Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2005-02-01 / 2. szám

6. oldal ATOMERŐMŰ 2005. február Simon Péter főosztályvezető A főosztályt 2003-ban hozták létre, amelynek szükségességéről, felada­tairól kérdeztük a főosz­tály vezetőjét, Simon Pé­tert és munkatársait. Simon Péter 1969-ben végezte el a Budapesti Műszaki Egyetem hőerő­mű-gépész szakát, majd a tatabányai hőerőműben dolgozott, onnan járt a Műegyetem reaktor-szakmérnöki kurzusára, amelyet 1978-ban végzett el, és lett atomerőművi szakmérnök.- Péter! Mikor kerültél Paksra, és milyen beosztásokban voltál?- 1977-ben kerültem Paksra, turbi­na üzemvezetői beosztásba, termé­szetesen akkor még turbinagépház sem volt. Az első feladataim egyike volt, hogy az akkor esedékessé váló egyes blokki gőzturbinák szállítását későbbi időre halasszuk, mert a beru­házás csúszása miatt a turbinagép­háznak még egy keretállása sem volt, és a turbinaalapok sem készültek el. Ennek „érdekében” Harkovban a gyári átvételen a berendezéseken olyan hibákat kellett találni, amelyek alapján nem vettük át a turbinákat. Egyébként egy gödrökkel tagolt fel­vonulási területen kezdtem el a mun­kát. Üzemvezetőből üzemviteli fő­osztályvezető lettem, majd üzemvi­teli igazgató, a rendszer­­váltás után gépész üzem­viteli főmérnök, 1995-től oktatási főosztályvezető és 2003 januárjától pedig a stratégiai kontrolling fő­osztályvezetője.- Voltál országgyűlési képviselő is, emlékszem, sok lakossági fórumon ad­tál tájékoztatást az erő­műről. Hogyan emlékszel erre az időszakra?- 1985-től 1990-ig voltam ország­­gyűlési képviselő. Ez egy nagyon ne­héz időszak volt. Az erőműben dol­gozó mérnököknek különböző testü­letekben voltak közfunkciói, alapve­tően a nukleáris technika adott helyen való népszerűsítése érdekében. Rám különösen nehéz feladat hárult az 1986-ban bekövetkezett csernobili baleset miatt. Kapolyi László ipari miniszter engem ültetett a parlament­tel és az akkor éledező civil mozgal­makkal szembe, hogy elmondjam: mi nem vagyunk Csemobil-típusú erő­mű, és főleg nem vagyunk olyan szemléletű vezetők és dolgozók, akiknél bekövetkezhet egy ilyen típu­sú üzemzavar. Abban az időben négy parlamenti bizottságot hoztunk el az erőműbe, és úgy ítélem meg, sikerült az erőművel szembeni fenntartásokat oldani. Érdekes és tanulságos volt a képviselőségi munkám abból a szem­pontból is, hogy akkor folyamatban volt a 3. és a 4. blokkok építése, és az ezzel kapcsolatos kormányzati dönté­sekbe volt módom belelátni. — Esett szó az erőmű bővítéséről a képviselőséged idején?- Hogyne, hiszen mint leendő be­ruházóval - a 3. és a 4. blokkok be­ruházói már mi voltunk, nem az ERBE - előrehaladott tárgyalások folytak az ezres blokkok építéséről. Akik most az erőmű északi bejárója melletti nagy teret látják, azok elkép­zelhetik, hogy milyen előkészítő munkák folytak az erőmű bővítésé­vel kapcsolatban.- Aztán 1989-ben leálltak a bőví­tési munkák! — Ennek elég sok oka volt. Alapve­tően az, hogy a rendszerváltás meg­szabadult a nagy energiafaló nehéz­ipartól, erőmű-építési igények nem voltak, és azóta sem épült alaperőmű az országban. Én ma úgy látom, hogy a jövő energetikai palettáján ott marad a paksi új blokkok építésének lehetősége. Nem lehet nélkülözni az atomenergiát, hiszen nagyon komoly klímahatások vannak, amelyek egyre pontosabban detektálhatok. Tehát va­lószínű, hogy a nukleáris erőművek kockázatát vállalni kell azért, hogy a valós környezetrombolás megálljon, amennyire ez egyáltalán lehetséges. Folytatás a 6. oldalon. Füredi Zoltán műszaki-gazdasági főszakérző- Zoli, igaz, hogy soká­ig nem tudtad, „ mi leszel, ha nagy leszel”? — Igaz. Az ESZI-ben vé­geztem 1992-ben elektroni­kai műszerészként, és tekin­tettel arra, hogy az érdeklő­désem többirányú volt, ezt követően rögtön nem men­tem továbbtanulni. Több te­rület - a műszaki, gazdasági pálya - is érdekelt, és ez a mai napig mit sem változott, sőt kiegészült a jogi irányultsággal is. Az érettségit követően letöltöttem a kö­telező sorkatonai szolgálatot, majd né­mi munkaerőpiaci tapasztalatszerzés után kikristályosodott az irány, és meg­kezdtem a felsőfokú tanulmányaimat. A Bánki Donát Műszaki Főiskolára mentem; szervező és informatikai mérnökként 1998-ban végeztem, mel­lette pedig folyamatosan dolgoztam. Még ugyanebben az évben elkezdtem a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát Budapesten, mivel a műszaki mellett a gazdasági területek is érdekeltek. Itt 2000-ben szereztem diplomát. Az atomerőműbe 2001-ben elem­ző közgazdászként a Pénzügyi Osz­tályon kezdtem dolgozni. Alapvető­en banki ügyekkel foglalkoztam, kü­lönböző pénzügyi kockázatokkal, fi­nanszírozással összefüggő elemzése­ket, döntés-előkészítő anyagokat csi­náltam. Finanszírozáshoz kapcsoló­dó szerződéseket készítettem elő, va­lamint a hitelintézetekkel tartottam a kapcsolatot. Szép feladatok voltak. Ezt követően kb. egy év múlva egy ajánlat folytán a kontrolling fő­osztályra kerülhettem. Akkor fertő­ződtem meg a jogi témákkal is, mi­vel a cégnek a liberalizáció előtt álló villamosenergia-piacra való felkészí­tésében vehettem részt. Olyan fel­adataim voltak, amelyekhez jogi is­meretek is szükségesek, így ismét is­kolapadba ültem, és az Eötvös Lo­­ránd Tudományegyetemen megkezd­tem a tanulmányaimat, ahol 2004. év végén kaptam jogi diplomát. Csak­úgy, mint 18 éves koromban, most is többirányú az érdeklődésem.- Ezek szerint sok lábon állsz. A mostani munkád során is hasznosí­tod ezeket az ismereteket? Milyen fel­adataid vannak?- Mindezek az ismere­tek a mostani munkám so­rán is hasznosak, mivel egyre nagyobb az igény az olyan szakemberekre a vil­­lamosenergia-iparban, akik műszaki-gazdasági-jogi vénával is rendelkeznek. A Stratégiai Kontroll­ing Főosztály alakulása­kor, 2003-ban kerültem erre a területre, ahol nagy kihívást jelentő, szép feladatok fogal­mazódtak meg. Feladatunk lett a szervezeti diag­nózis felállítása, majd az erre válasz­ként megfogalmazódó Szervezeti Működésfejlesztési Program létreho­zása. A program és intézkedési terve­inek megalkotása sok energiánkat le­kötötte. Mára elindult és önálló életet él ez a program, amely a működés­fejlesztést több irányból célozza. Nagy eredményünk az elmúlt évből a jövőkép és az alapstratégia elkészíté­sében való közreműködés. A főosztály munkája most már ar­ra a vágányra terelődhet, amelyre eleinte is szántuk.- Mi a következő lépés?- A most készülő funkcionális stratégiákra rá kell ültetni egy straté­giai kontrolling rendszert, amely esz­közt ad a felsővezetés kezébe a stra­tégiák megvalósulásának hatékony menedzselésére. Látni kell folyama­tában, hogy azok a célok, amelyeket a társaság kitűzött, egy dinamikusan változó környezetben aktuálisak-e. Külső-belső monitoringrendszer ki­építése is a feladatunk, amely a PA Rt. stratégiai pozícióját figyeli, és in­formációkkal, elemzésekkel látja el a vezetést. Támogatni kell a különbö­ző szervezeteket abban, hogy az álta­luk elkészített funkcionális stratégi­ák kontrollálhatók legyenek.- Mennyire illeszkedtetek be új szer­vezetként a társaság működésébe?- Nem egy papírgyártó, elefánt­csonttoronyban, a vezetéshez közel ülő, de a szervezetektől elszeparált szervezet szeretnénk lenni. Mindazok a feladatok és funkciók, amelyeket szeretnénk betölteni, feltétlenül a kü­lönböző szervezetekkel való együtt­működésben lehetségesek. Őket és a vezetést támogatva szeretnénk beil­leszkedni. Nem könnyű, hiszen min­den új szervezet vállán komoly bizo­nyítási teher van. A munkánkkal, és nem szavakkal szeretnénk bizonyítani. A beilleszkedésünket megkönnyíti, hogy a csapatunkban minden kolléga más-más területről érkezett, ahol ko­moly tapasztalatokkal rendelkezik. Ez nagy előny, hiszen így a vállalati műkö­dés szinte teljes spektrumát ismerjük azáltal, hogy van a MIG-ről, KAIG-ról, BIG-ről, informatikai és gazdasági te­rületről érkezett kollégánk.- Nem túl régóta vagy a cégnél, de sok embert megismertél. Milyen ta­pasztalataid vannak az emberi kap­csolatokat illetően?- A mai napig nagyon jó a kapcso­latom a kollégákkal azokon a terüle­teken is, ahol korábban dolgoztam. Pozitív véleménnyel vagyok az itt dolgozókról, legyen szó az együtt­működő-készségről, segítségnyújtás­ról, szakmai tudásról, baráti kapcso­latokról. Akiket én ismerek, és akik­kel kapcsolatban állok, szeretnek itt dolgozni, hajlandóak tenni az atom­erőműért, és itt képzelik el a jövőjü­ket hosszú távon.- Szabadidődet mivel töltőd? Család?- Ma már nálam a szabadidő a csa­ládi élettel függ össze. Korábban a sport terén sokkal aktívabb életet él­tem, sok mindent kipróbáltam. Több sportágban - elsősorban az atlétikára gondolok - komolyabb eredménye­ket értem el. Szerettem azt az idősza­kot is, amikor vízi túrákat vezettem Európai különböző országaiban, ez kellően aktív időszak volt. A kisfiam ebben a hónapban lesz hároméves, nevelt fiam pedig - akit 5 éves kora óta nevelek - 14 éves. Feleségem az Atomix Kft.-nél a lo­gisztika csapatát erősíti, neki sok energiáját lekötik a gyerekek. Teljesen elégedett vagyok minden szempontból, úgy érzem, sikerült az egyensúlyt megteremteni az életem­ben. Enyedl Bernadett Alapvető Biztonsági Üzenetek 1- Jövőnk a biztonságos üzemeltetésen múlik! 2- Tartsd be a szabályokat! Dolgozz szakszerűen, pontosan! «• STOP: Állj meg, gondolkozz, cselekedj, ellenőrizz! 5. Ne élj együtt a hibákkal! e- Kétely esetén válaszd az óvatosabb megoldást! f Gondolj a hibák lehetséges következményeire! 8- A biztonság tólünk, Tőled ered! i!íi Paksi Atomerőmű Rt. Hadnagy Lajos műszaki-gazdasági főszakértő 1989-ben végzett a Moszkvai Energetikai Egyetem (MEI) atom­erőművek és berendezés szakán, ahol a hazai rendszertől eltérően 5 és fél évig folyt a képzés. Két alkalommal töltött szakmai gyakorlatot a paksi atomerőműben. Feleségével Moszkvában ismerkedett meg, ugyan­azon az egyetemen ta­nultak.- Mikor és hol kezdtél az atomerőműben?- Annak idején többünket hivtak ide az egyetemről, és mivel én ko­rábban az erőműben végeztem a gyakorlataimat, ezért számomra könnyű volt a döntés. 1989 májusá­ban a beruházási igazgatóságon kezdtem mint önálló mérnök. Itt részben a „kútba esett” 5. blokk léte­sítésével foglalkoztam. Később re­aktorfizikusként a reaktor-újraindí­tási kísérleteket végeztem. Majd a biztonsági igazgatósághoz kerültem, ahol biztonsági mérnökként, illetve főtechnológusként főleg az aktív zó­na ellenőrzése, majd valószínűségi esemény elemzések végzése, a biz­tonsági kultúra felmérése, valamint a biztosítói műszaki feladatok keze­lése volt a feladatom.- Hogyan történt a váltás a straté­giai kontrolling területre?- 2002-ben közgazdasági másod­­diplomát szereztem, és a körülmé­nyek is ebbe az irányba alakultak. 2003-tól dolgozom a Stratégiai Kontrolling Főosztályon. Ez a terü­let sokban eltér az előzőektől, más gondolkodásmódot igényel, de örü­lök annak, hogy jól tudom hasznosí­tani korábbi ismereteimet, a műsza­ki, biztonsági területeken eltöltött évek tapasztalatait.- Melyek a múlt nagy volumenű és a jelen aktuális feladatai?- A legnagyobb közös munkánk a Szervezeti Diagnózis összeállítása volt. A 2. blokk 1. sz. akna üzemza­varának működési okait vizsgáltuk. A Szervezeti és Működésfejlesztési Program pedig a működésfejlesztés és a biztonsági kultúra javítását tűz­te ki célul. Amikor a főosztály meg­alakult, arra „szerződtünk”, hogy a Paksi Atomerőmű Rt. hosszú távú működését megalapozzuk: megvizs­gáljuk azt a környezetet, amelyben működik és működni fog, továbbá, hogy olyan stratégiai terveket tűz­zünk ki az erőmű elé, melyekkel meg tud felelni a későbbi környezeti kihívásoknak is. Ennek jegyében vettünk részt a jövőkép kialakításá­ban, illetve állítottuk össze azt az alapstratégiát, melyet az igazgatóság el is fogadott. A stratégia alapján az egyes szakterületek meghatározzák maguk számára azokat a hosszú távú célokat, amelyek elérése biztosítja a paksi atomerőmű belátható időn be­lüli és az üzemidő-hosszabbítást kö­vető sikeres működését. A közeli jövő nagy fel­adata a stratégiai kont­rolling rendszer kialakí­tása. Meg kell határoz­nunk azokat a kockáza­tokat is, amelyek a stra­tégia megvalósíthatósá­gát akadályozhatják, és azokra fel kell készül­nünk. Célunk a hosszú távú biztonságos, sikeres működés.- Tevékenységi köröd hogyan érinti az erőmű egészét, illetve az egyes egységeket?-A főosztály az erőmű minden ré­szével kapcsolatban van, de a fel­adatok megoszlanak. Személy sze­rint az én feladatköröm - korábbi te­vékenységemből fakadóan - olyan, amely a biztonsági területtel és a műszaki fejlesztéssel érintkezik.- Külföldi kapcsolataidat mennyi­ben tudod érvényesíteni?- Angol és orosz nyelvtudásom­nak, szakmai tapasztalatomnak kö­szönhetően jó néhány esetben volt szerencsém külföldre látogatni. Ezek többnyire WANO- és NAÜ- szervezésű programok voltak, me­lyeket a nemzetközi szervezetek anyagilag is támogattak. Leginkább olyan kurzusokon, munkaértekezle­teken vettem részt, melyek tapaszta­latai - mint például a biztonsági kul­túra növelése, a menedzsment fej­lesztése - ma kiemelkedően fonto­sak. Az utóbbi időben közreműköd­tem két WANO-utóvizsgálatban (a bohunicei és a mochovcei atomerő­műben), és részt vettem Moszkvá­ban egy nemzetközi konferencián, ahol a villamosenergia- és az atom­ipar jövője volt a kérdés.- Otthon is dolgozol, vagy csakis a családra, kikapcsolódásra fordítod a szabadidődet?- Rendszeresen viszek haza mun­kát, aminek a változó munkamenet az oka. Ezt a helyzetet nem tartom sze­rencsésnek, ezért igyekszem a család­ra is időt fordítani. Feleségem, Jelena szintén az atomerőműben dolgozik, mérnök a biztonsági igazgatóságon. Két lányunk van, Julcsi gimnazista, Szonja általános iskolás. lükapcsoló­­dást jelent számomra a zenehallgatás és az olvasás. Szeretek még fényké­pezni, vitorlázni, focizni és filmeket nézni. Tagja vagyok a Paksi Fotósok Baráti Körének és az Atomerőmű SE Vitorlás Szakosztályának. Az Atom­erőmű újság szerkesztőbizottsági tag­jaként cikkeket írok. Mint a Paksi Orosz Klub titkára részt veszek talál­kozók, programok lebonyolításában. Lovásziné Anna

Next

/
Oldalképek
Tartalom