Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2003-02-01 / 2. szám

8. oldal ATOMERŐMŰ 2003. február ESEMÉNY KIVIZSGÁLÓ CSOPORT Az Esemény Kivizsgáló Csoport a Biztonsági Főosztály szervezetéhez tartozik. SZMSZ-ben megha­tározott feladatai között első helyen szerepel az erőmű üzemeletetése során bekövetkező jelentés­köteles események részvénytársasági szintű kivizsgálása és a szerzett tapasztalatok visszacsatolása. Gergely József csoportvezető- Mit tartalmaz a „jelentésköteles események” kivizsgálása, milyen jellegű feladatokkal foglalkoztok?- Minden olyan esemény kivizsgá­lását végezzük, melynek az erőmű, ill. blokk biztonságát érintő vonzata van. Súlyosabb esetekben ezek a köz­vélemény érdeklődésére is számot tartanak. Az események azonosítása, felismerése az NBSZ-ben meghatáro­zott szigorú és korrekt kritériumrend­szer alapján a műszakos személyzet feladata. Emellett a Biztonsági Főosz­tályon mi is minden nap áttekintjük az elmúlt 24 óra üzemi eseményeit és az üzemviteli személyzettől független értékelést végzünk az események be­azonosítása érdekében. A következő lépés az esemény jelentése az OAH NBI-nek és az INES értékelés végre­hajtása. A nemzetközi nukleáris ese­mény skála alapján értékelve az eseményeket bizonyos kategóriánál sajtóközleményt kell kiadni, illetve a Nemzetközi Atomenergia Ügynöksé­get is tájékoztatni kell. Ezután követ­kezhet az esemény kivizsgálása. Jelentőségüket tekintve, igen szé­les skálán mozognak ezek az esemé­nyek, kezdve a viszonylag apró, mű­szaki jellegű problémáktól az olyan bonyolult esetekig, amikor a kiváltó ok mellett sorozatos meghibásodások és emberi hibák kombinációja az üzemzavari védelmi rendszerek mű­ködésbelépését is okozzák. Egy-egy esemény kivizsgálása során mindig tovább kell gondolni a történéseket, számba kell venni a ténylegesen meg nem történt, de veszélyt hordozó le­hetőségeket is. A legfontosabb fel­adat feltárni az esemény kialakulásá­hoz vezető nem-megfelelőségeket, eltéréseket és az esemény alapvető okát, majd ennek ismeretében meg­határozni azokat a javító intézkedése­ket, amelyek végrehajtásával az ese­mény megismétlődése megakadá­lyozható. A kivizsgálás eredményét a biztonsági igazgató elé jóváhagyásra kerülő és az érintett szakterületekkel egyeztetett esemény kivizsgálási jegyzőkönyvben kell rögzíteni. Az események „élete” a kivizsgá­lás biztonsági igazgató általi lezárá­sa után is folytatódik, ugyanis elő­fordul, hogy a hatóság egy-egy kér­désben további vizsgálatra, értéke­lésre tart igényt. Ezenkívül az elha­tározott feladatok végrehajtásának követését és helyzetükről való ne­gyedéves értékelések elkészítését is végezzük. A kivizsgálások tapaszta­latairól és a tanulságokról az üzem­viteli személyzet részére a szinten­­tartó oktatások keretében rendszere­sen előadásokat tartunk.-Milyen volt eddigi pályafutásod, mióta vezeted a csoportot?- A Budapesti Műszaki Egyetem elvégzése után 1977-ben kerültem a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, ahonnan rögtön az ERBE-hez he­lyeztek át és egy évig a Tiszamenti Erőmű üzembehelyezésén dolgoz­tam. Ezután természetesen újabb ta­nulással töltött évek vártak rám. Atomerőmű szakmérnöki másod­­diplomát szereztem, és ügyeletes mérnöki képzésben vettem részt Novovoronyezsben, valamint szi­mulátor gyakorlaton az NDK-ban, mint az elsőgenerációs ügyeletes mérnöki csapat tagja. 1981 végétől 1989-ig kisebb megszakítással ügyeletes mérnökként dolgoztam. Közben ugyanis 1986-ban és 1987- ben több mint egy évet töltöttem Finnországban, ahol a létesülő szi­mulátor átvételi teszt programjának az elkészítése volt a feladatom, vala­mint üzemzavar felügyelő mérnök­ként ügyeletes mérnöki munkám mellett eseménykivizsgálásokkal foglalkoztam. Tagja voltam, majd vezetője lettem a Biztonsági Bizott­ságnak, amely tevékenységével az erőművön belüli, de a szervezetektől független, biztonsági szempontú fel­ügyelet megvalósulása felé az első lépést jelentette. A bizottság a Biz­tonsági Igazgatóság 1992. évi létre­jöttével megszűnt. 1992-től 1998-ig a biztonságnövelő intézkedések ko­ordinálásával, majd az egyik legfon­tosabb intézkedés, a kiegészítő üzemzavari tápvízrendszer átalakí­tásának előkészítésével foglalkoz­tam. Ez a fajta munka egy kicsit el­távolodás volt az üzemeltetés napi problémáitól, ami mindig is a kihí­vást jelentette számomra. Ezért örömmel éltem a lehetőséggel, ami­kor 1999-ben Tóth János, a Bizton­sági Főosztály vezetője az Esemény Kivizsgáló Csoport (EKCS) vezeté­sére kért fel. Az EKCS nekem az esemény ki­vizsgálásoknak még a Biztonsági Bizottság által megálmodott és java­solt megvalósulását jelenti. Kevesen vagyunk és rengeteg a feladat, de pont ez az, ami ezt a munkát még iz­galmassá is teszi.- A mai napig is tanulsz, képzed magad? — Igen, tanulni mindig kell, és sze­rencsére lehetőség is mindig van ar­ra, hogy az ember azt a sokrétű tu­dást gyarapítsa, amire az esemény kivizsgálások során szükség van. A követelmények változásával az al­kalmazandó módszereket, kivizsgá­lási technikákat időről időre fejlesz­teni kell. Ennek érdekében gyakran részt veszünk - az esetek többségé­ben NAÜ által szervezett - szimpó­ziumokon, munkabizottsági ülése­ken, ahol a cél a több országból ér­kezett szakemberek tapasztalatainak összegzése és a követendő példák bemutatása. Ezenkívül természete­sen az átalakítások, fejlesztések kap­csán az erőművi technológia napra­kész ismerete is folyamatos tanulást igényel. A tanulás tehát szerves ré­sze a mindennapi életünknek. Rácz Istvánná technikus- Kedves Magdi! Bár régen is­merjük egymást, légy szíves, mesélj magadról! Először is: Hogyan, mi­kor kerültél Paksra?- 1980-ban költöztünk Paksra a családommal - férjemmel és két kis­gyermekemmel - Tatabányáról. Ak­kor Paksról nem tudtam szinte sem­mit. Mégis szükségét éreztük a vál­tásnak, mert a fiamnak az asztmája miatt levegőváltozásra volt szüksé­ge, másrészt itt egyértelműen jobbak voltak a lehetőségek.- Hogyan alakult a munkád az atomerőműben? Pontosan mi most a feladatod?- 1980-ban az ERŐTERV-nél kezdtem el dolgozni. A PAV-hoz 1986-ban kerültem, abban az idő­ben, amikor az erőmű átvette a beru­házási tevékenységet. Néhány évig, amíg a később leállított bővítéssel kapcsolatos munkák teljesen le nem álltak, a Beruházási Igazgatóságon dolgoztam. 1991-ben kerültem az akkori Üzemviteli Biztonsági Osztályra, ahol a biztonsági mérnök mellett a biztonságot érintő események ki­vizsgálásának támogatása lett a fel­adatom. A Biztonsági Igazgatóság megalakulása után, 1993-ban én is mentem a Biztonsági Főosztályra. Az Esemény Kivizsgáló Csoport munkatársaként feladatom az ese­mény kivizsgálási jegyzőkönyvek­ben meghatározott feladatok kiadá­sa, végrehajtásuk felügyelete, köve­tése. A beérkező információk alap­ján negyedévente jelentést készítek az UVB ülésére, és kapcsolatot tar­tok a nukleáris hatósággal. Szívesen végzem ezt a munkát, mert érdekesnek, változatosnak talá­lom. A munkatársaim időközben többször is kicserélődtek. Szeren­csésnek érzem magam, mert mindig jó főnökeim, kollégáim voltak.- Említetted, hogy messziről jöt­tél. Mennyire szoktad és szeretted meg Paksot?- Szerencsére hamar beilleszked­tem az erőmű életébe, és a várost is megszerettem. Jó, hogy nyugalom, csend és szerintem általában mele­gebb van itt, mint máshol az or­szágban.-A család?- Családom is nagyrészt az erő­műhöz kötődik. A féljem irányítás­­technikai csoportvezető. A fiam az ESZI-ben végzett, ő is irányítástech­nikus az Atomix-nél. A lányom kül­földön dolgozik. Sajnos ritkán lát­juk, de azért tartjuk a kapcsolatot.- Szabadidődet mivel töltőd?- Most hogy a gyerekek felnőttek, elég sok a szabadidőm. Családi házat építettünk, amire Tatabányán nem lett volna mód. Nagyon szeretem a kertet, az állatokat: kutyát, macskát, madarakat. Szeretek utazni, moziba járni, olvasni és zenét hallgatni.- Köszönöm a beszélgetést! (Hadnagy) Hirtné Orbán Ildikó műszaki ügyintéző- Ildi, hogyan kerültél Paksra?- Szüleimmel Ajkáról jöttem el 1980-ban. Ők akkor úgy gondolták, több lehetőség adódik itt. Én akkor kezdtem el dolgozni az Erőmű Be­ruházási Vállalatnál, a szolgáltatási raktárban mint adminisztrátor.- Mi történt azután?- A szervezeti változásokból adó­dóan, és amiatt, hogy az elkövetke­ző időszakban kétszer is GYES-en voltam, több szervezetben is dol­goztam, egy idő után már az atom­erőmű berkein belül.- Mivel foglalkozol most?- 1999. február 1-től a Biztonsági Főosztály Esemény Kivizsgáló Cso­portjában dolgozom, műszaki ügy­intéző vagyok. Feladatom alapvető­en a csoportot, a kivizsgálásokat érintő adminisztratív támogatás biz­tosítása. Úgy érzem, itt megtaláltam a számításomat, jól érzem magam.- Család, szabadidő?- Férjem szintén az atomerőmű­ben dolgozik, előkészítő technikus az Üzemfenntartási Főosztályon. Fiam, Gábor, 17 éves, az ESZI-ben második évfolyamon tanul. Lá­nyom, Adrienn, 5. osztályos tanuló. Családi házban lakunk, ahol tud­valevő, mindig sok a teendő. Legszí­vesebben mégis inkább kézimunká­zom: kötök és hímzek. Még talán most is látható egy gobelin kiállítá­som az üzemorvosi rendelőben.- Köszönöm a beszélgetést! (Hadnagy) Németh László biztonsági mérnök Budapesten, a Kandó Kálmán Villa­mos Műszaki Főiskolán végzett 1977-ben. 1979-ben újsághirdetés útján jött Paksra. 1990-ben sza­küzemmérnöki oklevelet szerzett.- Laci, hol dolgoztál eddig az atomerőműben ?- A sikeres felvételi beszélgetés után nem sokkal az Üzembehe­­lyezési Főosztályra vettek fel üzem­­behelyezési mérnökként, ahol a rendszerek átvétele volt a felada­tom. A villamos rendszerek üzembe helyezésében, szerelés utáni átvétel­ében, „négyes-bizottsági” bejáráso­kon vettem részt egészen az üzembe helyezési próbákig. Ez az időszak úgy 1984-ig tartott, amíg mind a négy blokkal végeztünk. Ezután a villamos üzemvitelhez kerültem villamos szolgálatvezetői beosztásban, három műszakos mun­kakörbe. Elég nehezen tűrtem a mű­szakozást, mégis 14 évig dolgoztam ezen a területen.- Mi történt azután?- Egy felkínált alkalmat megra­gadtam, hogy kijöjjek a nehezen vi­selt műszakból. Igaz, szerintem ilyen lehetőséget minden műszakos kollégának biztosítani kellene hosz­­szabb idejű munkavégzés után, de sajnos nem mindenkinek adódik ilyen lehetősége.- Mivel foglalkozol most?- 1998-tól a Biztonsági Főosztály Esemény Kivizsgáló Csoportjában vagyok biztonsági mérnök. Bizton­ságot érintő események kivizsgálá­sát végzem. Először főleg a villa­mos szakterületet érintő esemé­nyekkel foglalkoztam, de ma már a legkülönbözőbb eseteket vizsgá­lom. Egyik legérdekesebb közülük a csapatmunka keretében vizsgált 2. blokki tűz volt. Egy évben mintegy 20-25 esemény kivizsgálását vég­zem. Közben kollégáimmal a ki­vizsgálás támogatásához időszakon­ként készenlétet is adok.- Hogyan viszonyultak a volt kol­légák az „átnyergeléshez”? Nem gondolom, hogy különöseb­ben meglepődtek volna. Mindenki maga dönti el, hogy alkalomadtán kijön-e a műszakból. Én nem bán­tam meg ezt a döntést. Szeretek egy-egy eseménybe belemélyedni. Szerencsére a régi munkatársakkal is tartom a kapcsolatot, hiszen sok­szor a szakmai kérdéseket az üzem­­viteles vagy karbantartó „villamo­sokkal” kell megbeszélni.- Mennyire nehéz ez a munka?- Vannak esetek, amikor nehéz az esemény okát felderíteni. Talán mégis nehezebb az, amikor az is­mert ok mellé kell a megismétlődést gátló javító intézkedést meghatároz­ni. Ilyenkor a különböző igazgató­ságok képviselőinek kell együttmű­ködni, ami általában sikerül is. Folytatás a következő oldalon. vi Hamosenergía-terír Import Import Egyéb hazai termelés Other domestic production Atom Kkjcleor

Next

/
Oldalképek
Tartalom