Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2003-11-01 / 11. szám
I 2003. november ATOMERŐMŰ 7. oldal Jelen számunkban azt a területet mutatjuk be, amelyről kevés információnk van, és legfeljebb olyan tapasztalatunk, amelyet akkor szerzünk, amikor anyagért megyünk a raktárba. Az erőmű működéséhez több tízezerféle anyagra van szükség, amelyeket nemcsak be kell szerezni, hanem tárolni, raktározni is kell. Ennek a területnek a tevékenységét villantja fel előttünk dr. Nagy Dénes osztályvezető és a raktárvezetők. Dr. Nagy Dénes Kétszeri invitálás után szánta rá magát, hogy az atomerőműbe jöjjön. Az első hívó szót megköszönte, de nem jött, maradt a Gagarin Hőerőműben, mert akkor váltott a műszaki területről az anyaggazdálkodási vonalra.- Dénes! Mikor és honnan kerültél Paksra?-Agyöngyösi hőerőműből érkeztem a vállalathoz 1981 nyarán, az akkori karbantartási főosztályvezető, Hlavaty úr hívott ide. Mindig erőműben dolgoztam, első munkahelyem az oroszlányi erőmű volt, onnan pedig a már említett gyöngyösi erőműbe kerültem.-Milyen munkakörökben dolgoztál?- Két területen dolgoztam, karbantartáson mint műszaki, majd anyagellátással foglalkoztam. Az oroszlányi erőműben hat évet töltöttem, és ott karbantartó voltam. Gyöngyösön tizenhárom évet dolgoztam, annak felét a karbantartást előkészítő szervezet vezetőjeként, a másik felét pedig mint az erőmű anyagellátásáért felelős osztály vezetője.- Milyen beosztásban kezdted, hogyan nézett ki idekerülésedkor a területed?- Itt is az anyagosztály vezetőjeként kezdtem. Két részlege volt az akkori osztálynak, a beszerzés és a raktározás. Nagyon feszített beszerzési feladataink voltak, hiszen az üzembe helyezést megelőző revíziókhoz, melegjáratásokhoz már mi szereztük be az anyagokat. Az akkori raktározási viszonyaink roppant ziláltak voltak, az eleve elégtelen kapacitású raktári épületekben a beruházó és kivitelező szervezetek voltak. Problémát jelentett a saját megrendeléseink beérkező anyagainak tárolása. Amilyen ütemben sikerült visszaszereznünk a raktárokat, olyan ütemben vettük át az ERBE-től és később a BIG-től a beruházási tartalék alkatrészeket. Az egyik legfontosabb feladatom az volt - és az ehhez kapcsolódó eredményekre a mai napig büszke vagyok -, hogy sikerült elfogadtatnom azon véleményemet, miszerint az atomerőmű raktárkapacitása alultervezett. Miután erről meggyőztem Pónya urat, ő Schiller János, az MVM vezérigazgatójának segítségét kérte, és így sikerült az ERBE-t rákényszeríteni, hogy eredetileg be nem tervezett raktári épületeket biztosítson számunkra. Ekkor kellett az osztály szervezetét is kialakítani, új embereket felvenni. Ma már talán csak hárman vannak az osztályomon, akik már itt voltak, mikor én ide jöttem, a többi kollégát már én vettem fel.- Milyen beosztásokat töltöttél be?-Anyagosztály vezetőnek szegődtem, majd anyag- és áruforgalmi főosztályvezető lettem, ami azt jelentette, hogy a szállítási tevékenységet is hozzám rendelték. Ekkor a főosztálynak három osztálya volt, nevezetesen az anyagellátó, a raktározási és a szállítási. Aztán 1991-ben jelentős szervezeti átalakítás volt, és megszüntették az Anyag- és Áruforgalmi Főosztályt, helyette létrejött a Kereskedelmi Főosztály, amelynek élére én kerültem pályázat útján. Ez az állapot közel négy évig tartott, mert az akkori vezetői váltás újabb átszervezést eredményezett, és ismét Anyag és Áruforgalmi Főosztály jött létre. A főosztály szervezetéhez tartozott az Anyagellátó és Raktározási Osztály, valamint az áruforgalmi előkészítő önálló csoport. Ebben a felállásban dolgoztunk 2000-ig, akkor egy újabb átszervezés keretében számos főegység megszűnt, ezek beolvadtak az akkor alakult Logisztikai Főosztályba. Az osztályvezetői posztok ismét pályáztatásra kerültek, és én mind a három osztályvezetői helyre benyújtottam a pályázatomat azért, hogy a volt kollégáim utólag se mondhassák, hogy én valamelyik osztályomat jobban szerettem. Természetesen tudtam, hogy legfeljebb csak egy osztály vezetését nyerhetem el, és így lettem - örömömre - a Raktározási Osztály vezetője. Folytatás a 8. oldalon. Csordás Gábor Több mint húsz éve, 1982-ben végzett a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán, szilikát-gépész üzemmérnökként, majd egy rövid ideig a Dunai Vasműben dolgozott.- A Vasműből merre vezetett az utad?- Fél évet töltöttem a Vasműben, majd a katonaság után a Paksi Állami Gazdasághoz kerültem, ahol Tmk. csoportvezetőként dolgoztam közel öt éven át. Az atomerőműbe 1989. január 2- án kerültem, akkor a beruházási raktárnál helyezkedtem el. A beosztásom akkor is raktárvezető volt, és ma is az, bár az évek során a feladatok sokat változtak, egyre bővültek. 1993-ban a gépészeti tartalék alkatrész raktár vezetésével bíztak meg, majd a későbbiek során a villamosirányítás technikai tartalék alkatrészek és a kohászati anyagok is a 04- es számú raktárhoz kerültek. Az évek során igyekeztem folyamatosan képezni magamat, különböző tanfolyamokat végeztem, 2000-ben pedig logisztikai szakmérnök diplomát szereztem.- Hányán vagytok a raktárban?- Tizenkét raktáros és kilenc anyagmozgató munkáját irányítom. Az erőműbe beépítésre kerülő valamennyi tartalék alkatrész és kohászati anyag a mi raktárunkban fordul meg, az átvevő raktárosoktól átvéve mi tároljuk, illetve adjuk ki a felhasználóknak. Több mint 30.000 féle cikk kezelését végezzük.- Ezt a mennyiséget már valóban csak számítógéppel lehet nyilvántartani. Te is az ERIKA rendszerrel kezdtél?- A raktárosokkal együtt, közel tíz éven keresztül használtam az ERIKA rendszert, melyet az évek során saját szánk íze szerint alakítgattunk, és úgy érzem, kisebb átalakítással még ma is megfelelően tudná szolgálni a raktár munkáját. Mivel azonban az erőműben egy integrált számitógépes rendszer bevezetése volt a cél, ezért az ERIKA rendszert 2001-ben az SAP váltotta fel. A magam és kollégáim nevében is mondhatom, hogy ma már nem sajnáljuk a váltást, a raktár által használt SAP MM és WM modulok megfelelően működnek, nagymértékben segitik a munkánkat. Bár többen mondják, hogy az SAP lassítja az anyagkiadást, én cáfolom ezt, mert ha az anyagkiadás megfelelően elő van készitve, vagyis foglalási számmal érkezik hozzánk egy felhasználó, akkor az anyagkiadás nemhogy lassabb, hanem gyorsabb, mint korábban volt. Bármelyik cikkről bármikor rendelkezésünkre áll a vele kapcsolatos valamennyi adat, pontosan ismetjük a forgalmi adatait, a jelenlegi készletet, értéket, azt, hogy melyik épület melyik polcán található, és így tovább.- A feladathoz mérten van elég embered?- Azt gondolom, hogy a jelenlegi feladathoz képest a létszámunk éppen megfelelő. Problémát legfeljebb egy-egy hosszabb betegség esetén a helyettesítés okoz, de némi szervezéssel megoldható az is. A későbbiek során a nyugdíjba vonulók pótlását kell majd megoldani.- Amennyiben egy alkatrész hiányzik, akkor rátok morognak?- A felhasználók többnyire a raktárban tapasztalják meg, hogy valamiből éppen nincs készlet, ilyenkor előfordul, hogy első felindultságukban mi kapjuk a szitkokat, rajtunk csattan az ostor. Ilyenkor nem tehetünk mást, mint elmondjuk nekik az anyagok raktárba érkezésének folyamatát, amit persze ők is nagyon jól tudnak. Néhány ilyen eset ellenére úgy gondolom, hogy a felhasználókkal jó a kapcsolatunk.- A vagyonvédelem terén merülnek fel gondok?- Nagyon ritkán, pedig minden raktárosnál több százmillió forintot érő árucikk van, amiért anyagilag is felelősek. Egy-egy raktárosnak háromévente leltározzák a készletét. Számottevő leltáreltérésre nem is emlékszem.- Hogyan telnek a munkaidő utáni napjaid?- Nős vagyok, feleségem szintén az erőműben dolgozik jogtanácsosként. Két nagy lányunk van, Tímea elsőéves joghallgató, Zsaklin általános iskolás, 7. osztályba jár. Mivel családi házban lakunk, minden kis időm arra megy el, hogy a ház körüli munkákat elvégezzem. Szívesen barkácsolok, nem nagyon van szükségem lakatosra, villanyszerelőre vagy egyéb szakemberre, magam elvégzem az ilyen jellegű munkákat. Ezek után egyéb hobbira nem nagyon marad időm, ha mégis, akkor leginkább a TV-ben a sporteseményeket kísérem figyelemmel. Lukács András Tamás A kereskedelmi anyagraktár vezetője, 1980-ban lett csoportvezető, 1984-ben fejezte be a felsőfokú raktárgazdálkodási szaktanfolyamot, és 1985-től raktárvezetőként dolgozik. Büszke rá, hogy 1989-ben kiváló dolgozó lett, majd 1993-ban megkapta a Céggyűrű kitüntetést.- Tomi! Mikor és honnan kerültél Paksra?- Zoli bátyám invitálására, 1979. január 20-án kerültem a vállalathoz. Pápáról jöttünk, ahol az Elekthermax, a Talajerő és a Volán vállalatoknál dolgoztam, mindig „anyagos” vonalon.- Lakást kaptatok?- Nem ez csábított elsősorban, hisz Pápán szövetkezeti lakásunk volt. hanem kihívásnak vettem, hogy az első - s egyelőre utolsó - magyar atomerőműben dolgozhatom. Jelenleg a Kodály utcában lakunk, most költöztünk egy földszintes lakásba, készülve a majdani nyugdíjas évekre.- Paksra érkezésedkor milyenek voltak a raktári viszonyok?- A raktárépületek már álltak, az északi szárnyban az ERBE, a déliben a GYGV, az Április 4, a Vegyépszer és természetesen a PAV raktárai voltak. A teljes raktárnak akkor nyolc dolgozója volt, s belépésem után indult meg egy kisebb létszámbővítés.- Abban az időben nagy volt az anyagmozgás?- A mozgás jóval nagyobb volt a mostaninál, akkor egy-egy raktárosra 1600-2000 tételmozgás is volt havonta, a mostani - egy-két hely kivételével 1000 alatt van. A segédmunkaerő 2 fő volt, a raktárosok keményebben részt vállaltak a fizikai munkából. A rengeteg beérkezés mellett - nyilvánvaló az építkezés miatt - a felhasználás is óriási méretű volt.- Milyen munkarendben dolgoztatok akkor?- Hasonlóan a maihoz, állandó délelőttös műszakban, de akkor még nem volt szervezett ügyelet. Munkaidőn kivül akit elértek, az jött be. A műszak azóta is változatlan, a szükséges délutáni beérkezési és kiadási feladatokat készenléti rendszerben látjuk el.-Mindig ezen a területen dolgoztál?- Igen, az Elekthermaxban anyaggazdálkodóként dolgoztam, a Talajerőnél az anyagosztályt vezettem, és Pakson is anyagos vonalon maradtam. Valószínűleg ez egy atyai „örökség”, mert édesapám is anyaggazdálkodó volt. Szép, emberközeli szakma ez, kihangsúlyozva a szakmát. Az indulásnál jóformán nem is volt olyan dolgozó, akit ne ismertem volna személyesen, akkor még a vezető beosztásúak is naponta jártak a raktárba vételezni.- Mi változott azóta a raktározás terén?- A legnagyobb változás a hatalmas területi elhelyezkedés, ami a szétszórtság miatt elég nagy hátrány is egyben. A hozzám tartozó raktárak is az erőmű egész területét behálózzák. a Duna-parttól a nyugati kerítés vonaláig. A létszám a megfelelő szintre emelkedett, az informatikai rendszer - még ha változik is - nagyon jól szolgálja a munkánkat. A kezdeti időszakhoz képest a gépesítés viszont nem sokat változott. Hosszú idő óta az idén kaptunk végre két új forgóvillás targoncát. A beruházások területén nehezen ismerik el, hogy az általunk nyújtott szolgáltatások színvonala, gyorsasága nagymértékben befolyásolja a felhasználók „hangulatát” is.- Hány ember tartozik hozzád?- Jelenleg tizennégy PA Rt.-os, valamint négy ATOMIX-es dolgozóm van. Hozzám tartozik az irodaszer és nyomtatvány részleg, a vegyszer- és üzemanyagraktár, a szakipari- és gázpalack tároló, a villamos- és segédanyag raktár, valamint a munkaruha, szerszám és háztartási jellegű, úgynevezett szolgáltatási anyagok raktára. A nagyon jól összeszokott, kellemes kis csapatomban zömmel régi törzstagok vannak. A mai napig minden évben egy „családi brigád” hétvégére öszszejövünk Domboriban.- Hogyan vált be az SAP rendszer?- Én azt tartom, hogy aki az Erika rendszert tisztességesen kezelte, és igyekezett mindent elsajátítani, annak az SAP-val sem lehet semmi gondja. A rendszer elfogadtatása nagyobb gond (volt?), az emberek - és itt nem a raktárosokról van szó - nem szívesen használják. Sajnos az Erikában sem voltak rákényszerítve, hogy megtanulják azt a pár vételezéshez szükséges funkciót, amely nyilvánvalóan a saját munkájukat is könnyebbé tenné. Szívem szerint néhány bővítést még rátennék a rendszerre (mert képes rá), például berendezés alkatrészek rajzait, az anyagok fotóját, műbizonylatok nyomtatási lehetőségét stb. így a felhasználó egy kattintással láthatná, hogy az adott termékre van-e szüksége, a megfelelő bizonylatoltsággal.- Elég a munkából, van-e hobbid?- Az utóbbi időben az első számú hobbimmá a számítógép vált, a második a pecázás, bár mostanában erre ritkábban kerül sor.- Úgy tudom, sportoltál is!- Igen, Pápán NB-II-ben kézilabdáztam és fociztam, valamint OB-III- ban teniszeztem. Később labdarúgó játékvezető lettem (3 év alatt jutottam el az NB-s kerettagságig), s büszke vagyok, hogy Jegyezhettem” még Palotai Károlynak. Egy akkor kialakult betegség viszont megálljt parancsolt. Pakson alapító tagja voltam a teniszszakosztálynak. Az erőmű első házi-bajnoka lettem, s tettem egy keveset, hogy megszerettessem a teniszt Pakson.- A család? Úgy tudom a gyerekek már nagyok.- Nejem a paksi strand gondnoka, Kata lányunk fogtechnikus, aki egy hónapja ajándékozott meg bennünket az első unokánkkal. Zsolt fiúnk pedig most lett az erőmű éttermének a konyhafőnöke.- Akkor még kevesebb időd lesz a pecázásra, vagy majd viszed magaddal az unokát is. Jó egészséget kívánok!
