Atomerőmű, 2000 (23. évfolyam, 1-12. szám)

2000-07-01 / 7. szám

6. oldal ATOMERŐMŰ 2000. julius Blues az élet... Immár nyolcadik alkalommal rendezték meg Pakson a Nem­zetközi Blues-Jazz-Rock és Gasztronómiai Fesztivált június 16. és-1£. között. A város véle­ményé megoszlik a rendezvény­ről; van aki kénytelen rosszként fogja fel, és messze elkerüli az ESZI csarnokot ezekben a na­pokban, de sokan vannak, akik örülnek neki, sőt rendszeres lá­togatói ill. hallgatói. Én ebből a szemszögből szeretném egy ki­csit bemutatni az idei fesztivált. Országunkban pár évvel ezelőtt élte reneszánszát a blues és jazz zene. Azóta sajnos csillagzata leágazóban van. Egyre kevesebb olyan. nagyszabású rendezvény létezik, ahol igényes zenét hall­gathat az igényes közönség. Vé­leményem szerint Paks lakói büszkék lehetnek rá, hogy ez a fesztivál nemzetközileg ismert - sőt elismert -, és hogy évről évre professzionálisabbnál professzi­onálisabb programok várják az érdeklődőket. A magam részé­ről már évek óta tolmácsként dolgozom, így a külföldi zené­szek véleményével közvetlenül találkozom, és csak jót hallok tőlük. Idén kiváltképp nagyszerű programmal várt minket Gárdái Gyuri és csapata: Pénteken profi magyar együt­tesek (Vörös István, Bluesrivers, Muddy Shoes, Ferenczi Gy.& Herfli Davidson) melegítették be a közönséget, mire a Raw Hide színpadra lépett, méltó előzenekarként a Noel Redding & Friends-nek, akik a nap nagy durranása voltak. A levezetés a CODA-ra hárult. A szombatot a The Ocean nyitotta, akikre külön büszkék lehetünk, hisz az együttes tehet­séges paksi fiatalokból áll. A Tóth-Bagi Band, Blues-Fools és a Spo-Dee-O-Dee „készítették elő a terepet” a Blues Affectionre + Pepe Ahlqvistre. Pepe, Finnország egyik legelis­mertebb blueszenésze a paksi fesztiválon is‘kitett magáért. Őket a Török Ádám és a MINI, valamint az idegen ajkú (YU) Jazzattakk! követte. A vasárnapi program volt a „magyar nap". A legtöbb embert ez vonzotta idén, ami nem is csoda, hisz élő legendák szólal­tatták meg hangszereiket az ESZI csarnokban. A program rockosabb jellegű volt, a dunaúj­városi Galapagos együttessel in­dult, akik már évek óta fellépői a fesztiválnak. Ezután a Tűzkerék R.B.-t köszönthettük a színpa­don, akik minden koncerten fer­getegesek - méltón Radics emlé­kéhez. Takáts Tamás és Dirty Blues Band-je az előző napi, pesti jubiláló koncert után kont­rázott. Őket a „Király”, Deák Bili Gyula váltotta Blues Band­­je kíséretében. És a mindenki ál­tal várt csúcs, a robbanás még csak ez után következett: a P­­Mobil. Zúgott a tömeg, extázis­ba esett mindenki - színpadon és színpad előtt egyaránt. Egy emberként énekelt a csarnok. Tátrai és a Magyar Atom zárta az idei fesztivált. Emellett a gasztronómia sze­relmesei és a oorok imádói is ta­lálkát adtak egymásnak. Az ESZI udvarát vasárnap délelőtt betöltötte a halászlék, sültek, gulyások isteni illata. A zsűrinek nem lehetett egyszerű dolga. Ennyi volt idén, de lesz jövő­re is, és reméljük, még nagyon sokáig. Legyünk rá büszkék, hogy egy Európa-szerte hires rendezvénynek adhatunk ott­hont, valamint hozzájárulha­tunk a blues, jazz és rock zene újjáéledéséhez! Kundra Kata ESZI Négyből négyet A hivatásos tűzoltók június elején rendezett megyei versenyén az Atomerőmű Tűzoltóság csa­pata fényes győzelmet aratott. A csapatversenyek mind a négy kategóriájában I. helyezést értek el, így a négy kupából négyet elhoztak. Elsők lettek a 4 x 100 m-es akadálypályán, a 800 liter/perces kismotorfecskendő szerelésben, a 100 m-es akadálypálya összesített ered­ményében, valamint az összesített csapatverseny­ben. Egyéni versenyben Juhász István a 3. helyet sze­rezte meg. A csapat tagjai: Ambach Ede, Fehér Roland, Juhász István, Juhász Sándor, Kovács István, Lacza János, Lengyel Miklós, Peti Zsolt, Szabó Zoltán, Széles Ferenc. Felkészitő: Mihálovics György. LA A vezetésről - csak elméletben A vezetés mint tevékenység egyidős az emberi közösségekkel. Feltétele volt a civilizációk kiala­kulásának és fennmaradásának, de például az öntözőrendszerek, piramisok a Kínai Nagy Fal sem jöhetett volna létre hozzáértő irá­nyítás nélkül. Mózes második könyvének 18. fejezete a vezetés szabályainak, módszereinek összefoglalása. Az­tán Konfuciusz, Platón, Machia­velli is megadja az irányelveket a vezetéshez. Taylor elgondolásai a 19. szá­zadban harminc éves tudomá­nyos kutatás és kísérletezés ered­ményeként álltak össze vezetési rendszerré (hangsúlyozza a jó munkahangulat biztosítását, minthogy a jókedv önmagában is emeli a teljesítményt...). Barnard és Simon a vezetők ve­zetési tevékenységét a szervezet többi tagjának a tevékenységével összefonódva szemlélik. Szerin­tük a szervezet individuumok együttese, attól a perctől kezdve létezik, amelyben az egyének elfo­gadják a benne való részvételt és magukévá teszik a kitűzött célo­kat; a szervezet lényege mindig az ember és tényei, sohasem a dol­gok - sem az eszközök, sem a pro­duktumok. „Minél jobban elsza­kad a vezetési cél a szervezettől, annál hathatósabban kell a szer­vezeti tagokat mint résztvevőket motiválnia ahhoz, hogy a maguk részéről kielégítően aktív közre­működést fejtsenek ki az egyéni­ségüktől idegen cél érdekében.” Fayol normákat, szabályokat igyekszik megállapítani: a vezetés princípiumai között szerepel a méltányosság („Ha azt akarjuk, hogy a szervezetért a tagok kész­séggel dolgozzanak, minden em­berrel jóindulatúan, a személyisé­gét tisztelve kell bánnunk.”), a személyzet egysége („A szerveze­ten belül harmóniát kell teremte­ni, fejleszteni kell az összetarto­zás tudatát. Szigorúan kerülendő az „divida et impera”-elv, mert csak az ellenség erejét osztjuk meg, márpedig a vezető nem lát­hatja ellenségként a szerveze­tét”). A vezetéselmélet pszichológiai irányzatának - mint arra H. I. Leavitt rámutat - olyan belső összefüggéseket kell keresnie a vi­selkedés okozói, motiváltsága és célratörése között, amelyek hasz­nos általánosításul szolgálhatnak az emberi viselkedés előre jelzé­séhez. „A vezető ennek ismerete nélkül nem tudhatja, milyen kö­vetkezményekkel fognak járni a szervezeti intézkedések vagy a személyzeti politika lépései”. John Child szerint azokban a szervezetekben, ahol az egyéni kezdeményezés fontosságát meg­hirdetik ugyan, de az csak a spe­­cializáció és a formalizáció folyto­nos korlátjai között létezhet, a dolgozók a bizalom hiányát érzé­kelik és mindez kedvezőtlen ha­tást vált ki. Persze ez csak elmélet. De van, aki a gyakorlatban szerzett tapasztalatokra támaszkodik. Ben Bidwell, a Chrysler vezér­igazgató-helyettese, korábban a Ford Motor Company észak-ame­rikai kereskedelmi igazgatója volt. A Ford szervezetéről mondta egy­szer: „Áthatolhatatlan massza, se föl, se le, se oldalirányban nem le­het benne megmoccanni.” „Ahogy egy vállalat beáll, a szervezet elemei „gyökeret eresz­tenek”, indái keresztül-kasul, át­­meg átszövik magát a vállalatot, s mindennek fölébe nőnek, különö­sen a józan ész diktálta szempont­oknak. Örökkévalóság, amíg vala­mit megváltoztatnak, de ha egy­szer ez a változás mégis elindul, akkor azt megállítani már-már le­hetetlen.” És még egy megállapí­tás Mark H. McCormack-től, az IMG, egy sportszereket forgalma­zó cég vezérigazgatójától: „Csak néhány lépés választja el a teljes stagnálástól azt a vállalatot, amely engedi, hogy a szervezet irányítsa működését, ahelyett, hogy a mű­ködésnek rendelné alá szerveze­tét.” Sikerüket abban látták, hogy 90%-ban az üzlettel foglalkoztak, és csak 10%-ban a szervezet (ön)menedzselésével. Van tehát miből tájékozódni. Enyedi Bernadett Hovatovább ESZI-s diákok nyári gyakorlata az erőműben Mint minden évben, idén is észrevehettük, hogy az iskola befejezését követő hetekben az erőműbe tartó autóbuszokon „színesedik a korosztályi össze­tétel”; megjelenik a 17-18 éves korosztály, hogy két ill. három­hetes nyári gyakorlatát letöltse az erőműben. Van, aki lelkesen, van, aki ke­vésbé, de mindahányan izga­lommal várják, hogy betekintést nyerhessenek az “élet valóságá­ba”. Aztán ki kevesebb, ki több tapasztalatot gyűjtve adhatja le munkanaplóját. Az ipari-elektronikai techni­kus szak diákjainak, Stiglincz Milánnak, Mácsai Zoltánnak, Adorján Róbertnek nem volt teljesen ismeretlen az erőmű légköre, hiszen ők rendszeresen jártak be gyakorlatra. Milán a Kézjegy A Tolnai Toliforgatók Klub­ja immár hatodik alkalommal tette le „kézjegyét” a megye művészeti életében. „Kézjegy 6.” címmel jelent meg a klub legújabb kiadványa, a Tolna megyei alkotók antológiájának idei kötete. A sorozat legfris­sebb kiadása Acsádi Rozália és Gyöngyösi Ferenc szerkeszté­sében, Adorjáni Endre illuszt­rációival készült. A „Kézjegy” Tolnai Tolifor­gatók Klubja Tolna városában alakult, 1993-ban. A városi cso­port hamarosan megyei egyesü­letté nőtte ki magát. Maga köré gyűjtötte a megyében élő, in­nen elszármazott, vagy valami­képpen ide kötődő „toliforga­tókat”, művészeket. A klub mai napig is nyitott mindenki előtt, örömmel várja az újonnan je­lentkezőket. A Kézjegy 6. kö­zel ötven szerző munkáját mu­tatja be, és ezzel gazdag tárát kínálja az irodalmi alkotások­nak. Fellelhetők könnyedén, lá­gyan hullámzó és erőteljesen, harsányan lüktető verssorok. Szekunder Műszer Karbantartó Csoportnál, Zoltán a Speciális Mérő Csoportnál, Róbert a Hardver Osztályon igyekezett szakmai tudását mélyíteni. A le­hetőségekhez mérten bevonták őket a napi munkába, megis­mertették különböző műszerek használatával, amiért köszönet­tel tartoznak Egri Lajos és Baán László csoportvezetőknek. Arra a kérdésre, hogy miért ezt a szakmát választották, egy­öntetű volt a válasz: “...milyen jó lesz, hogy meg tudom majd szerelni a TV-t!”. Ennek ellené­re a jövőre vonatkozó elképzelé­seik meglehetősen színesek; nem tartják kizártnak, hogy hu­mán irányban tanulnak tovább. De ősztől még találkozunk ve­lük. Enyedi Bernadett Kézjegy 6. Tolna megyei alkotók antológiája Megjelennek fájdalmas, keser­gő sóhajok és vidám, bizako­dást sugalló, örömteli érzések. Lelkes fiatalok, pályakezdők és érett korú, tapasztalt poéták sorai, gondolatai jelennek meg az oldalakon. Öröm találkozni az antológiában a már ismert költőkkel, és ugyanúgy igen nagy öröm új neveket felfedez­ni, újabb alkotók írásaival is­merkedni. A szerzők életkorbe­li különbözősége, eltérő gon­dolkodásmódja, életszemlélete és lelki érzékenysége a kötetet egy változatos hangulatú és tar­talmú, színvonalas gyűjtemény­­nyé varázsolta. Lovászi Anna A paksi Báb-Mazsorett Egye­sületnek május 28-án a televí­zió 1-es csatornájának Hovato­vább szórakoztató műsorában szurkolhattunk. Ám a képer­nyő előtti lelkesedés kevésnek bizonyult, a győzelemhez sze­rencse is kellett, ami most elke­rülte a lányokat. Rókusfalvy Pál vezette tévéműsor vendége Béres Alexandra, Güttler Kár­oly és Markos György volt, akik az általuk kiválasztott csa­patok kapitányaként versenyez­tek a győzelemért járó egymil­lió forintért. Rókusfalvy Páltól, a műsor vezetőjétől megtudtuk, hogy több ezer alapítvány és egyesü­let jelentkezett a játékra. A csa­patok kiválasztása a meghívott vendégek joga volt. A paksiak­ról szóló bemutatkozó doku­mentumot Güttler Károly talál­ta szimpatikusnak. Az óriási társasjátékban a paksiak mindvégig vezettek, ám a mindent eldöntő diók nem hoztak nagy szerencsét a botforgatóknak. Mint azt meg­tudtuk, Rókusfalvy Pál is ne­künk szurko t, mindannak elle­nére, hogy a műsorvezető igye­kezett pártatlan maradni.- A paksi lányok látványos tánca megnehezítette ezt. An­nál is inkább, mert kislányom is mazsorettezik, s szivemhez nagyon közel áll ez a műfaj - nyilatkozta. A népszerű műsor vezetője azt is hangsúlyozta, hogy bár az egy órás műsorban az ara­nyos és jópofa versenyszámoké a főszerep, mégis valamennyi munkatársa komolyan veszi a faladatot, és ennek megfelelő­en dolgozik is. Tisztában van­nak azzal, hogy az egyesületek milyen nehéz körülmények kö­zött működnek, ezért a szóra­koztatás mellett jó ügyet is szolgálnak, hiszen a nyere­mény nem kis összeg. A győze­lemmel járó egymillió forint le­het, hogy elenyésző összeg, mégsem jött volna rosszul a paksi lányoknak. Új ruhára, új koreográfiák betanulására, és továbbképzésre nyújtott volna lehetőséget. A botforgatók azonban nem elkeseredettek, hiszen már az is siker, hogy rö­vid idő leforgása alatt harma­dik alkalommal szerepelhettek a televizióban. Fotó: Molnár Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom