Atomerőmű, 2000 (23. évfolyam, 1-12. szám)

2000-01-01 / 1-2. szám

2000. január - február ATOMERŐMŰ 5. oldal Az Európai Minőségügyi Szervezet által elismert szakképesítés A magyar termékek és szolgálta­tások nemzetközi - kiemelten euró­pai - elfogadtatása mind erőteljes­­ebben követeli meg a hazai gyár­tóktól, a szolgáltató cégektől minő­ségbiztosítási rendszerük mielőbbi kiépítését, valamint az irányítási rendszerük független, akkreditált intézmény általi tanúsítását, külföl­di elismertetését. Az utóbbi évek tendenciája bizonyítja, hogy a megnövekedett elvárásoknak törté­nő megfelelést nagyban meg­könnyíti, ha olyan szakemberek működnek közre e jelzett területe­ken, akik nemzetközi / európai elismertségű oktatásban részesül­tek, és ennek megfelelő bizonyít­vánnyal, oklevéllel rendelkeznek. Az Európai Minőségügyi Szerve­zet Magyar Nemzeti Bizottság (EOQ MNB) Szakember-tanúsítá­si Bizottsága az előirt felülvizsgá­latok eredménye alapján az 1999. november 30-i ülésén a Bánki Do­­nát Műszaki Főiskola Gépgyártás­technológia Tanszékén folyó, az Oktatási Minisztérium által is elfo­gadott Minőségügyi Szakmérnök / Szakember képzést mint az „EOQ minőségügyi szakember tanúsítás­ra való felkészítésre alkalmas” tan­folyamot regisztrálta. A hazai minőségügyi oktatást, továbbképzést folytató szervezetek és oktatási intézmények közül a Budapesti Műszaki Egyetem - Mérnöktovábbképző Intézetét és a Magyar Szabványügyi Testület Ok­tatási Központját követően harma­dikként, a magyar felsőoktatási in­tézmények közül elsőként a Bánki Donát Műszaki Főiskola négy fél­éves Minőségügyi Szakmérnök / Szakember posztgraduális képzése sikeresen szerepelt az önkéntesen vállalt, az EOQ MNB szakértők fe­lülvizsgálatán. A felülvizsgálatot végző auditorok jelentése alapján a bizottság megállapította, hogy a Bánkin a képzés szervezése és tar­talma kielégíti az EOQ harmoni­zált minőségügyi szakember tanú­sítási és regisztrálási követelmé­nyeit. Ez azt jelenti, hogy a sikere­sen vizsgázó hallgatók - az eljárási és regisztrációs díj befizetése után - megkapják az EOQ - Quality Systems Manager oklevelet. Mivel a harmonizált rendszert az Euró­pai Bizottság jóváhagyta, az okle­veleket gyakorlatilag Európa min­den országában és természetesen a világ legtöbb országában elfogad­ják. A minőségügyi képzés céljáról, az elért eredmény részleteiről ér­deklődtünk a Bánki Donát Műsza­ki Főiskolán dr. Harmath József főiskolai docens, tanfolyamvezető­nél.- Mi a képzés célja? - kezdtem első, legfontosabbnak ítélt kérdése­met. Dr. H. J.: - A Minőségügyi Szak­mérnök / Szakember képzésünk célja, hogy az itt végzett szakembe­rek: * a képzés elméleti és gyakorlati anyagának elsajátításával tudásu­kat képesek legyenek a vállalati mi­nőségügy, elsősorban a termék-elő­állítási folyamat (minőségfejlesz­tés, minőségtervezés, minőségbiz­tosítás, minőségszabályozás ellen­őrzés) területén használni. * a minőségügyi technikák és menedzsment módszerek ismere­tében képesek a vállalati minő­ségügyi rendszert üzemeltetni és vezetni. A képzés elvégzése után a szakemberek alkalmassá vál­nak mind az EU követelményei­nek megfelelő irányító munka el­végzésére, mind pedig az Üzleti Kiválóság Modell kritériumainak teljesítését célzó önértékelés vég­rehajtására. A képzésben résztvevők ter­mészetes igénye, hogy olyan ké­pesítést szerezzenek, amelyet nemzetközileg elfogadnak, és ugyanakkor előnyösen tudnak felhasználni a gazdasági életben és szakmai előmenetelük során. Különösen nemzetközi vállala­tok esetében van jelentősége az ilyen képzettséget igazoló diplo­mának. Ennek érdekében a képzés: * az EOQ szakember regiszt­rációs rendszert kielégitő, a szak­ember harmonizációnak megfele­lő tananyagra épülő oktatási rendszert működtet, amely lehe­tővé teszi az EOQ minőségügyi rendszermenedzser tanúsításra történő felterjesztését, * olyan minősítő és beszámol­tató rendszert működtet, amely egyrészt- kielégíti a Magyar Felsőokta­tási Törvényben szabályozott, szakirányú továbbképzésre elő­írt, a diploma megszerzésének feltételeit tartalmazó követelmé­nyeket, de egyben- eleget tesz az EOQ minősíté­si rendszerének is, * külső és belső munkatársain­kat (oktatókat) úgy választ meg, hogy képzettségük, személyes al­kalmasságuk, a minőség iránti el­kötelezettségük, a szakmaspecifi­kus ismeretek iránti fogékonysá­guk és rugalmasságuk által bizto­sított és tervezhető legyen az ok­tatás szakmai és minőségi színvo­nala. Munkájukkal biztosítsák, hogy a személyzettanúsításért fo­lyamodó partner (végzett hallha­tó) felkészültsége a gazdaság el­várásainak megfelelő legyen.- A képzés részleteiről, jellem­zőiről az érdeklődők számára ki­csit bővebb információt szeret­nénk közreadni - folytattam a ka­­pacitálást. Dr. H. J.: - A képzés 1993-tól a Felsőoktatási törvényben előírtak szerint engedélyezett. Időtartama (432 óra) négy felsőoktatási fél­év, heti egy alkalommal tartott 9 órás előadással. A képzés szak­­dolgozat készítéssel zárul, amely­re 2 hónáp áll rendelkezésre. A szakdolgozat, valamely jól körül­írt minőségügyi témakör gyakor­lati alkalmazását mutatja be és igazolja, hogy a hallgató elméleti tudását a gyakorlatban is haszno­sítani tudja. A szakdolgozat be­adása után kerül sor az EOQ kö­vetelményrendszer szerinti írás­beli záróvizsgára a Minőségme­nedzsment - audit és tanúsítás, a Minőségjavítás és folyamatfej­lesztés, valamint a Minőségirá­nyítás és módszerei tárgyában. A magyar felsőoktatási törvényben szabályozott záróvizsga az EOQ írásbeli vizsga után történik. A zá­róvizsga a szakdolgozat megvédé­séből és a fenti három tárgy szóbe­li vizsgájából áll. Az EOQ szakem­ber regisztrációra csak az a végzett szakember terjeszthető fel, aki zá­róvizsgáig igazoltan 2 éves minő­ségügyi szakmai gyakorlatot tud felmutatni. A képzés tárgyai:- alapozó tárgyak- matematikai statisztika- minőség és megbízhatóság- informatika- szabványosítás és jogi ismeretek- kisérlettervezés- minőségügyi szaktárgyak- minőségszabályozás és módsze­rei- minőségjavítás, minőségfejlesz­tés és folyamatfejlesztés- ellenőrzéstechnika és számító­­gépes módszerei- minőségmenedzsment, audit és tanúsítás- minőséginformatika- szakma-specifikus ismeretek- piac és technológiahelyes konst­rukció- anyagminősítés és beszállított termék minőségbiztosítása- gyártóeszközök és gépek minő­ségbiztosítása Kiknek ajánlják a képzést? Dr. H. J.: - A képzést a gazdaság minden ágazata számára ajánljuk és ezért kellő számú jelentkező ese­tén lehetőség van tankör bontásra speciális szakmai igények szerint (pl. szolgáltatás minőségbiztosítá­sa). A képzés előadásának ismeret­­anyagát segédletek, fóliagyűjtemé­nyek foglalják össze, amelyek a hallgatók rendelkezésére állnak.- A múltról és a jövőről pár szó­ban! - érdeklődtem a beszélgetés végén. Dr. H. J.: - A minőségbiztosítási képzésnek a Bánki Donát Műszaki Főiskolán évtizedes hagyományai vannak. A gépipari méréstechnika, később gépipari mérés- és minő­ségbiztosítás tantárgycsoport első vezetőjének dr. Szilágyi Lászlónak érdeme. Jurán: Minőség tervezés, szabályozás, ellenőrzés első hazai kiadása. A főiskola gépipari mérés­­technikai tantárgyak tematikájá­ban már 1969-ben szerepelt a gyár­tásközi minőség-ellenőrzés, az el­lenőrzőkártyák használata és ter­vezése a mintavételezéses, minősí­­téses átvételi eljárások, valamint a statisztikai adatfeldolgozás és mé­rési adatkiértékelés. A nappali kép­zés fenti szemléletéből fejlődött ki a minőségügyi posztgraduális kép­zés, amely 1993 óta az Oktatás­ügyi Minisztérium által elfogadott, regisztrált képzés. A képzés iránt egyre nagyobb az érdeklődés, 2000-ben az eddigi jelentkezések alapján az V. évfo­lyamot tudjuk indítani. A partner (hallgatók és társadalom) bizal­mának elnyerését kizárólag a ki­emelkedő szakmai színvonallal, a tananyag használhatóságával, a gazdaság elvárásaihoz alkalmaz­kodva kívánjuk fokozni és minő­ségügyi szakembereinek képzésé­vel hazánk európai csatlakozásá­nak esélyéhez hozzájárulni. Legyezte: Sípos László „Törekedjünk egyéni megoldásokra” Gábor Dénes-díj, 1999 A legkülönbözőbb műszaki-szellemi alkotások széles körű elterjesztésé­nek, gyakorlati bevezetésének elősegítésére alakult a NOVOFER társaság. Tevékenysége során érzékelve a műszaki alkotó munka ill. a műszaki alkotá­sokat létrehozók nem megfelelő társadalmi, erkölcsi elismerését, tíz évvel ez­előtt, 2 MFt törzstőkével alapítványt hozott létre a kreatív szakemberek tá­mogatására. Az innováció folyamatában alkotó módon tevékenykedő szak­emberek erkölcsi elismerése céljából létrehozott díj Gábor Dénesről, a ho­lográfia felfedezőjéről, a Római-klub alapítójáról, századunk egyik legna­gyobb humanista gondolkodójáról, az 1971-ben Nobel-díjjal kitüntetett tu­dósról kapta nevét. Gábor Dénes mérnökként, a gyakorlattól soha el nem szakadva jutott a tudomány olyan régióiba, mely elismerendő és követendő példát állít valamennyi, műszaki területen dolgozó szakember számára. A kimagasló szellemi alkotásokat létrehozó és az új ismereteket a gyakor­latba átültető szakemberek fokozott erkölcsi megbecsülése érdekében az ala­pítvány idén tizenegyedik alkalommal adta át a Gábor Dénes-díjat azon, nyil­vános felhívás alapján felterjesztett és a kuratórium döntése alapján kiválasz­tott kiválóságoknak, akik találmányaikkal, a létrehozott műszaki-szellemi al­kotások bevezetésével, gyártmány- és szoftverfejlesztési eredményeikkel ill. a széles értelemben vett innováció infrastrukturális hátterének megteremtésé­vel, a modem külföldi technológiák honosításával, a felnövő generáció krea­tív gondolkodásának fejlesztésével, a szakmai ismeretek magas színvonalú át­adásával maguk is tevékenyen hozzájárultak a gazdaság sikeresebbé tételé­hez. Az eltelt évtizedben a kitüntetésre felterjesztett közel ezer szakember közül 73 fő vehette át ünnepélyes keretek között, 1993 óta az illetékes tárcák és érdekvédelmi szervezetek felső-szintű vezetőinek valamint a sajtó, rádió és televízió képviselőinek jelenlétében, az anyagi elismeréssel is járó, Gábor Dé­nes hologramképével díszített bronz plakettet. Az illetékes szaktárcák, a Magyar Tudományos Akadémia, a MTESZ, a Kamarák, a különböző szakmai és érdekvédelmi szervezetek és szövetségek, a felsőfokú oktatási intézmények, a szaksajtó segítségével széles körben meg­hirdetett felhívásra 72 felterjesztés érkezett. A felterjesztett személyek 20 %­­ának életkora 41-50 év közötti, 41 %-a 51-60 év közötti, 29 %-a 61-70 év kö­zötti volt. A legfiatalabb felterjesztett 34, a legidősebb 79 éves volt. A felter­jesztések 60 %-a Budapesten, 40 %-a vidéken dolgozó szakemberre vonatko­zott, mely arányt a díjazottak is tükrözik. Az Alapítvány szervezetéhez tartozik a nemzetközi Gábor Dénes díjkura­tórium. E testület három évenként egy magyar és egy külföldi, 35 év alatti fi­atal tudóst tüntet ki nemzetközi Gábor Dénes díjjal, az optika-, a holográfiá­in. a lézertechnika terén elért kimagasló eredményekért. A nemzetközi díjat, melynek plakettje ezüstből készül, harmadik alkalommal 2000 júniusában, Gábor Dénes születésének 100. évfordulója alkalmából tartandó nemzetkö­zi konferencián fogják átadni, a jövő évi hazai Gábor Dénes-díjjal együtt. A Budapesti Műszaki Egyetem Dísztermében december 15-én dr. Katona Kálmán és Pokomi Zoltán miniszterek, valamint dr. Kávássy Sándor állam­titkár adták át a kuratórium döntése alapján a pályázókból kiválasztott aláb­bi szakembereknek az 1999 évi Gábor Dénes díjakat: Csapody Miklós villamosmérnök, kutatás-fejlesztési igazgató, a GE Lighting Tungsram Rt. alelnöke, a világszínvonalú, környezetbarát fényfor­rás termékcsaládok kifejlesztése és gyártórendszereinek létrehozása, a kuta­tási-fejlesztési eredmények hasznosítására alkalmas szervezet megteremtése és működtetése, a kutatási-fejlesztési-gyártási tevékenységeket integráló gon­dolkodásmód meghonosítása, az állandó megújulás irányába ható szakmai­tudományos kapcsolatok kiszélesítése és elmélyítése, a hazai kutatás-fejlesz­tési kapacitások multinacionális cégek előtti elismertetése terén elért ered­ményeiért, Dr. Drozdy Győző villamosmérnök, a PANNON GSM Távközlési Rt. külkapcsolati és stratégiai igazgatója, a magyar digitális mobil távközlés sike­rének megalapozása, a cég budapesti hálózatának kiépítése, a mobil rádióte­lefon hálózattal kapcsolatos technológiák hazai alkalmazása, a hálózat inf­rastruktúrájához kapcsolódó jogi és társadalmi feltételek megteremtése, a különböző cégkultúrák érdekeinek összehangolása, az innovatív szolgáltatá­sok bevezetésének kezdeményezése, a harmadik-generációs mobil cellás rá­diótelefon szabvány létrehozása, a hazai és nemzetközi műszaki-informatikai szakmai kapcsolatok fejlesztése terén nyújtott, nemzetközi szinten is elis­mert tevékenységéért. Dr. Kemény Tamás gépész és villamosmérnök, a műszaki tudomány kan­didátusa, az Ipar Műszaki Fejlesztéséért Alapítvány ügyvezető igazgatója, számos méréstechnikai találmány kidolgozásában, a magyar méréstechnikai és mérlegipari kutatási-fejlesztési eredmények létrejöttének elősegítésében, továbbá hazai és nemzetközi megismertetésében és elismertetésében nyúj­tott tevékenységéért, az innovációban, a süket oktatás fejlesztésében, a mű­szaki felsőoktatásban, a tudományos konferenciák megrendezésében, az IMEKO Nemzetközi Méréstechnikai Szövetségben vállalt meghatározó, ha­tékony és kimagasló tudományos szervező munkájáért. Dr. Reszler Ákos villamosmérnök, műszaki egyetemi doktor, a Recognita Rt. vezérigazgatója, a világon elismert és kiemelkedő sikert jelentő optikai karakter felismerő rendszerek kidolgozásában, a fejlesztési eredmény hasz­nosítására alkalmas és versenyképes szervezet létre-hozásában és működte­tésében, a magyar szellemi termékek nemzetközi elteijesztésében és a ma­gyar szakemberek nemzetközi tekintélyének növelésében, a különböző nem­zetközi kutatási projektek irányításában vállalt meghatározó szerepéért, az innovációs technológia transzfert elősegítő kiemelkedő szervező munkájá­ért. Dr. Rozsos István orvos, megyei sebész szakfőorvos, egyetemi tanár, a nemzetközi érdeklődést kiváltó „microlaparotomiás cholecystectomia” és e műtéthez szükséges elektronikai és feltáró eszközök kifejlesztésében, a ROMICRO szett előállításában, az általa kidolgozott műtéti eljárás hazai és külföldi elismertetésében és elteijesztésében, a magyar sebészek nemzetközi hírének és tekintélyének növelése terén kifejtett eredményes munkájáért, to­vábbá a Pécsi Orvostudományi Egyetemen tanúsított magas színvonalú fel­sőoktatási tevékenységéért. Dr. Somlyódy László mérnök, akadémikus, a Budapesti Műszaki Egye­tem tanszékvezető egyetemi tanára, a vízgazdálkodás, a szennyvíztisztítás, a vízminőség-szabályozás és a környezetgazdálkodás területén elért, nemzetkö­zileg is elismert kutatási-fejlesztési eredményeiért, a tavak és tározók eutrofizációjának meggátlására kidolgozott és a gyakorlatban is hasznosított eljárásaiért, a vízgazdálkodás körébe tartozó több kritériumé optimalizálá­son nyugvó döntéstámogató rendszerek kidolgozásáért, a környezetvédelmi ismeretek magas színvonalú átadásában, a felsőfokú képzésben, a jövő nem­zedék oktatásában vállalt példamutató munkájáért. Dr. Szunics László mezőgazdasági mérnök, a mezőgazdasági tudo­mány doktora, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének tudományos osztályvezetője a gabonafélék gombás megbetegedései rasszösszetétel­­ének és virulencia viszonyainak megismerését elősegítő elméleti munkás­ságáért, a búza- és azon belül a rezisztencianemesítés valamint a vető­magtermesztés terén elért kutatási eredményeiért, kiemelkedő nemzetkö­zi publikációs tevékenységéért, a hazai és nemzetközi műszaki-tudomá­nyos munkakapcsolatok fejlesztéséért, a hazai agrárkutatás nemzetközi hírnevének öregbítéséért. Pakson jártunk Egy bölcsész élménybeszámolója A kora délelőtti órákban étkeztünk meg ki­rándulásunk első céljához, Magyarország eddigi egyetlen atomerőművéhez, Paksra. Itteni látoga­tásunk két részből állt: elsőként az atomenergiá­ról szóló kiállítást tekintettük meg, majd egy rö­vid séta során az erőmű fontosabb helyszíneire is elkalauzoltak bennünket. A kiállítás anyagába rendkívül színvonalas idegenvezetés keretében nyerhettünk betekintést Vrnnay István fizikus (alias Pista bácsi) jóvoltá­ból, mely előadás túlzás nélkül szólva eleget tett a horatiusi „a hasznosat a szórakoztatóval jól ele­gyítve” elv nem könnyen kielégíthető követelmé­nyeinek. Az erőmű történetén kívül megismer­hettük, vagy átismételhettük, dióhéjban az atom­fizika történetét is, olyan érdekességekről is tudo­mást szerezve, mint hogy pl. az Einsteint és Szi­lárd Leót a Roosevelt elnöknek küldendő levéllel ábrázoló hires fotó, nem az eredeti alkalommal, hanem a történelmi esemény utólagos rekonstru­álásával készült, azaz Szilárdot és Einsteint újra összeültették a felvétel kedvéért Számomra ezek­nél a dokumentumoknál is érdekesebb volt az atomenergia ipari hasznosítását bemutató rész, az a szemléletes vitrin pl., amelyben egy felírás és a mellékelt tárgyak közölték a látogatóval, hogy egy gyógyszeres kapszula méretű uránium töltet egy családi ház egész évi intését fedezni tudná. Sajnálatos módon az atomenergiáról minden nagyszerűsége, nyilvánvaló praktikuma ellenére, még mindig rengeteg félreértés és előítélet él a köztudatban. Ennek oka egyrészt a csernobili ka­tasztrófa - amely mindenkiben tudatosította, hogy az atomerőmű mennyire veszélyes üzem. Ez azonban nyilván nem szolgál az atomenergiá­val szembeni ellenszenv magyarázatául önmagá­ban; hiszen pl. a közutakon is sokan halnak meg évente, mégsem követeli senki az autók betiltását. Nagyban hozzájárni a laikusok atomenergiától való idegenkedéséhez az a - ha szabad így mon­danom - negativ misztikum, amely az atomener­gia termelését és a radioaktív sugárzást még min­dig körülveszi. Ezt a negatív misztikumot igyeke­zett eloszlatni a kiállítás azon része, amely pél­dákkal illusztrálta azt a tényt hogy a radioaktív sugárzás mennyire velejárója mindennapi éle­tünknek, az atomerőművek lététól vagy nemlété­től függetlenül is; hiszen radioaktív sugárzás mim denütt ér bennünket - egy magasan szálló repü­lőn sokkal inkább, mint egy atomerőmű gépter­mében-, és bizonyos, minden háztartásban elő­forduló anyagok, használati tárgyak sugárzás ki­bocsátása szintén nem elhanyagolható. A kiállí­tás végén található statisztikákat szemlélve min­den patrióta örömmel konstatálhatta, hogy or­szágunk - ha életszínvonalban nem is - de az atomenergia békés felhasználásának tekinteté­ben lépést tart a vüág legfejlettebb országaival. A géptermeket járva „élőben" megcsodálhat­tunk egy párat azokból a technikai vívmányok­ból, amelyek az atommaghasadás útján nyert energia hasznosítását lehetővé teszik. Az ember­nek könnyen eszébe jut ilyenkor, hogy vajon mit szólna ehhez a páratlan bonyolultságú fém-, vil­lanyvezeték-, cső- és turbinaparádéhoz egy 100- 200 évvel ezelőtt élt elődünk? A technika 20. szá­zadban végbement fejlődését említeni már köz­helyszámba megy, de mint mindig, más erről tan­könyvek száraz, ehont szövegét olvasni, és más ott lenni a helyszínen és látni a tényleges ered­ményt, és érezni, elképzelni azt a hatalmas tudást és találékonyságot, amely a földet is elpusztítani képes bombák energiáját igába volt képes hajta­ni, hogy - egy metaforával élve - lassan és szuszog­va, vezetékek és csövek béklyójába kötözve, gyá­raknak és családi házaknak szolgáltasson ára­mot A modemitást és az ipari csúcstechnológiát a múlt értékei és a természet szépségei követték az élmények asztalán. Bátaapáti polgármesterének jóvoltából meglátogathattuk a hajdani Apponyi grófok pincéit • természetesen a borkóstolás sem maradhatott el. Bár elmondható, hogy a borok kitűnő ízétől felcsillanó szemű borissza csoport­társaink szemében a fény némiképp veszített ra­gyogásából, amikor a borok árát is megtudták, azért egy pár tucat teli borosüvegtől megszabadí­tottuk a pincészetet a borkóstolást követó kedvez­ményes borvásár keretében. E rövid, egynapos, de nagyon tartalmas látogatás végsó állomása Györköny, egy dunántúli falucska volt, ahol szel­lemi éhségünk sok új és érdekes információval történő csillapítása után, végre a gyomrunk is föl­töltődhetett a paksi erőmű szives vacsorameghí­vásának köszönhetőén. A remek pörköltet köve­tően volt aki az asztalnál maradt egy kis kvater­kázásra, és volt aki sétálni indult, egyedül vagy többedmagával, de valószínűleg egyikünk sem bánta meg, hogy részt vett ezen a kiránduláson. Hazafelé a buszon már emelkedett a zajszint lé­vén, hogy a társaság addig egymásnak ismeretlen tagjai a közös élmények hatására jobban össze­melegedtek, már könnyebben indultak meg be­szélgetések, amelyeket csak Orbán Teri néni jól­eső és menetrendszerinti érdeklődése függesztett fel egy pár percre, amikor a csoport tagjainak jól­léte felól szerzett szervezői minőségében bizo­nyosságot és amely beszélgetések alatt már min­denkinek gyorsan eltelt a hazaérkezésig hátralévő idő. Köszönet illeti a szervezőket a szakavatott módon összeállított programért Iß. Besetyti Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom