Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-02-01 / 2. szám

10. oldal ATOMERŐMŰ 2002. február gon a Paksi Atomerőmű a villamos energia termelésben betöltött 39 szá­zalékos részesedéssel a legolcsóbb, 6 Ft/Kwh áron állít elő villamos energi­át. Ebben az árban természetesen ben­ne foglaltaik az a pénzösszeg is, ame­lyet az atomerőmű a Központi Nukle­áris Pénzügyi Alapba az atomtörvény előírásainak megfelelően befizet, és ennek összege évente mintegy tízmil­­liárd forintot tesz ki. A legfrissebb adatok alapján a hazai villamos ener­gia termelés tüzelőanyag típusonkénti összetétele 2000-2001 között a követ­kező tendenciákat tükrözte: a szénhid­rogén tüzelésű erőművek részesedése 30,9 százalékról 33,6 százalékra nőtt, a széntüzelésű erőművek részesedése viszont 26,5 százalékról 25,2 száza­lékra csökkent. A nukleáris energiával megtermelt villamos energia részará­nya 40,6 százalékról 39,1 százalékra csökkent. Az egyéb módon, nagyrészt vízi erőművekben megtermelt villa­mos energia részaránya 2 százalékról 2,1 százalékra, tehát éppen hogy csak emelkedett. Csökkenő tehát az ener­giatermelésen belül a nukleáris ener­giával megtermelt villamos energia részaránya, de ez nem a korszerűtlen­séget, a kiszorulást jelzi, hanem a je­lenlegi kapacitások szinte teljes mér­tékű kihasználását, azaz a növekvő fo­gyasztáson belül jelenleg paksi lehe­tőségek állandósulását. Tisztelt Ház! Csernobil katasztrófá­ja arra figyelmeztette a világot, hogy az ilyen balesetek következményeinek nemzetközi jellege miatt az erőművek biztonságát is nemzetközi szerveze­teknek kell ellenőrizniük. Paks már 1999-ben kivívta a Nyugat-Európai Nukleáris Hatóságok Szövetségének az elismerését, amelyik az EU-hoz csatlakozni kívánó országok atomerő­műveinek ellenőrzését követően kibo­csátott zárójelentésében megállapítot­ta - idézem Magyarország gyakor­lata a nukleáris létesítmények engedé­lyezésében, szabályozásában és ellen­őrzésében minden kétséget kizáróan fejlettnek minősíthető. A beszámoló említi a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség nemzetközi szakértő cso­portjának a 2000. évi ellenőrző mun­káját, akik a biztonság fokozását szol­gáló javaslataik mellett egyértelműen elismerték az atomenergiát működtető hazai létesítmények magas biztonsági színvonalát. A helyszíni ellenőrzés mellett - és most hadd idézzek egy et­től a jelentéstől függetlenül készített - tudományos megfigyelésből: rendsze­res a kiterjedt biológiai és természet­­védelmi megfigyelés Paks körzeté­ben. Mind az erőmű szűkebb, 2,5 kilo­méter sugarú környezetén belül, mind tágabb, 30 kilométer sugarú környe­zetében vizsgálják a fakéreg, moha, talaj sugárzását, és mindeddig semmi­lyen, a megszokottnál magasabb érté­kekkel nem találkoztak. Míg az úgy­nevezett radionuklidok deponálási he­lyein sem, azaz a térfelület lefolyásta­lan medermaradványaiban, ahol a szennyeződések felhalmozódását elő­segíti az állandó vagy időszakos víz­borítás, szóval az ilyen radionuklid csapdákban is messze a megengedett érték alatti a sugárzás. Tisztelt Ház! A jelentés hangsúlyo­san foglalkozik a radioaktív hulladé­kok elhelyezésének a biztonságával. Magyarországon Pakson kívül mint­egy 1700 munkahelyen alkalmaznak izotópot. Itt keletkezik évente átlago­san 30-35 köbméter kis- és közepes aktivitású, alapvetően rövid élettarta­mú radioaktív hulladék. Ez a mennyi­ség már tartalmazza azt az 500-600 darab/év kimerült sugárforrást is, ami az ipari, mezőgazdasági és orvosi munkahelyeken keletkezik. A Paksi Atomerőműben évente 58,6 tonna ki­égett üzemanyag, átlagosan 100 köb­méter szilárd, valamint 250 köbméter folyékony kis- és közepes aktivitású hulladék keletkezik. A hulladék biz­tonságos elhelyezése középtávon megoldott, de változatlanul napiren­den kell tartani a hosszú távú megol­dás feltételeinek a megteremtését. Tisztelt Ház! Összefoglalva észre­vételeinket, a Magyar Demokrata Fó­rum képviselőcsoportja a Tisztelt Háznak a jelentés elfogadását java­solja. Köszönöm a figyelmüket. Elnök: - Köszönöm szépen Képvi­selő Úr! Ismételt kétperces felszóla­lásra kért Takács Imre képviselő úr le­hetőséget a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Takács Imre: - Tisztelt Elnök Asz­­szony, Államtitkár Úr, Képviselőtár­saim! Az előbb szóltam az energia­­igényességről, most konkrétan arról szeretnék szólni, hogy a beruházások pillanatnyilag nem abba az irányba haladnak Magyarországon, ami az energiaigényességet csökkentené. A KSH adatait szeretném ismertetni. A KSH adatai szerint 1998-ban a feldol­gozó ipari beruházások jelentősen nőttek, és ezen belül a gépi beruházá­sok, amelyek megalapozták a követ­kező évek gyors növekedését, és nyil­vánvaló, hogy valamilyen formában energiaigényesség csökkentés is be­következett. Ekkor a beruházások gyarapodásának ütemkülönbsége a bruttó hazai termékhez viszonyítva 7,8 százalékkal volt magasabb, azon­ban 1998-tól az ütemkülönbség csök­kent, sőt 2001 első félévében a bruttó hazai termék és ezen belül a beruhá­zások is lassabban növekedtek mint 2000 azonos időszakában - állapítja meg a KSH jelentése. Tehát tulajdon­képpen ha ezt a vágyálmot el akarjuk érni, hogy az energiaigényesség csök­kenjen, akkor a beruházási politi­kánkban kell jelentős lépést tenni. Ez nyilvánvaló összefügg az adó­kulcs csökkentésével, azzal, hogy na­gyobb nyereség maradjon a vállala­toknál. Összefügg egy jó monetáris politikával, ami ösztönzi a vállalato­kat a nagyobb beruházásokra. Termé­szetesen tudni kell azt is, hogy a mo­netáris politikával nem lehet mindent elérni, mert hiába akar az MNB pénz­bőséget teremteni, hogyha a vállala­tok nem akarják azt igénybe venni. Egyik közgazdasági mondás szerint az állatokat a folyóhoz lehet terelni, de nem lehet arra kényszeríteni, hogy igyanak. Magyarul, olyan körülmény kell, hogy a vállalatok a gépi beruhá­zások irányában legyenek érdekeltek. Köszönöm szépen. Elnök: - Köszönöm szépen. Két­perces időkeretben kért ugyancsak szót Balczó Zoltán képviselő úr a MIÉP képviselőcsoportjából. Balczó Zoltán: - Elnök Asszony, köszönöm a szót! Azért jelentkeztem rövid reflexióra, hogy nem szeretném, ha Takács Imre képviselőtársunk két­perces felszólalásai udvariatlanul vá­lasz nélkül maradnának, tehát én a mai napirendhez kapcsolódva azt tu­dom elmondani a képviselő úr által vázoltakkal kapcsolatban, hogy igen, valóban, hogyha Magyarországon a fajlagos energiafelhasználás jelentő­sen csökkenni fog, akkor talán elérünk egy olyan szintet az Ön elképzelése szerint, amikor az atomerőműre már nem is lesz szükség, és akkor nyilván­valóan ezzel meg fogjuk oldani az atomerőmű biztonsági kérdését a leg­egyszerűbb módon, mert csak így tu­dom lefordítani a mai napirendhez kapcsolódóan ezt az energetikai jelen­tést. Ugyanakkor természetesen a kö­zeli és szerintem távolabbi jövőben is egyelőre azzal kell fog­lalkoznunk, hogy Ma­gyarországon az atom­energia hazai alkalma­zásának milyen bizton­sági szempontjai van­nak. Köszönöm szépen. Elnök: - Megköszö­nöm képviselő úr fel­szólalását, és megadom a szót ismételten kétper­ces időkeretben Takács Imre képviselő úrnak a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Takács Imre: - Én nem akarok Balczó kép­viselőtársammal vitat­kozni, de ha megnézi a jelentést, a hazai ener­giaigényesség a 102. ol­dalon nagyszerűen ben­ne van. És ha ez benne van, akkor a jelentésről beszélünk. Az energia­­igényesség egy lénye­ges elem. Én nem mondtam azt, hogy nincs szükség atomerő­művekre, de azt mon­dom, hogy az energia­­igényességgel hogyha nem bánunk megfelelő­en, akkor nem leszünk versenyképesek. Ha nem leszünk versenyképesek megnézhetjük magunkat az Európai Unióban. Ez közgazdasági tény, és közgazdasági tényekkel vitatkozni vi­szont abszolút lehetetlen dolog. Szóval vegyük már figyelembe azt, hogy említettem már, hogy Japán mi­lyen nagyszerűen reagált akkor a kor­szakváltásra, amikor bekövetkezett az olajár robbanás, magyarul pozitív ha­tása volt az olajár robbanásnak a tech­nológiai fejlődésre, és gyakorlatilag arról van szó, hogy tulajdonképpen igaza van annak a japán közgazdász­nak, aki azt mondja, hogy ha Japán tüsszent egyet, Ausztrália tüdőgyulla­dást kap, mert annyira hihetetlen mér­tékben fejlesztette Japán a technoló­giáját, hogy fütyült az árrobbanásra. Köszönöm szépen. Elnök: - Köszönöm szépen Képvi­selő Úr! Tisztelt Képvi­selőtársaim, felszóla­lásra következik Balczó Zoltán képviselő úr a MIÉP képviselőcso­portjából. Balczó Zoltán: - El­nök Asszony, Tisztelt Országgyűlés! Köszö­nöm a szót. Valóban a rendes hozzászóláso­mat szeretném elmon­dani, azért egy rövid megjegyzés, nincs 102. oldal ebben az anyag­ban, mert jelenleg a J/4930 számú beszámo­lót tárgyaljuk. Feltéte­lezem, hogy képviselő­­társam a Magyar Ener­gia Hivatal ide nem ke­rült beszámolóját emlí­ti. Egyébként nyilván tágabb összefüggésben minden mindennel ösz­­szefügg, az energia energiával meg különö­sen. Viszont a jelenleg napirenden lévő beszá­molóról azt kell el­mondjam, hogy egy igen hasznos dokumen­tum, mert egy átfogó értékelést nyújt az atomenergia alkalmazásának legfon­tosabb kérdéséről, a biztonságról. Az Országos Atomenergia Hivatal fel­ügyeleti hatáskörébe tarozó létesít­mények közül természetesen a Paksi Atomerőmű a meghatározó, amelyik a villamos energiatermelésünk negy­ven százalékát adja. Az erőmű szere­pe a közeljövőben megítélésünk sze­rint felértékelődik. 2003-ban az elfo­gadott törvény szerint liberalizáció következik be. Meg kívánom jegyez­ni, hogy e törvény megalkotásánál a fő szempont egy 2004-es, kedvező feltételű, közeli EU-s csatlakozás volt, ami ma igen csak megkérdőjele­zendő. Mindenesetre arra kell számí­tanunk, hogy ez a liberalizáció bekö­vetkezik. Ekkor a villamos közszol­gáltatásnak alapját, a lakossági ener­giaellátás megfelelő árszínvonalának biztosítását csak és kizárólag az álla­mi tulajdonban lévő és maradó és kis önköltséggel működő Paksi Atomerő­mű tudja biztosítani. A másik szem­pont, ami a felértékelődést és a biz­tonsági követelményeket kiemeli, a tervezett és napirenden lévő élettar­tam hosszabbítás, teljesítménynöve­lés. Meg kell említeni, hogy erre van­nak példák, Finnországban hasonló típusú atomerőmű blokkoknál ezek sikeresen megtörténtek. E célok telje­sülése szempontjából alapvető az a független nemzetközi vizsgálat, amely kimondja, hogy a Paksi Atom­erőmű biztonsága nem marad el a ve­le egykorú nyugati erőművekétől. Ebben nagy szerepe volt az 1996- os áron hatvanmilliárdos összeggel elindított biztonságnövelő program­nak, a reaktorvédelmi rendszer re­konstrukciójának, ennek keretében 2000-ben kilencmilliárd forint került felhasználásra. Külön pozitívan érté­­kelendők a jogalkotás terén 2000-ben teljesített feladatok, törvények, ren­deletek, kormány- és miniszteri ren­delet, illetve a hivatal főigazgatója ál­tal kiadott ötven irányelv. A kiégett kazetták átmeneti tárolójának a folya­matos bővítése, modulrendszerű to­vábbépítése jelenleg megnyugtató le­het, de az ötven év ellenére azt kell mondanunk, hogy az igazi megnyug­tatást és a lakosság számára is a vég­leges elhelyezésnek a biztosítása le­het. Tudjuk, hogy Oroszországba sem 1999-ben, sem 2000-ben nem történt visszaszállítás. A MIÉP azt veti föl és javasolja, hogy egy regionális kon­cepció kidolgozását kísérelje meg a kormányzat, hiszen a magyar, szlo­vák, cseh, román, szlovén ugyanilyen problémák megoldásáho zelegendő lenne egy tározó, és nyilvánvalóan ebben az esetben a finanszírozás kér­dése is másképp vetődne föl. A Nem­zetközi Atomenergia Ügynökség 2000. május 22. és június 2. között vizsgálta a hatóság tevékenységét, és természetesen örülünk annak, hogy a következőt állapította meg: a csoport véleménye szerint az OAB messze­menő hozzáértéssel rendelkező szer­vezet, amelynek megvannak a techni­kai feltételei a felelősségkörébe tarto­zó hatósági és műszaki területekkel kapcsolatos feladatainak az ellátásá­ra. Ezzel együtt az a kép, ami a jelen­tésből kirajzolódik, szerintünk túlzot­tan rózsaszínű. Ennek van egy na­gyon egyszerű oka. A jelentést a tör­vény szerint is a bizottság nevében maga a hivatal készíti el, tehát tulaj­donképpen jórészt önmaga tevékeny­ségét elemzi és minősíti. Talán ha va­lamiféle ellenjegyzés, szakvélemény egy független intézettől, szakértői testülettől a képviselőkhöz kerülne, talán árnyaltabb képet kaphatnánk mindenről. Ezért engedjenek meg né­hány fizikai észrevételt. A Nemzetkö­zi Atomenergia Ügynökségnek az említett jelentése, amelynek a pozitív végeredményeit említettem, azért tesz egyéb észrevételeket is, főleg a füg­getlenség és az összeférhetetlenség kérdésére. Az egyik ajánlása ennek a szervezetnek, a Nemzetközi Atom­energia Ügynökségnek a következő­képpen hangzik: az Országos Atom­energia Hivatal beszámoltatása olyan személyeken, testületeken vagy szer­vezeteken keresztül történjen, ame­lyeknek sem közvetlenül, sem köz­vetve nem feladata a nukleáris ener­gia támogatása, ugyanazok a rendel­kezések vonatkozzanak a tevékeny­égének a kormány általi felügyeletére az Országos Atomenergia Bizottsá­gon keresztül. Ez megjelenik a jelen­tésben, csak éppen mint egy általános megállapítás, nem pedig fizikai észre­vétele ennek a bizottságnak. Miről van szó? az Országos Atomenergia Hivatal felügyeletét a gazdasági mi­niszter látja el, de egyben ő az Orszá­gos Atomenergiai Bizottság elnöke is, ugyanakkor a Paksi Atomerőműnek a szakmai és üzemeltetési felügyelete is a gazdasági miniszterhez tartozik. Tehát a törvény szerint a hivatal nem támogatója és nem ellenzője az atomenergia alkalmazásának, mint a nukleáris biztonságért felelős hatóság független legyen a termelői, tulajdo­nosi, szolgáltatói érdekektől, az atom­energia alkalmazásában érdekelt és ellenérdekelt államigazgatási szer­vektől. Tehát jogosan nehezményezte a jelentés az előzőekben említett szer­vezeti személyi összeférhetetlensé­get. Hozzá is kell tenni, hogy 1990-94 között nem az ipari miniszter fel­ügyelte a hivatalt, hanem az OMFB tárca nélküli minisztere, Pungor Ernő. Egy másik kritikát nem is említ a jelentés, amit az Atomenergia Ügy­nökség megfogalmazott, nevezete­sen, a hivatal ne vegyen részt olyan testület létrehozásában, amely az atomenergia felhasználása területén létesítményeket finanszíroz és üze­meltet, vagy tevékenységeket folytat. Jelenleg ez a radioaktív hulladékokat kezelő közhasznú társaság megalakí­tására és a Központi Nukleáris Pénz­ügyi Alap menedzselési funkciójára vonatkozik. Nem én teszem hozzá a példát, ők nevezik meg konkrétan, hogy itt van ez a bizonyos összeférhe­tetlenség, hiszen a pénzügyi alap ren­deltetése a radioaktiv hulladékok vég­leges elhelyezése, a kiégett üzem­anyag átmeneti és névleges elhelye­zésének, valamint a létesítmény le­szerelésének a finanszírozása. Az Alappal a kormánynak a hivatal felet­ti felügyeletet ellátó tagja, a gazdasá­gi miniszter rendelkezik, az Alap ke­zelője az Országos Atomenergiai Hi­vatal, amely létrehozta a jelentésben szereplő közhasznú társaságot. Tehát teljesen világosan fogalmazza meg a nemzetközi jelentés, bizottság, hogy ezt az összeférhetetlenséget, ezt a ki­fogásolt tevékenységet meg kell szüntetni. Erre a MIÉP nevében utal­tam a elmúlt évi beszámolóban is. Úgy tűnik, hogy nincs szándék a kifo­gásolt összeférhetetlenség megvál­toztatására. A kis- és közepes aktivi­tású hulladékok végleges elhelyezé­sét megoldó project lassan tíz éve fo­lyik, ma már üzemelnie kellene, kér­déses, hogy 2004-ben fog-e. jó lenne áttekinteni ezt a tíz évet, a felhasznált pénzeszközöket, vajon eloszlatni ami fölmerült, hogy egy lobbik a pénzt ki­szivattyúzására használják ezt föl. Még egy megjegyzés: az Országos Atomenergiai Hivatal ellenőrzi az érintett cégek minőségbiztosítási rendszerét, feladatának tartja. Talán jó lenne, ha végre elkészülne a saját minőségbiztosítási rendszere is. A nem tervezett eseményekről szóló beszámoló meglehetősen szűkszavú. Talán több elemzést érdemelne, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom