Atomerőmű, 2000 (23. évfolyam, 1-12. szám)

2000-11-01 / 11. szám

2000. november ATOMERŐMŰ 3. oldal OSZTÁLYTABLÓ Reaktorfizikai Osztály Szükség van fejlesztésekre Hamvas István a Reaktorfi­zikai Osztály vezetője azon ke­vesek közé tartozik, akinek a törzsszáma négy számjegyű és a 128. felvett dolgozója a Paksi Atomerőműnek.- Mikor és honnan kerültél az építkezésre?- Debrecenben végeztem a Kossuth Lajos Tudományegye­temen 1977-ben és közvetlenül azt követően augusztus 1-jén kerültem PAV-os állományba. Mint végzett fizikusnak lehető­ségem lett volna az egyetemen maradni a Kisérleti Tanszéken, vagy az Atommagkutató Inté­zetében dolgozni. Az atomerő­művet választottam - amit most utólag is jó döntésnek értékelek - mert ez látszott a legnagyobb kihívásnak, hiszen itt kerülhe­tett sor a fizikai elméleti isme­retek gyakorlati alkalmazására ill. hasznosítására. Azóta fizikusként dolgozom a reaktorfizikai osztályon, még az 1992-96 közötti Reaktor­­technikai Főosztály vezetői be­osztásban eltöltött időszakot is beleértve. Ekkor volt folyamat­ban ugyanis az atomerőmű biz­tonságának újra értékelését végrehajtó un. AGNES projekt, amelynek munkájába az egyéb teendőimen túl bizonyos mér­tékig fizikusként is bekapcso­lódhattam.- Az elmondottak alapján az l. blokk indítási előkészületei­ben is részt kellett, hogy vegyél.- Azt kell, hogy mondjam, az előkészítésen hosszú ideig együtt fáradozó fizikusok kö­zül nekem adta meg a szeren­cse azt a lehetőséget, hogy Ma­gyarország első atomerőművi blokkjának első kritikussá téte­lét ügyeletes indításvezető fizi­kusként végig asszisztálhattam. Én annak a szerencsés műszak­nak a tagja voltam Szauer Zol­tánnal és Raffai Györggyel együtt, akik műszakjában az önfenntartó láncreakciót bein­dult, a kritikussá tétel végrehaj­tása megtörtént.- A munkába állásod után milyen továbbképzéseken vettél részt?- Kétszer két hónapot tanul­tam Novovoronyezsben, kettő és fél évet dolgoztam erőműves fizikusként a KFKI Atomener­gia Kutató Intézetében, ahol bekapcsolódhattam Szatmári Zoltán által vezetett ZR-6 reak­toron végzett kísérleti munká­lataiba. Ott foglalkozhattam Gadó János segítségét igénybe véve a VVER-440 zónák neut­ronfizikai számításaival. Cser­háti Andrással közösen ott adaptáltuk a később Pakson használatos orosz fejlesztésű BIPR-5 neutronfizikai kódot, amivel a neutronfizikai számí­tásokat végeztük. Természete­sen a BME-en is elvégeztem egy célirányos kurzust, mely­nek keretében módunk volt a tanreaktor indítását is gyako­rolni. Sokat tanultunk, de az igazi tanulás mégis csak az volt, amikor az üzembe helyezés előkészítése során az itt lévő orosz kollégákkal közösen is­merkedtünk a megoldandó fel­adatokkal. Ekkor gyakran tu­domásul kellett vennünk, hogy az aktív zóna ill. a reaktor sok­kal jobban ismeri a fizikát mint mi, és volt bőven mit tanul­nunk.- Mióta vagy a reaktorfizikai osztály vezetője?- 1995-ben lettem az osztály vezetője, mert szervezeti válto­zás folytán megszűnt a reaktor­­technikai főosztály. Ekkor mó­domban állt nagyobb figyelmet és energiát szentelni azoknak a feladatoknak, amelyet a reak­torfizikus kollegákkal már ko­rábban elkezdtünk, s amelyek jelentőségüket tekintve ma semmiképpen sem tekinthetők elhanyagolhatónak. Ez alatt ér­tem azt, hogy 1996-tól intenzí­ven dolgoztam az osztályon a kollégákkal együtt a következő jelentős feladatok megoldásán: Ebben az időszakban indult el az angol tervezésű - orosztól független un. diverz forrásból származó - üzemanyag kazetta tervezése, amely most ott tart, hogy az elvi átalakítási és be­hozatali engedélyt megkaptuk. Az időközben elindított függet­len projekt munkájának ered­ményeként jelen pillanatban már aláíráshoz közeli állapot­ban van az a szerződés, mely­nek keretében angol üzem­anyagot is vásárolunk, és 2002- ben elkezdjük ezek használatát. A másik nagy feladat az új orosz profilírozott kazetta al­kalmazásának biztonsági meg­alapozása, hatósági engedé­lyeztetése, bevezetése és ezzel a négy éves üzemanyag ciklus elkezdése volt. Ezen munkála­tok első nagy eredményét a 3. blokk 2000. augusztusa, az új kazetták berakása, és az első átmeneti töltet indítása adta. Ha a két említett feladatot értékelnem kellene, akkor azt mondhatom, hogy a reaktorfi­zikai osztály eddigi 21 éves munkálkodása során ezzel a két programmal mindenképpen ki­emelkedő eredményt ért el. A négy éves ciklusra történő átállással ugyanis blokkonként 200 millió forintot meghaladó költség megtakarítást eredmé­nyez évente még akkor is, ha csak a friss üzemanyag megta­karítást vesszük figyelembe. Négy blokkon történő alkalma­zás esetén ez legalább 800 MFt-ot jelent évente. Nem részletezem, hogy miért, mert a kollégáim már elmondták, hogy mennyivel csökken majd a berakandó kazetták száma, ezzel szinkronban a kiégett fű­tőelemek száma is.- Úgy tudom ti is szorgal­maztátok az átmeneti tároló megépítését. Miért?- Ezt ugyan nem tartom fizi­kus jellegű feladatnak, de aktí­van közreműködtünk annak a gondolatnak a megértetésében, hogy mindenképpen szükség van az Oroszországba történő visszaszállítástól független ha­zai megoldást is találni a ki­égett kazetták tárolására. Ugyanis szembesülnünk kel­lett azzal, hogy a hazai villa­mos energia termelés közel 40%-át képviselő Paksi Atom­erőmű működése mind a friss üzemanyag beszerzése, mind pedig a kiégett fűtőelemek el­helyezése terén nagyon erősen függött az akkoriban erős vál­tozásokon átment Oroszor­szágtól. A friss üzemanyag el­látásban, ill. a kiégett üzem­anyag elszállításában fellépő esetleges ellehetetlenülés a blokkok üzemét, s ezen keresz­tül a hazai villamosenergia igé­nyek kielégítését erősen veszé­lyeztetné. Ezt a függőséget lát­va, sürgettük az átmeneti tároló megépítését és a friss üzem­anyagra egy orosztól független második beszerzési lehetőség megteremtését, a függőség megszűntetését.- A kollégáid is érintették az utánpótlás kérdését, te hogyan értékeled az osztály humán erőforrását?- Ha szigorúan csak azokat a munkákat kell elvégeznünk, amik az SZMSZ-ben szerepel­nek, akkor arra elég a létszá­munk. Azonban az élet állan­dóan felszínre hozott, és várha­tóan hozni is fog olyan problé­mákat az erőműben, amelyek felismerése és megoldása igényli munkánkat. Alig em­lékszem olyan időszakra, ami­kor nem lett volna a rutin fel­adatainkon túlmutató feladat. Csak példaként említem a 2. blokki lerakódásból eredő problémát. De az elmúlt 21 év alatt mindvégig az jellemezte az osztályt, és ebben egy kicsit különbözünk az orosz, a szlo­vák, a bulgár, a cseh reaktorfi­zikai osztályoktól, hogy a fej­lesztés és az ilyen irányú gon­dolkodás elég nagy része az osztályunk munkájának. Úgy gondolom erről a fejlesztésről nem kellene csak azért lemon­danunk, mert két kollega ko­rábbi elmenetele miatt létszám gondjaink vannak. Tehát ha fejleszteni akarunk, melynek pl. a már említett eredményei évente 800 MFt megtakarítást eredményeznek, akkor bizony ezt a csapatot néhány fiatal agi­lis és kifejezetten rátermett fi­zikus kollégával ki kell egészí­teni. Ez persze rögtön felveti azt a kérdést, hogy egy ilyen kvalifíkáltságú szakembernek a piacgazdasági viszonyok kö­zött milyen értéke van, s ez ho­gyan viszonyul a PARt - több mint 10 éve kialakított - érték­rendjéhez. Konkrétabban mondva kérdés nehézsége az, hogy a PARt tud-e olyan kere­setet biztosítani egy jól képzett pályakezdőnek, ami a többi ajánlattal szemben vonzóvá te­szi számára a Paksi Atomerő­müvet.- Hagyjuk a munka világát, hogyan sikerül kikapcsolódni, vannak-e hobbijaid?- Egyféleképpen tudtam az életemben levezetni a fejemben összegyűlt dolgokat, melyeket nem mondanék feszültségnek, inkább csak az agytekervények felesleges működésének, ez pe­dig a kertészkedés. Gyerekko­romban ugyan nem szerettem kertészkedni, de mióta Pakson lakunk azóta igen. A kert az a hely, ahol ki tudom kapcsolni az agyamat, ez a hobbim is.- Gyerekeid hol tanulnak?- Mindkét fiam Dunaújvá­rosban tanul, a nagyobbik a fő­iskolán, gépész üzemmérnöki pályára készül, a kisebbik kö­zépiskolás és informatikus sze­retne lenni.- Akkor még dolgozhatnak az erőműben is?- Ezen még nem gondolkod­tunk. Szükség lenne fiatalításra Dr. Pós István vezető fizikus Debrecenben végzett 1985-ben és az egyetemi toborzások eredményeként jelentkezett Paksra, vagyis az egyetemi pádból érkezett az üzembe.- Nehéz volt a váltás, a mun­kába állás?- Nem, mert a debreceni fizi­kus szak nagyon jó alapot nyúj­tott, erős volt a kísérleti és az elméleti oktatásunk. Speciális reaktorfizikai képzést ugyan nem kaptunk, viszont annál alaposabb általános képzésben részesültünk, melyre nagyon könnyű volt felszedni a speciá­lis dolgokat.- Vagyis folytattad a tanul­mányaidat?- Igen, 1986-tól 1988-ig jár­tam reaktortechnikai szakmér­nökire a Műszaki Egyetemre, majd 1994-ben doktoráltam. Közben - családi okok miatt - 1990-től 1992-ig Egerbe köl­töztünk és az egri kórház izo­tóp laboratóriumában dolgoz­tam.- Visszahúzott az erőmű?- Részben igen, hiszen hív­tak vissza a volt kollégák, ugyanis 1992-ben volt egy szervezeti átalakulás, de volt Hamvas István egy szándék is részemről. Ak­koriban a vidéki városokban igen kedvezőtlenek lettek a munka és szakmai körülmé­nyek, az érvényesülési lehető­ségek, ekkorra ült le országo­san az ipar. Mindezek alapján úgy gondoltam érdemes újra Paksra jönni.- Visszatérve 1985-höz, hol kezdtél dolgozni?- Az első feladatok az akkor induló, fejlesztés alatt álló VE­RONA rendszerhez kapcsoló­dott. Ez a feladat abban az idő­ben nagy hangsúlyt kapott az osztályon belül és az erőműben is. Ugyanis az eredeti orosz HINDUKUS rendszer eléggé elavult volt, mind a reaktorfizi­kai modellek, mind az ember­gép kapcsolat korszerűsítésre szorult. Sikerült bekapcsolódnom az üzemeltetési feladatokon túl a fejlesztések mechanizmusába is. A VERONA rendszer lelkét ugyanis azok a reaktorfizikai modellek jelentik, amelyek se­gítségével a mért információ­ból, a puszta milivoltokból, vagy mikroamperekből neutron fluxust, kazetta vagy pálca tel­jesítményt kapunk. A fejlesztések a mai napig is folynak, mert fejlődik a mérő­­rendszer, fejlődnek és egyre pontosabbá válnak a modellek, és természetesen változik, fej­lődik az objektum is, amit vizs­gálunk. Itt arra gondolok, hogy az elmúlt években fokozatosan fejlődött az üzemanyag és vál­tozott az üzemanyag töltet el­rendezése is a zónán belül. Ez a változás természetesen a gaz­daságosabb és biztonságosabb energiatermelést szolgálja. A jelenlegi VERONA nagy része, a lelke itt az osztályon jött lét­re, melyből én is elég nagy részt vállaltam, természetesen a kollégákkal együtt. Ezt ko­moly szakmai sikeremnek könyvelem el.- A kutatás-fejlesztés ered­ményei jelentkeznek-e az okta­tás területén?- Nagyon jó a kapcsolatunk a Műszaki Egyetem Nukleáris Technikai Intézetével. Amint már említettem a szakmérnöki diplomámat is itt szereztem. Az elmúlt években jó néhány fejlesztési-kutatási feladatot végeztünk közösen. Természetesen a Műszaki Egyetem természeténél fogva inkább oktat. Az oktatás terén fontosnak tartom, hogy folya­matosan foglalkozunk diplo­mamunkásokkal. Ennek az a jelentősége, hogy az ipari hát­teret és ismeretet át tudjuk adni a végzős hallgatóknak. Sajnos azt is el kell mondani, hogy a szelekció folytán kevés fiatal jön ebbe a szakmába. Mi is ér­zékeljük azt, hogy valamilyen formában fiatalításra szükség van, hiszen a legfiatalabb kol­légánk sem pályakezdő, hanem 35 év körül van, vagyis már 10-12 év kiesés, szakadás van.- A laikus számára hogyan fogalmaznád meg a szakterüle­ted feladatait?- A szakterületi feladatom a zónamérések kiértékelése és azon modellek fejlesztése, il­letve rendszerbe állítása, ame­lyek arra hivatottak, hogy az in-core mérések alapján az adott zónáról a lehető legpon­tosabb és legmegbízhatóbb in­formációnk legyen. Dr. Pós István A másik fajta tevékenysé­gem - mely szorosan kapcsoló­dik az előzőhöz - arra irányul, hogy számítógépes és neutron­­fizikai modellek segítségével a zóna állapotát minél pontosab­ban leírjuk. Ezt a célt szolgálja az osztályunk által kifejlesztett C-PORCA (olv.: sziporka) program, amely a kor színvo­nalának megfelelő matemati­kai, neutronfizikai és reaktorfi­zikai eszközökkel analizálja az adott zónát. Előre meg tudjuk mondani azt, hogy a reaktorfi­zikai paraméterek milyenek lesznek a kampány különböző fázisaiban. Ezeknek a számítá­soknak folyamatos kontrollja van, ami az in-core méréseken keresztül valósul meg. Hangsúlyoznom kell, hogy a befutott több mint 60 kampány alatt minimális számú, vagy ta­lán nem is volt olyan kampány, ahol a hibás tervezési számítá­sok miatt csökkenteni kellett a teljesítményt. A tevékenységünk nem lát­ványos, mert nem napi és heti operatív tevékenység, a fejlesz­tések tekintetében egy vagy több év alatt megvalósuló ered­mény. A töltettervezést és zó­naanalízist pedig minden töl­tetre előre el kell végeznünk. Ez a fajta műszaki háttér tevé­kenység mindig akkor kap nyilvánosságot, ha valami probléma adódik. Ezt pedig mindenképpen el akarjuk ke­rülni. Mindenki kiszámolhatja azonban, hogy egy esetleges hibás tervezés következtében szükségessé váló néhány szá­zalékos teljesítmény csökkenés mekkora pénzt jelentene. A pontos reaktorfizikai számítá­sainkkal -úgy érzem- mi is hoz­zájárulunk a sokak által jól is­mert Top 25-ös listán elfoglalt előkelő helyünkhöz. Ennek ellenére nem vagyunk elbizakodottak. A módszerein­ket, eredményeinket folyama­tosan publikáljuk nemzetközi fórumokon, ezzel is biztosítva azok megfelelőségét. A WER reaktorokat üzemeltető orszá­gok reaktorfizikusai számára talán a legjelentősebb nemzet­közi fórum az AER társaság, amely évente többször is tart összejöveteleket. Ezeken a ta­lálkozókon mi is rengeteg hasz­nos szakmai információhoz ju­tunk.- Milyen hobbija lehet egy reaktorfizikusnak!- Legnagyobb hobbim a csa­ládom, nagyon szeretünk utaz­ni. Van egy kilenc éves lányom és a nyáron ikreink születtek, egy kisfiú és egy kislány. Mi is próbáljuk teljesíteni a kormány programot, három gyerek már van, négy kerék is van, viszont kinőttük a lakásunkat. Jár az ember agya állandó­an Szécsényi Zsolt reaktorfizi­kus a Töltetterv és Reaktorana­lízis csoportban dolgozik és je­lentős szerepet vállal a Magyar Nukleáris Társaságban is.- Honnan és mikor kerültél Paksra ?- Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen végeztem 1988-ban és onnan egyenesen az erőműbe kerül­tem, tehát ez az első munkahe­lyem. A fő szempont, amiért ide jelentkeztem elsősorban az, hogy akkor úgy tűnt: épülni fog Szécsényi Zsolt új blokk, ezért engem és felesé­gemet - aki akkor ötödéves volt - az új blokkok építéséhez vet­tek fel.- Hogyan kezdődött a pálya­futásod ?- Belé kellett tanulni a szak­mába, mert az egyetemen elég általános fizikát oktattak. Az első időszak azzal telt, hogy megtanultam a reaktorfizikát. Töltet tervezéssel és reaktor­analízissel foglalkoztam és je­lenleg is azzal foglalkozom.- Beszélnél egy kicsit bőveb­ben a töltettervezésről, mit ta­kar ez a fogalom ?- Az talán mindenki előtt is­mert, hogy a reaktorok minden évben egyszer leállnak, kiégett üzemanyag kazettákat kivesz­­szük és helyettük friss üzem­anyag kazettákat rakunk be. Reaktorfizikai szempontból nem mindegy, hogy ezek a ka­zetták milyen elrendezésben kerülnek a zónába, mert korlá­tok vannak arra vonatkozóan, hogy milyen legyen a teljesít­mény eloszlása a reaktoron be­lül. Ezért meg kell tervezni me­lyik kazettát hova pakoljuk, hogy a teljesítmény egyenlőt­lenségek a lehető legsimábbak legyenek. Illetve magától a be­rakástól is függ, hogy milyen hosszú lesz a kampány. A bera­kásnak nem csak biztonsági ha­nem gazdasági vonzatai is van­nak. Egy berakási stratégia nagymértékben befolyásolja azt is, hogy mekkora lesz an­nak a töltetnek a költsége. Az utóbbi években változtak a berakási stratégiák. Először is megvalósítottuk az úgyneve­zett kis kiszökésü zónaelrende­zést. Ez azt jelenti, hogy addig amíg a hagyományos töltetek­nél a friss kazettákat a zóna szélére pakoltuk, most a kis ki­­szökésű töltet esetén, a friss ka­zetták beljebb kerültek és a zó­na szélére kiégettebb kazettá­kat tettünk. Ezzel a reaktorból a neutron kiszökést lecsökken­tettük, tehát a reaktornak a ne­utron háztartása jobb lett, és magasabb kiégettségi szinteket tudunk elérni a kazettáknál. Ezzel párhuzamosan több más újítást is bevezettünk, így például 3,6 %-os dúsítású sza­bályozó kazettákat használunk, ami szintén javított a helyze­ten. Ezt követően egy nagy ugrás volt ebben a stratégiában a négy éves kazetta felhasználás meg­valósítása. A hagyományos töl­teteknél - amikor indultunk - há­rom ciklust megélt kazetták ki­rakásra kerültek a reaktorból, je­lenleg nagy részüket bennhagy­juk a negyedik évre is. Ez azt je­lenti, hogy hagyományosan évente 114-120 kazettát raktunk be, most ez lecsökkent 96-102- re. így több tucat kazettát meg­spórolunk blokkonként, és ez je­lentősen csökkenti mind a friss üzemanyag, mind pedig a ki­égett kazetták tárolási költsége­ket. A legújabb stratégiai fejlesz­tésünk az úgynevezett profilo­­zott üzemanyag bevezetése, ami azt jelenti, hogy egy maga­sabb átlag dúsítású kazettát ra­kunk a zónába, ez 3,82 %-os dúsítást jelent. Ennek a kazet­tának a bevezetésével tovább csökkenthetjük a neutron ki­szökést, és így még több kazet­tát üzemeltethetünk négy évig. (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom