Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2002-04-01 / 4. szám
2002. április ATOMERŐMŰ 11. oldal Mayer György „Urántollas”! Negyedik alkalommal került megrendezésre a paksi „Média Nap” március 13-án. A 25. születésnapját ünneplő Atomerőmű Újság Szerkesztősége és a Jámbor Pál Társaság meghívására az Agora étteremben gyűlt össze a paksi médiában dolgozók népes csapata. A rendezvény háziasszonya L. Németh Erzsébet köszöntötte a megjelenteket, a nap díszvendégét és előadóját: dr. Szentgyörgyi Zsuzsát, a Magyar Tudomány vezető szerkesztőjét, Urántollas szakújságírót. A szabad sajtó napjára emlékezve a Vak Bottyán Gimnázium tanulója előadásában Kossuth, Deák idézetek hangzottak el a sajtószabadsággal kapcsolatban, majd a sajtódíjak átadására került sor. Tizenegyedik alkalommal került sor a Paksi Atomerőmű által alapított Urántoll-díj, és harmadik alkalommal a Jámbor Pál Társaság által alapított Balás Sándor-díj átadására. Az idei Urántoll-díjat Mayer György, a Magyar Nemzet gazdasági rovatának újságírója vette át Kováts Balázs főosztályvezetőtől, míg a Balás Sándor-díjat Beregnyei Miklós üzemtörténésznek, az Atomerőmű Újság főszerkesztőjének nyújtotta át L. Németh Erzsébet, a társaság titkára. Kováts Balázs méltatta Mayer György munkásságát, az atomenergia megismertetése terén kifejtett tevékenységét, az atomerőművel kapcsolatos írásainak korrektségét. Mayer György a MBE gépészmérnöki karán szerzett diplomát, a Ganz Villamossági Művek üzemi lapjánál újságíróskodik, majd a Vasas című szakszervezeti lapnál tölt el 13 évet. A Napi Magyarország gazdasági rovatához kerül 1999-ben, ám a lapot összevonják a Magyar Nemzettel, így lesz a Magyar Nemzet gazdasági rovatának a munkatársa. Budapesten, a Gazdasági Minisztériumban tartott sajtótájékoztató után ültünk le egy rövid beszélgetésre.- Gyuri! Mi a szakterületed?- Fő területem az energetika, és az ehhez kapcsolódó vállalatok, amelyek vagy energiát szolgáltatnak, mint az áramszolgáltatók, vagy energiát termelnek, mint az erőművek.- így kerültél kapcsolatba az Atomerőművel?- Igen, még abban az időben, amikor a GANZ lapjánál dolgoztam, már akkor írtam az épülő atomerőműről, tehát elég régi a kapcsolatom az atomerőművel. A kapcsolatunk 3-4 éve vált szorosabbá, amikor napilapos lettem, és az energiával nap mint nap kezdtem foglalkozni. A múlt év végén volt egy nyolc részes sorozatom, amely bemu-Mayer György tatta a Paksi Atomerőművet, az egész nukleáris energiatermelést, annak környezeti hatását, nemzetközi megítélését és várható jövőjét.- Milyen az élet egy napilapnál?- Egy örökös mókuskerék effektusban élünk, örökös rohanás az élet. A mostani sajtótájékoztatóról rohanok a szerkesztőségbe, majd egy újabb sajtótájékoztatóra. Igazából ezek az események határozzák meg az ember életét. Arra sajnos kevés idő jut, hogy az ember belemélyedjen egy-egy témába, és úgymond feltáró riportot készítsen, amire pedig nagy szükség lenne.- A sajtótájékoztató a dolgoknak csak az egyik oldala.- Igen, bár fogalmazhatok úgy is, hogy csak a felszín. Itt van a mai sajtótájékoztató, ezen az önkormányzati energia-hatékonyságot támogató pénzügyi alapról volt szól. Ez egy esemény, a következő napi újságban megjelenik, de utána el fog felejtődni. Arra nincs idő, hogy elmenjek és megkérdezzem az önkormányzatokat: tudnak-e erről a pályázatról, tudnak-e pályázni, megfelelnek-e a pályázat kiírásainak?- Hogyan választod a témát, vagy az „az utcán hever"?- Azok a területek, amelyek hozzám tartoznak, amelyekkel én foglalkozom, ott képben kell lenni, tudni kell minden eseményről. A napi kapcsolat alapján kapom az információkat a cégektől, hiszen a GM és a cégek PR munkatársaival élő, napi kapcsolatom van. Továbbá az MTI minden héten kiadja az előzetes programokat, így az ember szinte mindenről tud, inkább az a gond, hogy nagyon sok esemény egybeesik.- Most jöttél meg külföldről, szakmai program volt?- Egy energia cégnek voltam a konferenciáján, amely közel két napos volt. A Magyarországon jelenlévő multinacionális vállalatoknak a programjaiban rendszeresen vannak ilyen tájékoztatók, amelyeken bemutatják a cég féléves vagy egyéves tevékenységét.- Hogyan látod a magyarországi villamosenergia-ellátás jövőjét?- Én úgy látom, és egyetértek azokkal, akik a több lábon állást jósolják, a meglévő fosszilis energiahordozók mellett a megújuló energiaforrásra és az atomenergiára is támaszkodni kell De, hogy milyen arányban, ezen lehet vitatkozni. Én azt mondom: atomenergia nélkül nem hiszem, hogy biztosítható az energiaigényünk. A hulladéktárolás problémáit is beleszámítva, azt mondom: az atomenergia egy tiszta energiaforrás, amely a kiotói egyezményben rögzítettek betartását is biztosíthatja. Ez az én véleményem, ez egy dolog, de mint újságíró, a lehető legobjektívebben kell a tényeket bemutatnom. Én ezután is igyekszem minden vonulatnak hangot adni. Ha a környezetvédők elmondják a véleményüket, nekem az a feladatom, hogy az ő véleményüket is tolmácsoljam. Újságíróként igazából a dolgom az, hogy tolmácsoljam a különböző véleményeket.- További jó munkát kívánunk és még egyszer gratulálunk a kitüntetésedhez! -Beregnyei-Egy nyugdíjba vonulás rendkívüli története Biztos vagyok abban, hogy Major Ferencet nagyon sokan ismerik. Vannak, akik névből, hírből, de sokkal többen vannak, akik közelebbről, munka révén vagy baráti kapcsolatból adódóan. Ők tudják igazán, hogy Feri milyen barátságos, közvetlen ember. Bárhol is találkozunk vele, ő mindig vidáman üdvözöl, és mindig van pár kedves szava. Legutóbbi találkozásunkkor vidámabb volt, mint amilyennek valaha láttam. Szeme ragyogott, arca sugárzott, áradt belőle a boldogság. Nagy öröme titkát szívesen osztotta meg velem. — Kérlek Feri, mesélj arról, mitől is rendkívüli a nyugdíjba vonulásod? — Számomra egyrészt attól, amilyen módon a menedzserasszisztens lányok elköszöntek tőlem. Az ESZI történetében diákok még soha senkit nem búcsúztattak úgy, mint engem. Másrészt, mert korengedménnyel kerültem nyugdíjba. Ennek kapcsán kell megemlítenem, hogy az ESZI alapítványi iskolává alakulása sok ember sorsát, jövőjét komolyan érintette. Én is nehéz helyzetbe kerültem, mert 36 Molnár Ferenc éves munkaviszonnyal - ebből 32 éves iparági múlttal — a cégtől való kilépés kényszere fenyegetett. Szerencsére a PA Rt. vezetése talált egy humánus megoldást, a korengedményes nyugdíjazást, amit elfogadtam. Évekig a menedzserasszisztens szak vezetője voltam. Ezen a szakon csak lányokat tanítunk, akik bővelkednek a kezdeményezőkészség és a figyelmesség adottságaiban. Nyugdíjba vonulásom, illetve az, hogy megválunk egymástól, őket is érzékenyen érintette. Nem tudtam, hogy mire készülnek, de sejtettem valamit. Egy nyolcadik órán kellett helyettesítenem a középiskolai előadóban, és amikor beléptem a terembe, hihetetlen kép fogadott. Az előadót kiürítették, és ott állt előttem a lányok 80 tagú énekkara. Egy világsláger dallamára adták elő azt a dalt, aminek a szövegét rólam és nekem írták, és amiben még a mi kis megtörtént közös dolgaink is szerepeltek. Mondanom sem kell, hogy teljesen meghatódtam. Mindemellett, ismervén az autómániámat, egy „Old Timer” Mercedes autó makettjével is kedveskedtek. Nagyon boldog voltam, rendkívül jólesett ez a figyelmesség. Mivel előre sejtettem, hogy a lányok készülnek valamire, ezért én is gondoskodtam viszonzásról, 80 db „kindertojással” ajándékoztam meg őket.- Mikor is kezdődött ESZI-s történeted?- Tizenhárom évvel ezelőtt a PAV üzemviteli területéről hívott az ESZI-be Kováts Balázs, az akkori igazgató. Újdonságként hatott mindenkire, amikor beindítottuk a lányos, humán osztályt az atomerőmű műszaki szakközépiskolájában. Először az idegen nyelvű titkárnő szakot hoztuk létre, majd abból alakult ki a menedzserasszisztens szak. Ennek szakmai tárgyait oktattam 12 éven keresztül. Hálás vagyok a sorsnak az ESZI-ben töltött évekért, és hogy mindezt műszaki előéletem ellenére tehettem. Volt szerencsém egy olyan szakmát beindítani, ami az Országos Képzési Jegyzékben szerepel, és mára felsőfokú szakma lett. Büszke vagyok arra, hogy ma a menedzserasszisztens szakma az lett, amit annak idején megálmodtunk, és ebben az iskolában indítottuk el kísérleti jelleggel elsőként az országban.- Hogy emlékszel vissza, milyen gyorsan teltek ezek az évek?- Azt ESZI-s idő rendkívül gyorsan elszaladt, annál is inkább, mert korábban én hétévente váltottam szakmát, mindig teljesen mást, újat végeztem, mint azelőtt. Az ESZI-s évek egy dologban, de izgalmasan és mozgalmasan teltek el.- És váratlanul eljött a nyugdíjazás ideje.- Egy kicsit megmosolyogtatónak érzem, hogy ilyen fiatalon, 54 évesen kerültem nyugdíjba. Különös véletlen az is, hogy nyugdíjazásom időpontja teljesen megegyezik a PAV-hoz való belépésem 25 éves évfordulójával. 1977 június óta dolgozom a paksi atomerőműnél. Munkám sokrétű volt: a turbinagépésztől kezdve, a blokkoperátoron, művezetőn, üzemvezetőn, üzemanyag-felügyelőn át a középiskolai tanárig, szakvezetőig minden lehettem.- Hogyan tovább, milyen terveid vannak?- A nyugdíjas életet egyelőre még nagyon élvezem. A családi ház körüli elfoglaltság mellett lakberendezési és belsőépítészeti tervezőként szeretnék vállalkozni, és az ezzel kapcsolatos terveimet megvalósítani. Mindenképpen valami értelmes elfoglaltsággal szeretném tölteni az időmet.- így legyen! Sok szerencsét és jó egészséget kívánok hozzá! Lovásziné Anna Látogatás a „villamos szentélyében Szakmai kiránduláson vettek részt a Magyar Elektronikai Egyesület szervezésében folyó elektrikusi tanfolyam résztvevői és még néhány ifjú szakmabeli március első hétfőjén. A cél a villamosenergia-ipar szentélye: az Országos Villamos Teherelosztó meglátogatása volt. Mai nevén a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. (MAVIR Rt.) szervezetét a szakmabelieken kivül még kevesen ismerik, hiszen évtizedekig az OVT néven volt közismert. A három-négyévenként meghirdetésre kerülő nyílt tanfolyam résztvevői számára mindig lehetőséget adnak, hogy meglátogassák azt a központot, ahonnan a magyar villamosenergia-ellátást irányítják. A tanfolyam szervezője, Pál József kitűnő szervezésének köszönhetően 38 fő indult útnak. Több mint kétórás buszozás után - elhaladva a Citadella és Halászbástya mellett is - leparkoltunk a Budai vár udvarán. Rövid séta után beléphettünk az Országos Levéltár szomszédságában lévő impozáns épületbe. A fegyveres őr jelenléte azt sugallta, hogy „nem akárhol” vagyunk. Már vártak bennünket, s rövid névsoregyeztetés után felkísértek a második emeleti előadóba. Itt tartott szakmai útbaigazítást részünkre az Országos Diszpécser Szolgálat vezetője, Kapás Mihály. Sok-sok ábrával és grafikonnal illusztrált előadásában beszámolt a rendszerváltás előtti KGST villamosenergiagazdálkodásról, energiaigényekről, a termelés és fogyasztás alakulásáról. Beszámolt az átalakulásról, a Nyugat-Európához való csatlakozásról és a központ technikai megújulásáról. Bemutatta napjaink energiagazdálkodását, az egyes erőművek szerepét (természetesen Paksot is a megfelelő helyre állítva), és az export-import lehetőségeket. Kiemelte a primer és szekunder tartalék szerepét, az ezekkel való biztonsági tartalékképzést. Grafikonok sorozatán mutatta be a napi, heti, éves tervezett és tényleges energiatermelést ill. fogyasztást. Láthattuk az óraállítás gazdasági hasznát, ami napi 50-100 MWh nagyságrendű megtakarítást jelent. Az elméleti diskurzust követte a gyakorlati bemutató. Szinte meghatottan léptünk be a paksi 400/120-as alállomás vezénylőjéhez hasonló diszpécser irányító központba. A három szolgálatban lévő mérnök élőben mutatta be munkáját: az országos hálózatban az energia áramlását, a külföldi kapcsolatokat, az export-import forgalmazást, az órára lebontott teljesítmény igényt és annak teljesítését. Fél szemmel mindig a monitorokat figyelve elmondták, hogy munkájuk nagy szakértelmet (ezt tudtuk is) és nagy odafigyelést követel meg. Náluk az éjszaka sem sétagalopp, hiszen amikor mi alszunk - ezáltal értelemszerűen kevesebb energiaigény van az országban -, addig náluk a leterhelések ütemezése, intézése folyik. A napi minimum hajnali kettő és négy óra között van, ilyenkor előfordul az is, hogy még az alaperőműnek számító Paks egyik generátorának teljesítményét 50-100 MW-tal csökkentik rövid időre. Időközben a sok telefon közül megszólal valamelyik, az egyik diszpécsert éppen Ukrajnából hívták, és ő teljes természetességgel oroszul beszélt a hívóval. De szót kell érteni az osztrák, cseh, szlovák, szlovén, horvát, román vagy jugoszláv kollégával is. Néhány munkatársunk több (tíz) évig telefonon keresztül ugyan ismerte a szolgálatban lévő diszpécsereket és nagy élmény volt számukra, hogy most személyesen is találkozhattak. Szakembereink többsége papíron ismerte már az országos villamos energia sémát, de így élőben a nagy falon egyszerre megjelenítve még kevesen látták. Az „élő” azt akarja jelenteni, hogy megszakítók állapotát kis lámpák jelzik. Ezt egy „hazai” információ ismeretében azonnal le is tudtuk ellenőrizni: a „Kalocsai” jelű távvezeték karbantartás alatt állt látogatásunk ideje alatt, és valóban: a megszakítót jelző lámpácska sötét volt és a távvezeték feszültségmentes állapotát jelezte. Az új élmények és ismeretek birtokában megköszöntük vendéglátóink szívélyes közreműködését, s megelégedettséggel foglaltuk el helyünket a buszon. Hazafelé többször lehetett hallani, hogy szóba kerül a séma, az energia, a napi csúcs és a többiek. Boa András
