Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-04-01 / 4. szám

10. oldal ATOMERŐMŰ 2002. április ttémw ~ 20 éves az 1. blokk Ahogy az INFORMATIKA kezdődött Ma szinte mindenki asztalán PC-t láthatunk, mely nem csu­pán státusszimbólum, de nagyon komoly munkaeszköz. Nélküle már nem lehetne ilyen magas szinten végezni munkánkat. Az évezredváltás fenyegetése, hogy esetleg leállnak a számítógépek, a gondos felkészülésnek köszön­hetően szerencsére nem okozott kiesést az erőmű munkájában. Amikor 1980-ban az erőműhöz jöttem dolgozni még nem volt a vállalatnak saját számítógépe. Az anyagforgalom feldolgozása a tröszt számítógépén történt Bu­dapesten. A bizonylatokról a számadatokat lyukkártyába rög­zítették, majd feldolgozták. Gép­terem, klíma, diszpécser, gépidő fogalmai már eltűntek vagy egé­szen mást jelentenek. Megjelentek az alkalmazói programcsomagok pl. a hálóter­vezést megkönnyítő PERT, CPM, MPM technikák. Az erőmű üzembe helyezésnél, majd sokáig a karbantartás ütemezéséhez is az akkor legkorszerűbbet használtuk - a PROJACS-ot. Az első prog­ram volt, amellyel az erőforrás­szükségletet a korlátoknak meg­felelően ütemezni lehetett. Egy-egy nagyobb munka kap­csán - cirkulációs mosatás, II. re­vízió - jókat lehetett dolgozni. Mikor reggelre meghoztuk a há­lóterv szerint elkészült ütemterv egyik változatát, azt délelőtt, dél­után egyeztetés követte. Este 6- kor kiadták a jelszót „lehet újra­­fiittatni” - mármint irány Buda­pest. Akkor mentegetőztünk „de hát főnök, mi nem ma keltünk, hanem tegnap”. „Jó, akkor kap­tok sofőrt” - volt a válasz. 72 óra után az ember állva is tud aludni. Az első blokk indulása idején üzembe helyezték az akkori leg­nagyobb teljesítményű szocialis­ta gyártmányú számítógépet — az R55-öt dupla ferrit-memóriával, 8 vákuumleszívásos mágnessza­lag-egység, 8 bolgár mágnesle­mez-egység, meg minden ami még kell. A számítóközpont sze­mélyzete kiképezve, indulhatott a helyi munka. Az adatok összegyűjtéséhez egy R10-es gép került üzembe. Később terminálokat kaptak az igazgatóságok, és csak a listá­kért kellett a gépterembe menni. Sőt, volt aki mátrixnyomtatót is kapott. A feladatok egyre szapo­rodtak, áthidaló megoldásként egyes igazgatóságokra VT-20 számítógépet telepítettek cserél­hető mágneslemez egységekkel (5 MB). Ekkor robbant be előbb a ZX- 80 magnóval, Spektrum majd a Commodore 64, amikkel már na­gyon könnyen, az előzőekhez ké­pest (üzembiztosán) megoldha­tók voltak a kisebb feladatok. Tö­megesen eltetj edtek, és nagyon sokan általuk ismerkedtek meg a számítógépes gondolkodással. A PC-k megjelenése, majd a hálózatban való üzemeltetés már a magasabb szintű elvárásoknak is megfelelt, s méltán nevezik őket személyi számítógépeknek. A ma használatban lévő PC-k már minden paraméter szerint messze meghaladják géptermi őseiket. Lejegyezte egy volt kibic, ki egy ideig kívülről szemlélte az eseményeket: gyulai. Békés atom... címmel rendeztek kiállítást Moszkvában a szovjet nép­gazdaság eredményeit bemu­tató kiállítás „Atomenergia” pavilonjában. A kiállítás megrendezésére a KGST megalakulásának 30. évfordulója alkalmából ke­rült sor, de egyben jubileu­ma volt a negyedszázada üzembe helyezett első atom­erőműnek is, amely Ob­­nyinszkban kezdett működ­ni. Ennek az erőműnek az üzembe helyezése tudatta a világgal, hogy az atom — melynek fogalmát addig csak Hirosima és Nagaszaki gyászos napjaival tudták kapcsolatba hozni — az em­beriség szolgálatába is állít­ható. A rendezvényen résztvevő országok egy-egy héten ke­resztül viselték a házigazda tisztét. A magyar napokra július 3-tól 9-ig került sor, ahol széles skálán mutatko­zott be a magyar nukleáris technika. Bár a mi köreinkben — itt Pakson — a nukleáris tech­nika szinte egyet jelent az atomerőmű építésével, a moszkvai kiállítás méltóan demonstrálta azt a széles gyakorlati területet, ahol az atomenergiát, ill. a nukleáris technikát alkalmazzák. A PAV-on kívül tehát számos intézmény, vállalat képvisel­tette magát. A kiállítást Osztrovszky György akadémikus, az Or­szágos Atomenergia Bizott­ság elnökhelyettese nyitotta meg, majd a résztvevő vál­lalatok képviselői tájékoztat­ták az érdeklődőket kiállítá­si anyagaikról. A „békés atom” hallatlanul tág fogalom. Magában fog­lalja a természetes és mes­terséges radioaktív anyagok minden békés célú alkalma­zását az energiatermeléstől az ipari, egészségügyi, mező­­gazdasági tudományos fel­­használáson keresztül a kör­nyezetvédelemig és a műem­lékvédelemig. Ezekről a területekről kap­tak tájékoztatást azok a szov­jet és magyar szakemberek, akik részt vettek a szinte futószalagon folyó előadáso-. kon, melyeket a KFKI, EMG, az MTA Izotóp Intézet, a GAMMA művek, az ATOM­­KI, a METRIMPEX és a BME tanreaktorának szak­emberei tartottak. A magyar kiállítók között kirobbanó sikere volt a GAMMA művek műszer­együttesének, amely az em­beri szervezetbe jutatott izo­tópok segítségével színes térképet rajzol a beteg test­részről. Megismerhettünk olyan bernedezést is, ame­lyen színes képernyőn mű­ködésében, dinamikájában tanulmányozhatják az orvo­sok a szervezetnek azt a bel­ső részét, ahová az izotópot bejuttatták. Egy másik magyar érde­kesség az ún. „sugárkapu” volt, amely a rajta áthaladót tetőtől-talpig végigvizsgálja és felvillanó lámpákkal azonnal jelzi, hogy a test melyik részére tapadt egy kis sugárzó anyag. Már a jelenleg megengedett, még nem veszélyes anyagmennyi­ségnek a harmada esetén is jelez ez a mérőkapunak is nevezett berendezés. Természetesen a magyar kiállítók még számos értékes alkotással szerepeltek a ki­állításon, érdekes kutatások­ról adtak számot az előadá­sokon, méltatták a KGST szerepét az integrációban, a nemzetközi együttműködés­ben. A „Magyar Napok” rendez­vénysorozatát az Országos Atomenergia Bizottság meg­bízásából a HUNGEXPO rendezte. A „békés atom” hű képet adott a nukleáris technika felhasználásának számos területéről, méltóan reprezentálta a KGST-orszá­­gok és Magyarország tevé­kenységét a forradalmian új technika békés célú alkal­mazásában. MAJOR FERENC Beindult a hegesztőtanfolyam A 22. sz. Állami Építőipari Vállalat szervezésében 1979. május 29-én lezajlottak a he­gesztő tanfolyam első órái Pakson. Az atomerőmű épí­tése során az egyik legfon­tosabb munkafolyamatot a hegesztés képviseli. Problé­mát jelent az, hogy a terüle­ten nincs megfelelő létszám­ban szakképzett hegesztő. Ezen a helyzeten próbál se­gíteni a most folyó tanfo­lyam, mely jellegét tekintve ív- és lánghegesztő betanító tanfolyam. Kezdeményezésében és szervezésében Baranya Sán­dor, az ÉVM minszteri biz­tosa és a 22. Állami Építő­ipari Vállalat gazdasági ve­zetése mellett részt vettek dolgozóink is, élükön a 32. sz. építésvezetőség Pordán József által vezetett hegesz­tő-lakatos brigádjával. A szervezés sajnos hónapokon át húzódott, melynek gyorsí­tására az elkövetkezendő tanfolyamnál nagyobb fi­gyelmet kell fordítani. Az előzetesen jelentkezett 59 fő­vel szemben a tanfolyam je­lenleg 71 fő részvételével 2 csoportban folyik. Sikerül az órarendet úgy összeállíta­ni, hogy a 10+4-es munka­rend következtében kialakult 4 munkacsoport bármelyiké­ben lévő dolgozónk résztve­­hessen a tanfolyamon. A tanfolyam résztvevői között ott találhatók a 22. sz. ÁÉV dolgozói mellett a hon­védség és a KlSZ-építőbri­­gád tagjai is. A tanfolya­mon való részvétel egy dol­gozóra vetítve havi 4 mun­kanap-kieséssel jár. A vizs­gákra október második felé­ben kerül sor, melynek si­keres letétele után betaní­tott ív- és lánghegesztő bizo­nyítványt kapnak a résztve­vők. A tanfolyam befejezése után lehetőség lesz a hegesz­tő szakmunkásvizsga letéte­lére, melynek érdekében már felvettük a kapcsolatot Szek­­szárdon az 505. sz. Szakmun­kásképző Intézettel. Dunaúj­városban pedig mód lesz a minősítések megszerzésére. PESZLEGNÉ NÉMETH ZSUZSA V J 25 éves az Atomerőmű újság

Next

/
Oldalképek
Tartalom