor. Most Pakson az üzemvitel mellett karbantartással és műszaki háttérrel is kell foglalkoz­nom. A rövid idő és a két korábbi vizsgálat összevonása miatt a mostani missziónak komoly feladatot jelent a korábbi problémák kezelési módjá­nak ellenőrzése.” Fang Huang: „Hat hónapos tapasz­talatszerzésen vagyok a NAÜ-nél, amiből öt már eltelt. Otthon a RINPO nukleáris kutatóintézet üzemvitelt ér­tékelő központjában dolgozom. Üze­mi tapasztalatok hasznosítása és a vizsgálati dokumentumok készítése terén támogatjuk a kormányt. Felada­tunk egy, az atomerőművek üzemvi­telét értékelő rendszer létrehozása a hazai önvizsgálat érdekében. 2002- ben részt vettem a Qinshan-2 blokkon lezajlott első nemzeti értékelési vizs­gálatban és ugyanitt a WANO-misszió­­ban. Jártam Német-, Francia- és Spa­nyolországban, Svájcban, Ausztriá­ban. Pakson leginkább az OSART módszere, az üzemviteli tapasztalatok felhasználása és a képzés érdekel.” David Lange: „Majd’ öt év telt el a 2000-es paksi OSART-tanfolyam óta, amikor a vezetésnek abban segítet­tünk, hogy az OSART-folyamatot megértsék. Azóta gyakorlatilag éven­te jártam Pakson, ahol minden alka­lommal látok pozitív változást. A fo­kozatos fejlődés az itt dolgozó jó kol­lektívának köszönhető. Én most a ve­zetési kérdésekre koncentrálok. A ve­zetőknek szóló üzenet: Ne álljanak meg, haladjanak előre, kerüljék az önelégültséget, a mindennapi rutint! A problémák megoldásának kulcsa mindig a vezetésnél van. Új kihívás az atomerőműveknél az öregedés, a tapasztalt kollégák, régi vezetők távozása - egy új generáció alakult már ki. Ezért nagyon fontos a tudás átörökítésének megtervezése — különösen az üzemidő-hosszabbítás fényében. Az elmúlt öt évben jártam Japán­ban, Kínában, Francia- és Németor­szágban, a Cseh és a Szlovák Köztár­saságban. Szívesen járok vissza Ma­gyarországra. Nem unalmas itt: sok a változás, az itt dolgozók pedig kedves ismerősök már. Ez alkalommal először Budapesten a nukleáris hatóság mun­káját vizsgáltam. Nagy jelentőségű a hatósággal való kölcsönös tisztelet. Manapság nagyon fontos a változá­sok kezelése. Charles Darwin mond­ta: „Nem a legerősebb, nem is a leg­intelligensebb lények a túlélők, ha­nem azok, amelyek leginkább képe­sek megfelelni a változásoknak.” Az OSART-vizsgálat befejezése Sikeresen lezajlott a paksi OSART-utóvizsgálat. Az eredmé­nyeket február 28-án Pakson elő­ször a helyi vezetőkkel, majd a saj­tó képviselőivel közölte a nemzet­közi csoport. Először a NAÜ-team vezetője, Miroslav Lipar átadta a 2001. évi OSART- és a 2003. évi szakértői vizsgálat visszaellenőrzésének elő­zetes eredményeit tartalmazó kétkö­­tetnyi „Műszaki jegyzetek terveze­tét” Kovács József vezérigazgató­nak. Mint elmondta, a dokumentu­mok az akkori észrevételekre tett paksi válaszlépések, intézkedések értékelését tartalmazzák. Az atom­erőmű és a hatóság észrevételeit kö­vetően végleges tervezet, majd az utolsó fázisban jelentés készül. Ez utóbbi a szabályok szerint 90 napig bizalmas, ha csak a vizsgált érintet­tek ezt esetleg előbb fel nem oldják. Ezt követően a paksi vezetők és szakemberek előtt az OSART-team tagjai egyenként röviden beszámol­tak a korábbi ajánlások, javaslatok helyzetéről. A vezetés, szervezet és adminisztráció területét, valamint ál­talában a vizsgálati eredményeket Lipar úr foglalta össze. Elmondta, hogy sok interjú és helyszíni szemle alapján gyűjtöttek információkat. Ki­emelte a vezetés biztonság iránti el­kötelezettségét. Az elért eredmé­nyek, illetve a biztonság javítása szempontjából fontos intézkedések között megemlítette a Szervezeti Működésfejlesztési Programot (SZMFP) mint az egyik legnagyobb benyomást tevő eszközt, a jövőkép, a célok, az elvárások és az értékek tu­datosítását, a vezetői ellenőrzés fej­lesztését, a Biztonsági Mutató Rend­szer bevezetését. A team vezetője ar­ra bátorította a paksi vezetést, hogy folytassa a megkezdett erőfeszítése­ket. Köszönő szavaiban David Lange helyettes-teamvezető nagyra értékel­te a felsővezetés egész heti közremű­ködését, rendelkezésre állását. A sajtó képviselőit a NAÜ-csoport vezetője tájékoztatta. Mint elhang­zott, véletlenül mindkét korábbi vizsgálat visszaellenőrzése esetében 71%-ban teljesültek a korábbi aján­lások, javaslatok; 21%-ban pedig je­lentős előrelépés történt. Az eredmé­nyek között - a korábban említette­ken túl - fontosnak tartotta megem­líteni a külső vállalkozók ellenőrzé­sének javítását, az önértékelési prog­ram felülvizsgálatát, a nemzetközi tapasztalatok alapján bevezetésre kerülő karbantartási kockázatértéke­lést, a berendezések állapotának ja­vítását, a modem külső és belső su­gárvédelmi környezetellenőrző rendszert, a kapcsolódó oktatási programokat, gyakorlatokat és a kül­ső tapasztalatok hasznosítását. Elis­meréssel szólt Lipar úr a paksi sze­mélyzet nyitottságáról, együttműkö­dési készségéről. Kérdésre válaszolva jelezte, hogy a folyamatban levő intézkedések többnyire csak átfogó voltuk miatt nem fejeződtek még be. Kijelentette, hogy a vezetés változásának valóban van bizonyos hatása a működésre, de bízik benne, hogy a NAÜ- irányelveknek megfelelően a hozzá­értés a legfelső vezetéssel szembeni legfontosabb elvárás. Kovács József vezérigazgató hoz­zászólásában azt emelte ki, hogy az atomerőműben dolgozók büszkék le­hetnek az elmúlt időszak eredményei­re. Mint mondta, Paks leginkább két dolgot igazolt a vizsgálat során: egy­részt, hogy legfontosabb a biztonság mint a jövőkép elsődleges eleme, va­lamint hogy az erőmű mindent meg­tett, hogy a 2003-as üzemzavarhoz hasonló esemény ne következhessen be. így az eredmények igazolták az üzemidő-hosszabbításra irányuló tö­rekvések helyességét. Válaszaiban a vezérigazgató úr azt tette hozzá, hogy a vizsgálat egyben tapasztalatcsere is volt, amely során hasznos informáci­ók kerültek átadásra a biztonsági kul­túra folyamatos fejlesztése érdekében. Hadnagy Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom