Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2003-10-01 / 10. szám
14. oldal ATOMERŐMŰ 2003. október Villamosenergia-iparági Asztalitenisz Találkozó A XIV. Villamosenergia-iparági Asztalitenisz Találkozóra 2003. szeptember 26-28. között került sor Tiszaújvárosban, az AESTisza Erőmű Kft. rendezésében. A korábbi évekhez hasonlóan most is összegyűlt közel 130 sportkedvelő iparági dolgozó és családtagja, 16 társaság képviseletében. A tiszaújvárosi sportcentrumban nagyon jó körülmények között zajlottak a versenyek. A Paksi Atomerőmű Rt. 12 fővel vett részt a rendezvényen. A hazai - Tiszai Erőmű - mögött a tisztes II. helyezést érte el a csapat az összesített versenyben, megelőzve az MVM igen nagy erőt képviselő csapatát. Örömmel mondhatjuk el, hogy az iparági verseny népszerűsége folyamatosan növekszik, és ebben az évről évre erősödő mezőnyben az atomerőmű versenyzői továbbra is az élmezőnyben szerepelnek. A férfiak az amatőr kategóriában I. helyezést értek el (Novák Lajos, Szabó Szilárd, Mihályfi Zoltán). A hölgyek csapata III. helyezett lett (Főfainé Balics Viktória, Link Marianna, Riszter Margit), két női párosunk (Főfainé Balics Viktória - Link Marianna, Gyarmathy Katalin - Riszter Margit) szintén III. helyezést ért el. Vigaszágon Bakó Györgyi I. helyezett lett. A profi mezőnyben Németh Károly II., a veteránok között III. helyezést szerzett. A csapat további tagjai: Nemeskéri Rita, Rózsa Sándor, Szabó Sándor. Gratulálunk a jó eredményhez, és kívánjuk, hogy hasonló szép sikereket éljenek el a jövőben is! Novák Lajos Kiss Mária kiállítása 2003. szeptember 9-én Pakson, a VMK-ban nyílt meg Kiss Mária amatőr festő kiállítása. A megnyitót Takács Éva tartotta.- Mikor kezdtél el festeni? - kérdezem a kiállítót?-Az első képet 13 éves koromban festettem vászonra temperával, amit tejjel hígítottam. Ez egy Leonardoangyal volt. A szüleimnél be van keretezve. Én Thé-nek hívom. Abban az időben keveset festettem. A szakközépiskolában is inkább rajzoltam. Amikor dolgozni kezdtem, eljártam egy szakkörbe, ahol tehetséget is láttak bennem, de én személyes okok miatt otthagytam az egészet. Aztán hobbiként néha - néha csináltam egy-két képet ajándékba. Amikor féijhez mentem, és később megszülettek a gyerekek, nem volt időm festeni. Később, 1994-ben Takács Évához vittem a lányomat, de én maradtam ott a szakkörben rajzolni. Sok feladat és sokféle technika volt: ceruza, tus, szén, vízfesték, tempera, olaj és agyag. A képeim nagy része ezekkel készült. — Hány kiállításod volt?- Ez a második kiállításom, mely az elmúlt éveket tükrözi. Sokféle technika és sokféle téma, amelyek mindig ötletszerűen jöttek. Takács Éva a megnyitó beszédben jól megfogalmazta ezeket. Kedvenc témám konkrétan nincs, de most, hogy így egy térben látom a rajzaimat, azt mondom, a növények állnak hozzám közelebb. Legutóbbi képeim homokkal készültek. Most úgy érzem, ezzel még fogok dolgozni. Egyrészt, mert sok alap ötletem van, másrészt nem lehet irányítani, és ez érdekessé teheti a technikát, gondolok itt a festékfolyásokra. — Milyen terveid vannak?- Terveim: szeretnék a Secco technikával megismerkedni. Van kb. 40 kg agyagom, ami tönkre megy, ha nem kezdek vele valamit.- Említetted a családodat. — Dunakömlődön élünk már 12 éve. Két gyermekünk van. A féljem a PA Rt.-nél dolgozik. Nekem vegyésztechnikusi oklevelem van, de ez mára semmit sem jelent már, mert ugyancsak elkanyarodtam e témától. Aki ismer, inkább azt tudja rólam, hogy őstermelőként pulykát nevelek. Tehát otthon dolgozom. —A megnyitót Takács Éva tartotta.- Mivel elég ritka esemény az életemben egy önálló kiállítás, szerettem volna, ha olyan ember nyitja meg, aki ismer engem. Ő elvállalta, és beszédében szépen összefoglalta a lényeget rólam és a munkáimról. Köszönöm neki. Idézek a megnyitó beszédből:- „Téma szerint műveit két csoportra tudom osztani: egyik csoportba a természeti, organikus formák tanulmányozásából született alkotásokat sorolnám. A másik csoportba a figurális, emberi alakokat ábrázoló képek tartoznak, melyek nem tanulmány jellegűek, inkább egy-egy érzést, hangulatot, gondolatot jelenítenek meg”.- Köszönöm a bemutatkozást, és sok sikeres kiállítást kívánok! WP Eremeső az iparági vízi találkozón A Budapest Erőmű Rt. szeptember 19-21. között Tatán rendezte a XXV. Villamosenergia-ipari Vízi Találkozót, melyen a Járfás Tamásné, Riszter Margit, Járfás Tímea, Szucsán Sándor, Takács Tibor, Nagy István, Hírt János, Járfás Viktor, Baksa Tamás és Szeri Ferenc összeállítású PA Rt.-os csapat méltó módon képviselte cégünket. Kollégáink az egy arany-, öt ezüst-, három bronzérem mellett több értékes helyezést lapátoltak, így a pontversenyben a kilenc nevezett csapat közül az előkelő harmadik helyet érték el. Köztudott, hogy a vízparti településeken - így természetesen Pakson is - népszerű a kajak-kenu. A lehetőségek biztosítottak, több kollégánk saját hajóval is rendelkezik. Az előző két év sikeres iparági szereplései után „a helyzet tovább fokozódott” a paksi Dunaparton. Több kollégánkat sikerült vízre csábítani, és Járfás Tamásné is vállalta az erőműves csapatunk összefogását. „Az elmúlt évhez képest a három stabil tag köré egy új csapatot sikerült szerveznünk. Volt miért izgulnunk, hisz az előző két évben több dobogós helyet is szereztünk, és most sem szerettünk volna erről lemaradni. Az új csapat ereje csak a versenyen derült ki, és legnagyobb örömünkre, éremesőben volt részünk.” - kezdte Edit az emlékezést. A nevezett kilenc csapat közül az összetett pontversenyben a paksiak az előkelő harmadik helyezést érték el. Lássuk a részletes eredményeket: Aranyérmet szerzett a kajak női egyéni 500 méteres távon Járfás Tímea. Itt jegyeznénk meg, hogy valamennyi versenyszám hossza azonos volt. Ezüstérmet lapátolt a Riszter Margit - Hirt János kenu vegyes páros, a Járfás Tímea - Takács Tibor kajak vegyes páros, a Járfás Tímea - Járfás Tamásné kajak női páros, a Nagy István - Járfás Viktor - Baksa Tamás - Takács Tibor kenu férfi négyes és a Nagy István - Járfás Tamásné - Riszter Margit - Hirt János összeállítású kenu vegyes négyes hajóegységünk. „Mindkét vegyespáros hatalmas csatát vívott az első helyért, befutáskor a versenybíróknak is tanakodniuk kellett, hogy kit hozzanak ki győztesnek. Idén nem nekünk kedvezett a szerencse” — jegyezte meg Edit. Kajak egyéniben Szucsán Sándornak a rajtnál fellépő technikai probléma dacára sikerült a harmadik helyre beérkeznie. További bronzérmeket szerzett kenu férfi párosban Takács Tibor - Hirt János, és a kajak férfi páros küzdelmeit követően Szucsán Sándor - Takács Tibor. Éppen leszorult a dobogóról Járfás Tamásné - Baksa Tamás a kenu vegyes páros és Szucsán Sándor a kajak férfi egyéni nyílt bajnokság döntőjében. Ötödik lett a kajak női egyéni 40+ döntőben Riszter Margit, és hatodik helyezettként pontot szerzett a Riszter Margit - Nagy István összeállítású kajak vegyes párosunk. A csapat legfiatalabb hölgytagja Tímea, még egy különdíjat is elhozhatott, mint a legeredményesebb ifjúsági versenyző. A kajak-kenu sport kedvelői bíznak abban, hogy az elmúlt három év fejlődő eredményei alapján egyre bővülő támogatást kapnak a vezetőségtől, és hasonlóan a többi iparági cég csapatához jövőre esetleg nagyobb létszámú csapattal nevezhetünk mi is. Gratulálva az idei eredményekhez, javasolom, hogy minél többen próbálják ki az evezés jótékony hatását. Sipos László Három hét a Dunán Gócza Levente kenutúrája Az atomerőműben minőségbiztosítási felügyelő mérnökként dolgozó Gócza Levente egyike azoknak, akik nagyon szeretik a természetet. A Bakonyt ugyanúgy kedveli, mint a Balatont vagy a Dunát. Többször volt már vízi túrán, és megtett egy Paks-Mohács közötti kenutúrát is, de idén nyáron hosszabb útra szánta el magát. Három hetet töltött el mai dunai hajós módjára, túrakenuval a Duna középső szakaszán, leevezett Budapesttől Orsováig.-Mi adta az ötletet, hogy útnak indulj?- A Duna TV-ben láttam az Európa kékszalagja, a Duna című filmsorozatot, melyben feltűnt a hajók oldalára festett felirat, az Újpesti Hajósklub neve, és elhangzott az is, hogy sokféle programot szerveznek. Felvettem velük a kapcsolatot, és csatlakoztam ehhez a túrához.- Mikor indultatok, mennyi volt a napi km?- Július 15-én indultunk, harminc fő körüli létszámmal. A három hét alatt 212 km-t tettünk meg, 25-50 km közötti napi menettel. A Kazán-szoros végéig, Orsováig mentünk, ami a Vaskapu erőmű előtt 10 km-re van. Tervezzük, hogy jövőre még egyszer végigjárjuk a Kazán-szorost. Örülök annak, hogy a következő út 100 kmrel Orsóvá fölött kezdődik majd, mert a leglátványosabb szakasz az utolsó három napban volt.- Mi volt számodra vonzó a vízen, a természetben mi fogott meg? — A vízen mérhetetlen nyugalom érzését éli át az ember. Ahogy haladtunk a folyón, a történelmi emlékek is megmutatkoztak. A vízről nézve a Galambóci vár képe pont olyan volt, mint a valamikori történelemkönyvemben. Túravezetőnk előre felkészült a történelmi, építészeti, földrajzi ismeretekből, és alapos tájékoztatást adott mindenről. Többször szálltunk partra városnézés miatt, mint például Nándorfehérvárnál. Nagy érdekességet jelentett számunkra az a barlang, ahova egy darabig hajóval lehetett menni, utána pedig szárazfoldön volt bejárható. Sajnos szomorú élményekkel is találkoztunk. Láttuk a szerb-horvát háború nyomait viselő novisadi híd romjait, és a horvát szakaszon félig vagy teljesen rommá lőtt házakat. — Milyen volt a társaság?- Nagyon jó, remekül éreztem magam köztük, pedig előtte senkit sem ismertem. Az ország különböző részéről jöttek, Paksról magam voltam. A túra szervezésekor tervben volt, hogy filmfelvétel készül az útról, ezért a PA Rt.-től kapott reklámanyagot, az erőműves pólókat szétosztottam, amit mindenki örömmel és gyakran viselt, ami sok képen látszik is.- A nomád életvitel milyen élményekkel járt?- Előfordult, hogy simán megálltunk a parton, és a Dunában fürödtünk. Általában lakott terület közelében táboroztunk le, és volt mód a zuhanyozásra, igaz többször hidegvízzel, mint meleggel. A legrosszabb idő még itthon ért bennünket, amikor Dunaszentbenedeknél táborozott a csapat, és nagy éjszakai vihar támadt. Én szerencsére kimaradtam belőle, mert hazaugrottam Paksra. Nagy örömünkre borulás nélkül jártuk végig a Dunát.- Miként summázod az utat?- Csodálatos élmény volt. Nagyon tudom ajánlani mindenkinek. Aki a nomád körülményeket szereti, annak egyáltalán nem volt nehéz a három hét. Egy ilyen útnál sok függ a szervezéstől és a társaságtól. Túravezetőnk, Varga János nagyon körültekintően járt el mindenben. Hadd említsem meg egy, a Duna felső szakaszán lévő német erőműtől Paksig tartó túra tervét. Ezzel egyben az atomenergia békés célú felhasználásának programját is lehetne támogatni, és a paksi atomerőműnek is bizonyára előnyére válna.- Köszönöm a beszélgetést! Lovásziné Anna A díjkiosztón minden csapattag nyakába került érem
