Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2004-11-01 / 11. szám

2004. november ATOMERŐMŰ 11. oldal A PA Rt. Tájékoztató és Látoqatóközpontjának új vezetője Dr. Székelyné Pásztor Erzsébet Az idei év nyarától új vezető áll a Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogatóközpontjának élén. Dr. Székelyné Pásztor Erzsébet pályá­zat útján nyerte el kinevezését, és látja el feladatát 2004 júliusától. Dr. Székelyné Pásztor Erzsébet a Külkereskedelmi Főiskolán és a Távolkeleti Interkulturális Manage­ment Szakközgazdász szakon szerzett felsőfokú végzettséget. Angol, orosz és francia nyelvismerettel rendelke­zik. Külföldi szakmai képzésre, illet­ve tapasztalatbővítésre a japán Managerképző (Yokohama) kereté­ben, és az IPRA (Nemzetközi Public Relations Szövetség) tagjaként tett szert. Előző munkahelyén, a MÓL Rt.-nél vezetői beosztásban tevékeny­kedett a külkereskedelem, a nemzet­közi kapcsolatok, a marketing és a kommunikáció területén. — Mi alapján fordult figyelmed az atomerőmű kommunikációs tevékeny­sége felé?- Először nem is az én figyelmem fordult az atomerőmű felé, hanem egy fejvadász cégé felém, mely meg­keresett azzal, hogy az atomerőmű kommunikációs vezetőt keres. Előbb csak kóstolgattam az esetleges váltás ízét, aztán ahogy elkezdtem járni az interjúkra, egyre inkább azt éreztem, hogy érdekel ez a kihívás. Az atom­erőműnek, az itt dolgozó emberek­nek, Paks városának volt valami sajá­tos atmoszférája, ami megfogott, és úgy gondoltam, hogy tudnék és sze­retnék itt dolgozni. Az atomerőműről a híradásokból tudtam, és mivel eddig is az energetika szektorban dolgoz­tam, azt gondoltam, az eddigi tapasz­talataimat lehetne itt kamatoztatni. — A TLK mindig sokat tett az ered­ményes PR-tevékenységért, és az el­múlt egy év különösen nagy feladat elé állította. Mint tapasztalt, gyakor­lattal rendelkező PR-vezető, milyen szempontokat tartasz a legfontosabb­nak ezen a területen?- Először is szeretném leszögezni, hogy nagyra értékelem az elődeim munkáját. Belülről látva ez még in­kább igaz. A legfontosabb szempont­nak az image-építést tartom. Az atom­erőmű elfogadottsága jó, ezt kellene még jobbá tenni. Meg kell ismertetni a széles közvéleménnyel a társaságnak azokat a „személyiségjegyeit”, ame­lyek az atomerőmű villamosenergia­termelésért és nukleáris biztonságért érzett felelőssége mellett kitérnek an­nak a környezet iránti - beleértve a tár­sadalmat és természetet - elkötelezett­ségére is. Tudatni kell az országgal, hogy a PA Rt. támogatásaival igen is, jelen van az élet egyéb területein: az egészségügy, az oktatás, a tudomány, a sport és a kultúra mecénásaként. Ehhez pedig proaktív kommuniká­cióra van szükség, ami azt jelenti, hogy kezdeményezően lépünk fel. Pozitív dolgainkat nem rejtjük véka alá, hanem ellenkezőleg, ügyelünk ar­ra, hogy minél többet hírül adjunk, hi­szen az atomerőműnek van mire büszkének len­ni, nagyon sok pozitív, hímévnövelő mondaniva­ló van, csak észre kell vennünk. Ebből az is adódik, hogy a velünk kapcsolat­ban álló médiumok körét szélesítjük. Természetesen a regionális kapcsolatok kiemelt hangsúlyt kap­nak, és bizonyos témák­ban a gazdasági sajtó a partner. Nyitni kell azon­ban azoknak a sajtóorgánumoknak az irányába is, akiket éppen az előbb em­lített témák érdekelnek - női magazi­nok, ifjúsági, sport, kulturális kiad­ványok stb. A hiteles kommunikációs üzenetek megfogalmazása és eljuttatása alap­­követelmény. Az „olcsó és biztonsá­gos energia” üzenete jól átment a köztudatba, és ez is az eddigi kom­munikációs munkát igazolja. Én a ,jövő tiszta energiája” üzenetét is szí­vesen látnám a további kommuniká­cióban, amitől még nem lesz szétszó­ró az üzenet, hiszen egymást jól ki­egészítik. A környezetbarát megköze­lítés egyrészt az EU-csatlakozással még inkább hangsúlyt kap, másrészt mindannyian tudjuk, hogy ez a leg­tisztább energia, ami a jövő, az egész­ség szempontjából bizonyosan igen lényeges szempont az atomerőmű po­zitív megítélésében. Ráadásul a „tisz­taság” nemcsak környezeti kategória, hanem erkölcsi, érzelmi is, ennélfog­va számos pozitív asszociációval ren­delkezik: gondoljunk csak a tiszta szívvel, tiszta kézzel, vagy akár tiszta fejjel szókapcsolatokra. Rendkívül fontos a hiteles tájékoz­tatás, azonban a tájékoztatás maga egyirányú folyamatot jelent. A társa­dalmi beágyazódáshoz kétirányú kom­munikációra van szükség, és meg kell találnunk az eszközöket az interaktivi­tás megteremtésére is. A látogatócso­portokkal történő kapcsolattartás mel­lett erre a megújuló honlap (amin az informatikus kollégákkal már dolgo­zunk) lehetőséget ad, és egyben bizto­sítja azt is, hogy még közelebb kerül­jünk a jövő nemzedékéhez.-Az irányításod alatt álló szervezet igen szerteágazó munkát végez. A lá­togatócsoportok fogadásától kezdve különböző támogatásokig sok min­dennel foglalkoztok. E tekintetben, a munkaterületeket, feladatköröket ille­tően várható változás?- Igen, valóban szerteágazó, amit csinálunk. Hogy lesz-e változás, vagy nem, még mindig nehéz megmonda­ni. Nem úgy jöttem ide, hogy most azonnal másképp csinálok mindent, ez nem is lenne helyes. Meg kellett is­mernem az embereket, a körülménye­ket, és tiszteletben kell tartanom a ha­gyományokat, figyelembe kell ven­nem a beidegződéseket, és el kell fo­gadnom a korlátokat is. Volt már olyan, hogy szerettem volna valamin változtatni, és amikor minden körül­ményt mérlegeltem, és megértettem, miért van úgy, ahogy van, rájöttem, hogy adott körülmények között nem lehet másképp, vagy a másképp nem jobb, akkor pedig nincs értelme. A változások nem önmagukért vannak, hanem a jobbítás szándékával, és nem következhetnek be egyik napról a má­sikra, csak türelmesen, apró léptek­kel. A feladatok köre bővült, a rendel­kezésre álló személyi állomány pilla­natnyilag ugyanannyi. Ezt bizonyos szemléletváltással, feladatok átcso­portosításával és teljesítménynöve­léssel lehet kezelni, ami már önmagá­ban hordoz némi változást. Szeretnék egyértelműen lehatárolt felelősségi és munkaköröket kialakítani.- Milyen kapcsolatot sikerült kiala­kítani munkatársaiddal? Kikre, ho­gyan számíthatsz munkádban?- Úgy érzem, jó, kollegiális kapcsolat van közöttünk. Jól érzem magam velük, kevés formális értekezletet tartunk, a konkrét munkamegbeszélések hive va­gyok. Már annyira megismertem a munkatársaimat, hogy tudom, kire ho­gyan és miben számíthatok. Látom a ké­pességeket, a terhelhetőséget, az erőssé­geket, az esetleges gyengeségeket, és ezeket mérlegelem. Azt is felismertem, kinek mihez van jobban affinitása, és a feladat kiosztásánál igyekszem figye­lembe venni, hogy testre szabott felada­tokkal motiváljam az embereket. Én őszinte típusú ember vagyok, és ezt le­hetőség szerint elvárom a velem kap­csolatban állóktól is. Nehezen viselem a csúsztatást, elviselem viszont a kritikát, a konfliktusokat pedig nem szeretem magamban hordozni, mert az fölösleges energiát vesz el. Ezek a tulajdonságok már többé-kevésbé kiderültek, így azt hiszem, tudjuk, hányadán állunk egy­mással, és ez jó. Egy-egy nagyobb ren­dezvényre való felkészülés, illetve an­nak lebonyolítása, és az abból adódó olykor elkerülhetetlen stresszhelyzetek kezelése jó alkalom volt arra, hogy még közelebbről lássam kinek-kinek az em­beri oldalát is. Egy jól sikerült akció után a szemek csillogása, összevillanása igen beszédes lehet.- Vezetésed alatt már több nagy ren­dezvény zajlott a TLK szervezésében. A nyílt napokat hogyan jellemeznéd?- Nagyon pozitívan értékelem. Ez a klasszikus, kötetlen kapcsolatépítés formája. A környező településekkel tartott nyílt napot azért élveztem, mert előtte meglátogattam helyettesemmel, Mittler Istvánnal a polgármestereket, és érdekes volt látni, kik is élnek azokban a házakban, amiket akkor annyira megnéztem. A rendezvényre érkezett embereket nagyon kedvesnek tartottam, és jó volt újra találkozni a polgármesterekkel is. A nyílt nap élő bizonyítéka volt annak, hogy ezek az emberek valóban harmonikus vi­szonyban vannak az atomerőművel. Láthatólag élvezték az erőműláto­gatást, szerintem jól érezték magukat a többi programon is, mi pedig örül­tünk ennek, és lelkesen integettünk egymásnak a búcsúzáskor. A családi nap azért tetszett, mert annyira embe­ri, hogy bevisszük a családtagokat oda, ahol a papa, mama dolgozik. Aki­nek természetes, hogy minden nap belép az erőműbe, el sem tudja kép­zelni, milyen nagy dolog egy kívülál­lónak, hogy ő is bejuthat. Amikor én először jártam a reaktorcsamokban, teljesen megilletődtem. Azt mondtam - kis túlzással -, hogy olyan, mintha egy szentélybe léptem volna be. A ti­tok tárulkozott elém, amihez közel ke­rültem, és ettől beavatottnak éreztem magam. Egyébként én is bevittem a férjem a családi napon.- Szintén jelentős esemény volt a Magyar Olimpiai Bizottsággal törté­nő megállapodás aláírása. Ennek ér­téke miként fogalmazható meg?- Ez is olyasvalami, amit az elején feszegettem. A társadalmi felelősség­­vállalás kategória. Az, hogy a Paksi Atomerőmű Rt. a MOB aranyfokozatú fötámogatója lett, az egész társadalom szemében pozitív visszhangra kellett, hogy találjon. Remélem, így volt, hi­szen a tv-híradó közvetítette. Az embe­rek érzelmileg kötődnek az olimpiához, az olimpiai eszme tiszteletre méltó, és ennek kapcsán a nemzeti érzések is fel­erősödnek. A babérfaültetéssel pedig kifejeztük, hogy nemcsak anyagiakkal támogatjuk a mozgalmat, hanem jelké­pesen az utánpótlásról, a sportolók és a babérkoszorúk utánpótlásáról is gon­doskodni kívánunk. PR-akciónkat ma­ga Schmitt Pál, a MOB elnöke is nagy­ra értékelte. Remélem, a virágból tele­pített ötkarikát és a babérfát sokan meg­nézték a látogatóközpont előtti park­ban. Ez egy igazi babérfa, ami nem bír­ja a fagyot, így kertészeinknek hamaro­san gondoskodniuk kell szakszerű beta­­karásáról, hogy megóvjuk a hidegtől.- Miként összegeznéd eddigi be­nyomásaidat?- Az atomerőműben dolgozók elég­gé zárt közösséget alkotnak, ugyanak­kor nyitottak is. Azt gondolom, nekem kell tenni azért, hogy befogadjanak. Szeretnék minél előbb beilleszkedni, és úgy érzem, ez - különösen az eddig eltelt időhöz képest - sikerült. Akivel eddig megismerkedtem, és munkakap­csolatba kerültem, segítőkésznek és együttműködőnek bizonyult. Vezető­társaim között nagyon sok szimpatikus embert találtam, akiktől biztatást kap­tam, és akiknek a tanácsaira, meglátá­saira merek támaszkodni. És nagyon kellemes ismeretségeket kötöttem a vezetői körön kívül is. —Hogy érzed magad Pakson, a város­ban?- Nagyon jól. Már vannak PA Rt.­­on kívüli ismerőseim is. Természete­sen járok-kelek a városban, egyre job­ban eligazodom. Sok emberrel szóba elegyedek az üzletekben, vagy ahol éppen vagyok, és jó érzéssel tapaszta­lom, hogy a paksi lakosok rendkívül közvetlenek és barátságosak. Sokat sétáltam a Duna-parton, a Gesztenye­­soron, ami csodálatos. Kár, hogy most már ködbe burkolózik.- Köszönöm a beszélgetést! Kívá­nom, továbbra is érezd jól magad Pakson! Lovásziné Anna Az idei évet illetően az elmúlt egy hónapban minden eddiginél nagyobb számban váltak korábbi ATOMIX-es dolgozók PA Rt.­­osokká. Az új belépők köszöntésére 2004. október 28-án került sor, amely alkalomból Búza Katalin főosztály­­vezető beszélt a vállalat számára fő értéket képviselő nukleáris biztonság­ról, a kiszámítható működésről, a ver­senyképes gazdálkodásról és a fe­gyelmezett munkatársak fontosságá­ról. Horváth Miklós karbantartási igazgató utalt arra, hogy ekkora számban még nem volt példa KÁIG-os átvételekre. Reményét fejezte ki arra vonatkozóan, hogy mindenkit büszkeséggel tölt el, hogy PA Rt.-os státuszba került. Felhívta a figyelmet a biztonsági kultúra folyamatos javí­tásának fontosságára; arra, hogy nyi­tottnak, ugyanakkor fegyelmezettnek, valamint együttműködőnek kell lenni a munkavégzés során, és be kell tarta­ni a szabályokat. Mindenkinek hosz­­szú PA Rt.-os munkaviszonyt kívánt. Molnár László gazdasági vezér­igazgató-helyettes köszöntőjében elmondta, hogy ahogyan koráb­ban, ma is nagy elismerés, ha va­laki bekerül a PA Rt.-hoz, az ország­ban műszaki és társadalmi szempont­ból is meghatározó társasághoz. Utalt az előttünk álló feladatok szá­mosságára; arra, hogy a szervezetet úgy kell alakítani, hogy versenyképe­sek legyünk. Igyekezni kell minden tettünkkel meg­felelni a követelményeknek, megfele­lően magas színvonalon végezni mun­kánkat. Az újonnan PA Rt.-ossá vált munkavállalók névsora Mezőfi Krisztina Szabó Béla Fater Csaba Bach Erzsébet Mária Benke Mihály Gódor Tibor László Széthné Pesti Éva Feil József Érdi Zoltán Váncsa Ferenc Flaisz Tímea Zsebök Jenő Riczkó Gábor Tomecskó Balázs Hegedűs Gábor Kerti János Fricz Ferenc Aranyiné Czetli Judit Magyarfalviné Haag Erzsébet Borók Zoltán Tullner András Molnár László Betlehemi Szabolcs Ferencz Bernadette Horváth Gábor Csanádi András Pólyák Sándor Budai János Tibayné Feil Anita Nagy Gusztáv Nemes György Schnepp Péter Schwarcz Anita Bíró László Fodor Roberta Tumpek Zsolt Nagy Attila műszerész műszerész műszerész technológus mérnök műszakvezető berendezés technikus tervező technikus előkészítő technikus karbantartó lakatos karbantartó lakatos technológus berendezésmémök rendszermérnök rendszerfelelős műszerész berendezésmémök műszerész titkárnő II. titkárnő II. technikus karbantartó lakatos villamoskészülék-szerelő felügyelő önálló mérnök turbinagépész gazdasági elemző vezérig, tanácsadó dekontamináló gazdasági elemző csoportvezető rendszerszervező turbinagépész humánpolitikai előadó turbinagépész titkárnő I. csoportvezető technológus mérnök KÁIG ÜFFO BRO KÁIG ÜFFO AO KÁIG ÜFFO HTO KÁIG SZFO VISZO KÁIG KAFO FKO KÁIG KTFO KTEO KÁIG KTFO KTEO KÁIG KTFO ELKO KÁIG KTFO FKO KÁIG KAFO FKO KÁIG KAFO RKO KÁIG KTFO KTEO KÁIG ÜFFO DRO KÁIG ÜFFO DRO KÁIG ÜFFO AO KÁIG KTFO KTEO KÁIG KAFO AKO KÁIG KAFO KÁIG KTFO KÁIG SZFO GSZO KÁIG SZFO GSZO KÁIG KAFO VKO BIG MINFO MO ÜVIG VEFO VEO ÜVIG ÜVFO TO GVIGH KFO VÍG ÜVIG VEFO VTO GVIGH PSZFO SZVO MVIGH INFO RAO MVIGH INFO SZTO ÜVIG ÜVFO TO HŰIG HUFO ÜVIG ÜVFO TO GVIGH ÜVIG VEFO VTO MIG MFO VIMO Új belépők

Next

/
Oldalképek
Tartalom