Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-09-01 / 9. szám

6. oldal ATOMERŐMŰ 2002. szeptember Hevesi Antal, vezető berendezés mérnök- Tóni! Mikor és hogyan kerültél az atomerőműbe, és mivel foglalkoz­tál ezidáig?- 1981-ben végeztem el a középis­kolát, utána az atomerőműbe kerültem és az üzemeltetés területén kezdtem dolgozni. A főiskolát munka mellett végeztem el. Most energetikai szak­mérnök képzésre járok a Budapesti Műszaki Egyetemre. 18 év üzemelte­tői tapasztalat után egy átszervezés kapcsán kaptam felkérést arra, hogy a karbantartásra jöjjek. Több lehetősé­gem volt, és én ezt választottam. Ez alatt az idő alatt végigjártam a szak­mai ranglétrát, ami abból következik, hogy középiskolai végzettséggel ke­rültem ide. Ügyeletes villanyszerelő­ként kezdtem, azután lettem vezető elektrikus, majd üzemtechnikus, ké­sőbb művezető és karbantartás-irányí­tó, most pedig vezető berendezés mér­nök vagyok. Tizennyolc évig ugyan­azon szervezetnél, a Villamos Üzem­viteli Osztályon dolgoztam. A Kar­bantartás Technológiai Osztály a má­sodik munkahelyem. Jellegében egé­szen más ez a munkám, mint az üze­meltetői területen volt. Nagy volt a ki­hívás, ezért is vállaltam el. A korábbi kapcsolataimat és ismereteimet is tu­dom használni, mivel osztályunk egyik feladata a karbantartás műszaki kérdéseinek egyeztetése a műszaki és karbantartási szervezetekkel. Egyéb­ként minden dolog összefügg valami­lyen mértékben az üzemvitellel. Ös­szességében sokat köszönhetek a ko­rábbi gyakorlatomnak, szervezetem­nek és kollégáimnak.- Az új munkád során pontosan mi az, amivel foglalkozol?- A Villamos Berendezés Csoport irányításával bíztak meg, amiről tudni kell, hogy egy újonnan, a fo­lyamatra szervezés keretében ala­kult csoport. A Villamos Igazgató­ság megszűnt, a KAIG-ra első lépés­ben átkerült az erősáramú karbantar­tás, második lépcsőben pedig az üzemfenntartási terület. A folyamat­­szervezet létrejöttekor kerültem ide, feladatom volt, hogy kiépítsem a karbantartói mechanizmushoz kap­csolódóan azt a struktúrát a villamos területen is, amit korábban a gépé­szeten működtettek. Kilenc fős cso­portunk feladata a karbantartáshoz kapcsolódó összes műszaki doku­mentáció biztosítása, a műszaki döntések előkészítése, és mint már mondtam, kapcsolattartás a műsza­ki, üzemviteli és biztonsági szerve­zetekkel. Most három karbantartó osztállyal van kapcsolatunk az új szervezeti rend szerint, vagyis 3 osz­tályt szolgálunk ki, ezek a Villamos Karbantartó Osztály, a Villamos Ins­tallációs Osztály és az Automatika Osztály. Komolyan gondolom, hogy munkánk szolgáltató feladat, amit sajnos még nem minden területen tudunk teljes körűen végrehajtani.-Az idei év munkálatai során milyen kihívásokkal szembesült a szervezet?- A tavalyi 2. blokki kábeltűz óta nagy figyelem terelődik a kábelhá­lózatra. Az idei feladatok között meghatározó helyet foglalnak el a kábelrendszerrel kapcsolatos mun­kálatok. A kábelmennyiség több száz km-ben mérhető, a technológi­ai rendszerek szempontjából minden kábelszakasz, vagy kábeltér egy­aránt fontos. Szinte folyamatos munkát jelent a hatósági és OSART előírások műszaki kezelése, a végre­hajtási feladatok előkészítése. Emellett alapfeladat az összes technológiai villamos berendezéssel való műszaki törődés.-A munka után legyen szó a szabad­időről is. Mivel foglalkozol szívesen?- A szabadidőm nagy részét a ta­nulás tölti ki. Emellett szeretek olvas­ni, túrázni járni. A Természetjáró Szakosztállyal, illetve a családdal már bejártuk Magyarországot, de voltunk Szlovákiában is. Legutóbb a kislányommal és unokahúgaimmal Győr környékén barangoltunk. -£­Elhunyt Szabó Ferenc akadémikus Életének hetvenhetedik évében el­hunyt Szabó Ferenc, a Magyar Tu­dományos Akadémia rendes tagja. Szabó Ferenc 1926-ban Gyomán született. A Budapesti Műszaki Egye­tem elvégzése után a Minisztertanács titkárságán dolgozott. Kapcsolatba került az akkor éppen csak megalapí­tott Központi Fizikai Kutató Intézet­tel, a KFKI-val, és igyekezett elérni, hogy a KFKI úgy jöjjön létre, hogy magában hordozhassa egy világszerte elismert kutatóközpont lehetőségét. 1957-ben került a KFKI-ba, fontos szerepet játszott a Kutatóreaktor léte­sítésében és üzembe helyezésében, a reaktor körüli kutatómunka megszer­vezésében. Nevéhez fűződnek az első magyarországi reaktorfizikai kísérle­tek, hiszen vezetésével építették fel a kutatóreaktor fűtőelemeiből az SR-1 szubkritikus rendszert. Szakmai mun­kássága mindvégig elsősorban az atomenergia-kutatásokhoz kötötte. Az Atomenergia Kutatóintézet első igazgatójaként részese és egyik meg­határozója volt az Atomenergia Kuta­tóintézet kezdeti kutatási programjai­nak, többek között a később nagy nemzetközi elismerést kiváltott ZR-6 zéróreaktor projektnek. Fontos szere­pet játszott a Budapesti Műszaki Egyetem Tanreaktora létesitésében. A paksi fűtőelemekhez hasonló elemek­ből felépített ZR-6 zérus teljesítmé­nyű reaktoron kialakitott kutatás-fej­lesztési program kidolgozásában és első szakaszának végrehajtásában ki­fejtett munkáját 1978-ban Állami Díjjal ismerték el, amelyet két köz­vetlen munkatársával együtt vehetett át. Az atomenergia-kutatások terén elért eredményei alapján az MTA 1982-ben levelező, majd 1998-ban rendes tagjává választotta. Szabó Ferenc 1978-tól 1989 végéig töltötte be a KFKI főigazgatói tisztét. Már főigazgatóként nagy és pozitív befolyása volt a Paksi Atomerőmű lé­tesítésére. A KFKI mintegy tudomá­nyos bázisintézményként tanácsok­kal, javaslatokkal, a szükséges vizsgá­latok elvégzésével szolgáltat azt a célt, hogy a szovjet tervezésű erőmű lényegében a nyugat-európai normá­kat is kielégítve épüljön fel és működ­jön. Főigazgatói munkája idején jöt­tek létre oly ambiciózus szakmai fej­lesztési eredmények, mint a paksi 3. és 4. blokk irányító rendszere, vagy a teljes léptékű tréningszimulátor. Ezek a eszközök nagymértékben hozzájá­rultak ahhoz, hogy a Paksi Atomerő­mű nemzetközi elfogadottsága ma is kiemelkedően jó. Az itt és másutt, pl. a Kurcsatov Intézet Tokárnak beren­dezésén is alkalmazott, akkor korsze­rű számítógépes rendszerek azért jö­hettek létre, mert a KFKI TPA gépei­nek fejlesztésében kiváló szakembe­rek működtek közre, akiknek a mun­káját Szabó Ferenc mindig közvetle­nül figyelemmel kísérte és segítette. A nyolcvanas években szakmai ér­deklődése az űrkutatás felé fordult. Magas szinten, de közvetlenül is irá­nyította a VEGA programot, a ma­gyar űrkutatás kiemelkedő eredmé­nyét, amelynek révén először sikerült az emberiségnek közvetlen informá­ciókat szereznie a Halley-üstökösről. Ezt a tevékenységét 1986-ban újabb Állami Díjjal ismerték el, amelyet a VEGA program vezető munkatársai­val közösen kapott meg. Abban az időben, amikor Szabó Ferenc volt a KFKI főigazgatója, a KFKI a magyar kutatás-fejlesztés ki­emelten elismert központjaként mű­ködött. A KFKI valóságos értékte­remtő műhely volt, és a KFKI utód­­szervezeteinek munkatársaiban ma is él ennek az alkotásra inspiráló idő­szaknak az emléke. Szabó Ferenc ki­magasló szerepet játszott abban, hogy a Központi Fizikai Kutató Intézet hosszú ideig a magyar tudományos és műszaki élet egyik fő központjaként és meghatározó intézményeként mű­ködött. Az utódintézmények ma is tö­rekszenek arra, hogy a megváltozott körülmények között megőrizzék azo­kat a pozitív értékeket, amelyek a KFKI-t jellemezték. Szabó Ferenc türelemmel viselt sú­lyos betegség után hunyt el július 13-án. Józan, halkszavú, de határozott, vilá­gosan fogalmazó lényének jelenlétét barátai, egykori munkatársai nagyon fogják hiányolni. Gadó János Borók Imre, osztályvezető Folytatás az 5. oldalról. Ezen munka végső terméke nagy szá­mú karbantartási utasítás, technoló­gia. Azokat a technológiákkal, beren­dezésekkel kapcsolatos információ­kat, amelyeket a karbantartási szak­emberek gyűjtöttek, végleges formá­ba volt célszerű önteni, azért, hogy amit egyszer megismertünk, a későb­biekben is hasznosítani tudjuk.- Az osztály tevékenysége ma ho­gyan jellemezhető?- Az osztály fő tevékenysége a műszaki problémakezelés, a kar­bantartási dokumentumok létreho­zása, kezelése, naprakészen tartása. Az összes berendezés biztonsági osztályba sorolásával a karbantartá­si dokumentumok rendelkezésre ál­lásának követelménye megnőtt. Feladatunk ezen túlmenően a kar­bantartás műszaki problémáinak ke­zelése, műszaki döntések meghoza­tala, azok feltételeinek megteremté­se. Iránymutatást adunk a karban­tartásban érintett szervezeteknek. Az utóbbi években a folyamatra szervezés megkezdődött, a korábbi gépész szakterülethez a villamos szakterület is csatlakozott, és a 2002. január 1-i szervezeti átalakítás foly­tán az irányítástechnikai szakterület is. A folyamatra szervezési alapel­vek így érvényesülhetnek.- Mennyiben volt az idei év rend­hagyó a munkákat tekintve, milyen kihívásokkal kellett szembesülni?- Az idei év nem indult különle­gesnek, de év közben több olyan (előre nem látható) eset történt, amelyek komolyabb határidő-csú­szást is okozhattak volna, ha nem kezeljük ezeket megfelelően. Sze­rencsére sikeresen túljutottunk eze­ken, és a tervezett főjavítási napok számának emelkedésében sem mu­tatkoztak meg ezek a problémák. Az egyik felmerülő probléma a szabályzó hajtás átvezető csonkjá­nak meghibásodása volt. Ez egy több elemből álló összetett csonk, amelynek a belső szerkezete sérült. A javítás a gyártóművi szakemberek bevonásával, de javarészt a mi dol­gozóink szakértelmével történt. A másik meghibásodás ugyanezen a szerkezeti elemen volt tapasztalha­tó, de itt külső meghibásodás tör­tént. Az először tavaly karácsony­kor észlelt tömörtelenségből adódó hibaelhárításra most teljes körűen a főjavítás alatt került sor a SKODA szakembereinek bevonásával. A mostani, 3. blokki esettel kap­csolatosan a javítási módszerek már tisztázódtak, a technológiák, ame­lyek a javításhoz kellenek, már ké­szen vannak. A hatósági engedé­lyeztetéseket kell még lefolytatni, de várhatóan nem adódik csúszás ebből a problémából. — Mondanál pár szót a családod­ról, szabadidődről?- 1975-ben nősültem meg, és fe­leségemmel 1976-ban jöttünk Paks­­ra. Egy évig Pakson éltünk, azután Szekszárdon vettünk lakást, és azóta is itt lakunk. Két gyermekünk van, lányom itt dolgozik a KAIG-on kül­sősként, mellette főiskolára jár. Fi­am most végezte el az középiskolát gépészeti-számítástechnika szakon, most munkahelyet keres, és munka mellett szeretne felsőfokú képzettsé­get szerezni a szakmájában. Szabadidőm nagy részét a hobbi­kertben töltöm, pontosabban - mint sok szekszárdi - szőlészettel foglal­kozom. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy az irodai munka után a sza­badban tölthessem az időt, bár a ki­­kapcsolódás mellett ez sok munkát is jelent. -E­Szökőkút a lakótelepen 2002. augusztus 20-án Bor Imre polgármester avatta fel a lakótelepen, a Művelődési Központ előtti park területén létesített szökőkutat. A szökőkút alkotója Józsa Bálint. WP HORVATH TAMAS (1957-2002) Hosszan tartó, súlyos, gyó­gyíthatatlan betegségben 2002. augusztus 26-án hunyt el Horváth Tamás (Biztonsági Rendszer Osztály), dunaköm­­lődi otthonában. Múlt év ok­tóberében jelentkeztek egész­ségügyi problémái. Számta­lan helyen részesült kórházi kezelésben. Optimista volt, bízott az orvosokban, bízott a teljes gyógy­ulásában. Küzdött az utolsó percig. Horváth Tamás 1987. február 2-án került az atomerőműhöz, műszerész beosztásba. Te­le volt életkedvvel. Kedvenc időtöltése volt a horgászás, a természet szere­­tete. Családszerető ember volt. Munkahelyén szorgalmasan végez­te munkáját. 2002. szeptember 4-én Horváth Tamás hamvait a jászárokszállási te­metőben helyezték örök nyugalom­ra. Gyászolja őt szerető felesége Ka­talin, gyermekei, Júlia, Csaba, Betti­na, Zoltán és Marietta. Özvegy édes­anyja, testvére Katalin és családja. Rokonok, barátok, kollégái és munkatársai. Nyugodjék békében! MJ. CZICZER ISTVÁN (1957-2002) 2002. augusztus 12-én valamennyi­ünket megdöbbentett a szomorú hír, Cziczer István kollégánk (Külső Technológiai Osztály) elhunyt. Hosszú időn keresztül küzdött sú­lyos betegségével. Két hónappal ez­előtt Pécsett műtötték. Bizakodtunk, hogy ha lassan is, de van remény a gyógyulásra. Lehetősége nyílt, hogy Kaposvárott speciális kezelésben ré­szesüljön. Felkészülten, bizakodva indult az útra, de már nem jutott el, útközben meghalt. Cziczer István 1979. október 30-án nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Munkáját, beosz­tását szerette. Közösségi ember volt, kollégái, ve­zetői tisztelték és szerették. Boldog házasságban élt. Büszke volt gyermekére, János testvérére, aki szintén a PA Rt. munkavállalója. 2002. augusztus 23-án Pakson, a Kálvá­ria temetőben helyezték el Cziczer István hamvait. Gyászolja őt szerető felesége Magdol­na, István és Viktor fia. Szerető testvére, János és családja, özvegy édesanyja, ro­konok, barátok és kollégái. Nyugodjék békében! MJ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom