Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2001-05-01 / 5. szám

2001. május ATOMERŐMŰ 3. oldal Olcsóbb lesz az áram a gáznál? Energiapiaci liberalizáció bizonytalanságokkal A szakemberek jó része egyetért abban, hogy a jelenlegi felhasználási ütem mellett a világon a kőszén még 250-300 évre, a kőolaj viszont legfeljebb 50 évre, a földgáz talán 65-70 évre elegendő. Az atom­erőművekben üzemanyagként használt urán viszont 5000 évig is kitart. Az EU-tagországok 1996-2005 kö­zött összesen 44.850 megawatt ka­pacitású gázerőmű építését terve­zik, míg széntüzelésűből ugyanezen idő alatt mindössze 6.551 mega­wattnyi készül. A földgáz ára ugyanis az előrejelzések szerint a mostani viszonylag alacsony szint­hez képest 2010-ig nem változik je­lentősen, így az ilyen típusú erőmű­vek építése a legolcsóbb. Csakhogy a gazdaságossági mutatók mellett mind fontosabbak a környezetvé­delmi szempontok, ezért ha sikerül megoldani a nukleáris létesítmé­nyekben keletkező radioaktív hulla­dék biztonságos elhelyezését, elke­rülhetetlennek látszik az atomerő­művek térhódítása. A nukleáris energia előnye, hogy egy ezer megawattos teljesítményű szénerőműnek megfelelő atomerő­­művi blokk évente körülbelül hétmil­lió tonna széndioxidtól mentesíti lég­körünket. Európában a villamosenergiater­melésnek mintegy a harmada szárma­zik atomerőművekből, a nukleáris energia révén megtakarított széndi­oxid mennyisége körülbelül annyi, mint amennyit a kontinens autói az atmoszférába engednek. Drága szénből drága áram A hazai barnaszenet mélyművelés­sel, azaz több száz méteres mélységből hozzák a felszínre. A Dél-Amerikából vagy Ausztráliából importált fekete­szén tonnája a szállítási költséggel együtt is csupán 500-600 dollár, míg például a bezárásra ítélt mecseki Zobák akna szene tonnánként 1500 dollárba kerül. Ráadásul a hazai szenek erősen környezetszennyezők: kéntartalmuk átlagosan 2-3 százalék között van, míg például az említett külföldi szeneké 0,11 százalék körül mozog. Ugyancsak magas a hazai szenek hamutartalma - 40-50 százalék -, míg az importszene­ké csupán 10 százalékos. A hazai szén­bányászat fennmaradásának esélyeit csökkenti, hogy az elöregedett széntü­zelésű erőművek esetében 2000-2003 között lejár az MVM-mel 1995-ben kötött áramvásárlási szerződés. Ezek megújítására a cég aligha lesz hajlan­dó, hiszen a korszerűtlen, ráadásul ala­csony - átlagosan 26-30 százalékos - hatásfokkal működő erőművek állítják elő a legdrágábban a villamos energiát. A jelenlegi nyolc forint körüli termelői átlagárral szemben például az inotai erőműben termelt energia kilowatt­óránként 24 forintba, a pécsi pedig 18 forintba kerül. Újabb csapás, hogy a füstokádó hazai erőműveknek 2005 elején véget ér a környezetvédelmi mo­ratóriumuk, ezt követően rájuk is az EU-ban kötelező normák érvényesek. Ezután már csak a 7-9 milliárd forintba kerülő füstgázkéntelenítő berendezés beépítésével hosszabbíthatják meg élettartamukat, ami viszont tovább drá­gítja az amúgy is versenyképtelen árai­kat. Ha a kormány a gazdasági érvek ellenére úgy dönt, hogy foglalkoztatás­politikai okokból továbbra is működ­hetnek a hazai szénbányászatra épülő erőművek, akkor - becslések szerint - évente 16 milliárd forinttal kellene töb­bet fizetni a szenes erőművekben ter­melődő áramért. Ez azonban azt jelent­heti, hogy a szabadpiacon versenykép­telen árú „szenesáram” a hosszú távú szerződésekkel lekötött villam­osművek nyakán maradhat, és ez to­vább növelheti a verseny előnyeiből egyelőre kiszorított kisfogyasztók számláját. KJ fizeti a liberalizáció költségeit? Az elmúlt évtizedekben az energia­felhasználás sokkal kevésbé nőtt, mint ahogy azt eredetileg prognosztizálták. A jóslatok miatt megépített, majd fe­leslegessé vált kapacitások indokolják a piacnyitást. Nagy-Britanniában pél­dául a piacnyitás előtt a csúcsterhelés­kor szükséges mennyiség kétszerese állt rendelkezésre. A fogyasztói érdek érthetően azt diktálta, hogy a kis költ­séggel működő cégektől vehessék meg az emberek az áramot, s így a költségek csökkentése a cégek fenn­maradását jelentette. A verseny sok országban leszorította az árakat, de egyben felvetette a kérdést, ki fizesse az eltúlzott kapacitásokból származó költségeket. Németországban az ál­lam semmit sem vállalt át, Kalifornia viszont teljes kártérítést adott. Magyarországon napjainkban nincs felesleges kapacitás, ezért igazi ver­senyt az importáram megjelenése hoz­hat. Ha túl sok áram jön be, egyes erő­műveket le kell állítani. A nagy kérdés tehát itthon is az lesz, hogy ki viseli a kényszerűségből leállított létesítmé­nyek befagyott költségeit. Elképzel­hető, hogy az összes fogyasztóra rá­terhelik ezt a tételt, és az sem kizárt, hogy a kedvezményezett felhasználók „nyakába varrják”, illetve azt is szá­mításba kell venni - bár erre roppant kicsi az esély -, hogy az állam magá­ra vállalja a kiadásokat. Becslések szerint nálunk a következő évtizedben évente 10-15 milliárd forintot tesz ki a befagyott költségek nagysága. Ha va­lamennyi fogyasztó között osztanák el a költségeket, akkor a számítások sze­rint kilowattóránként 20-30 fillérrel, azaz 1-1,5 százalékkal emelkedne a villamos energia ára. Tíz év múlva teljes piacnyitás A mai gyakorlat szerint a termelőtől a fogyasztóig minden ponton megjele­nik az árszabályozás. Hosszú távon el­lenben az a cél, hogy csak ott legyen központi szabályozás, ahol a termé­szetes monopólium feltétlenül megkí­vánja, vagyis a vezetékek és a rend­szerirányítás használatának megálla­pításánál. Ha minden jól megy, akkor legfeljebb egy évtizeden belül Ma­gyarországon is teljes körű lesz a pi­acnyitás, amely tehát már az egyszerű háztartásokra is kiterjed. Hamarosan nálunk is megvalósul az, ami az észa­ki országokban már bevett gyakorlat: arrafelé ügynökök házalnak, hogy a lakosok tőlük vegyék az áramot. A liberalizációt követően az úgyne­vezett feljogosított fogyasztók válo­gathatnak majd az áramszolgáltatók között. Az elképzelések szerint a piac­nyitás csak a piac mintegy 15 százalé­kára vonatkozna, és csupán a nagyfo­gyasztókat érintené. Azokat, amelyek évente egy térségen belül több mint 100 gigawattóra áramot használnak fel (ez a megkötés számítások szerint mintegy 30 cégre lenne érvényes). Az érintett cégek maguk döntik el, hogy kitől, honnan és milyen kondíciókkal vásárolnak áramot. Kezdetben a feljo­gosított fogyasztók valóban mindösz­­sze áramigényeik felét vehetnék kül­földről. Ám később, ha nőne is az im­port, nemcsak ezek a kiválasztott fo­gyasztók járnának jól, hanem a keres­kedők és az MVM is olcsóbban vásá­rolhatna, ami leszoríthatná az árakat. A nyitást követő versenyhelyzettel azt szeretnék elérni, hogy viszonylag kis mértékben emelkedjenek az árak. Lé­nyeges szempont, hogy a lakosság a teljes nyitásig a mostanihoz hasonló hatósági árszabályozással számolhat. Az új energetikai modell nem változ­tatna a Magyar Villamos Művek Rt. nemzeti jellegén sem. Vágvölgyi * Uj kinevezések 2001. április 18-tól a Paksi Atomerőmű Rt. vezérigazgató­helyettesi munkakör betöltésére dr. Vámos Gábor\ a biztonsá­gi igazgatói munkakör betöltésére pedig Szucsán Sándor kapott kinevezést. Szucsán Sándor I960, május 14-én született, Szen­tesen. Nős, két leánygyermek apja. Hőfizikus mérnöki diplomát szer­zett a Moszkvai Energetikai Egyetem Atomerőművek és Berendezések Szakán. Ezt a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának Folyamattervező Szakán szerzett gé­pészmérnöki oklevélként honosítot­ták. Első munkahelyként, 1985. júniu­sától a Paksi Atomerőmű munkavál­lalója. A cégnél blokkügyeletesi, ügyeletes mérnöki, üzemviteli osz­tályvezetői, gépész üzemviteli főmér­nöki, majd üzemviteli főosztályveze­tői beosztásokban dolgozott. Ügyele­tes mérnöki beosztása mellett kezdet­ben a Műszaki Üzemeltetési Szabály­zat készítői, majd karbantartói, ké­sőbb eseménykivizsgáló mérnöki fel­adatokat látott el. A BME Gépészmérnöki Karán 1991-93-ban menedzsergazdasági mérnöki ismereteket szerzett. A Bu­dapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Vezetőképző Intézetében 2000-től folytat NBA tanulmányokat. Oroszul és angolul beszél. Az üzemviteli terület vizsgálója­ként részt vett a kínai Daya Bay és a francia Bugey erőművekben tartott OSART vizsgálatokon. Szabadidejét elsősorban vizis­­portokkal tölti. Pártnak nem tagja. Vámos Gábor 1951-ben születtem Pécsett. 1969-ben érettségiztem a pécsi Nagy Lajos Gimnázium angol nyelvű tagozatán, majd felvételt nyertem a Moszkvai Energetikai Intézet „Atom­erőművek és berendezések" szakára, ahol 1975-ben szereztem mémök-hő­­fizikusi diplomát, amely a Budapesti Műszaki Egyetemen honosításkor „folyamattervező” besorolást kapott. 1975-ben kerültem a Mátrai Hő­erőműbe, ahol feladatom kezdettől fogva a Paksi Atomerőműben vég­zendő későbbi munkámhoz szüksé­ges gyakorlati tapasztalatok megszer­zése volt. Az ott eltöltött 2 év alatt vé­gig váltóműszakban dolgoztam, kez­detben betanuló szolgálatvezetőként, majd 1976-tól önállóan irányítottam a váltóműszakos üzemvitel munkáját, szolgálatvezető mérnöki beosztásban. 1977-től a Paksi Atomerőműhöz helyzetek át önálló mérnöki beosztás­ba. A munkaköri betanulás keretében az orosz Novovoronyezsi, a szlovák Bohunicei, a német Nord és Rheins­­bergi atomerőművekben összesen 12 hónapot töltöttem el. 1982-ben szereztem ügyeletes mér­nöki hatósági jogosítványt, amelynek érvényességét 1992-ig tartottam fenn. 1981-től 1984-ig váltóműszakban ügyeletes mérnöki beosztásban dol­goztam. 1985-ben üzemviteli osztály­­vezetői, 1986-1989 között gépészeti és üzemviteli főosztályvezetői, 1990-től 1992-ig üzemviteli főmérnöki, 1992- től 1994-ig termelési igazgatói beosz­tást láttam el. 1995. január 1-től va­gyok a PA Rt. biztonsági igazgatója. 1980-ban a Budapesti Műszaki Egyetem „Energetika-energotechno ló­­gia” szakon szakmérnöki diplomát szereztem. 1985-ben 2 hónapos NAÜ tanfo­lyamot végeztem el atomerőművek üzemviteli biztonságáról és 4 hóna­pos munkahelyi gyakorlaton voltam a Trojan (USA) atomerőműben. 1989 óta az Atomerőmű Üzemelte­tők Világszövetsége (WANO) Moszk­vai Központja Igazgató Tanácsának tagjaként képviselem a Paksi Atom­erőművet. 1991-1992-ben a WANO Moszkvai Központja Igazgató Taná­csának elnöke, és egyúttal a WANO világszervezet szintű igazgató taná­csának tagja voltam. Az 1989/1990-es tanévben a Buda­pesti Műszaki Egyetem „Reaktor­­technika” szakmérnöki szak „Reak­tortechnológia” ágazatán a BME ok­tatóival megosztva az „Atomerőmű­vek” két féléves tárgyat oktattam. 1991 óta tagja vagyok az Országos Atomenergia Bizottság és az Orszá­gos Atomenergia Hivatal Műszaki Tudományos Tanácsának. 1996-1999 között az Európai Nuk­leáris Tanács tagja voltam. 1999- ben a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán PhD fokozatot szereztem. 2000- től tagja vagyok az Eurelectric „Villamos energia termelés" üzleti te­rületi munkacsoportjának, és az Euró­pai Bizottság által működtetett „Nuk­leáris létesítmények biztonsága” mun­kacsoportnak. 2000-ben az MTA Energetikai Bi­zottsága üléseinek állandó meghívott­ja lettem. 2000-ben elvégeztem a BKE MBA képzéséhez szükséges felzárkóztató évfolyamát. Az elmúlt években a francia Tricastin erőműben NAÜ OSART vizsgálaton, az amerikai Calvert Cliffs erőműben INPO vizsgálaton vettem részt, és WANO vizsgálatot vezettem a finn Loviisa erőműben. Angol és orosz nyelvismeretem fel­sőfokú. Feleségem mérnökként dolgozik a PA Rt-nél, fiam ötödéves, lányom pe­dig harmadéves közgazdasági egyete­mi hallgató. Jó hír Ame Zentai Péter: Csemobilnak már nincs hatása, legalább is Amerikában nincs. Olyannyira nincs, hogy a köz­vélemény helyeselné, ha új nukleáris erőművek épülnének. Az erről készült felmérést a csernobili tragédia 15. év­fordulóján tették közzé, és ebből ki­derül, hogy itt már alig érdekel vala­kit is, hogy a 70-es években az Egye­sült Államokban is történt egy na­gyobb baleset az akkoriban elhíresült egyik erőmű reaktorában. Azt követő­en nem is épült újabb reaktor errefelé, sőt többet leállítottak. Viszont azok­ban, amelyekben folytatódott a ter­melés, alaposan erősítették a bizton­ságot és a termelés hatékonyságát. Ennek köszönhetően a nukleáris energia adja ma az amerikai energia­­szükséglet durván 35 százalékát, mégpedig nagyon előnyös áron. Az itt energiaválságnak nevezett kaliforniai áramkimaradássorozat, a benzinárak robbanásszerű emelkedése és a kör­nyezetvédelmi megfontolások előtér­be kerülése végül is komoly mérték­ben erősítette a nukleáris energia po­zícióját. A reaktorokban ugyanis tisz­ta, környezetbarát módon termelik az energiát, és minden máshoz viszo-A Kossuth Rádió Reggeli Krónika című műsorában hangzott el Zentai Péter tu­dósítása Amerikából, 2001. április 27-én 06.30-kor. nyitva a legolcsóbban. Még néhány évvel ezelőtt a nagy erőmű üzemelte­tők körében semmilyen érdeklődés sem volt a leállított amerikai reakto­rok újraindítására, addig most sorban állnak egy-egy ilyen erőmű bérbevé­telére. A Chaney alelnök irányításával létrehozott rendkívüli bizottság az energiahelyzet átvizsgálására eköz­ben azt ajánlotta, hogy Amerikaszerte épüljenek új atomerőművek. A Szilárd Leó tiszteletére alapított „Delfin"-díjat idén Marx György profesz­­szor kapta, (a fizikaversenyről a következő számunkban számolunk be.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom