Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2003-05-01 / 5. szám
2003. május ATOMERŐMŰ 11. oldal Mostani tablónkon a Balesetelhárítási Szervezet (BESZ) tevékenységét helyeztük az olvasók elé, mert az elmúlt időszak eseményei rájuk irányították a figyelmet. Bana János alezredes Bana János alezredes, a BESZ vezetője irányítja a szervezet tevékenységét, és felelős a szervezettel szemben támasztott követelmények teljesüléséért.- Mikor és honnan kerültél az atomerőműbe?- A Magyar Honvédség állományából vagyok vezényelve az erőmű állományába, 1992. augusztus 15- től, akkor még mint polgári szervezethez, amely ma már mint Balesetelhárítási Szervezet működik. A vezénylésem azóta is fennáll, a honvédség felé is elszámolással tartozom, viszont a feladataimat az erőmű vezérigazgatója határozza meg.- Mikor változott meg a szervezet neve?- A változás akkor következett be, amikor dr. Rónaky József került a szervezet élére, ez 1993-ban volt, ekkor neveztük el Balesetelhárításnak a szervezetet. Egyébként az 1. blokk indítási feltételei között szerepelt egy balesetelhárítási szervezet létrehozása és egy intézkedési terv létrehozása is. A szervezet életében még egy változás volt, 2000- ben életbe lépett a katasztrófavédelmi törvény, amely egységes irányítás alá vonta a polgári védelmet és a tűzoltóságot. Ekkor a tűzoltóság operatív beavatkozási feladataival kapcsolatos intézkedések is a balesetelhárításhoz kerültek.- Mi indokolta ennek a szervezetnek a létrehozását?- Az indokolta, hogy bármikor bekövetkezhetnek rendkívüli események, balesetek és katasztrófák. Ezek nemcsak nukleáris események lehetnek, hanem más események, amelyek érinthetik az erőművet. Ezek felszámolására lett létrehozva a szervezet, tehát jogszabályokban rögzített előírás, hogy üzemi önvédelmi szervezeteket kell létrehozni, amelyek nemcsak az erőműben, hanem az erőművön kívül is bevethetők. Természetesen úgy, hogy az itteni elhárítási feladatokat ez ne veszélyeztesse.- Az itteni tevékenység mit takar?- Ebben az évben, április 30-tól lépett életbe az új átfogó veszélyhelyzetkezelési intézkedési terv, ami annyiból új, hogy kompletten kezeli a különböző veszélyhelyzeteket, amelyek lehetnek nukleáris és hagyományos •veszélyhelyzetek, tűzoltás és a minősített időszakkal (háborús időszak) kapcsolatos tevékenységek.- Erre is volt példa az utóbbi hónapokban.- Sajnos igen, az utóbbi időben elég sok „helyzet’’ volt ahhoz képest, ami az elmúlt tíz évben volt. Az utóbbi év a hóhelyzet szempontjából elég komoly feladatot adott, amikor az erőmű területén ragadt dolgozók ellátását és elszállítását kellett megoldani, illetve a műszakváltásoknál besegítettünk a szállítások szervezésébe. Az iraki háborús helyzet csak annyiban érintette a szervezetet, hogy sűrűbb lett az információcsere a külső kapcsolatainkkal. A feladatok zöme a rendészekre hárult.-A 2. blokki esemény adott munkát?- Ez volt az első olyan eset, amikor a Balesetelhárítási Szervezet (BESZ), ha részlegesen is, de valós, úgymond baleseti helyzetben működött. Folyamatos készenléttel, illetve a BESZ részleges riasztásával vettünk részt a feladatban. A vezetési pont üzembe lett helyezve és a kapcsolattartás, illetve irányítás innen történt.- Miért van szükség a vezetési pontra (óvóhelyre)?- Veszélyhelyzetben itt tudjuk összegyűjteni azokat az embereket, akik irányítják az elhárítási tevékenységet. Ide fut be az összes olyan informatikai és hírközlő vonal, amely az irányításhoz, a tájékoztatáshoz és a kapcsolattartáshoz szükséges. Közvetlen vonalunk van a Kossuth és a Fortuna Rádiókhoz, az összes hatósághoz, akik érintettek lehetnek a megoldásban. Végül ez a vezetési pont egyben óvóhely is, védett helyszínt biztosít az elhárításban részt vevő dolgozóknak.- A sikeres elhárítás egyik feltétele a gyakorlás.- így igaz, a terv előírja, hogy évente hány gyakorlatot kell végrehajtani. Részgyakorlatokból minimum négy, egy törzsvezetési és egy teljeskörű gyakorlat van előírva évente. A törzsvezetési és a teljeskörű gyakorlatokat érzékelik a dolgozók is, hiszen be vannak vonva a tevékenységbe. — Az idén még lesz gyakorlat?- Az eddigi események miatt van egy kis csúszás, de májusban lesz egy törzsvezetési gyakorlat, és októberben egy teljeskörű balesetelhárítási gyakorlat, amelynek a tematikáját az OAH határozza meg. — Elég a munkából, mit csinálsz szabadidődben ? — Nincs sok szabadidőm, de ha akad, akkor általában olyan extrém sportokat űzök, amelyek kapcsolódnak a főállású tevékenységemhez. Rendszeresen eljárok a tűzoltókkal hegyet mászni, barlangászni, illetve búvárkodni.- Család? — Két gyerekem van, a fiam középiskolás, a lányom általános iskolába jár, nejem pedig szintén az erőműben dolgozik, a Szolgáltatási Osztályon. Bencze János a volt parancsnok Bencze János kitelepítési felelőst igen sokan még mint laktanyaparancsnokot ismerik. Naponta találkozik azokkal az emberekkel, akik az építő műszaki alakulatnál teljesítettek katonai szolgálatot.- Ma már csak halványuló emlék a laktanya, mikor jött Paksra az alakulat és mikor szűnt meg?- 1975 nyarán egy előkészítő század érkezett a Barátság útra, majd fokozatosan nőtt a létszám, és csúcsidőben tíz századnyi katona segített az építkezésen. Alapvetően két fő területen tevékenykedtünk: egyrészt az építészeti, másrészt a technológiai munkákban vettünk részt. Illetve volt időszak, amikor a PAV különböző igazgatóságainak is biztosítottunk katonákat. Az alakulat egyébként Székesfehérvárról diszlokált Paksra, majd 1990-ben felszámoltuk, vagyis az MN2986 alakulatnak Paks volt az utolsó helyőrsége.- Milyen érzés volt felszámolni az alakulatot?- Azt hiszem mindenki, aki egy szakma, vagy egy tevékenység végpontját kell, hogy befejezze, nagyon vegyes érzelmek sodrába kerül. Egyrészt tudomásul kellett venni, hogy lejárt az idő, a politika úgy döntött, hogy be kell fejeznünk tevékenységünket. Viszont gondoskodni kellett azokról az emberekről, akik életkoruknál fogva, még pályafutásuk aktív szakaszában voltak. Egyéni és személyes egzisztenciális gondokat kellett feloldani, és családok sorsát kellett egyengetni, a lehetőségekhez mérten.- Te az erőműbe kerültél, mint kitelepítési felelős. Mi a konkrét feladat ezen a területen?- Az erőműben, mint veszélyes üzemben, a legfontosabb az emberek védelme. Azt tudjuk, hogy a legbiztonságosabb védekezés, ha legrövidebb időn belül a legtávolabbra kerülünk a veszélyhelyzettől. Ennél jobb ellenszert még nem talált ki a tudomány. Ezért a veszélyhelyzet felszámolásában nem érintett állományt el kell szállítanunk az erőműből.- Mivel és hová?- A szállításhoz rendelkezésre áll egy vonatszerelvény, amely 1000- 1200 főt szállítana el Paks vasútállomásra, onnan a Katasztrófavédelmi Igazgatóság kirendeltsége biztosítja, hogy lakhelyükre kerüljenek az emberek. A kimenekítéshez rendelkezésre állnak még a saját gépjárművek és a helyi buszok.- Mennyire ismerik az emberek a kimenekítési feladatot?- Mivel tizenhárom év gyakorlati tapasztalata van mögöttem, úgy érzem, az emberek kellően elfogadták ezen feladat szükséges voltát. A munkavállalók zöme jól viszonyul a feladathoz, érti a dolgát. A szervezetbe beosztott munkavállalók pedig mind hozzáállásban, mind pedig szakértelemben megfelelnek a törvényekben meghatározott követelményeknek.- Rendszeresen gyakoroljátok a feladat végrehajtását?- Igen, eddig még minden tervezett gyakorlat végrehajtásra került, amelyek „éles” helyzetnek feleltek meg, hiszen csak annyiban különböztek egy valódi kimenekítéstől, hogy csak részleges létszám lett mozgatva. A tapasztalat azt igazolja, hogy a feladat végrehajtásához szükséges normaidőt tartani tudjuk. Természetesen ez annak is köszönhető, hogy biztosítva van idő az oktatásra is.- Mit csinálsz, mikor „kitelepülsz ” az erőműből? Mivel töltőd a szabadidődet?- Nincs szabadidőm, viszont van öt unokám, rájuk minden idő kevés lenne. Ezenkívül az 1993-ban alakult Paksi Labdarúgó Klub elnöke vagyok, itt is bőven van tennivalóm. Romhányi Károly oktatómérnök- Karcsi! Mióta dolgozol a cégnél, és milyen feladataid voltak?- 1992. július 1-től dolgozom a cégnél, akkor még Polgári Védelemnek hívták a szervezetet, ahová kerültem, azután Balesetelhárításnak. A Kossuth Lajos Katonai Főiskolán végeztem, és mellette pedagógia szakon szereztem másoddiplomát, így ehhez kapcsolódtak a PA Rt.-nál betöltött munkaköreim is: korábban kiképzési felelősként, ma oktatómérnökként dolgozom ugyanennél a szervezetnél. Az oktatómunka mellett a balesetelhárítás egyéb tervezési, szervezési, végrehajtói tevékenységében is részt veszek.- A balesetelhárítással összefüggő oktatási tevékenységet hogyan jellemeznéd?- Az oktatás rendszere legfőképpen minőségében változott. Az oktatás felépítése két fő részre bontható. Az egyik az általános balesetelhárítási oktatás, amely a cég minden, a PA Rt. területén munkát végző munkavállalójára nézve kötelező. A másik a Balesetelhárítási Szervezet oktatása, amely a szakoktatásokat jelenti. Ez a két fő irányvonal. Az utóbbi években sikerült elérni azt - mivel szigorodott is a rendszer —, hogy az adott szintű oktatáson a munkavállaló mindenképpen részt vegyen, illetve azt, hogy javuljon az oktatás minősége. Ez alatt az oktatási feltételek javulását, az oktatási segédanyagok használatát értem.- Milyenek a munkavállalók viszszajelzései?- Egyre nagyobb az érdeklődés, az emberek felismerik a fontosságát ennek a területnek, illetve annak, hogy tudniuk kell, mi a teendő bizonyos helyzetekben. Egyre komolyabban veszik a tevékenységet, az aktivitás és részvétel is ezt jelzi. Sokan megállítanak oktatás után, megkérdezik, hogy „hogyan is volt ez pontosan?” Az oktatások kapcsán többszintű ellenőrzésen is jól megfeleltünk.- Milyen időközönként kerül sor ezekre az oktatásokra?- Az oktatások lefedik az egész évet. Most például nemrég fejeztük be az üzemviteli személyzet szintentartó oktatását, ez hét hétig tartott. A Balesetelhárítási Szervezet igen szakirányú oktatást igényel, mellette pedig folyamatosan zajlottak az alapoktatások. 2003. április 30-án hatályba lépett az Átfogó Veszélyhelyzet-kezelési és Intézkedési Terv, ennek a gyorsított oktatása jelenleg folyik. Ebben az évben sor kerül a teljes Balesetelhárítási Szervezet részletesebb oktatására is. — A változásokat követik az oktatások?- Minden oktatás, amennyiben jogszabályi változás történt, ezek ismertetésével kezdődik, illetve az előző év őszi nagy gyakorlatának kapcsán megfogalmazott tapasztalatok, feladatok leírásával. Ezután következik a szakirányú rész, de itt is felfedezhetőek változások, a felszerelések modernizálódásából adódóan. Például a nemrégiben beszerzett mentesítő komplexum elméleti és gyakorlati oktatására is sor kerül. A szintentartó oktatások is felölelik a változásokat, illetve az aktuális tudnivalókat.- Szereted a munkádat?- Szeretem, mert érdekes. Minden munkavállalóval kialakul valamiféle kapcsolat, mind vezetőkkel, mind beosztottakkal. Jó érzés viszszajelzést hallani, illetve a kérdésekből következtemi a fogadtatásra. Az oktatások nélkül a gyakorlatokat sem lehetne végrehajtani, a gyakorlat sikeressége ezen is múlik. A felkészítésnél a munkavállalókat is megnyugtatja, hogy amennyiben szervezetten hajtják végre az adott feladatokat, abban az esetben hatékonyabb az adott helyzet kezelése.- Feleséged, gyermekeid?- Második feleségem, Mariann a Hermann Ottó Általános Iskolában tanít. Karesz fiam harmadéves főiskolás Szegeden, Tamás pedig az idén érettségizik, főiskolára készül.- Mivel töltőd a szabadidődet?- Legkedveltebb időtöltésem a horgászat, amely gyerekkorom óta elkísér. Nagyon szeretem a természetet, igazán a horgászatban sem a fogás a leglényegesebb, hanem hogy nyugodt körülmények között, csendben élvezhetem a természet szépségét. Ez mindig kikapcsol. Éppen ezért nyáron is inkább a kempingezés híve vagyok. Szabadidőmben szeretek még festegetni, barkácsolni, vagyis minden olyan elfoglaltságot, amely kézügyességet igényel. Főzni is gyakran szoktam, hétvégenként én főzök, ínyencségeket, különlegességeket is.- Köszönöm a beszélgetést! Kungl Mátyás polgárvédelmi gépész- Mióta dolgozol az atomerőműben?- 1983. októberében jöttem a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Előtte is itt dolgoztam már a beruházáson, 1977-ben kerültem a Gyár- és Gépszerelő Vállalathoz, ahol az 1. blokk spec, csatornájánál kezdtem dolgozni. Akkor az 1. blokk még -6 méter alatt volt. Ezután egy évet dolgoztam külföldön, majd elmentem katonának. Miután leszereltem, a PAV-hoz kerültem 1983-ban. A Forgógép Osztályon, mint szivattyúszerelő dolgoztam, a biztonsági rendszer szivattyúi is hozzánk tartoztak. Változatos munka volt, szakmailag sok újat tanultam. A Polgári Védelemhez 1989-ben kerültem át, azóta már Balesetelhárítás a szervezet neve. Polgárvédelmi gépész munkakörben dolgozom. Szeretem a munkámat, mert változatos, az óvóhelyek karbantartásával, állapotfenntartásával kapcsolatos munkákat végzem. A kollektívával meg vagyok elégedve, nagyon jó kollégáim vannak.- Mit jelent egy óvóhely berendezéseinek karbantartása?- A Balesetelhárításhoz három óvóhely tartozik. Ezek gépészeti berendezéseinek a karbantartása, működtetése, rendszeres üzemi próbája a feladatom. A munkaidő nagy részét ezek a feladatok teszik ki. Az óvóhelyeken az átemelőszivattyúk karbantartása, valamint a búvárszivattyúk működtetése fontos, időigényes feladat. A gépészeti berendezésekhez tartozó többfunkciós szűrő-, szellőző szelepek ellenőrzésével, próbáival és kétévente hatósági nyomáspróbáinak előkészítésével is foglalkozom. Feladatom még az óvóhelyek áramellátásához telepített aggregátorok karbantartása, azok próbái és biztonságos üzemben tartásuk.
