Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-02-01 / 2. szám

12. oldal hallgatva, ebben mindannyian egyet­értünk, hogy a helyettesítés, a pótlás hihetetlenül nagy kérdés, csak én sze­retném abba az irányba is eltolni a be­szélgetést, hogy arról is kéne beszél­nünk, hogy vannak-e ma olyan ösz­tönzők, amelyek a kutatókat, a fejlesz­tőket abba az irányba tolják el, amit Il­lés képviselő úr a végén elmondott, hogy a hatékony felhasználás, a lehe­tő leghatékonyabb felhasználás irá­nyába mozogjunk. Mert ha körülné­zünk, akkor ma igaz arra, hogy háztar­tásunkban, az üzemekben, mindenütt mérhetetlenül pazarló módon gazdál­kodunk az energiával, és ez pedig ab­ba az irányba mutat, hogy egy ilyen öngeijesztő folyamattá válik az egész. Köszönöm szépen. Elnök: - Köszönöm szépen. Tisz­telt Képviselőtársaim, szeretném fel­hívni a figyelmüket, hogy a napirendi ajánlás értelmében 12 óráig tart ma délelőtt a vitánk, és arra is külön, hogy 12 és 1 óra között a frakciók saj­tótájékoztatót tartanak. És ismételten felhívom a figyelmüket, hogy a napi­rendnek megfelelően és a kiadott anyagoknak megfelelően tegyék meg hozzászólásaikat. Kétperces időkeret­ben megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Szalay Gábor: — Tisztelt Képvise­lőtársaim! Mindig nagy figyelemmel és tisztelettel hallgatom Illés Zoltán képviselőtársunk szuggeszív előadó­erővel rendelkező hozzászólásait, és azt az elkötelezettséget, amivel ő a környezetvédelem ügyét képviseli. Mégis ebben a helyzetben most ami­ről beszélünk, sok minden kérdés van, amiben nem tudunk egyetérteni. Van olyan is persze, amiben egyet tu­dunk érteni. Nagyon egyet tudok érte­ni Illés Zoltánnal abban, hogy az energetika, így ezen belül az atom­energia kérdésköre nem párt, nem vallás, nem ideológia, nem politikai pártosodás kérdése. Nem. Ez közös ügy, amit szakmai felelősséggel kell kezelnünk. Ugyancsak egyet tudok azzal is érteni nagyon is, hogy téve­sek azok az elképzelések, amik itt-ott megjelennek, miszerint az atomener­gia - most Magyarországról beszé­lünk — a Paksi Atomerőmű bármikor is alternatív energiaforrásokkal he­lyettesíthető lenne. Ezzel is egyetér­tünk tehát. Azonban van három na­gyon alapvető és fontos kérdés, ami­ben jelentősen eltér a véleményünk, és erről szeretnék — úgy látom több kétperces kell ehhez - említést tenni. Először is, az ellátásbiztonság az bi­zony fontos kérdés, de ha atomenergi­ánál Illés képviselőtársunk felveti, hogy az ellátásbiztonság nem feltétle­nül biztosítható, akkor mit mondha­tunk el az őáltala pozitív példaként idézett földgáz ellátás ügyében. A földgáz sajnálatos módon Magyaror­szág energiamérlegében ma már több mint negyven százalékot jelképez, és az egész ország egy szem vezetéken függ. Az egész ország negyven száza­lékos energiaellátás biztonsága egy olyan vezeték állapotától függ, ame­lyik Oroszországon és Ukrajnán jön keresztül és amely vezetéknek az ál­lapota olyan mint az ottani műszaki környezet azt egyébként érthetővé te­szi. Köszönöm szépen, elnézést, egy további kétpercessel fogom folytatni. Elnök: - Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném ismételten felhívni a fi­gyelmüket, hogy a mai napirendi pont amiről tárgyalunk, és feltételezem, hogy az eddigi megszólalásaikat is ennek a figyelembe vételével tették meg, az atomenergia 2000. évi alkal­mazásának biztonságáról szól. Tisztelt Képviselőtársaim! Renge­teg kétperces igény érkezett még, Kiss Andor képviselő úrnak adom meg két­perces hozzászólásra a lehetőséget a MIÉP képviselőcsoportjából. Kiss Andor: - Köszönöm a szót El­nök Asszony! Ha az atomenergia biz­tonsága szóba kerül, és itt az előttem felszólalóknak talán kiegészítésként annyit kellene elmondani, hogy egy szót talán hozzá kellene tenni a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladé­kokkal kapcsolatban, hogy a tudo­mány jelenlegi állása szerint nem megoldott ezeknek esetleges újra fel­ÁTOMERŐMŰ használása vagy valamilyen ártalmat­lanítása. De gondoljuk el, hogy száz évvel ezelőtt a közönséges szennyvíz ártalmatlanítása is gondot, problémát okozott, ma pedig erre több száz féle technológia létezik. Elképzelhető, hogy a 10-20 vagy 30 év múlva erre is egy biztonságos technológia rendelke­zésre áll, mint ahogy nem túl régen én is örömmel értesültem róla, hogy sze­relnek le atomerőműveket úgy, hogy a leginkább szennyező reaktor tartályát kitehetik az udvarra és kézzel lehet utána esetleg megfogni is. Ezzel sze­retném kiegészíteni. A többi részét azt hiszem Szalay Gábor a gázzal kapcso­latban elmondta, ezt nem ismételném meg. Köszönöm szépen. Elnök: - Köszönöm szépen. Két­perces időkeretben megadom a szót Illés Zoltán képviselő úrnak a Fidesz képviselőcsoportjából. Illés Zoltán: - Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Paksi Atomerőművet húsz évvel ezelőtt, közel húz évvel ezelőtt törésvonalra építették, ami azt jelenti, hogy földrengés-bizonytalan hely­szín, amelynek természetesen a bekö­vetkezési valószínűsége, mármint hogy ott földrengés történik, nagyon­­nagyon kicsi. Ugyanúgy a radioaktív hulladékok elhelyezésének problémá­ját tekintve, biztonsági kérdéseket említve, hogy valami baj történik, en­nek a bekövetkezte nagyon kicsi. De harminc évvel ezelőtt ki gondolta vol­parlamenti vitában és az írott beszá­molóban is. Azonban a nemzetgazdasági biz­tonságról vajmi kevés. Illés Zoltán szavaiból azonban áttételesen kiérez­ni vélem a gazdasági, gazdaságossági szempontokat is. Mire gondolok? Arra, hogy a Paksi Atomerőműnek a tulajdonosi szerkezetét hogyha megnézzük, és a hatályos törvények­kel összevetjük, akkor azt tapasztal­juk, hogy a Paksi Atomerőműben a magyar állam, a magyar kormány száz százalékban a magánosítást lehe­tővé teszi és egy darab szavazatel­sőbbségi részvény van mindössze ki­tűzve. Az Európai Unióval folytatott tárgyalásokban a 4. számú fejezet szerint pedig a szavazatelsőbbségi részvényeknek a felülvizsgálata je­lenleg az Európai Bizottság részéről folyamatban van. Ez annyit jelent, hogy az államnak, az elkövetkezendő kormányoknak az atomenergia hasz­nosításában tulajdonosi pozíciókon vajmi kevés lehetősége, szerepe lesz. Én a szavaiból, a mostaniakból, illet­ve egy korábbi rádiónyilatkozatából azonban tudom azt is — és most is a vitában kifejtette -, hogy bizonyos ré­gióban kell gondolkodni. Igen, de hogyha kiesik a Paksi Atomerőmű a magyar energetikai rendszerből, ak­kor itt az áramvásárlások óhatatlanul fölmerülnek. Na most a mi vélemé­nyünk szerint ez a legveszélyesebb, Földön él megszületik és itt van, az minden nap kiteszi magát folyamatos veszélynek. Tudjuk jól, minden fajta energia-előállítás bármiféle forrásból vagy kockázatot vagy folyamatos ve­szélyt hordoz, de hát nélküle meg nem tudunk meglenni. Akkor Tisztelt Illés Képviselőtár­sam valamit azért mégis csak ki kéne választani, hogy tudjuk folytatni a lé­tezésünket a Föld felszínén. Én azt gondolom, hogy az atomenergia bár az egyszer esetlegesen isten ne adja bekövetkező baleset esetén jelentős veszteséget, jelentős károkat okoz, de kockázata oly kicsi, hogy a haszon­elemzés során azt gondolom mégis csak ez a racionális opció és nem en­nek ellene menni. Köszönöm szépen. Elnök: - Köszönöm szépen. Tisz­telt Képviselőtársaim, valóban az energiapolitikai jövőkép egy rendkí­vül fontos kérdés, de azt hiszem, hogy most az időnk az kevés lesz er­re, és a napirendi pontunk tárgyalása sem alkalmas erre. Kétperces hozzá­szólásra kért ismételten lehetőséget Szalay képviselő úr, de ezt az után fo­gom megadni, miután Lentner Csaba képviselő úrnak szót adtam a MIÉP képviselőcsoportjából. Lentner Csaba: - Tisztelt Elnök Asszony, Tisztelt Képviselőtársaim! Az iménti rövid felszólalásomban utaltam arra, hogy meglehetősen nagy hiányossága ennek beszámolónak az, na, hogy egyszer Jugoszlávia szét­esik, és Magyarország határán háború lesz? Vagy ki gondolta volna szep­tember 11. előtt azt, hogy lesznek olyan őrültek, akik repülőgépet neki­vezetnek egy toronynak, és mekkora volt annak a bekövetkezti valószínű­sége, hogy egy ilyen katasztrófa be­következik? Hiába van az, hogy a Paksi Atomerőmű vállalat fölött két kilométerrel és körzetében három ki­lométerrel repülő tárgyak nem közle­kedhetnek, tiltott folyosó van megha­tározva, azok a személyek, akik olyan terrorista cselekedeteket követnek el mint amilyenekről én beszéltem az előbb, azok nem kérdezik meg, hogy törvény ezt megengedi vagy sem. Az­az a Paksi Atomerőmű vállalat terüle­tén kiemelt biztonsági intézkedéseket foganatosít a magyar kormány na­gyon helyesen most is és mindig is tette. Aminek viszont költségvonzatai vannak. Például olyan alakulatok ál­­lomásoztatása, nem csak a területén, hanem a környéken, amelyek a légvé­delmet biztosítják. Nagyon helyesen. Nagyon keményen, nagyon követke­zetesen az ország érdekében. Ennek a költségei viszont soha nem kerültek beszámolásra az ott megtermelt villa­mos energia árába. Ha nem létezik a potenciális veszélyforrás, nem követ­kezhet be semmi fajta katasztrófa. Ha létezik, óriási a költsége annak a ki­küszöbölésére. Köszönöm, hogy meghallgattak. Elnök: - Köszönöm szépen. Két­perces időkeretben megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak a MIÉP képviselőcsoportjából. Lentner Csaba: - Tisztelt Elnök Asszony, Képviselőtársaim! Az atomenergia alkalmazásának műsza­ki biztonságáról esett szó bőségesen hiszen dömpingáron behozott elekt­romos áram Magyarországra lehet, hogy rövid távra olcsóbb lesz a fo­gyasztóknak, ám hosszabb távon mindenképpen a lakosság, illetve az energia-felhasználók sínylik meg ezt. Tehát itt a gazdasági, nemzetgazdasá­gi szempontokat is fokozottabban kellene érvényesíteni ebben a beszá­molóban, és különösen a civil szerve­ződéseknek a szerepe ami fontos, hogy itt jobban tudják a hangjukat hallatni, illetve a civil kontroll révén ezt a fontos energetikai területet fel­ügyelni. Köszönöm. Elnök: — Köszönöm szépen. Két­perces időkeretben megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak a Sza­bad Demokraták Szövetsége képvise­lőcsoportjából. Szalay Gábor: - A második kérdés, amibe másként gondolkodunk, egy­mástól eltérően Illés Zoltánnal, az az, hogy mi lenne Magyarországon, Ma­gyarország energiaellátásával atom­erőmű nélkül. Ugye Illés Zoltántól hallottuk, hogy az atomerőműnek nem alternatívája az alternatív energiafor­rás, és ezt jó hallani. Azt is hallottuk, hogy tulajdonképpen a jelenlegi Paksi Atomerőmű élettartam hosszabbításá­val is egyetért Illés képviselőtársunk. A kérdés csak az, azt kellene megvála­szolni, hogy akkor az élettartam hosz­­szabbítást követően vajon mi követke­zik. Akkor építünk új atomerőművet? Látom a fejbólogatásából Illés képvi­selőtárunknak, hogy nem. Építünk ví­zierőművet? Tudom, hogy nem, hiszen ezt is hallottuk tőle számtalanszor. Ak­kor talán valami fosszilis energiafor­rást használunk föl? Az a kiotói egyez­mény folytán nem lehetséges. Akkor kérem tessék mondani, mit csináljunk? Élni veszélyes természetesen, aki a hogy az atomenergia alkalmazásának nemzetgazdasági biztonságával nem foglalkozik. A MIÉP részéről az el­múlt közel négy évben, amikor ener­getikai kérdéseket tettünk szóvá, akár interpellációk, akár más egyéb felszó­lalások tekintetében, mindig hangsú­lyoztuk azt, hogy az államnak a gaz­daságpolitika, ezen belül pedig az energiapolitika, illetve atomenergia politika tekintetében meghatározó szerepe, jelentősége van, hogyha azt a tézist vesszük hogy az állam feladata a közjónak a szolgálata és a lakossági érdekeknek az érvényesítése. A mi helyzetértékelésünk alapján a társada­lom, a magyar társadalom egy átme­neti gazdasági állapotban van, és az államnak erőteljesebben kell jelen lenni mint más fejlett stabil piacgaz­daságokban. Éppen ezért az az okfej­tés, amelyet Illés Zoltán a parlamenti vitában többször előhozott, a vélemé­nyünk szerint aggályos. Akkor, ami­kor a Paksi Atomerőmű továbbműkö­­detése kapcsán gazdaságossági szem­pontokat említ meg, egyébként helye­sen, helyes dolog, hogy megemlíti, ám e mellé mint kormánypárt képvi­selője nem teszi oda azt, hogy állam pénzforrások bevonásával, hogy az ál­lam gazdaságpolitikai szervezőfunk­cióján keresztül milyen más energeti­kai bázis kiépítésére törekednének, ez bizony fölveti azt, hogy nem másban gondolkodik, mint az áramvásárlások­ban, azokban az áramvásárlásokban, amelyek környező országokból, akár tőlünk Keletre lévő országokból, akár pedig nyugati országokból Magyaror­szágra bejöhetnek. Itt mindenképpen az elkövetkezendő évtizedekben, év­századokban azok az országok lesz­nek erősek, stabilak, akik a nyers­anyag bázisukat, illetve az energia bá­2002. február zisukat saját maguk tudják alakítani, saját maguk tudják befolyásolni. Egy áramvásárlási pozíció, egy passziv vásárlói szerep a mi vélemé­nyünk szerint nem lehet arra alkal­mas, hogy Magyarországon az inflá­ciót, Magyarországon a lakossági jö­vedelmeknek a stabilitását hát jó irányba terelje. Amire szeretnék még utalni a röviden, a beszámolónak ugyancsak hiányossága a vélemé­nyünk szerint, az imént már ugyan egy mondatban utaltam rá, a szakmai, társadalmi szervezeteknek az érdem­leges tevékenysége, a szakma feletti felügyelete, véleményalkotási joga. Nem derül ki, hogy támaszkodnának a különböző civil szerveződésekre, akkor, amikor az Országos Atomener­giai Bizottság, illetve a kormány elő­terjesztésében közvetetten ez az anyag előterjesztésre került. Bibó Ist­vánnak van egy mondata, hogy a Ma­gyarországon egy különleges európai teljesítmény a hatalommal szemben a nem puszta szolgai viszonyban álló értelmiségi rétegnek a kifejlődése. Hogyha ez a szakmai, műszaki értel­miségi réteg különböző civil szerve­ződések formájában jelen van Ma­gyarországon, akkor igenis annak az energetikai körnek, jelesül az atom­energia hasznosításának, amely a ma­gyar energiaforrásoknak közel ötven százalékát adja, igenis a civil szerve­ződéseknek a szerepét, a jelentőségét fokozottabban kellene megjeleníteni egy ilyen beszámolóban. Összességé­ben mint Balczó Zoltán képviselőtár­sam is megfogalmazta a MIÉP vezér­szónokaként, mi elfogadjuk ezt az előterjesztést, azonban számos hiá­nyossága van, és az elkövetkezendő Országgyűlés majd 2003-ban célsze­rű volna, hogyha egy olyan beszámo­lót tárgyalhatna majd, egy olyan atomenergia működéséről szóló 2001 évi beszámolót tárgyalhatna majd, ahol mindezen szakmai kritikák, amelyek Balczó Zoltán részéről, illet­ve részemről megfogalmazódtak, be­lekerülhetnének, illetve érvényesül­hetnének a magyar energetikai politi­kában. Köszönöm a figyelmüket. Elnök: - Köszönöm szépen. Képvi­selőtársaim, utolsóként Szalay Gábor képviselő úrnak két percben adom meg a szót Szabad Demokraták Szö­vetsége képviselőcsoportjából. Szalay Gábor: - A harmadik vitatott elem amiről szólni szeretnék illés Zol­tán felszólalása kapcsán, az a hulla­déklerakó ügy. Ugye két fajta hulladék van, a kis- és közepes radioaktivitású hulladék, ennek az elhelyezését min­den ország maga kell hogy megoldja. A másik, és ez a nehezebb kérdés, a ki­égett kazetták, kiégett fűtőelemeknek a tárolása. Ez valóban nem megoldott, igazán még a világ nagyon kevés pont­ján rendelkeznek végleges tárolással, Európában például Franciaországban, Svédországban és Oroszországban. Mi egyelőre rendelkezünk megfelelő idő­vel, hogy eldöntsük, hogy kiépítünk-e saját tárolót, vagy megpróbáljuk kül­földre exportálni a saját kiégett kazet­táinkat. Illés Zoltán felszólalásában ezen utóbbi opció mellett foglalt állást. És ez egy lehetséges alternatíva, csak ugyanakkor arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ahhoz, hogy mi egy külföldi célállomásra depóniába szál­lítsuk, mondjuk jelen esetben Francia­­országba, ahhoz több más ország terü­letét kell átszelni. Ismerve a jelenlegi helyzetet, nem bizonyos, nem vagyok abban bizonyos, hogy például lehető­ségünk lenne Ausztrián keresztül Franciaországba juttatni a kiégett ka­zettáinkat vagy Svédországba hasonló útvonalon, mert ott is vannak olyanok, akik akár lefekszenek a sínekre, hogy ezt megakadályozzák. Ha pedig ez így van, akkor nekünk mégis csak saját magunknak kell valahogy megoldani a kérdést, mert Tisztelt Képviselőtársa­im, Illés Zoltánok - elnézést, nem tisz­teletlen akarok lenni - más országok­ban is vannak, és feltételezhetően Illés Zoltán se látná szívesen más országok atomhulladékát Magyarország terüle­tén tárolni. Ha ez igaz, akkor nekünk ezt átgondolva kell a kérdéssel foglal­koznunk. Köszönöm szépen. Az elnök a hozzászólásokat, a vitát lezárta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom