Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2003-07-01 / 7. szám

2003. július ATOMERŐMŰ 5. oldal Szentgyörgyi gyermeknap Május utolsó vasárnapján Duna­­szentgyörgyön nagyszabású prog­ramsorozat várta a gyerekeket a sportpályánál és az Eötvös réten. Az évről évre megrendezett ese­mény a helyi civil szervezetek ösz­­szefogásával valósul meg. A főszer­vező „Dunaszentgyörgyért” Egye­sület vezetőjével, Gyöngyösi Olgá­val beszélgettem az eseményről.- Olgi, hány éve rendeztétek az el­ső gyermeknapot?- 1999-ben. Azt még egyesületünk elődje, a MAS Ifjúsági Kör szervezte. Emlékszem, kicsi fabatkákat készítet­tek a helyi asztalosok, és a gyerekek ügyességükért egy-egy fabatkát kap­tak. Ezeken a fabatkákon rajzok voltak, ami jelezte, milyen ajándékot kap az ügyes gyermek. Aztán a fabatka ellené­ben megkaphatták az üdítőt, a csokit, az apró játékot, no és persze hazavihet­­ték azt az alkotást, amit készítettek.- Milyen szervezetek segítik az ese­mény megvalósulását?- Ennek a gyereknapnak az a leglé­nyegesebb pontja, hogy a Dunaszent­­györgyön működő összes civil szer­vezet, az önkormányzat és intézmé­nyei, magánszemélyek, vállalkozók részt vesznek a megrendezésében. A gyermeknap egyes programrészeinek megvalósítását egy-egy civil szerve­zet vállalja fel. Minden civil szerve­zet adja a maga munkáját, a főszerve­ző egyesületnek a programok koordi­nálása a feladata, no meg persze az anyagi háttér biztosítása.- Milyen forrásból valósul meg egy ilyen nagyszabású rendezvény?- Pályázni szoktunk a Dunaszent­­györgyi Kulturális és Sport Alapít­vány pályázatán. Az idei évben tőlük nyertünk 45 ezer forintot. Minden év­ben a Paksi Atomerőmű Részvénytár­sasággal is kötünk reklámszerződést erre a napra és más nyári gyermek­programokra. Az idén 50 ezer forinttal támogatta a Dunaszentgyörgyi Ön­­kormányzat is a rendezvényt. Volt né­hány olyan vállalkozó és magánsze­mély, aki munkájával, illetve anyagi­akkal támogatott bennünket. A kapott pénzbeli támogatások egy része olyan alapanyagokra megy el, amik a kéz­műves foglalkozásokhoz kellenek. A másik része gyümölcsre, édességre, amit jutalomként kapnak az ügyességi sportjátékokban való részvételért.- Idén hogyan zajlott a gyereknap?- A település szintű gyermeknap­nak az idén is, mint mindig, ugyanaz a programja: élményt adni a gyerekek­nek ezen a napon. Olyan élményt, amely során érezhetik, hogy ügyesek, hogy ügyeskedni érdemes, mert annak kézzel fogható hozománya van: egy­­egy banán, alma, édesség, apró aján­déktárgy. Az ügyességi játékok között ott vannak a sportjátékok, pingpong, foci, zsákban futás, hullahoppozás, kosárra dobás, célbadobás és még so­rolhatnám. A kézműves programok pedig azoknak adnak lehetőséget, akik alkotni szeretnek és tudnak. Min­den gyermeknapnak van egy-két visz­­szatérő programja, és mindig tevőd­nek a már meglévőkhöz újak is. Pél­dául vállalkozók segítségével alpesi mászószerelést lehetett kipróbálni, vagy gyermeknapi előzetesként a MAS Ifjúsági Kör kerékpárosai szer­veztek kerékpártúrát, vagy a testépí­tők köre görkorcsolya-versenyt. Ál­landó programjaink között említhető a Dunaszentgyörgyi Modellező Kör be­mutatója az Eötvös réten, és a paksi tűzoltók segítségével megrendezett habfürdő, vagy a Dunaszentgyörgyi Sportegyesület közreműködésével megvalósuló focibajnokság.- Mekkora az érdeklődés egy ilyen rendezvényen, melyek a legkedvel­tebb programok?- Azt lehet látni, hogy egyre nép­szerűbb ez a települési gyereknap, nemcsak a kicsik, az ifjúsági korosz­tály is ott van a programokon. Fociz­nak, pingpongoznak, vagy egyszerű­en csak szurkolnak a társaiknak, né­zelődnek. Jellemző, hogy a kicsiket vonzza inkább a kézművesség. Leg­népszerűbb az idén az üvegfestés volt. De érdekes program számukra a lovas kocsizás is, ugyanis az Eötvös réti modellező bemutatóra lovas ko­csik vitték le a gyerekeket.- Sikeresnek ítéled az idei Gyerek­napot?- Minden olyan eseményt sikeres­nek kell, hogy megítéljen az ember a mai világban, amiben ilyen sok em­ber fog össze egy településen, hogy örömet szerezzen a gyerekeknek. Sok gyereknek olyan kevés öröm jut a hétköznapokban! A szatyorban gyűlő, ügyességgel szerzett banán, alma, csokoládé, amivel hazatérnek a gyerekek, sokak esetében ritkaság­nak számító „zsákmány”, amire büszkék is a hazatérő gyermekek. Azt gondolom, élményszerűsége mellett nagy nevelő hatása is van en­nek a gyereknapnak. Azért is érde­mes hagyománnyá tenni az ilyeneket, mert már az is ritkaság, hogy ilyen hatalmas tömeg összegyűlik egy tele­pülésen, és együtt tud örülni a gyere­kek örömének.- Lesz folytatás?- Úgy gondolom, hogy ezt kár len­ne abbahagyni, mert nagyon számít rá mindenki. Szívesen segítenek a már említetteken kívül civil közösségek, a nagycsaládosok, kertbarátok, nyugdí­jasok, testépítők, kerékpárosok, a Teleház, az általános iskola és óvoda pedagógusai, a mezőgazdasági szö­vetkezet, a református egyház és még sorolhatnám...- Sok fiatal is tevékenykedett a Gyereknapon a szervezők között.- Örülök, hogy sikerült újra renge­teg fiatalt, tízen- és húszon évest, be­vonni magába a szervezésbe. Egy te­lepülésnek arra is gondolni kell, hogy ha azok az emberek, akik eddig a programszervezések élén szoktak állni, úgymond kiöregszenek, akkor lesz-e tovább folytatója a közösségi életnek. Akkor lehet a folytatásban reménykedni, ha az ifjúságot folya­matosan bevonják a felnőttek a szer­vezésbe. Nevelni kell a fiatalságot a közösségi életre, mert ha nem lámák példát maguk előtt, nem érzik, hogy milyen szép dolog együtt örülni va­laminek, akkor fontos dolog marad ki az életükből, olyan dolog, ami a felnőttként élt életüket megszépít­hetné. Magyar Judit Elet április 11-e után, avagy: Hogyan látják Úszódon? Arra voltunk kíváncsiak, vajon az április 11-i események milyen reak­ciókat váltott ki a paksi atom­erőműtől légvonalban mindössze másfél kilométerre lévő Úszódon. Kérdéseinkre Bedi Gyula polgár­­mester válaszolt.- Hogyan élik meg az emberek azt, hogy Úszód légvonalban másfél kilo­méterre fekszik?- Ez az egyik legnehezebb kérdés. Évek óta tartó vita van Dunaszent­­benedek és Úszód között a tekintetben, melyik lakott település található köze­lebb az erőműhöz. Megegyeztünk ab­ban, hogy mindkét község egyforma távolságra található. Hogyan élik ezt meg az emberek? Hadd meséljek el egy történetet. Amikor jó néhány évvel ezelőtt egy felhős éjszakán megszólalt a paksi atomerőmű szirénája, az embe­rek kiszaladtak az utcára, s rémülten látták, hogy a felhő Paks irányából jön. Mindenki megijedt, néhányan elkezd­tek pakolni, mert azt hitték, atomfelhő közeledik. Akkoriban még nem volt közvetlen kapcsolat az atomerőmű és a szomszédos települések között, nem létezett mobiltelefon, Internet vagy egyéb, manapság már megszokottnak mondható kommunikációs eszköz. így sem az akkori polgármesterrel, sem az atomerőművel nem tudtunk kapcsola­tot teremteni. Jó fél órával később de­rült csak ki, hogy nem történt baj. Bár­milyen furcsa is, de egy haszna azért volt az esetnek: hajói tudom, az illeté­kesek ezután láttak neki a szirénarend­szer kiépítésének, majd korsz­erűsítésének. Ez a történet is jól pél­dázza, mennyire egymásra vagyunk utalva. Külön öröm számomra, hogy az újfajta rendszer már élőszó közvetí­tésére is alkalmas, így az embernek nem kell azt találgatnia, vajon mit is je­lent a rövid és a hosszú szirénahangok váltakozása. Néhány évvel később újabb téves jelzés ugrasztottá ki a tér­ség lakóit az ágyból, ami további bi­zonytalanságot szült a lakosság köré­ben. Ennek szétoszlatását kapta egyik feladatául a TEIT például azáltal, hogy saját mérési adatokat tesz közzé.- Milyen változásokat hozott Úszód életében a paksi atomerőműben tör­tént súlyos üzemzavar?- Kétségtelen, hogy az áprilisi ese­mények további kétségeket ébresztet­tek a helyi és a környékbeli lakosság körében. Azt tapasztalom, hogy a pak­si atomerőmű elveszítette azt a koráb­ban megszerzett bizalmat, vagy leg­alábbis annak nagy részét, amit hosz­­szas, kitartó és fáradságos munka ré­vén szerzett meg. Szerintem ez nem­csak a paksi körzetben lakókra igaz, hanem az ország más tájegységeire is, hiszen a hírek például arról szóltak, hogy április 11-én déli szél fújt, tehát Pest felé sodorta a radioaktivitást. So­kak számára nyilvánvalóvá vált, hogy a paksi atomerőmű nem csupán a Paks és 30 kilométerében élők ügye, hanem az egész országé, sőt Közép-Kelet Eu­rópáé. A bizalomvesztésen túl megnőtt azok aránya is, akiken eluralkodott a félelem. Mindezzel együtt mindenki tudatában van annak, hogy egy olyan stratégiai létesítményről van szó, amelynek bezárását senki sem köve­telheti felelősséggel. Sokkal megala­pozottabb az a vélemény, miszerint a paksi atomerőműnek - ha már itt van - biztonságosnak kell lennie, s mind­annyiunk érdekeit kell szolgálja. Az áprilisi súlyos üzemzavar kapcsán még mindig sok a megválaszolatlan kérdés, ugyanakkor azt tapasztalom, hogy a lakosság már „megedződött”. A többség átlátta, hogy a média által geijesztett kérdésről van szó, amelyre túlzott vehemenciával csaptak le a szenzációéhes orgánumok. Úgy lát­szik, noha többszörösen túlbiztosított létesítményről van szó, emberi mulasz­tás következtében mégis elő tud állni olyan helyzet, amely képes megkeserí­teni életünket. A szakembereknek és az illetékeseknek ezentúl sokkal nagyobb figyelemmel és körültekintéssel kell majd eljárni. Váry Tamás Sokszínű világ: Kákonyi Ildikó kiállítása Kalocsán Véget ért a kalocsai művelődési köz­pont 2002/2003-as évadja. A nyári szünet előtt Kákonyi Il­dikó mutatta be alko­tásait a Kisgalériában. Az idei évadot a ka­locsai művelődési köz­pont több izgalmas ki­állítással tette emléke­zetessé. Említést érde­mel az 55 éves felvidé­ki kitelepítést felidéző dokumentum- és nép­rajzi gyűjteményes ki­állítás, a kontinense­ken átívelő, Indonézi­át, Malajziát, Fülöp-szigeteket, majd Nepált és Tibetet bemutató multikul­turális tárlat, vagy a National Geographie Channel dokumentációs fotókiállítása, a bajai Mészáros Gá­bor kerámiáit bemutató tárlat, a szekszárdi Kovács Tibor, illetve a dusnoki Frank Nándor és a hajósi Umenhoffer Pál (mindketten naiv festőművészek) kiállítása. Ugyan­csak említést érdemel a kalocsai Szörényi Tamás, vagy a tavalyi Ka­locsai Paprika Napok keretében be­mutatkozó Deák Gábor tárlata. Fe­lejthető élményt nyújtott viszont a XI. Kék Madár Fesztivál nyitónap­ján a budapesti Dovin Galéria rende­zésében bemutatkozó Tolvaly Ernő, Nemere Réka, Ötvös Zoltán és Hor­váth Krisztián tárlata „Tájrajzok” címmel, amely gyakorlatilag vissz­­hangtalan maradt a kalocsai és kör­nyékbeli közönség körében. E csaló­dást enyhítette Kákonyi Ildikó júni­us 19-én megnyílt tárlata. A mindig mosolygó, halk szavú alkotó hobbi­ból fest, saját elmondása szerint nem tartja magát művésznek, érzéseit, kínlódásait pró­bálja vászonra vetni. „Kákonyi Ildikó való­színűleg családi örök­ségként hozta magával kézügyességét, esztéti­kai érzékét, s talán még a tehetségét is” - fogal­mazott a megnyitón Asperján Istvánná, az intézmény igazgatója, aki emlékeztetett arra, hogy Ildikónak koráb­ban már volt egy kiállí­tása a Tiszti Klubban. Azóta folya­matosan keresi saját lehetőségeit, elemzi érzéseit, és kutatja ennek ké­pi megfogalmazásához a legoptimá­lisabb formát. Művei között éppúgy találhatók mandalák, mint a lendüle­tes ecsetvonásokkal ábrázolt, a tel­jességet szimbolizáló, kör formájú alkotások. A megnyitón Dobler Szilárd és Sztankovics Mariann (prímás), Zsi­ga Gyula (kontrás), Sztankovics Ist­ván (nagybőgő) az alkotások hangu­latához és érzelemvilágához igazodó melankolikus zeneszámmal lepte meg a közönséget. -várytamás-Kákonyi Ildikó: Kalocsán született 1953-ban, 1971-ben érettségizett a kalocsai gimnáziumban, majd Bu­dapesten elvégezte a kirakatrendező és dekoratőr iskolát: Hat évig deko­ratőrként dolgozott Székesfehérvá­ron, majd hazatért Kalocsára, hat éve fest. Egyedi hangulatú opera gálaest Nyugat-Magyarországon WAGNER-FESZTIVÁL NYITÁNYA 2003. augusztus 10-én este fél 9-kor a Fertőrákosi Barlangszínházban Fertőrákos különleges adottságú Barlangszínháza adta az ötletét egy éveken átívelő Wagner fesztivál ter­ve megvalósításához, melynek első, beköszöntő előadása — nyitánya - önálló, egyedülálló hangulatot fel­mutató művészeti élményt kínál 2003. augusztusában. Egész Közép- Kelet-Európában is kulturális külön­legességnek számít e kezdeménye­zés, hiszen Wagner-művek fesztivál­szerű színpadra állítása eddig csupán Bayreuth nevéhez fűződik. A Barlangszínház egyedi varázsa kiválóan alkalmas nemzetközi érdek­lődésre is számot tartó előadások lét­rehozására. A belső misztikus aurájú, egyedülállóan lenyűgöző fensége ideális hátteret nyújt a szélsőséges szenvedélyekkel teli Wagner- operák megjelenítéséhez. Nyári opera előadásokra Magyaror­szágon eddig csak Szegeden és Mis­kolcon került sor. A fertőrákosi kezde­ményezéssel az ország nyugati régió­ja is bekerül az operajátszás vérkerin­gésébe és a környék ifjúságának is le­hetőséget nyújt elérhető áron, magas színvonalú operaelőadások megtekin­tésére. Fertőrákos földrajzi fekvése, Ausztria, Szlovénia, Szlovákia közel­sége révén pedig a határokon túli kö­zönség fogadására is számítanak. A távlatos tervek szerint elsőként 2004-ben „A bolygó hollandi” német nyelvű előadásának megvalósítását tervezik. A mű, amely Wagner korai operáinak egyike, közérthető dallam­világával, magával ragadó romantikus történetével könnyedén szeretteti meg a nézőt a művel és vezeti be a Wag­­ner-operák érzelmekkel teli világába. Az idei, 2003-as év nyarára egy nagyszabású gálaestre váiják a közön­séget - mintegy a leendő Wagner­­fesztiválok beharangozójaként, nyitá­nyaként. Ajegyek árusítását már meg is kezdték. Az érdeklődés az osztrák Wagner rajongók között már tapasz­talható, így reálisnak látszik a terv: az EU csatlakozás évében már nagyobb nemzetközi publikum élvezhezi a mű­vészek előadását. A terv egy széle­sebb, a kultúrkörhöz és a táj adottsá­gaihoz illeszkedő művészeti fesztivál, egy több programból, több művészeti ágból összefonódó programkínálat. A 2003 augusztusában színpadra kerülő műsor három Wagner-opera nyitányát és legszebb áriáit, kettőseit tartalmazza. Közreműködői a legje­lentősebb magyar Wagner-énekesek: Molnár András Kossuth-díjas, Sudár Gyöngyvér, Temesi Mária Liszt-díjas és Busa Tamás, az Operaház szólistái. Vezényel Kocsár Balázs Liszt-díjas karmester, közreműködik a Debrece­ni Filharmonikus Zenekar. A tervek szerint jövőre A bolygó hollandi, majd a további években a Tannhauser, valamint a Lohengrin előadásai is színre kerülnének. Az est fővédnöke Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter, valamint Lamperth Mónika belügymi­niszter. Szponzorok is segítik a pro­dukciót: így a Betonút Rt., az EGUT Et„ az Eurocare, a Hídépítő Rt., a MOL, a MUOSZ, az OBSERVER Médiafigyelő, az OTP Bank, a Paksi Atomerőmű Rt., és a Strabag Rt. Szállás a közeli településeken is biztosítható, melyhez segítséget ad a vendégeknek a Fertőrákosi Vendég­várók Egyesülete (06-99-355-238). A jegyeket 3.000 és 5. 000 forint közöt­ti áron Sopronban, a Pro Kultúra Kht jegyirodájában, a budapesti Ticket Expresst Jegyirodában és a helyszí­nen az előadás előtt lehet vásárolni. A sajtó részére információt ad: Sudár Gyöngyvér (06-30-96-40-667)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom