Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2001-11-01 / 11. szám

8. oldal ATOMERŐMŰ 2001. november Folytatás a 7. oldalról. Remélem, hogy egyik sikerünk a 6- os út fejlesztése lesz, s talán erről nemsokára többet is mondhatok. Az önkormányzatokkal és a me­gyei vezetéssel közösen a régió gaz­dasági fejlesztését, befektetők ide­­vonzását, új munkahelyek teremtését stratégiai feladatunknak tartjuk, és tem a vezérigazgató úrral. Ebben a ré­gióbeli, hozzánk kötődő vállalkozá­sok bizonyos, enyhe protekcionista kezelésén túl a pályázók számának növelését szeretném megélni és látni. Ez azt jelenti, hogy bárki pályázhat majd, ha alkalmas a feladat elvégzé­sére, ezt előminősítéssel bizonyítja és a megfelelő biztosításokkal, garanci­**■ r lyázat elbírálása során nem csak a gaz­dasági, hanem a műszaki tartalom is fontos, sőt talán az utóbbi a fontosabb. Szeretnék egy regionális, az önkor­mányzati, a civilszférában megjelenő új pályázati rendszert bevezetni, amely a vállaltak, a munka alapján minősít; amelyben a teljesítmény számon kér­hető. Ezzel a régió önkormányzatain és civil szervezetein keresztül preferált regionális érdekeket, értékeket és célo­kat támogatnánk, az egyes pályázatok­hoz szükséges saját részt is ebből biz­tosíthatnák a nyertesek. Hiszem és remélem, hogy együtt örülünk sikereinknek, bizom benne, hogy jövőre is lesz mivel „dicseked­nünk”. Talán nem nagyképűség az sem, ha az elmúlt évet az Erőmű egyik meghatározó évének nevezem, hiszen az idén sok minden jó és minket előre fontos az országnak, minden lakosának a mi munkánk, az atomerőmű biztonságos mű­ködése. Ezért, amikor arról beszé­lek, hogy mit ér a most meg­élt siker Pakson, egyúttal a jövőről is beszélek, a sokat ígérő újabb 25 évről, vagy ta­jövőépítés csakis közös munka ered­ménye lehet. Ma is azt ígérem, amit tegnap mondtam, hogy mindent elkö­vetek a következő év, vagy akár a kö­vetkező 25 év sikereiért, ebben kérem mindnyájatok segítségét, támogatását és bizalmát. Köszönöm! Budapest, 2001. október 14. Mészáros György vivő dolog történt nálunk, a munkánk­kal több jövőbéli sikernek is meg­ágyaztunk. Az erőmű, és felénk a „partosok” felé megnyilvánuló rokon­­szenv és a lépten-nyomon érzékelhető bizalom fölgyorsítja céljaink megva­lósulását, inspirációt és támogatást je­lent egyéb munkáinkban is. A társada­lom értékítélete kimondta: hasznos és Ián még a további fejlődésről is. Az élettartam-hosszabbítás a jövő nemze­dékeinek, a szakembereknek boldogu­lást, munka- és létbiztonságot jelent, a városnak, a szűkebb régiónak ottho­nosabb és élhetőbb világot, jobb élet­minőséget. A nagy célok adottak, a kivitelezés rajtunk múlik. Kezünkben a jövő. A ezen személyes kapcsolataimat is fel­használva munkálkodom. Bírjuk a legtöbb önkormányzat támogatását, bizalmát, így együttműködhetünk; bí­zom benne, hogy a közös munka si­kerének gyümölcsét hamarosan meg­kóstolhatjuk. A beszerzési és pályáztatási ren­dünk új koncepcióját már megbeszél­ákkal, esetleg referenciákkal rendelkezik. Fontosnak tartom a szabad versenyt, az erőmű költségha­tékonyságát és a költségek csökkentését, de nem minden­áron, nem a minőség rovásá­ra, és főleg nem durván visz­­szaélve a helyzetünkkel. A pá-Ötvenéves az első magyarországi atommag-átalakítási kísérlet Emléktábla-avatás, koszorúzás és emlékezés Megújul a Környezet- és természetvédelmi lexikon „A szavak helyes használata” Komplex kiadvány készül az Akadémiai Kiadó Rt. gondozásában. Jövő év márciusában várható a Környezet- és természetvédelmi lexikon megjelené­se, melyre részletfizetés, 20 % kedvezmény és térítésmentes házhozszállítás biztosításával már most elfogadnak előjegyzést - tudtuk meg október 4-én Bucsi Szabó Zsolt igazgatótól, az Akadémián tartott sajtótájékoztatón. A Természet Világa folyóirat Mikro­világ különszámának harmadik olda­lán egy éppen ötven éve Magyaror­szágon elsőként megvalósított atom­mag-átalakítási kísérletnek emléket állító márványtábla fotójára lettem fi­gyelmes. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat helyezte el az egyik magyar egyetemünk fizikai tanszékének fa­lán. Simonyi Károly professzor beve­zető cikkéből csak azt tudtam meg, hogy az eredeti gyorsítót a KFKI-ba telepítették át, de egy ideig nem tud­tam, melyik magyar egyetem falán ta­lálható a jelzett emléktábla. A „beme­legítő” kérdésem lehetséges válaszai: A - Budapesti Műszaki és Gazda­ságtudományi Egyetem, B - Eötvös Loránd Tudomány­­egyetem, C - Nyugat-Magyarországi Egyetem, D - Debreceni Egyetem. A válaszra Staar Gyula: „De mi az igazság... Beszélgetések Simonyi Károllyal” című művének ötvenedik oldalán találtam. 1948-ban a buda­pesti Műegyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmémöki Karán, Sopronban lett a fizika-elektrotechnika tanszék veze­tője Simonyi Károly, ahol is megdöb­bentette, hogy milyen szinvonalas munkát végeztek a kutatók és rendkí­vül erős volt a képzés is: „Sopronban 1948-1952 között dogoztam, ahol Tárczy Homoch Antalon kívül olyan világszerte ismert szakemberek oktat­tak, mint Boleman Géza, Verő József, Mika József és mások. Budapestről érkezvén is azt éreztem, nagyon-na­­gyon rá kell kapcsolnom, ha méltó akarok lenni a karon végzett munka színvonalához.” Az első, eredeti gyorsító építésében és a Magyarországon elsőként meg­valósított mesterséges atommag-át­alakítási kísérletben, 1951. december 23-án, Simonyi Károly professzor soproni segítői voltak: - Erő János aspiráns, Schmidt György aspiráns, Karlovits József tanársegéd, Lux András tanársegéd, Karlovitsné Linka Erzsébet laboráns, Széchenyi Beáta laboráns és Horváth István a „mindentudó” műszerész, lakatos­mester. Már akkor, az ötlete felveté­sekor kétkedve fogalmaztak a kutató kollégái, és az egyetem akkori veze­tői: „Ma, amikor a világon ezermillió voltos berendezéseket építenek, mit akarunk mi egy egymillió voltos ké­szülékkel, mert hiszen a tudományos versengésben nem lehet hivatkozási alap az, hogy kis nemzet lévén ne­künk csak erre van pénzünk.” Simonyi Károly reális válaszát a Mikrovilág különszám bevezetőjében olvashatjuk: „Én akkoriban erre azt válaszoltam, hogy ma, amikor szu­perszonikus gépek szállítják az embe­reket, mire jó a kilences villamos. Egyébként, ha csak az eltérő maximá­lis energiát tekintjük döntő paramé­ternek, a gigaelektronvoltos berende­zés célszerűsége is megkérdőjelezhe­tő: a természet a kozmikus sugarak­ban nagyságrendekkel nagyobb ener­giájú részecskéket ingyen bocsát a kí­sérletező rendelkezésére.” A megemlékezésem végére néhány fontos, és egy sajnálatos információ kívánkozik:- 2001. június 20-án Simonyi Kár­oly és Kántás Károly tisztelői töltöt­ték meg Sopronban a Nyugat-Ma­gyarországi Egyetem Faipari Mérnö­ki Kar Fizikai Intézete előadótermét. Simonyi Károly professzor ötven év­vel ezelőtti magyarországi magáta­lakítási kísérleteiről Papp György, a Fizikai Intézet jelenlegi igazgatója, a rendezvény főszervezője emlékezett meg. Részleteket vetítettek a Simonyi Károllyal készült TV-riport­­filmből és megkoszorúzták az egye­temi főépület második emeletén ta­lálható márványtáblát, amely Simonyi Károly csapatának első ma­gyarországi kísérleteit méltatja. Verő József akadémikus előadásában is­mertette Kántás Károly akadémikus életművét, aki 50 évvel ezelőtt átvet­te a Fizikai Tanszék vezetését és megalapította a Geofizikai Tanszé­ket. 1953-ban végezhettek az első geofizikus mérnökök Sopronban. Kántás Károly 1912. decemberében Veszprém megyében, Sólyon szüle­tett. O végezte az első magyarországi földi áramméréseket és jelentősek a geomágneses mérései is, amellett, hogy megalapozta, és sikerre vitte a magyarországi geofizikus képzést. Kántás Károly özvegye leleplezte férje márványtábláját, majd az egye­temek és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat nevében a tisztelet koszorú­it helyezték el a Doppler, Simonyi és a Kántás emléktáblák alatt.- 2001. október 9-én este az ml csatornán bejelentették a szomorú és fájdalmas hírt: - Elhunyt Simonyi Károly akadémikus, professzor, Kos­suth- és Állami díjas mérnök-fizikus, az első magyarországi atommag-át­alakítási kísérlet vezetője, a nemzet­közi viszonylatban elismerést szerzett „A fizika kultúrtörténete” és az „El­méleti villamosságtan” című könyvek szerzője. Simonyi Károly 1916. októ­ber 18-án Egyházasfaluban született, gépészmérnöki diplomáját a Műegye­temen szerezte. Már 1942-45 között részt vett Bay Zoltán kutató csoport­jában, a radar elméleti és gyakorlati megvalósításában. 1948-ban egy új impulzusleosztó készülék elvét adta meg, jelentősebb kutatási eredményei a fúziós energiatermelés elvi lehető­ségeinek vizsgálatával kapcsolatosak. Az elméleti mechanika területén meghatározta a kúpos rudak önlengé­sét, megadta a deformációs hullámok terjedését inhomogén rudakban. A legjelentősebb mérnöki konstrukciója az első hazai magfizikai részecske­­gyorsító volt. 1952-1957 között a Központi Fizikai Kutató Intézet atomfizikai osztályának vezetője, ké­sőbb igazgatóhelyettese volt. Az 1956-os események után már nem volt lehetősége kutatásokkal foglal­koznia, figyelme az egyetemi oktatás­ra és jegyzetek, szakkönyvek írására irányult. A Budapesti Műszaki Egye­tem Elméleti Villamosságtan tanszék­ét 1970-ig vezette, majd 1970-90 kö­zött a Híradástechnikai Intézet egye­temi tanáraként oktatta a fiatal villa­mosmérnök jelölteket. Emlékét örök­ké megőrizzük! Sopronban járva, úgy gondolom érdemes felkeresni az egyetem fő­épületét és az azt körülölelő szépsé­ges parkot. Idén nyáron volt lehető­ségem nekem is gyermekeimmel el­jutni Sopronba és megtekintettük a csodálatos parkot és a keresett már­ványtáblát. Készítette: Sípos László A korábban, még 1993-ban 12 ezer példányban megjelent „csak” Környe­zetvédelmi lexikon jelentősen meg­újul, a második kibővített tartalmú ki­adás két kötetes lesz, az 1100 oldalon ezer színes képet és ötszáz színes gra­fikát fog tartalmazni. Sokakban felme­rül még most is az alábbi kérdés: Mi­lyen kapcsolatban van nálunk a kör­nyezet- és a természetvédelem? Moldova György: „Magyarország szennybemenetele” című könyvében olvastam egy választ, a Soproni Egye­tem tanszékvezetőjétől, Rakonczay Zoltántól idézve: - „Amiből sok van, mint például utcából, futba11pályábó 1, az a környezetvédelemhez tartozik, amiből kevés, az hozzánk, olyanokat kell ide sorolni, mint a Hortobágy, vagy a Fertő-tó, messzebbre tekintve: a Himalája és a ritka majmok. Ha to­vábbi hasonlatot kíván, a környezetvé­delem az építészetnek felel meg, mi a műemlékgondozásnak, ők a vizekkel törődnek, mi a forrásokkal.” Visszatérve az új, immár komplex lexikonra, az összesen kilencezer véglegesített címszó felöleli a kör­nyezet- és természetvédelemmel kap­csolatos témaköröket, nevezetesen: a környezeti jog, a környezet-gazda­ságtan, a környezet-egészségügy, a környezeti nevelés, a természetvéde­lem és ökológia, az agrár-környezet­védelem, a földtudományok, a mű­szaki tudományok, az ipari technoló­giák, a nemzetközi kapcsolatok, a zöld mozgalmak és a környezetpoliti­ka területeit. Láng István akadémi­kustól, a szerkesztőbizottság elnöké­től megtudtuk, hogy a címszavak kö­zé beépítésre került az Európai Unió környezeti programjának és környe­zetvédelemmel kapcsolatos jogrend­szerének kulcsszava is. A szerzők és szerkesztők szándéka szerint közért­hető stílusa és igényes nyelvezete alapján mind a szakemberek, mind a nagyközönség számára egyaránt pon­tos és megbízható felvilágosítást fog nyújtani a megújuló lexikon. A min­dennapi életben is gyakran okoz fél­reértést, ha valaki a fogalmakat nem a megszokott értelemben használja. A probléma jelentőségét egy kb. 2500 éves kínai történettel szeretném meg­világítani. A nagy filozófus Konfuci­us (i.e. 551-479) beszélgetéseiben ol­vashatjuk a következő történetet: „A szavak helyes használata. Dsi Lu szólt: We hercege váija a Mestert, hogy a kormányzást átvegye... Mi lesz az első, amit a Mester tenni fog? A Mester így szólt: A szavak helyes használata. Dsi Lu szólt: Ez az egész? Most az egyszer a Mester hibázni fog. Miért kell a szavakat helyesen használni? A Mester: Milyen együgyű vagy te, Lu! Ha a szavak használata nem helyes, a fogalmak értelme zavaros; ha a fogal­mak értelme zavaros, nem lehet szaba­tosan cselekedni, az erkölcs és a művé­szet nem virágzik; ha az erkölcs és a művészet nem virágzik, a büntetés ér­telmetlen; ha a büntetésnek nincs értel­me, a nép nem tudja hová lépjen, és mit tegyen. A bölcs első dolga, hogy fogal­mait szavakká, a szavakat tettekké te­gye. Nem tűri, hogy a szavaiban ren­detlenség legyen. Minden ezen múlik.” Könnyű belátni, hogy a Konfucius által rögzítettek a környezet- és ter­mészetvédelem területére is, és termé­szetesen még ma is érvényesek, így feltétlenül meg kell ismerkednünk az új lexikonnal, mivel épülésünkre, szellemi gyarapodásunkra készül. A megújuló lexikon szerkesztőségi munkáiban és a címszavak elkészítésé­ben az ország környezet- és természet­­védelemmel foglalkozó legképzettebb szakemberei vesznek részt. Az össze­sen mintegy kétszázötven szerző kol­lektív munkáját fogja össze és koordi­nálja a szerkesztőbizottság. A Környe­zet- és természetvédelmi lexikon egyik alapkoncepciója, hogy a természeti környezet esetén a Kárpát-medencében gondolkodtak a szerzők. Ezenkívül, összefoglaló jelleggel bemutatják a szomszédos országok környezet- és ter­mészetvédelmét is, ezért a határokon túli magyar iskolákban és könyvtárak­ban is hasznosítható lesz az új lexikon. A meghirdetett előfizetői akció során a 14 900 Ft-os bolti árból 20 % ked­vezményt biztosítanak és átvállalják a házhoz szállítás költségét is, ha az Akadémiai Kiadó Rt. Tudományos Szerkesztőségébe még az idén eljut­tatjuk a cégszerűen aláírt igényt. Információ: www.akademiaikiado.hu, a www.akkrt.hu. Sípos László

Next

/
Oldalképek
Tartalom