Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-02-01 / 2. szám

2002. február ATOMERŐMŰ 11. oldal hét fokozatú skálán az egyes fokozatú ugyan szerencsére, de mindenestre közzéteendő tájékoztatás szempontjá­ból egyes fokozatú esemény 2000-ben öt volt, 1991 óta a legmagasabb. A fe­jezet utolsó mondata virágnyelven utal a teendőkre - idézem a biztonsági kultúra színvonalának emelésére irá­nyuló üzemeltető és hatósági tevé­kenységek fokozásának szükségessé­gét jelzi. Elvárnánk e jelentésből, hogy elemzés történjen és leírják, hogy mit kívánnak tenni. Természetesen ahogy a felszólalásom elején jeleztem, kriti­kai észrevételekkel együtt összességé­ben a MIÉP a jelentést, beszámolót el­fogadja. Köszönöm a figyelmet. Elnök: - Tisztelt Képviselőtársaim, az írásban előre jelentkezett felszólalá­sok végéhez értünk, most pedig meg­adom a szót Illés Zoltán képviselő úr­nak a Fidesz képviselőcsoportjából. Illés Zoltán: - Tisztelt Elnök Asz­­szony, Tisztelt Képviselőtársak, Tisz­telt Magyar Állampolgárok! Egy hí­res filozófus azt mondta, hogy a jövő már nem ugyanaz mint ami volt. Sokáig ezt a kitételt nem értettem, és az utóbbi időben - gondolkodva ezen - rá kellett jönnöm arra, hogy az, amit jövőnek tekintettek húsz év­vel ezelőtt, természetszerűleg nem úgy következett be. Amit ma mi jövő­nek tekintünk, az nem így lesz 15 év múlva, bármennyire is ez a szándé­kunk, és amit holnap után a jövőről gondolnak, esetleg egészen más, és nem egy ember, nem egymillió, ha­nem rengeteg ember és rengeteg té­nyező alakítja a jövőt. Az, hogy húsz évvel ezelőtt fölépült itt egy atomerő­mű, nem kell hogy vizsgálat tárgyát képezze mostanság, hiszen megtörtén tény, létezik, működik. Az, hogy kö­zel 39 százalék, közel 40 százalék a magyar ossz villamos energia igény­nek egyetlen egy forrásból jön, tény, de ez a dolog nem csak pozitívum­ként interpretálható, hanem pont el­lenkezőleg negatívumként is, hiszen ahogy elhangzott, hogyha megvan az a sokaság, az a kapacitás, akkor nyil­vánvalóan semmi nem hat az energia­­hatékonyság irányába. Az, hogy a vi­lágon 17 százaléka az ossz energia­­igénynek nukleáris technológiával biztosított, az pont azt mutatja, hogy az összes többi százalék nem ezzel a technológiával biztosított, azaz a mai napig lehetetlenség volt, és én azt me­részelem állítani nálam sokkal oko­sabb emberekre hagyatkozva, lehetet­lenség a világ ossz energiaigényét nukleáris technológiával biztosítani, többek között azért, mert hogyha ezt megkísérelnék, hetente kellene ezer megawattos blokkot átadni az elkö­vetkezendő évtizedben. Hölgyeim és Uraim! Nincs épeszű ember ezen a Földön, aki azt szeretné, hogy bárme­lyik atomerőmű biztonsági kérdésé­vel gond és probléma legyen. Nincs épeszű ember. Én meg vagyok győ­ződve róla, hogy a Paksi Atomerőmű a mostani állapotában a legbiztonsá­gosabbak közé tartozik. Naná! Hát mindazok, akik üzemeltetik, abban érdekeltek, hogy a legbiztonságosab­bak közé tartozzon, és ezért mindent elkövetnek, még úgy, hogy beruházá­si pénzeket oda csoportosítják, hiszen ha nem így történne, akkor a bizton­sági problémák pont a nukleáris tech­nológia lejáratására lennének alkal­masak. Hála istennek, hogy a Paksi Atomerőmű a legbiztonságosabbak közé tartozik, ám a biztonság kérdé­sét számos más elem is megadja, nem csak a technológia jelen pillanati álla­pota. Mert például az ellátás biztonsá­ga, ami számos alkalommal fölmerül, és azokkal a tévhitekkel és nézetekkel szemben, amelyek úgy szóltak, hogy ha történik egy esemény, ahogy a Paksi Atomerőműnél ezt becézni szokták, akkor az esemény következ­tében az ország energiaellátása eset­leg megroppan. Azt kell mondanom, ahogy hallottuk számos esemény tör­tént, amikor ki kellett iktatni mondjuk az egyik atomerőmű blokkot, és még­is ha képletesen szabad szólnom, a villamosok jártak, a férfiak borotvál­kozni tudtak a villanyborotvájukkal, az élet ment tovább. Miért? Mert az elmúlt húz évben, nem négy évvel ez­előtt, nem tíz évvel ezelőtt, az elmúlt húsz évben megépítették azokat a gázturbinás tartalék erőműveket, amelyeket egyik pillanatról másikra be lehetett kapcsolni, és a Pakson ki­eső villamos energia kapacitást azon­nal pótolni lehetett. Naná! Mert min­denki arra a biztonságra törekedett, az ellátás biztonságára. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy az Európai Unió felé törekedve a francia atom­erőmű, a német szenes erőmű, a dán erőmű, a német atomerőmű az mind magyar atomerőmű és mind magyar erőművé is válik azáltal, hogy egy olyan erőtérnek válunk politikai és gazdasági értelemben tagjává, ame­lyen belül az ellátás biztonságát nem Magyarországnak kell garantálnia, nem egyetlen egy erőműnek, akár szenes, akár nukleáris erőműről van szó, hanem az egész erőtérben műkö­dő összes villamos energia kapacitást biztosítja. Németország — és talán a németek közismertek a precizitásuk­ról, a gazdaságossági szempontok fi­gyelembe vételéről - úgy döntött, hogy 2021-ig az összes atomerőmű­vét bezárja. Jelen pillanatban Német­országban az ossz villamos energia igény 30 százalékát adják az atomerő­művek, 10.000 munkahely van ezen a területen, ezzel szemben Németor­szágban jelen pillanatban az alterna­tív energiatermelési módozatok az ossz energiaigényből mindösszesen 6,5 százalékot adnak, ezen belül csak a szélenergia 3 százalék, de csak a szélenergia területén a munkahelyek száma jelen pillanatban 40.000. Ez azt jelenti, hogy mindazok a techno­lógiák, amelyek munkaintenzivek, energiahatékonyak, sokkal több mun­kahelyet teremtenek ugyanannyi pénz beruházásával vagy kevesebb pénz beruházásával ugyanannyi munkahe­lyet teremtenek mint a nukleáris tech­nológiában Németországban. Német­ország úgy döntött, hogy 2021-ig be­zárja az összes atomerőművét, és úgy döntött, hogy a 30 százalék ossz villa­mos energia igényt, ami nukleáris technológiával állítanak elő, annak 25 százalékát alternatív módon állítja elő, öt százalékát pedig energiahaté­konysági beruházások révén megspó­rolja. Hölgyeim és Uraim! Mielőtt bárki azt hinné, hogy a Pakson megtermelt villamos energia mennyiség pótolható alternatív mó­don, az téved. Sietve és többszörösen aláhúzva jelzem, hogy a Paksi Atom­erőműben megtermelt villamos ener­gia megtermelési altemativája Ma­gyarországon nem lehet az alternatív technológiák elterjesztése. Azt gon­dolom ugyanakkor, hogy a Paksi Atomerőmű élettartamát tekintve szintén látható, hogy a biztonsági kér­dések 2015-ig, ‘18-ig megoldhatók, méghozzá olyan módon, hogy pótló­lagos beruházásokra van szükség an­nak érdekében, hogy az atomerőmű az élettartama végéig biztonságosan működjön. Viszont az élettartam le­járta után természetszerűleg meg­hosszabbítható a Paksi Atomerőmű élettartama akár 15-20 évvel is, csak ennek ára van, több száz milliárd fo­rint. És ekkor fölmerül a gazdaságos­ság kérdése. Mert a világon minde­nütt, ahol engedélyt adtak atomerőmű élettartamának meg­hosszabbítására, a gaz­dasági kérdések hatá­rozták meg ezt a dön­tést, így például az Egyesült Államokban, ahol számos atomerő­mű megkapta volna az engedélyt az élettartam hosszabbításra, de azért nem vállalták, mert ezt anyagilag nem lehetett fedezni. Akkor érdemes az élettartamról gondol­kodni, annak meghos­szabbításáról, amikor nem magánpénzek van­nak benne, hanem álla­mi pénzek. Ebben a pénzben viszont azt is meg kell fontolni, hogy a 2015-18 között bezá­rásra esetleg kerülő atomerőmű ott megter­melt villamos energiát milyen módon lehet he­lyettesíteni. Sietve jel­zem, úgy vélem nem az alternatív energiaterme­lési módozatok elter­jesztésével Magyaror­szágon. És itt kell né­hány alapvetést tennem. Kérem, értsék az általá­nos beszédet! Környezet- és természet­­védelmet se baloldaliként nem lehet csinálni csakis kizárólag, se jobboldali­ként. Se keresztényként, se muzulmán­ként nem lehet csinálni, se fiatalként, se idősként csakis kizárólag. Magyarul a környezet- és természetvédelem ügye nem baloldali vagy jobboldali kérdés, mert mindnyájunkat érint, nem vallási hovatartozás vagy korosztályi hovatar­tozás kérdése. A másik alapvetésem, ahogy már említettem a példáim révén, a környezetvédelem ügye mindig ös­szekapcsolódik a gazdasággal, gazda­ságossági szempontokkal. Végezetül pedig azt kell jeleznem, hogy a környe­zetvédelem területén nincsenek jó megoldások. Még egyszer, alázattal, nincsenek jó megoldások. Csak rossz és még roszszabb megoldások. Ez azt jelenti az atomtechnoló­gia területén, hogy akár a nagy aktivitású hulla­dékok elhelyezésére uta­lok, akár a kis- és köze­pes aktivitású hulladé­kok elhelyezésére, nyil­vánvalóan a gazdasági szempontokat meg kell fontolni. Magyarország területén a kis- és köze­pes aktivitású hulladé­kok létesítésére Ófalu, illetve Üveghuta térség­re nem alkalmas. Ezt számos tanszék számos kutatása kimondta, és azt is kimondta, hogy to­vábbi kutatásokat kell folytatni. Természetszerűleg jelen pillanatban 2008- ig a Paksi Atomerőmű területén a kis- és köze­pes aktivitású hulladé­kok elhelyezése megol­dott. Na most ha ott megoldott addig, akkor miért nem lehetne to­vábbra is ott tartani, tá­rolni? Azért nem neta­­lántán, mert mindössze 8-10 milliárd forintból a bővítés megvalósítha­tó? Akkor, amikor az üveghutai mély­ségi tároló elhelyezése, létesítése 30- 50 milliárd forint. Természetszerűleg azt mindenki érti, hogy a nagy beru­házásokra törekszenek oly sokan, de az ország érdekéből, szempontjából nézve a gazdaságos megoldásokat kell választani. Ami viszont a nagy aktivitású hulladékok elhelyezését érinti és jelenti, a világon sehol nin­csen végleges megoldás. Magyaror­szágnak érvényes szerződése van Oroszországgal, de magyar kömye­­zetpolitikusként nekem az is fáj, hogy Oroszország területén elhelyezik, de azt kell mondanom, ha választanom kell a kettő között, hogy Magyaror­szág területén helyezzék el vagy kül­földön, akkor már meglévő, Oroszor­szág területén vagy Nyugat-Európá­­ban meglévő nagy aktivitású lerakók jönnek számításba, és nem nagyon sok pénzért Magyarország területén újabb hulladéklerakó létesítése. Hölgyeim és Uraim! A következő kormányoknak - bármilyenek is le­gyenek - arra kell törekedniük, hogy az elkövetkezendő 10-15 évben ki­váltsák a Pakson megtermelt villamos energiát más módozatok révén, gáz­turbinás erőművek révén. Köszönöm, hogy meghallgattak. Elnök: - Köszönöm szépen Képvi­selő Ur a felszólalását. Kétperces idő­keretben megadom a szót Balczó Zol­tán képviselő úrnak a MIÉP képvise­lőcsoportjából. Balczó Zoltán: - Elnök Asszony, köszönöm a szót! Tulajdonképpen nagyrészt egyet tudok érteni mindaz­zal, amit Illés képviselő úr elmondott elég széles kitekintésben alapelveket elmondva. Azt hiszem valamennyien azt szeretnénk, hogyha környezetkí­mélő alternatív energiaforrások válta­nák ki a maiakat, amelyek részben környezetszennyezők, részben mint az atomerőműveknél a hulladékoknak a kezelése, a kiégett kazettákkal kap­csolatos feladatok jelentenek környe­zetet károsító problémát. Tehát teljes egészében ezzel egyetértek. Azért né­hány konkrét megjegyzésével kapcso­latban hadd mondjam el a vélemé­nyem. Azt, hogy egy adott esetben egy atomerőművi blokk kiesése egy gázturbinás erőművel pótolható, azért az energetikai szempont, vagy alap­erőművet helyettesítő gázturbinás erő­mű részben gazdasági szempontból is egész más jelent, tehát ilyen szem­pontból nem alternatívája, részben én környezetvédelmi szempontból azért mérlegelném azt, hogy a szén- és gáz­tüzelés esetén vajon milyen környeze­ti terheléssel jár, csak utalok a kiotói konferenciára, az üvegház hatásra, te­hát amikor világossá vált, hogy jelen­leg - bármi fájó - az alternatív ener­giaforrásokkal ezt még helyettesíteni nem lehet, akkor egy gázturbinás erő­művel való helyettesítés talán éppen környezetvédelmi szempontból lenne mérlegelendő. Egyébként nem arról van szó ter­mészetesen, hogy atomerőművet épí­teni akarunk, hanem azt kell mérle­gelni, hogy egy jelenleg nagy bizton­sággal működő atomerőműnek élet­tartam hosszabbításának gazdasági, környezetvédelmi és biztonsági szempontjai milyenek. Erről kell majd döntést hozni. Ne felejtsünk el egy nemzetgazdasági érdeket is, a ha­zai energia-előállítást ebben a tekin­tetben! Köszönöm szépen. Elnök: - Köszönöm szépen Képvi­selő úr. Kétperces időkeretben meg­adom a szót Illés Zoltán képviselő úr­nak a Fidesz képviselőcsoportjából. Illés Zoltán: - Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony, Tisztelt Höl­gyeim és Uraim! Amikor arról beszélünk, hogy alap­erőművet lehet-e helyettesíteni gáz­turbinás erőművel, ahogy elhangzott teljesen jogosan, gazdasági kérdések merülnek föl. De abban a pillanatban hogyha valami többe kerül, akkor a hatékonyság kérdése is fölmerül, il­letve az a kényszer, hogy törekedni kell a meglévő energiamennyiség ha­tékonyabb fölhasználására. Ha nincs ez a kényszer, mert megvan az meny­­nyiségű energia, amely az eddigi gaz­dasági rendszert fenn tudja tartani, semmi nem hat abban az irányban, hogy kevesebb energiával ugyanazt a termékmennyiséget állítsuk elő, vagy ugyanazzal az energiával több termé­ket állítsunk elő. A második - ahogy említettem sietve első hozzászólásom során -, nincs a környezetvédelem te­rületén jó megoldás. Csak rossz és még rosszabb megoldás. Nyilvánva­lóan a gázturbinás erőműveknek megvan az a környezetszennyező, le­vegőszennyező hatása, de ekkor siet­ve kell megjegyeznem azt is, hogy az atomerőműveknek ugyanúgy megvan a környezetszennyező hatása, ha más­képpen nem hát úgy, hogy a kis- és közepes aktivitású hulladékok elhe­lyezése vagy a nagy aktivitású hulla­dékok elhelyezése komoly környezeti kockázatokat vet fel, illetve ezeket ki­küszöbölendő nyilvánvalóan olyan beruházások kellenek, amely beruhá­zások óriási összegeket emésztenek fel, miközben ha a probléma maga nem lenne, akkor a beruházási igény sem jelentkezne. Én természetszerű­leg értem azt, hogy ha létrejön egyfaj­ta technológia és utána az a legjobb, hogy újból és újból bele kell pumpál­ni a pénzt, akkor az a nemzetgazdaság számára egyfajta kapacitás-lekötést is jelent. De pont azt mondom a német példa kapcsán, hogy a gazdaság más területeire sokkal hatékonyabban le­het elhelyezni azt a pénzt, sokkal több munkahelyeket teremt. Ami meg a környezetszennyezést illeti, a Paksi Atomerőmű Vállalatból kijövő hűtő­víz az a Duna hőterhelését jelenti, és bármennyire is tekintjük és esetleg azt mondjuk, hogy ez nem szennyezés, ez környezetvédelmi szempontból szen­nyezés. Köszönöm szépen a szót. Elnök: - Köszönöm szépen. Tisz­telt Képviselőtársaim, azért felhív­nám a figyelmüket, hogy ebben a rendkívül fontos kérdésben és rendkí­vül élvezetes vitában is, hogy a napi­rendi pontunknak a tárgya az atom­energia 2000. évi hazai alkalmazásá­nak biztonsága. Kétperces időkeret­ben megadom a szót Göndör István képviselő úrnak a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Göndör István: - Köszönöm szé­pen a szót Elnök Asszony! Tisztelt Ház! És figyelembe véve azt, amit az Elnök Asszony intelemként számunk­ra meghatározott, de azt gondolom, és mint sokszor tettük energetikai kér­désben, szóval ha atomenergia ellátás és ezzel összefüggő biztonsági dol­gokról beszélünk, úgy hogy tette Illés elnök úr, szóval nem lehet megkerülni azt a kérdést, hogy a gazdaság szerep­lői milyen igényeket fogalmaznak meg. És az, amit Illés képviselő úr el­mondott a német példáról, engem ott egy kissé kirázott a hideg. Nekem volt alkalmam személyesen hallgatni a ba­jor miniszterelnök urat, aki azt mond­ta, hogy az ország gazdagsága abból fakad döntően, hogy a rendelkezésre álló energia az atomenergiából milyen olcsó, és ezáltal milyen támogatást kapnak a gazdaság egyéb szereplői, akik abszolút nincsenek figyelemmel rövid távú érdekeikből fakadóan arra, amit mi itt megfogalmazunk, hogy bi­zony ez hosszú távon majd mibe ke­rül, vagy milyen szennyeződés vagy károkozás történik. És én azt hiszem, itt ahogy látva a beszélgetést vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom