Atomerőmű, 2000 (23. évfolyam, 1-12. szám)

2000-07-01 / 7. szám

2000. julius ATOMERŐMŰ 7. oldal Alakformáló „kortalan” torna Akár tagadjuk vagy bevalljuk, de attól még tény, hogy minden ember - korra és nemre való tekintet nélkül - szeretne egészséges és fiatal lenni, illetve maradni. Egészségünk, fiatalságunk megőrzése, illetve annak visszaszerzése nem egy kön­nyű feladat. Meggyőződésem szerint rend­szeres, kitartó egyéni mozgásprogrammal bárki, bármikor is kezdi, létrehozhatja saját testének optimális változatát. Ehhez ter­mészetesen belső akarat, fegyelem, igényesség önmagunkkal szemben és belső motiváció is szükséges. Az egyéni mozgásprogramok közül Pakson - a Városi Művelődési Központ szervezésében - a Móra Ferenc Általános Iskola, valamint a Zeneiskola tükörtermében az érdeklődők a Callanetics alakformáló, zsirégető tornával ismerkednek. Meghívásukat elfogadva jómagam is kipróbálhattam a törzs izmainak edzésére kifejlesztett, alakformáló, - a Callon Pinckney: Callanetics szakkönyvből szá­momra ismert - egyébként világsikert befutott szenzációs gyakorlatsort. “Szigorúan bizal­masan” megsúgom férfitársaimnak, hogy a paksi Callanetics klubba nem csak a hölgyek jelentkezhetnek, Dr. Czámé Nagy Ildikó test­nevelő tanár, vizsgázott oktató szívesen látja az urakat is. Most egy kicsit elbizonytalanodtam. - Miért ? - Az egészséges életmód előnyeit, a mozgás fontosságát hangsúlyozzam, vagy más káros hatások elkerülésére hívjam fel az érdeklődő olvasók figyelmét ? Az Internetet böngészve azt találtam, hogy jótékony - talán kissé csípősre sikerült - meg­jegyzést is megengedhetünk barátunk derekán található „úszógumira” utalva: - Amortizálod magad ? (A hölgyismerősünkre csak a háta mögött tegyünk ilyen megjegyzést !) Természetesen már hallom a durva és kegyetlen választ: - Mit képzelsz ? Tíz kiló túl­súllyal fogok én ugrabugrálni ? Nélküle is fáj minden por­­cikám ! Nyugodt és higgadt vála­szomban közölhetem, hogy a Callanetics nem terheli feleslegesen az ízületeket és semmilyen segédeszközt nem igényel. A kidolgozott edzés­­módszer heti kétszer egy órás alkalmazásával ugyanolyan eredmény érhető el, mint kondi teremben az erőfejlesztő készülékekkel hét óra alatt, vagy az erobikkal húsz óra alatt. „A hagyományos edzésmód­szerek rengeteg időt és fáradsá­got kívánnak, én pedig elvesztettem a türelmemet: ez késztetett arra, hogy megírjam a Callanetics könyvet. Az élet túl rövid ahhoz, hogy edzőter­mekben töltsük el.” - vallja ajánlott müvében Callon Pinckney. A Callanetics mindenkinek ajánlott, aki jó közérzetre és megnyerő külsőre vágyik, akinek nincs sok ideje, de gyors és mérhető eredményt szeretne elérni. Megtalálja számítását az is, aki korábban semmiféle testmozgást nem végzett, így megerőltetés nélkül és biztonságos eredményre vágyik. Makacs térdsérülésem miatt nehezen fogad­tam el a meghívást, de a kíváncsiságom legyőzte félelmet, így végig tudtam tornázni az egyórás gyakorlatsort. Mit ígér a rend­szeres torna ? - Biztosan feszesebbé teszi a hasizmokat, karcsúsítja a csípőt, a comb belső oldalát. Javítja a lábformát, megemeli, és feszesebbé teszi a feneket. Megerősíti a felkart, megnyújtja a nyakat, formálja az egész testet, javítja a mozgásképességet, és szinte hihetetlennek tűnik, de a résztvevők állítása szerint több energiát is ad. A bővebb információt érdeklők számára megadnám a Városi Művelődési Központ telefonszámait (311-401, 311-242), javaslom a könyvtárból kölcsönözhető: Callon Pinckney - Callanetics című könyvet, és Ditrói Mária Certified Callanetics Senior Teacher közelmúltban megjelent videokazettáját. A végére maradt még egy hasznos tanács: feltétlenül kérjük ki a torna megkezdése előtt Harc a pusztán Furcsa fegyverropogásra le­hettek figyelmesek Cseresznyés­ben. A reggeltől késő estig tartó csata csupán csak játék volt, amely növeli az állóképességet és a koncentrálóképességet. Balog Gábor a paint ball sze­relmeseinek adott randevút vá­rosunkban. Cseresznyéspusztán építette fel a játékhoz szükséges “várat”, és a bemutató terepet. A számháborúhoz hasonló já­ték ötfős csapatok küzdelme - mondta a szervező, aki a rendőr szakközépiskolában oktatja e különleges sportágat. A játékot még az amerikai haditengeré­szet fejlesztette ki kiképzésre. A civil szféra közel tiz éve vette át, de a laikusok csak kedvtelésből harcolnak. Az első bemutatkozáskor a várakozásnak megfejelő volt az érdeklődés. Más és más be­állítottságú emberek látogat­tak a pályára, akik nyomban magukra vették a védőruhát, csőre töltötték a puskát és ki­fulladásig harcoltak az ellen­féllel. A játéknak szigorú szabá­lyai vannak - tudtuk meg Ba­log Gábortól. A fegyverek töl­tényei 12 mm-es élelmiszerfes­tékkel töltött golyók, melyek találatkor szétfröccsennek. A szervező bízik abban, hogy egyre népszerűbb lesz majd a paint ball. Főleg a fiatalokra számít, akik sok időt töltenek a számítógépek és a tévé előtt. Balog Gábor úgy gondolja, hogy rövid időn belül kialakul­nak majd a csapatok, akik rendszeresen gyakorolnak a pályán. A bemutató után több hölgy is kipróbálta a játékot, ezért elképzelhető, hogy a nők körében is elterjed majd a harc, természetesen egyelőre csakis a játékszenvedély ki­küszöbölésére. Unokámnak szeretettel (Ajánlás) Bátorságra vall és tiszteletet érdemel az, aki veszi a fáradságot és tollat ragad, hogy ne csak beszéljen, de tegyen is valamit. Erőszak, terrorista akciók, gyilkosság. Naponta látjuk, átérezzük, elborzadunk. Tehetetlenek vagyunk. A gyerekek tágra nyílt szemmel nézik a nekik és a felnőtteknek szóló filmeket. Mi lenne ha kipróbálnánk ? És kipróbálják ! Rohanunk reggel, délben, este. Mindig ro­hanunk. Nincs semmire sem időnk. Pedig meg kellene állni, le kellene hajolni megnézni, hogy az út szélén nyíló, gaznak hitt növénynek milyen szép kékszínű virága van. Észre kellene venni, ahogy a kispók szövi a hálóját vagy a hangyácskát, amint szorgalmasan gyűjtöget. Mindehhez idő kell. Szerencsések azok, akik számíthatnak a nagyszülők segítségére, akiknek van idejük minderre. Könnyed, játékos, vidám hangulatú ver­sek ezek. Bennük rejlik a napfény, jól érezzük ma­gunkat. De nem szabad elfelejteni, hogy a felhő egyszer csak eltakarhatja a napot, a kispókot elsodorja a szél, a hangyácska nem tud megbirkózni a hirtelen jött áradattal.. Bánkódunk, szomorkodunk, tehetetlenek vagyunk, vagy olyat teszünk, amit nem len­ne szabad. Mégis tudnunk kell felállni, újra kezdeni - ami nagyon nehéz - és egyedül gyakran nem is megy. Segítsünk, hogy egyedül is sikerüljön. Fii­szem, hogy nekik sikerülni fog. Felemelő érzés adni és kapni ilyen verse­ket, amelyekből erőt lehet meríteni, mert benne van a múlt, a nagyapával eltöltött per­cek az útravalónak szánt örök érvényű igaz­ságokkal. (LILE) SZÁMOLÓ EGY kis lányka számolgat KETTŐ kezem, s lábam van HÁROM lábú a suszter szék NÉGY kerekű a szekér ÖT pöttyös a nagy labda HAT lapú a kis kocka HÉT pettyes a katica NYOLC lábú a pók papa KILENC levél egy ágon TÍZ kicsi ujj két lábon. NYÁRI ZIVATAR Cseresznye fa tetején Turbékolnak a gerlék Mókus család fa csúcsán Kóstolja a mandulát Pici mókus halihó ízlik neki a dió Gyöngyvirág oly ringató Ott napozik a pillangó Béka brekeg brekeke Nekem eső kellene Felhő lebben fúj a szél Mindjárt megdördül az ég Pici bogár menekül Levél alá települ Esik eső csepereg A kis fecske kesereg Eltűntek a bogarak Hogy lesz nekem jó falat ? Bokor alján nyuszi lány Bámulja a víztócsát Előbújni nem merek Sárgarépát hogy eszek ? Lebben újra a szellő Eltűnik a sok felhő Ragyog a nap hétágra Sok kis állat javára. BOGÁR LAGZI Kicsi bogár Katica Gyere velem lagziba Megnősül a hőscincér Menyasszonya a kis légy. Násznép a sok kis bogár Násznagy a szarvasbogár Hangyák hoznak finomságot A szemed ilyet alig látott. Tücsök ad majd tücsökzenét Táncot erre lejt a násznép Dalt döngicsél a Dongó Nem lesz ehhez hasonló. „PAPI" Reménykeltő kosaras jövő Május elején Kecskeméten rendezték az Országos Gyer­mekkupa kosárlabda közép­döntőt, ahol az ASE 5-6. osz­tályos ifjú kosarasai vettek részt. Steiger Ferencné és Halmai Tibor tanítványai re­mekül szerepeltek a kétnapos versenyen, hiszen minden el­lenfelüket legyőzve szerezték meg az elsőséget. A lejátszott négy mérkő­zés közül különösen a Dom­bóvár elleni döntő hozott iz­galmas dobópárbajjal fűsze­rezett magas színvonalú játé­kot. Az izgalmakról csak annyit, hogy a paksi srácok 19 pontos dombóvári előnyt ledolgozva nyertek 88-81 arányban, és ezzel bejutot­tak a soproni Országos Dön­tőbe. A győztes csapatból végig kiemelkedő játékot mutatott Halmai Tibor - őt beválasztották a torna All Star csapatába is -, Csűrös Bence, valamint Jilling Lász­ló. Ha nem is sikerült megis­mételni ezt a kitűnő ered­ményt a soproni Országos Döntőben, az ASE nagyre­ményű fiataljai derekasan helytálltak a legjobbak ver­sengésében is. A döntőt 20 csapat részvételével svájci rendszerben bonyolították le, ami azt jelenti, hogy nem csoportokba sorolták az együtteseket, hanem mindig a legjobbak kerültek szembe egymással. A három nap alatt a Halmai Tibor vezette paksiak hat mérkőzést ját­szottak, mérlegük ötven szá­zalékos, hiszen 3 győzelem mellett 3 vereséget is szen­vedtek. Nem sikerült legyőz­niük a későbbi aranyérmes fővárosi BLFK csapatát, a második helyen végzett Nyíregyházát, és nem bírtak a budapesti Diana együttesé­vel sem. Pedig ha ez utóbbi mérkőzésen nyernek az ASE srácai, akkor a dobogó har­madik fokára állhatnak fel, így azonban maradt a 4-8 he­lyezés. (A már említett sváj­ci rendszer szerint nem ját­szottak ezen belül helyosztó­kat).- Akárcsak Kecskeméten, a döntő mérkőzésein is a Csűrös-Jilling-Halmai hár­mas teljesítményét emelhe­tem ki, de a csapat többi tag­jai is sokat tettek hozzá az elért eredményeinkhez. En­nek megfelelően maximáli­san elégedett vagyok az egész csapat hozzáállásával, teljesítményével. Úgy érzem, hogy az egész mezőnyben mi játszottuk igazán a kosár­labdát és hiszem, hogy ez a későbbiekben az eredmé­nyekben is megmutatkozik. Tavaly óta is sokat fejlődtek már a fiúk, és a jövőben is bizonyíthatják majd tehetsé­güket, mivel rájuk épül a jö­vő évi serdülő együttesünk - vonta meg a két torna mérle­gét az edző, Halmai Tibor M.F. fi Újra érzem a balatoni lázat, az iskola várhat... Avagy egy ESZl-s lányosztály 7 napja Füreden Június 5. 15 óra. Hol marad már a busz? Itt van! Végre! Csomagok a he­lyükre. Beszállás, de előtte még néhány fotó, puszi a szülőknek, barátoknak. Elindultunk. Integetés az ottmaradottaknak. Napsütés, me­leg, fáradtság! Mikor érünk oda, már fél öt! Nézd! Ott egy tábla, ami jelzi, már közeljárunk. 5 óra! Éljen, Füred! Már alig vártuk ezt a pillana­tot. Leszálltunk a buszról, most már biztos, hogy ez a hét a mi­énk, senki nem zavarhat meg bennünket. Programunk - osztályfőnö­künknek köszönhetően - nagyon színesre sikeredett. Már megérkezésünk éjszaká­ján tudattuk mindenkivel, hogy nem tanulunk, s ez alatt az egy hét alatt azt csinálunk, amihez kedvünk van. Egy kis városnézés után fogtuk a törölközőnket, s fél 10 körül lementünk a Balcsiba fürdeni. Ez elég izgalmasan ala­kult, ugyanis a strand kapuját ránk zárták, de még ez sem aka­dályozhatta meg azt, hogy nem­sokára mindenki fáradtan az ágyába dőljön. Rendkívüli izgalmat okozott az is, mikor gyalog ellátogattunk a Lóczy barlanghoz, majd a hegy tetején felmásztunk a kilátóra. Minél feljebb értünk, annál job­ban fújt a szél. Meg voltunk ijed­ve, de élveztük azt, hogy ha egyet léptünk előre, a szél kettőt fújt vissza. Táskát, pólót, napszem­üveget rendkívül óvni kellett, de megérte, mert gyönyörű volt on­nan a kilátás. Naponta jártunk vitorlázni. Az elején nem nagyon lelkesedtünk érte, de később rájöttünk, hogy a Balaton közepén a legjobb a víz­be fejeseket ugrani, így ez min­dennapos tevékenységünkké vált. A legjobb az volt, mikor beugrot­tunk a vízbe, kidobtak nekünk egy kötelet, és a hajó húzott rhá: ga után. Volt 1-2 szívdobbantó eset is, mikor a hajó sebessége túllépte a két csomót, így elég ne­héz volt utánakapaszkodni, főleg, mikor a bikininket is fogni kellett, hogy ne vigye el a víz, de utólag már csak nevetünk rajta. (Pedig akkor milyen félelmetesnek tűnt...) Egyik éjjel kíváncsiak voltunk a sarki fényre, amit csak a Bala­ton közepéről lehetett látni, így éjjel fél 1-kor felkaptuk pokróca­inkat és Weisz János tanár úrral behajóztunk a Balcsi közepére, s lehorgonyoztunk. Vártunk, de idő előtt elaludtunk, így csak egyi­künknek sikerült megtekintenie, a többiek addig - némelyikünk arról sem tudva, hogy lehorgo­nyoztunk és a Balaton közepén lebegünk - nyugodtan aludtak a lágyan ringatózó vitorlásban. A legnagyobb élmény mégis­csak az volt számunkra, hogy szombaton tartották Alsóörsön az I. Kelet-Európai Harly Davidson találkozót, melyen mi is részt vettünk. A motorosok, akik legalább ezren voltak, Alsó­örs - Tihany - Alsóörs útvonalon vonultak fel, s az osztályból néhá­­nyan felkéretőztek mögéjük. Volt, aki amerikaihoz, volt aki magyar­hoz, de a lényeg a motorozás volt. Mindegyikük azt mondta, hogy ezt soha nem fogja elfelejteni. Sajnáljuk, hogy vége, nagyon jól éreztük magunkat, jó volt a társaság, szívesen maradtunk vol­na tovább, de hát, várt ránk a ta­nítás utolsó néhány napja... Végül szeretnénk köszönetét mondani szponzorainknak, taná­rainknak, akik nélkül ez a kirán­dulás nem jöhetett volna létre, és nem érezhettük volna magunkat ilyen jól! Fábián Kata 10. F

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom