Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-04-01 / 4. szám

2. oldal ATOMERŐMŰ 2002. április A sztrájk elmarad, megállapodás született Március 12-én a késő esti órákban Ba­ji Csaba a PA Rt. vezérigazgatója és az érdekképviseletek vezetői egyaránt odakanyarították aláírásukat a közös dokumentumra, ez pedig annyit jelen­tett, megszületett a 2002. évi bérmegál­lapodás a Paksi Atomerőműben. Ezzel egy időben helyreállt a munkabéke is Pakson, a Műszakos Dolgozók Érdek­védelmi Szervezete (MÉSZ) „lefújta” a március 17-re meghirdetett sztrájkot. A megállapodás aláírásáig azonban történt egy és más az atomerőműben. A történet még a tavalyi év decemberében kezdődött, amikor a szakszervezetek megküldték a vezérigazgató úrnak a 2002-re vonatkozó bérköveteléseiket, valamint jelezték, az ágazati Kollektív Szerződésben foglaltak szerint 2002. ja­nuár 31-ig meg kívánnak állapodni a bér­­fejlesztés mértékéről. Az első bértárgyalásra azonban csak január közepén kerülhetett sor, majd a menedzsment érdemi javaslatát csupán az ágazati megállapodást követően, feb­ruárban hozta nyilvánosságra. Az abban foglaltakat azonban túlságosan is „vé­konynak” találták a szakszervezetek, ugyanis jelentős mértékben eltért elkép­zeléseiktől. Egymást követték a bértár­gyalások, ám mindez az álláspontok ér­demi közeledése nélkül. Az érdekvédel­mi szervezetek úgy érezték, hogy a mun­káltató mereven „leragadt” az eredeti ja­vaslatánál és ebből nem engedett, miköz­ben a másik féltől elvárta a kompromisz­­szumkészséget. Ugyanakkor a munkálta­tó véleménye szerint teljesíthetetlen kö­vetelésekkel rukkoltak ki a szakszerveze­tek. Az álláspontok tehát nagy ívben el­kerülték egymást, még csak köszönő vi­szonyban sem voltak, a hogyan továbbról pedig már a szakszervezetek véleménye is megoszlott. Ennek megfelelően a há­rom reprezentatív szakszervezet más-más stratégiát követve külön utakra lépett. Elsőként a MÉSZ fedte fel kártyáit. Az üzemvitelen dolgozó műszakosokat kép­viselő érdekvédelmi szervezet a bértárgya­lásokon kialakult lényegesen eltérő állás­pontok, és az ebből fakadó eredményte­lenség miatt 2002. február 22-től konflik­tushelyzetet jelentett be Baji Csaba vezér­­igazgatónak. Ezzel egyidejűleg a Munka Törvénykönyv rendelkezésének értelmé­ben kérte a hétnapos egyeztetési eljárás le­folytatását. Sőt, a MÉSZ kilátásba helyez­te, amennyiben a rendkívüli egyeztetések sem hoznak megállapodást, úgy sztrájkot fog szervezni. Amint a MESZ vezetői el­mondták, a sztrájkot a 2 sz. blokk éves karbantartásra történő leállására tervezték oly módon, hogy a blokkot egy minden szempontból biztonságos, lehűtött állapot­ban tartanák, ám a karbantartási munkák nem kezdődhetnek majd meg. Három nappal később a Munkástanács is csatlakozott a MESZ-hez, ők is bejelen­tették a konfliktushelyzetet a munkáltató­nak. Mindezek dacára a hétnapos egyez­tetés során továbbra sem történt érdemle­ges közeledés a tárgyaló felek között. Vi­szont az események igen csak felgyorsul­tak. Március 6-án a MÉSZ küldött köz­gyűlést tartott, ahol megjelent és felszólalt dr. Mészáros György, az Igazgatóság el­nöke, valamint Baji Csaba vezérigazgató is. Az összejövetelen egyértelműen bebi­zonyosodott, a műszakosok nem fogadják el a munkáltató bérfejlesztésre tett ajánla­tát, lényegében egyhangú szavazással a sztrájk mellett voksoltak. Mivel március 8-án minden eredmény nélkül zárultak az egyeztetések a menedzsment és a szak­­szervezet között, a MÉSZ a munkáltató­nak március 17-re meghatározatlan idejű sztrájkot jelentette be. Erre a lépésre a PA Rt. még aznap sajtóközleményben tudat­ta, sztrájkhelyzet van a Paksi Atomerő­műben. Ettől a pillanattól kezdve az or­szágos médiában is megjelentek a paksi sztrájkkal kapcsolatos hírek. A híradások döntő többsége korrekt tájékoztatást adott a kialakult helyzetről, külön is kihangsú­lyozva: az esetleges sztrájk alatt is szava­tolt az atomerőmű biztonsága. A legnagyobb tagsággal bíró PADOSZ vezetése ugyanakkor úgy látta, reményte­len a további „bajuszakasztás” a munkál­tatóval, számukra a kevés is több mint a semmi, így aztán ennek kifejezésére el­fogadva a menedzsment ajánlatát, márci­us 7-én aláírta - ekkor még egyedüliként - a megállapodást. Természetesen a meghirdetett sztrájk előkészítése alatt is folytak az egyezteté­sek a MÉSZ és a munkáltató között. Egé­szen március 12-ig, amikor is megszüle­tett a megállapodás, ezt követően a MÉSZ mellett a többi szakszervezet is szentesí­tette az egyezséget. így aztán nem került sor a műszakosok munkabeszüntetésére, jöhetett az újabb sajtóközlemény, misze­rint helyreállt a munkabéke Pakson. A PA Rt. történetében nem ez volt az első sztrájk helyzet. Még 1995-ben, ipar­ági szervezésben 2 órás figyelmeztető sztrájkra került sor Pakson, ám eredmé­nyeként a „zászlós hajó” szerepét betöltő atomerőműnél az iparági szintnél 2 szá­zalékkal alacsonyabb béremelés történt. Ugyanakkor kijelenthető, a mostani volt az első igazi bérharc a PA Rt.-nél, amikor egy érdekképviselet keményen fellépett a munkavállalók érdekében, és amely valóban plusz forrásokat is jelentett min­den dolgozó számára. Az, hogy ebben ki­nek, milyen szerepe volt, azt megítélheti minden munkavállaló. Abban viszont va­lószínűleg egyetértés van, hogy egységes szakszervezeti fellépés esetén kedve­zőbb feltételek érhetőek el. Ennek szelle­mében a jövőre nézve csak az atomerő­műben működő szakszervezetek valódi összefogásával biztosítható a munkavál­lalói érdekek képviselete. Talán ez volt az egyik legfontosabb tanulsága ennek a történetnek. Műszakos Dolgozók Érdekvédelmi Szervezete A 2002. évi konfliktus helyzet és bérmegálla­podás tanulságai a munkáltató szempontjából Megállapodás a „huszonnegyedik órában”! Sokan felvetették a kérdést, hogy a már­cius 12-én elért megállapodás érdekében ki tett nagyobb engedményeket, illetve ki nyert vele legtöbbet. Szerintem a meg­állapodást utólag csak úgy szabad érté­kelni, hogy azzal mindenki nyert. Min­den aláíró fél ugyanis a maga szempont­jából a kialakított kompromisszumnak több előnyét látta, mint hátrányát, és ez az érdekegyeztetés lényege. A részvénytársaságnál zajló bértár­gyalások érdemi szakaszának késése nem róható fel a munkáltatónak, hiszen ehhez az ágazati szintű megállapodásra volt szükség, ami csak 2002. február 11- én született meg. Ezt követően a munkál­tató számára kétségkívül kedvezőbb lett volna, ha a bértárgyalások során - ha­sonlóan a korábbi évekhez - közösen fellépő reprezentatív érdekképviseletek­kel folytathatta volna az egyeztetést. Úgy gondolom, hogy az érdekképvisele­tek szempontjából sem szerencsés, ha nem tudnak közös álláspontot kialakítani az egyes munkavállalói rétegek érdekei­nek összehangolásáról. Ez ugyanis meg­osztja, rossz esetben egymás ellen han­golja a munkavállalói csoportokat. Idén a PA Rt.-nél is felsejlett az a belső konf­liktus helyzet, amelyben az érdekeit ha­tékonyabban érvényesíteni tudó, kisebb létszámú csoport maga számára a többi munkavállalóhoz képest előnyösebb fel­tételek elérését tűzi ki célul. Jó lenne, ha a differenciálás felelősségét - ami a po­zitív megkülönböztetéssel elválasztha­tatlanul együtt járó negatív megkülön­böztetést jelenti — az érdekképviseletek közös álláspontban vállalnák fel. így el­kerülnénk olyan helyzet kialakulását, amire a vasúti vagy légi közlekedés terü­letén a közelmúltban már volt példa. A mainál igazságosabb, a végzett munka értékességét, bonyolultságát és fizikai körülményeit jobban figyelembe­vevő besorolási bérarányok közös egyetértéssel történő kialakítására jó esélyt biztosít az idén megkötött megál­lapodás, amely a munkakör elemzés és értékelés eredményeire alapozva a 2002. évi első korrekción túl 2003-ban és eset­leg 2004-ben további lépéseket irányoz elő az érdekképviseletekkel egyeztetve zajló folyamatban. Ezzel egyidejűleg a bérrendszernek az egyéni teljesítmén­nyel arányos javadalmazás lehetőségét is biztosítania kell, hiszen ez a munka­­vállalóknak és a munkáltatónak egy­aránt érdeke. Ennek eszköze a bevezetés alatt álló teljesítmény tervezési és érté­kelési rendszer lehet. Véleményem szerint a megállapodás anélkül is megszülethetett volna, hogy az atomerőmű belső konfliktusa a köz­vélemény elé tárul. Emlékeztetek arra, hogy eredetileg egyetértettünk az infor­mációk bizalmas kezeléséről, de ezt a megállapodást 2002. március 8-án a MÉSZ felmondta. Ettől kezdve kerül­tünk be a TV, rádió és napilapok tudósí­tásaiba. Bár a hírekből érzékelni lehe­tett, hogy a tárgyalófelek tisztelik egy­mást, és a nyilatkozatok higgadt hang­­neműek voltak, a közvélemény érdeklő­désének középpontjába kerültek az atomerőműves sztrájk részletei, az itt dolgozók jövedelmi viszonyai, ami nem tett jót nekünk. Akármennyire is garan­tálja a Kollektív Szerződésben a sztrájk­ról szóló megállapodásunk az erőmű és a környezet biztonságát, a hozzá nem ér­tők számára a sztrájk és az erőmű biz­tonságos működtetése között vélt ellent­mondást nem tudjuk megnyugtatóan fel­oldani. Bennük az atomerőművi sztrájk veszély és fenyegetettség érzetét kelti, ami nem csupán erőművünk mai jó elfo­gadottságát, hanem a teljesítménynöve­lés és az élettartam hosszabbítás társa­dalmi támogatottságát is hátrányosan befolyásolja. Ugyanakkor az idei konf­liktus helyzet kapcsán világossá vált, hogy a KSZ-ben önként vállalt megálla­podás, mely szerint a sztrájk esetén ..meg elégséges szolgáltatás” szintjére vonatkozóan az MVM Rt. és a MAVIR Rt. adatszolgáltatása a mérvadó, jelen­tős mértékben korlátozza a munkáltató­val szemben érvényesíthető gazdasági nyomásgyakorlás mértékét. Ezen szem­pontok miatt tehát az érdekképviseletek­nek jól meg kell fontolniuk, hogy mi­lyen esetben folyamodnak a sztrájk esz­közéhez. dr. Vámos Gábor vezérigazgató-helyettes „Majdnem sztrájk” Bizonyára mindenki előtt ismert az a tény, hogy az idei bérmegállapodás 2002. március 12-én lett aláírva. Ezt a bérmegállapodást több olyan esemény előzte meg, amely mind a tulajdonos, mind a munkáltató, mind az érdekképvi­seletek részéről tanulságos. Egy kis áttekintés, melyek is ezek az események: Még tavaly novemberben 6-án a négy érdekképviselet kezdeményezte az ez évi bértárgyalásokat, melyre a munkáltató az idén január közepén reagált. Közben de­cemberben a MESZ megfogalmazott egy bérigényt az idei évre, melyhez a többi társszervezetek csatlakozását kérte. A Munkástanács csatlakozott az igényhez azzal a feltétellel, hogy ezen igény mint­egy három év alatt valósítható meg, amellyel a MÉSZ is egyetértett. Ez év január 23-án készült egy hét­pontos állásfoglalás az idei évi bérfej­lesztésről, melyet három érdekképvise­let (PADOSZ, Munkástanács, ATISZ) írt alá. A munkáltatóval történő többszöri bértárgyalás „eredménye”, hogy több mint öt forduló után kaptunk a munkálta­tótól bérajánlatot. Ekkor már látszódott, hogy sérül a KSZ, mert január 30-ig bér­megállapodás nem lesz. A munkáltatót a tulajdonos bekorlátozta és ez vezetett odáig, hogy feb ruár 22-én a MÉSZ bejelentette a konfliktushelyzetet, február 25-én a Munkástanács is konfliktushelyzetet je­lentet be. Az egyeztető tárgyalások ered­ményre nem vezettek és a sztrájk idő­pontja március 17-re meghirdetésre ke­rül. Ezen a héten több egyeztetést foly­tattunk a társ érdekképviseletekkel, ered­ménye: a bérajánlatot a MÉSZ, a Mun­kástanács, az ATISZ nem írta alá. Március 12-én a munkáltató kezde­ményezte a bértárgyalások folytatását, melyet szervezetünk és a többi érdek­­képviselet is elfogadott. Erre a bértár­gyalásra a Munkástanács egy olyan írá­sos bérigényt készített, melyet a többi érdekképviselet is elfogadott, tehát volt egységes érdekképviseleti igény. Ez a javaslat, amely mintegy három évre meghatároz bizonyos juttatásokat, és vannak olyan elemei is, amelyek rend­szeressé válnak. A munkáltató ezen ajánlatunkat elfo­gadta, megszületett a bérmegállapodás, és megszűnt a sztrájk-fenyegetettség. Úgy gondoljuk, hogy a tulajdonos, a munkáltató, az érdekképviseletek is le­vonják ennek a „majdnem sztrájknak” tanulságait. Szervezetünk nem sztrájk orientált, de amennyiben szükséges, élni kívánunk a munkavállalók ezen jogával is. Jó lenne elérni azt, hogy lenne egy hosszabb távú bér­megállapodásunk, hogy az Atom­erőmű munkavállalóinak nagyobb része kellő bérrel megelégedetten a bérfeszült­ség okozta, ennek megszüntetése után eddigi kedvetlenségük feloldódna és megelégedetten végeznék munkájukat. Úgy érezzük, hogy a tervezett sztrájk miatt nem kell szégyenkezni az Atom­erőmű munkavállalóinak, hiszen a jobb megélhetés reményében, igazságosabb bérelosztásért sztrájkoltak volna a mun­kavállalók. Bízunk abban, hogy a megállapodás­ban rögzítettek teljesülésekor a munka­­vállalók elégedettek lesznek. Annak érdekében, hogy ez teljesül­jön, minden munkavállalót arra kérünk, maximálisan tegyenek meg mindent an­nak érdekében, hogy a karbantartás zökkenőmentesen, határidőben, kifo­gástalanul legyen elvégezve, ekkor ré­szesülhetnek a megállapodásban rögzí­tett plusz juttatásban, mely az ered­ményhez kötött. Köszönjük mindenkinek az elismerő szavakat, amely megerősített bennünket abban, hogy a helyes úton járunk. Paksi Atomerőmű Munkástanács Markotán Károly elnök Gondolom minden olvasó egyetért ve­lem abban, hogy az ez évi bérmegállapo­dás aláírása az utolsó pillanatban történt a PA Rt-nél. Társasági érdekvédelmi ve­zetőtársaim különböző megközelítésben taglalták a megállapodást és az elmaradt sztrájkot, engedjék meg nekem, hogy az általam vélt okokra világítsak rá. A probléma gyökere az elmúlt év végi bérmegállapodás „lezárása” kapcsán ala­kult ki, mert a munkavállalók felé köz­vetített ,jó évet zárunk, nagykanállal ehetünk Karácsonykor!”, nem egészen úgy sikerült. Sajnos a tények nem azt mutatták, és hiába várták a szakszerve­zeti vezetők a munkavállalókkal együtt az inflációs különbözet miatti több, mint 2%-nak megfelelő bértömeget, majd a társaság képviselője közölte velünk, hogy már év közben, különböző okok miatt (általunk is elfogadható indokok alapján) a bértömeg kifizetésre került. Ezután érkeztünk el egy hosszúra nyú­ló bértárgyalási sorozathoz, és ekkor de­rült ki, a munkáltatónak csak részleges „felhatalmazása” van az érdekképvisele­tekkel való megállapodásra. így tényleg nehéz tárgyalni, ha minden egyes plusz felhatalmazásért a „kvázi tulajdonoshoz” kell fordulnia a menedzsmentnek. Mi­ként lehet eredményes egy tárgyalás, ha ennyire megkötik a tárgyaló fél kezét? A harmadik oknak én a kommuniká­cióik), illetve az információ(k) nem megfelelő szinten való kezelését tartom. Ebben mi, szakszervezetek is, de a mun­káltató is vétett hibákat. Ha a többfordu­lós bértárgyalás ideje alatt bizonyos in­formációkat mi is megosztottunk volna egymás között, és a munkáltató is időben ellát minket a kért információkkal, talán nem kerültünk volna megint a médiu­mok címoldalára, mely nekünk sem, a munkáltatónak sem használt. Kérem, gondolja át minden érdeleit fél, hogy mennyi „sara” van a fent leír­takban, és értékeljük ki már egyszer vég­re az okokat - levonva a megfelelő kon­zekvenciákat - amelyek alapjául szol­gálhatnak egy következő eredményes bértárgyalásnak! Néber Tibor ATISZ-elnök Bérmegállapodás nem mindennapi tanulságokkal Végeredményképpen az idén is van bérmegállapo­dás a PA Rt.-nél. Ezzel nem szakadt meg az a több évti­zedes hagyomány, hogy az atomerőmű vezetése és a szakszervezet, majd a szak­­szervezetek között megál­lapodás jöjjön létre a mun­kavállalók bérfejlesztésére vonatkozóan. Az idei évben azonban minden eddigi­nél nagyobb és különleges konfliktust kellett megélnünk. A sztrájk, illetve sztrájk-fenyegetettség nem volt újdon­ság, hiszen ilyen helyzet több is volt az elmúlt időszakban. Az előbbi minősítést amiatt érdemli ki ez az év, mert a konflik­tus nemcsak a munkáltató és a szakszer­vezetek között alakult ki, hanem sajnála­tos módon a szakszervezetek között is. A részletek taglalása helyett - a sebeket nem célszerű felszaggatni - a fő okokról és a tanulságokról érdemes szót ejteni, és ezt is kizárólag a jövő szempontjából. A fő ok, hogy a szakszervezetek nem együttesen fogalmazták meg követelésü­ket. A rivalizálás szellemében a MÉSZ úgy gondolta, ha mindenki előtt és min­denkinél nagyobbat mond, akkor komoly eredményt tud elérni. A januári hónapban a közös álláspont kialakítása már csak részben sikerült, pontosan azért, mert a már kimondott és leírt követelések nehe­zen módosíthatók, vonhatók vissza. Ettől kezdve az egész egyeztetés automatikusan sodródott a konfliktushelyzet felé, egyre jobban megosztva a munkavállalókat munkarend és állománycsoport szerint. A PADOSZ pontosan felmérte a konfliktushely­zet kockázatait, a sztrájk jogszerűségét, ill. jogsze­rűtlenségét és az ehhez va­ló csatlakozás következmé­nyeit. Az eddig elért ered­mények veszélybe kerülé­se, illetve a követelések és a realitások közötti lényeges szakmai kü­lönbségek, valamint a társadalmi megítélés miatt a tárgyalásos út mellett döntött. A megállapodás lényegesen jobb, mint az előző évi és lényegesen jobb an­nál, mint amit a munkáltató indulásként az asztalra tett. A megállapodás számos olyan több évre előre mutató elemet tar­talmaz, amelyeket értékként kell kezelni. Ezek az elemek a januári egyeztetés so­rán kialakult, a PADOSZ, a Munkásta­nács és az ATISZ által január 23-án alá­írt közös álláspont alapján kerültek a megállapodásba. A PADOSZ mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy a közös kon­cepciót érvényre juttassa. Tanulság a szakszervezetek számára, hogy már a kezdeményezéskor közös nevezőre kell jutni, mert csak így van esély a későbbi közös fellépésre is. Továbbá mindegyik szakszervezetnek olyan szakszervezeti politikát kell foly­tatnia, amely tekintettel van az össz­munkavállalói érdekekre. Remélem, minden szereplő tanult az idei év esemé­nyeiből és még egyszer ugyanabba a „gödörbe” nem lépünk bele. Dr. Kiss Mihály elnök PADOSZ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom