Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-03-01 / 3. szám
2001. március ATOMERŐMŰ 7. oldal Tallózás útijelentésekből ✓ „En 40 evesen választottam Paksot" Az útijelentésekhez bárki hozzáférhet a műszaki könyvtárban és az Intranetén, ennek ellenére időnként egy-egy érdekes jelentésre lapunk hasábjáig is felhívjuk kollégáink figyelmét. Ilyen érdekes - és jó hírrej szolgáló - jelentést adott le dr. Kemenes László, a TLK információs szolgálatvezetője, aki részt vett a franciaországi Evianban megrendezett 13. PIME kongresszuson, amelyet az Európai Nukleáris Társaság rendezett. Az alábbiakban részleteket közlünk a jelentésből, r < . A fontosabb szekciók a következők voltak: • A nukleáris energetika társadalmi elfogadtatása, azaz „Hol vagyunk most és merre tartunk?” •Három örvendetes hír (Barseback, Temelin, Oroszország) • Nukleáris energetika és a politika • Radioaktivitás és hulladékkezelés • Kommunikációs módszerek • Poszterek, videók és CD ROM-ok Néhány érdekesebb előadás rövid összefoglalása: USA A PIME történetében először hangzott el amerikai előadó (Patricia Bryant) részéről olyan nyilatkozat, miszerint a nukleáris energetika újjászületése tapasztalható az Államokban. A konferencia idején 103 reaktort üzemeltettek. A lakosság 87%-a egyetért a meglévő reaktorok élettartam hosszabbításával, ill. üzemeltetési engedély meghosszabbításával, 71%-a a működő reaktorok megtartása mellett van, 52%-a új blokkok létesítését szorgalmazza. Ez utóbbi adat egy év alatt növekedett meg 42%-ról. Az előadó elemzése szerint az alapvető ok a nukleáris energetika piacképességében van a világméretűvé vált klímapánik mellett. A racionális amerikai nép számára sokkoló hatású volt a „Kalifornia szindróma” néven elhíresült eseménysor, amikor is az állam villamosenergiarendszere szétesett. Az okok a következők voltak: • Az állam erőműveit és hálózatát szinte teljes mértékben privatizálták, ami nagymértékben hatott az árampiac korábban kialakult rendszerére. • A jellegzetes klíma miatt az állam télen exportőrként, nyáron importőrként kereskedett a villamos energiával. Az utóbbi időszak nagyon rossz időjárása azonban megváltoztatta a korábbi gyakorlatot. Képtelenek voltak eladni. A megnövekedett igények miatti terhelést a korszerűtlen hálózat nem bírta el. Dél-Afrikai Köztársaság Szokatlan előadás hangzott el a dél-afrikai David Nicholls részéről, aki a hazai fejlesztésű Pebble Bed Modular Reactort ismertette. Az új reaktortípus egy hűtőkörös, inert gáz hűtésű konstrukció. A hűtőkör osztott: részben turbókompreszszort, részben turbógenerátort hajt meg. Különös előnye a létesítés gyorsasága és olcsósága. A blokkok ugyanis modul rendszerűek, egy vezénylő akár húsz reaktort is elláthat. Újszerű az üzemanyag is, tokozás nélküli teniszlabda nagyságú gömbök. Dél-Afrika 2025-ig további 20 000 MW kapacitást kíván beépíteni, amiből jelentős hányadot a fenti reaktortípussal állítana elő. Még mindig Dél-Afrika! Mark Lloyd szintén rendhagyó előadásban próbált segítséget nyújtani a nukleáris tömegkommunikáció örökösen visszatérő problémájának megoldására. Nevezetesen arra, hogyan lehet szakítani a szakmai „bikkfanyelv” nehézségeivel, hogyan lehet a legfrissebb tudományos eredmények zömét alkalmazó technológiáról érthető módon kommunikálni a lakossággal. Módszerének lényege, hogy „hassunk az agyi homloklebenyre”, azaz fogalmazzunk „ízletesen”. Szóljunk minden esetben igazat, egyszerűen. Az érzelmeket kell célba venni, hassunk a hallgatóság érzéseire, szem előtt tartva azt a tényt, hogy az indulatokat észérvekkel nem lehet kezelni. Érdekes példákat láthattunk videó felvételeken, mint pl. Diana hercegnő temetésén elhangzott búcsúbeszéd részlete, vagy egy hegedűművész útmutatása egy tehetséges ifjú művésznő felé, miszerint nem elegendő a kotta technikailag hibátlan lejátszása. Hinni kell abban, amit játszunk és megnő a mondandó hitele. Kanada Terry Squire kanadai előadó nagyon tanulságos történetet mondott el, amely jó példa a rosszra. A lakossági kapcsolatok teljes hiánya, illetve az „arrogánsán kezelt” médiakapcsolatok vezettek oda, hogy az üzembiztosságáról híres Candu típusú reaktorokat üzemeltető Pickering - A (4 blokk) atomerőművet leállították a kilencvenes évek végén. Egyértelművé vált, ha a sajtó nem kap elegendő információt, akkor csinál magának. Sikerült a lakosság antinukleáris érzelmeit felkorbácsolni, így az üzemeltetők kényszerpályára kerültek annak ellenére, hogy az erőmű leállítása sem gazdaságilag, sem műszaki, technikai és biztonsági szempontból nem volt indokolt. Láthattuk milyen erőfeszítéseket kellett tenniük - külső erők bevonásával - azért, hogy 1999. végére ismét üzembe állíthatták az erőművet. A kanadaiak a lakossági kommunikáció sikertörténetének tartják az eseményeket. Svájc Számomra a legmeghökkentőbb előadást Werner Naef tartotta Svájcból. Az úrnak semmi köze a nukleáris energetikához. A Swissair veterán pilótája, repülési szakértő. Arról beszélt, milyen összefüggés van a siker, a stressz, a biztonság és a menedzsment között. Ragyogó analógiát épített fel a repülés biztonsága és a nukleáris biztonság között. Véleménye szerint minden olyan riport, amely arról szól, hogy a „baleset oka emberi (pilóta) hiba” inkorrekt. Az „emberi hiba okozat és nem ok”! Nekünk pedig fel kell tárnunk az okokat! A biztonság négy alapvető tényező függvénye: • műszaki, technikai • humán • vezető, üzemeltetői • szociális Egyszerű matematikai modellt alkotott arról, hogy a fenti tényezők kombinációi hogyan hatnak a biztonságra, illetve bármelyik tényező sérülése vagy hiánya mit eredményez. A legveszélyesebbnek a humán és szociális tényező összhangjának a hiányát tartja. Idézem: „A baj nem akkor van, ha valaki nem tudja, hogyan kell repülni. A baj akkor van, ha nem tudnak együttműködni.” A példaként említett tenerifei repülőgép szerencsétlenség (a világ két legmodernebb gépeit üzemeltető és legképzettebb pilótáit alkalmazó légitársaság, a PANAM és a KLM szerencsétlensége), amely 500 ember halálát eredményezte, pontosan ilyen okokra vezethető vissza. Dr. Kemenes László Hajba Antallal - népszerű nevén: Tónióval - beszélgettem Paksra kerülésének körülményeiről és az azóta eltelt időről. 1982. október 1-től vagyok paksi lakos - kezdi a beszélgetést Tónió.- Hogyan esett a választásod Paksra?- A Budapesti Honvédnak voltam a kenu szakág vezetője. Ott nem volt nehéz nemzetközi szintű eredményt elérni. Gondoltam egy nagyot, hogy majd én megmutatom azt, hogy szinte a nulláról elindulva is lehet nagy dolgokat csinálni ebben a sportágban. Kerestem egy helyet az országban, ahol erre lehetőség van, ezt én meg tudom csinálni. Van sporttámogatás és van emberanyag. A kajak-kenu szakosztály Pakson már akkor egy kis kezdeményezés volt, akkor már három éve működött. Mikor én idejöttem, 17 hajó volt mindösszesen a csónakházban. A sportkör akkori vezetője, Balogi Jenő azt mondta nekem, hogy az erőmű részéről biztosítják azt, hogy itt fejlődés lehet. Nekik is céljuk a sport támogatása, hogy esetleg nemzetközi szintre lépjünk ki. Nem volt egyszerű céljaimmal megismertetni a város akkori vezetőit, hogy itt Pakson 4-5 éven belül aranyjelvényes, magyarul elsőosztályú ifi versenyzőket szeretnék produkálni, legalább négyötöt. Nekem pontosan öt év múlva ifjúsági világbajnokom lett és hét aranyjelvényes ifjúsági versenyzőm. El kellett hitetni a gyerekekkel, hogy meg lehet csinálni, amit akarunk, a másik dolog pedig az, hogy megfelelő partnerek kellettek hozzá az erőmű részéről. A szakosztály elnöke Tímár Géza lett és igazán akkor indult be a feltételek megteremtése. Akkor tudtuk megépíteni a tanmedencét, akkor bővítettük a csónakházat olyan nagyra, mint ahogy ma is van. 1986-ban az ország egyik legjobb csónakháza Pakson volt: 80 darab hajóval, tágas tárolóterülettel, öltözőkkel, klubszobával, raktárhelyiségekkel. Akkor alakult ki a szakosztály azon képe, mely még ma is van. A komoly versenyekre viszont el kellett utaznunk amelyek Szolnokon, Szegeden, Velencén esetleg Győrben voltak. A nemzetközi Dunatúra minden évben megáll a mi csónakházunknál azóta is.- Kire vagy a legbüszkébb a tanítványaid közül, Tónió?- Talán Hoffmann Ervin nevét említhetném. Amikor én idekerültem, Ervin 7. osztályba járt. O volt az, aki ifi válogatott lett és az ifi világbajnokságon 1987-ben 3 db aranyat is nyert. Nagyon jó volt a Balczer-Szabó kettős, a Vasiék. Nálam kezdett Viktor, Fehér, Prancz. Ők serdülő és ifi válogatott szintig jutottak.- Úgy tudom, külföldre is meghívtak edzőnek- 1987-ben a koreai válogatottól kaptam meghívást, hogy készítsem fel őket az olimpiára. Ez sikerült is, bár elég nagy törést okozott az itthoni munkámban. Visszajövetelemkor már megépült a Fadd-Dombori pálya, mely az erőmű segítségével létesült, Tímár Géza és Zeleznik Sándor óriási munkájának eredményeként. Itt nemzetközi versenyeket is rendeztünk. Én elnökségi tagja vagyok a Kajak-kenu Szövetségnek és éppen az elmúlt héten döntöttek arról, hogy nem adnak az idén versenyt Fadd- Domboriba. Ez nagyon sajnálatos.- Talán nem mindenki ismeri, mikor aktív sportoló voltál, komoly sikereket értél el.- Én birkózónak indultam a Honvédban. Egy sajnálatos sérülés miatt abba kellet hagynom, pedig az ifi válogatottságig jutottam. A birkózás mellett nyáron lejártunk kenuzni. A sérülésem után csak egy választásom maradt, a kenuzás, és rövid idő alatt válogatott kerettag Hajba Antal lettem. „Én vagyok a legjobban birkózó kenus és a legjobban kenuzó birkózó” - szokták mondani a barátaim. 1960-ban lettem válogatott. 1966-ban világbajnokságot nyertem kenu egyes 1000 m-en. Ötször voltam negyedik helyezett olimpián, világ- és Európa bajnokságon. Arra is büszke vagyok, hogy kenu egyesben, a kenuzás 60 éves időtartama alatt kilencen vagyunk magyarok, akik nyerni tudtak olimpián vagy világbajnokságon és ebben én is benne vagyok. 32 évesen fejeztem be az aktív sportpályafutásomat és közben elvégeztem a testnevelési főiskolát. Az egyik legfiatalabb mesteredző lettem 36 évesen. Közben tanultam angolul, németül, oroszul és spanyolul, mert a versenyeken elengedhetetlen volt, hogy a külföldi versenyzőkkel szót értsek. A nyelvismeretemnek és szakmai tudásomnak köszönhetően a világ több országában, Kanadában, Indiában, Nagy-Britanniában és Kínában előadásokat tartottam.- Milyen közelebbi és a távolabbi céljaid vannak?- Meg kell említenem, hogy van Pakson még egy komoly feladatom. 1988 óta a VII. választókerületet képviselem függetlenként a városi testületben. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy sportolóként politikus lehettem. Mikor Paksra kerültem, meg akartam mutatni - és azt hiszem sikerült -, hogy a paksi ember, a paksi gyerek ugyanarra képes, mint az ország bármely más táján élő. A sportban - úgy tartom - azért állunk oda, hogy győzzünk. Pakson oda van írva a Deák-ház oldalára: Ha megpróbálod lehet, hogy nem sikerül, de ha meg sem próbálod biztos, hogy nem sikerül. Hát legalább próbáld meg! Én negyven évesen választottam Paksot, és tudatosan választottam, és nem bántam meg. Köszönöm a beszélgetést és további jó egészséget kívánunk neked, Tónió! Woüner Pál Az A SE Természetjáró Szakosztálya hagyományteremtés és kikapcsolódás céljából farsangot hirdetett február 24.-re a Tenisz klubba. A közel harminc fő saját készítésű jelmezben való megjelenése tette igazán színessé a részvételt, illetve a találgatást, hogy kit is rejt a maskara. Ezen az eseményen búcsúztattuk el Nagy Istvánt, aki tizenkét éven keresztül vezette a szakosztály munkáját. Alkalom adódott a régi túrák és versenyek felelevenítésére, a kalandok elmesélésére. Pista is megköszönte a sok segítséget, türelmet, áldozatot, amit a túratársaktól kapott. Jakab Albert, az új szakosztályvezető köszönte meg Pista áldozatkész munkáját, külön kihangsúlyozva, hogy a továbbiakban is számítunk segítőkész munkájára és tapasztalatára. Woüner Pál
