Atomerőmű, 2000 (23. évfolyam, 1-12. szám)
2000-07-01 / 7. szám
2. oldal ATOMERŐMŰ 2000. július Korszerű és színvonalas az atomtörvényünk Előző számunkban fényképes hírben jeleztük: az Országgyűlés EU Integrációs Bizottsága június 8- án a TLK-ban ülésezett. A kihelyezett ülésnek egyetlen napirendi pontja volt, nevezetesen az 1996. évi atomenergiáról szóló törvény végrehajtásának tapasztalatai. A téma keretében megtárgyalták azon kérdéseket, melyek érintik az EU-i integráció feladatait. A nyilvános ülésen dr. Szájer József bizottsági elnök elmondta, hogy az Európai Bizottság értékelő jelentése szerint Magyarországnak nincs különösebb problémája a Paksi Atomerőművel szemben támasztott EU elvárások teljesítése terén. Mivel az atomenergia és a nukleáris biztonság fontos kérdés az EU-ban, nagy súlyt fektetnek az unióba igyekvő országok csatlakozási érettségük megállapítására. Ezért döntött úgy az Integrációs Bizottság, hogy a helyszínen tájékozódik az atomenergiáról szóló törvény megvalósulásáról. Az ülésen meghallgatták Nagy Sándor vezérigazgató úr jelentését, majd dr. Rónaky József, az OAH főigazgatója tájékoztatta a Bizottságot az Atomtörvényben foglaltak végrehajtásáról, és felszólalt a bizottság két témafelelőse: Simon Miklós és Szalay Gábor képviselők. Ezt követően kérdések hangzottak el a régió országgyűlési képviselői és néhány bizottsági tag részéről, melyekre dr. Rónaky József és Nagy Sándor válaszolt. Jelen cikkünkben a vezérigazgatói és a főigazgatói beszámolók anyagából adunk ízelítőt és a következő számunkban közöljük a kérdésekre adott válaszok anyagát. Nagy Sándor vezérigazgató úr korszerű és színvonalas törvénynek minősítette az 1996/116-os atomenergiáról szóló törvényt, majd kiemelte a törvény néhány fontos elemét. 1. A törvény rögzíti, hogy az atomenergia alkalmazása által okozott kockázat nem lehet nagyobb, mint más tevékenységek társadalmüag elfogadott kockázata. 2. Az atomerőmű tulajdonosára nézve csak annyi megkötést tesz a törvény, hogy a tulajdonjog megszerzéséhez a Kormány előzetes elvi hozzájárulása szükséges. 3. Az atomtörvény rögzíti, hogy az atomenergia alkalmazásával esetlegesen keletkező károk megtérítése érdekében az atomerőmű üzemeltetőjének biztosításról, vagy egyéb más pénzügyi fedezetről kell gondoskodnia, 4. A törvény egyik legfontosabb sarkköve, hogy a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére, a kiégett fűtőelemek átmeneti és végleges tárolására, az atomerőmű leszerelésére egy nukleáris pénzügyi alapot kell létrehozni. Nagy Sándor elmondta, hogy a törvény végrehajtási rendeletéi közül számos már megjelent, ám kiemelte, hogy az egészségügyi miniszter csak a közelmúltban írta alá a szakmai illetékességébe tartozó végrehajtási rendeletet. Ugyanakkor a környezetvédelmi végrehajtási rendelet, amely a vizek és víztartó képződmények radioaktív és vízszennyezés elleni -védelmével kapcsolatos szabályokat rögzíti, az sajnos még mindig nem jelent meg. És ez az atomerőmű működésében komoly problémákat okoz. Nagy Sándor ezek után szólt azokról a feladatokról, melyek az atomtörvényből voltak levezethetők, kifejezetten az atomerőműre specifikusan. Ennek alapján tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy mind a négy blokkra elkészítettük az úgynevezett időszakos biztonságtechnikai felülvizsgálatot, amely működő blokkokra 10 évenként kötelező a törvény szerint. Az 1-2-es blokkokra 1996-ban került benyújtásra, a 3-4-es blokkokra az elmúlt év végén. Ez a mintegy 7.000 oldalas jelentés összeveti a Paksi Atomerőmű biztonsági állapotát a korszerű nemzetközi követelmények alapján készített magyar előírás-rendszerrel. Megtudtuk azt is, hogy a PAE megkötötte a nukleáris kár felelősségbiztosítást az úgynevezett Magyar Atomfórumon keresztül. A központi nukleáris alapba történt befizetéseket a PAE a következők szerint teljesítette: 1998-ban 7,8 müliárd, 1999-ben 9,1 milliárd, 2000-ben 9,3 milliárd, és 2001-ben 14,9 milliárd forintot fizetett ill. fizet az atomerőmű a nevezett alapba. Végül Nagy Sándor szólt arról, hogy a kiégett fűtőelemek elhelyezésére az OAB egy stratégiát fogadott el 1999. április 12-én, amelynek a lényege: a kiégett fűtőelemeket átmenetileg 50 évig a PAE telephelyén kell tárolni. Dr. Rónaky József, az OAH főigazgatójának tájékoztatója „az ÉU csatlakozás fontosabb kérdései, és a közeljövő ezzel kapcsolatos feladatai a nukleáris területen” címet kapta. Ebből megtudhattuk, hogy a nukleáris iparban is folyik a közösségi vívmányok átvétele terén az átvilágítás. Úgy tűnt, hogy 1999. novemberében a nukleáris energia fejezet mely a nukleáris létesítmények biztonságának kérdésével foglalkozik lezárható lesz, ám bejelentették: nem záiják le ezt a fejezetet. Szinte arculütésként érte a magyar tárgyaló delegációt Brüsszelben ez a bejelentés. Ennek az az oka, hogy addig amíg a sugárvédelmi jogi szabályozásban van olyan közösségi joganyag, amihez a magyar joganyagot harmonizálni lehet, addig a nukleáris biztonság területén nincs. A nukleáris biztonság az EU összes tagállamában nemzeti szuverenitás kérdése, melyet nem adtak fel a tagországok. Ebből következik, hogy a közeljövőben nem is várható nukleáris biztonsági Európai Uniós direktíva kiadása. Emiatt viszont ellentmondásos helyzet alakult ki a felvételt kérő országok megítélésével kapcsolatban. Azzal az ellentmondással küzd az unió, hogy alkalmazhat-e szigorúbb kritériumrendszert a belépni kívánó országokkal szemben, mint a saját tagjaival szemben. A főigazgató űr elmondta, hogy a „róka fogta csuka” helyzetből úgy kíván kimászni az unió, hogy létrehozott egy „Európai nukleáris létesítmények biztonsági munkacsoport” elnevezésű szervezetet, amely valamilyen kritérium rendszer alapján megvizsgálja a jelentkező országokat. Dr. Rónaky József több fontos területet említett, mely területeken nem merültek fel hiányosságok, és megnyugtató választ kapott az Európai Bizottság. így például kedvezően fogadták azt, hogy a PAE nincs egyértelműen kiszolgáltatva az orosz fűtőelem gyártóknak, hiszen megkezdődött a finnekkel együttműködve a diverzifikáció, és a PAE 2002-re két fűtőelem-szállító között is választhat, nevezetesen a hagyományos orosz és az angol beszállító között. (Folytatjuk) Lejegyezte: Beregnyei Hírháttér A belső kommunikáció megújítása A Paksi Atomerőmű Igazgatósága 2000. június 23-24-i balatonfüredi ülésén megtárgyalta cégünk belső kommunikációjának javítására, a belső PR tevékenység fejlesztésére vonatkozó javaslatokat (Public Relations = egy szervezet kommunikációjának szervezése). Igazgatóságunk felkérte a vezérigazgatót, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az előteijesztésben megfogalmazott feladatok végrehajtása érdekében - olvasható az elfogadott határozati javaslatban. A 26. Heti Tájékoztatóban az alábbi szűkszavú, de sokat sejtető hír jelent meg nyomtatásban: - Az Igazgatóság a belső Tóth György kommunikáció megújítása érdekében tett javaslatokat elfogadta, az előteijesztésben megfogalmazott feladatok végrehajtását elrendelte. A közölt hír hátterének megvilágítására Tóth György, a PA Rt Humán Igazgatóság vezetője, az Igazgatóság tagja vállalkozott, aki egyben a jelzett napirend előadója volt.-APR tevékenység nagyon összetett, a jól szervezett kommunikáció aszerint, hogy kivel folytatjuk - belső és külső célszemélyektől függően - eltérő módszert és eszközrendszert igényel. Mi tette szükségessé, hogy a belső kommunikáció megújításával foglalkozzanak cégünk tulajdonosainak képviselői? - tettem fel első kérdésemet.- Az Igazgatóság már elmúlt év áprilisi értekezletén tárgyalta a PA Rt kommunikációs tevékenységének átfogó megújítására vonatkozó előterjesztést. Az akkor vizsgált jelentés alapvetően a külső kommunikációval, vagyis tájékoztatáspolitikánk megvalósításával foglalkozott. Az 1999. április 27-i ülésén az Igazgatóság elrendelte, hogy meg kell vizsgálni a belső kommunikáció helyzetét, hatékonyságát és 2000. évi egyik igazgatósági ülésen erre még vissza kell térni. A belső kommunikációt egyre inkább humán tevékenységnek lehet tekinteni, ezzel összhangban az elmúlt év végi szervezetfejlesztés meg is teremtette a nélkülözhetetlen szervezeti kereteket. A Humán Igazgatóság feladatul kapta a belső kommunikáció kiépítését, fejlesztését és művelését. Az eltelt időszakban nagyon sokat tettünk a belső kommunikáció megújítása terén, amihez természetesen várjuk a többi igazgatóság erőfeszítéseit, és természetesen a munkavállalóink érdeklődése mellett aktív észrevételeit.- Tudomásom szerint a cég vezetése a szakmai igazgatóságok képviselőiből létrehozott egy belső kommunikációs munkabizottságot. A munkabizottság az 1998-től rendelkezésre álló koncepció áttekintése, a jelenlegi helyzet elemzése és értékelése, valamint a menedzsmenttel lefolytatott munkamegbeszélés után alakította ki az Igazgatóság elé került előterjesztés tartalmát. Mely elemeket érdemes kiemelni a helyzetértékelésből?- A menedzsment áttekintette a korábbi dokumentumokat is, így a februárban az igazgatóságok képviselőiből létrehozott munkacsoport feladatul kapta az előzmények áttekintését, a belső kommunikáció helyzetének felmérését és a közeljövő legfontosabb feladataira vonatkozó javaslattételt is. Az elemzések és javaslatok abból az alapgondolatból indultak ki, hogy a belső kommunikáció a munkavállalókkal való törődés egyik legfontosabb eleme. A munkavállaló elsősorban EMBER, akit a saját és rajta keresztül a hozzátartozói életével kapcsolatos dolgok foglalkoztatnak. Ezt az igényt kell a belső kommunikáció megújításával minél jobban, minél hatékonyabban megteremtenünk. Érthetően és szinte egyénre célzottan kell megoldani az ez irányú munkavállalói elvárásokat. A munkabizottság által elkészített javaslatok is arra mutattak, hogyan tudunk megfelelni a megváltozott követelményeknek, kinek mit kell tennie a kommunikáció hatékonyságának javítása érdekében. Az elemzések során feltárt hiányosságok mellett nagyon sok új kommunikációs eszköz és módszer került kipróbálásra.- Melyek az elfogadott legfontosabb feladataink a belső kommunikáció megújításában ?- Az eddigieknél gyakrabban szükséges felmérni reprezentatív célvizsgálatok, belső közvélemény kutatások révén e munkavállalók vagy azok csoportjainak véleményét az aktuális kérdésekkel kapcsolatban.- Célszerű javítani a vezetők kommunikációs felkészültségi szintjét, kommunikációs tréningek segítségével alkalmassá kell tenni őket a hatékony kommunikációra.- Érvényt kell szerezni annak, hogy a szakmailag illetékes osztályok, főosztályok, igazgatóságok vezetői vagy kijelölt képviselői adjanak pontos és kimerítő tájékoztatást a hozzájuk érkező megkeresésekre, illetve folyamatosan működjenek közre a munkavállalók korrekt és megfelelő mértékű tájékoztatásában.- Célszerű folytatni, illetve továbbfejleszteni a műszaki konferencia és a vezetői fórumok rendszerét. Ezeket félévente vagy szükség esetén gyakrabban kell megszervezni.- Célszerű felülvizsgálni, és ha kell módosítani a Heti Tájékoztatók tartalmát és terjesztési rendjét.- Fontos feladat, hogy az országos médiában megjelent atomerőműves híreket, tudósításokat, vagy a velük kapcsolatos nyilatkozatokat rendszeresen kommentálja az illetékes szakmai kör a belső tájékoztatásban, így megelőzhető a felesleges izgalom vagy aggódás az egyéneknél.- Célszerű akár külső szervezet bevonásával megvizsgálni, illetve kiválasztani azt a módszert, amely alkalmas lehet a munkavállalókat foglalkoztató kérdések tervszerű összegyűjtésére. Meg kell oldani a munkavállalói vélemények publikálási lehetőségét a különféle hírhordozó eszközökben.- Nagyobb teret kell szentelni a kommunikációban a belső Intranet hálózatnak, kihasználva annak szinte beláthatatlan lehetőségeit.- Szükséges lenne cégszinten egy aktuális rendezvénynaptárt kidolgoznunk, ami heti gyakorisággal, de legalább egyhónapos előrelátással tartalmazza a legfontosabb társasági rendezvényeket és eseményeket, így biztosítható lenne a társaság vezetésének megfelelő képviselete ezeken. A felsorolt javaslatok és feladatok megvalósítása következetes és folyamatos munkát igényel a nem csak az érte felelős Humán Igazgatóságtól, hanem a cég egészétől egyaránt. Reméljük, hogy az alkalmazottak is elfogadják a vezetés törekvését, és aktívan közreműködnek a hatékonyabb belső kommunikáció megvalósításában. Lejegyezte: Sipos László A Nukleáris Újságíró Akadémia hallgatói 2000.05.31- én ellátogattak a Mochovcei Atomerőműbe és Bécsbe, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséghez. A két távoli helyszín, a határátkelések indokolták volna a többnapos utat, de gondos, pontos szervezéssel merték vállalni az egy napra zsugorított programot. Az újságíróknak szokatlan hajnali órán - 6 órakor - indult Budapestről a busz. Sokan elhozták kollégájukat is, hogy “több szem, többet lát” alapon minél teljesebb legyen az atomtechnikáról alkotott kép. Szlovákia legifjabb atomerőműve gyönyörű természeti környezetben épült fel egy Nyitra-közeli völgyben. Már messziről látszik a karcsú szellőzőkémény, majd a fehér párát pipáló hűtőtornyok. Ez azt jelenti, hogy a blokkok üzemelnek - tudtuk meg az erőműtől kissé félreeső helyen, a felvonulási területen kialakított látogató központban. Kevés konkrétumot, annál több szép átúsztatott képi megoldásban bővelkedő videó-filmet vetítettek bevezetőként, majd tájékoztatást adtak az erőműről. Az első blokk 1998 végén, a második 2000 elején indult. A következő két blokk továbbépítéséről még nincs döntés, de az épületek, hűtőtornyok már állnak. A hűtőtornyos megoldástól eltekintve szinte teljesen azonos a paksi erőművel. Szlovákiában két atomerőmű is működik, és nagyobb az ország ebből származó villamos energia hányad is (56 százalék). Büszkén említették együttműködési eredményeiket a magyarokkal is, a Munka Irányító Rendszer (MIR) adaptációt. A SIEMENS-szel közösen szinte teljesen újratervezték - a reaktorvédelem kivételével - az összes szabályozást, eleget téve ezzel az EURÓPAI UNIÓ elvárásainak. Mintegy 80 biztonságnövelő intézkedést határoztak el és részben már meg is valósítottak. Meglepte vendéglátóinkat a szakszerű, részletekbe menő kérdések zuhataga. Esetenként ezért azokat csak részben tudták megválaszolni. Rövid látogatást tettünk a vezénylőben és a turbinacsarnokban. Mindenkinek feltűnt, hogy sokkal kisebb volt a zaj szint a közösen burkolt turbina és generátor miatt, s mintha kevesebb cső kanyarogna a turbinacsarnokban, mint Pakson. A blokkvezénylő nálunk látványosabb. Egy rövid ebéd után visszaültünk a buszra, ahol az utazás idejét is hasznosan töltöttük. Megnéztük a NAÜ munkáját bemutató videó-filmet. Hála az OAH munkatársainak, akik idegenvezetésből is jelesre vizsgáztak - hamar rátaláltunk az alkalmas busz-parkolóra és a megfelelő feljáróra, ahonnan a zászlódíszbe öltözött előcsarnokba jutottunk. (Kiderült, hogy ez mindig így van.) A tavalyi látogatásról készült fényképekről, amelyek megjelentek az ATOMERŐMŰ újságban is, rögtön ráismertünk. Régi kollégánk - Trampus Péter - fogadott bennünket a kongresszusi terem előtt. Felemelő érzés volt ide beülni. Három érdekfeszítő előadást kísérhettünk figyelemmela NAÜ aktuális feladatairól. Rámutattak több fontos momentumra, melyek nagyon röviden a következők:- Az energiaigény folyamatosan nő, ezt valahonnan fedezni kell.- A meg nem újuló energiahordozók készletei végesek - 20-50 évre elegendőek.- A megújuló energiahordozók kihasználása és kiaknázhatósága a vízenergia kivételével gazdaságosan és jelentős járulékos környezetszennyezés nélkül nem oldható meg.- Az élet kiköveteli az új régiók fejlesztését, ezen belül az energetikáét is. Afrika, Délkelet Ázsia, Kína, India, Indonézia kialakítja saját nukleáris iparát. Ugyanakkor az ipar bölcsőjében egyre kevesebben választják a nukleáris témát, a felsőoktatási intézményekben ezekről a szakokról elfogynak a hallgatók.- A föld klimatikus viszonyait óvni szándékozó 1997- es Kiotói egyezmény szabályozza az üvegházhatást előidéző gázkibocsátást. Ennek a feltételnek leginkább az atomerőművek felelnek meg. Létesítésük viszont tőkeigényesebb, mint a gáz és olaj energiablokkoké, és kisebb szakértelmet igényel azok üzemeltetése. így érthető okokból a környezetet inkább terhelő erőműveket létesítenek a szegényebb fejlődő országokban. Ezek után megtekintettük a balesetelhárítási irányító és tájékoztató központot. Természetesen a kérdéseknek itt sem akart vége szakadni, de indulni kellett. Rendkívül jó tájékoztató anyagokat kaptunk és gyűjtöttünk az előadások kiegészítésére. Ez a kitekintés úgy nézett ki, hogy 2 órányi utazásra fog esni egy órányi tájékoztató. Ezen az időarányon úgy sikerült javítani, hogy a buszon együtt utaztunk több OAH munkatárssal, akik menet közben is válaszoltak a felmerülő kérdésekre. Ezzel a megoldással tulajdonképpen konferenciabusszá alakultunk át. Ezúton kell köszönetét mondanunk Vinnay Pista bácsinak a szakszerű, precíz tolmácsolási munkáért, az OAH munkatársainak a gondosan szervezett útitervért, és a Magyar Tudományos- és Szaklapok Újságíró Egyesületének, Komomik Ferenc ügyvezető elnök úrnak, aki az akadémiai keretet biztosította, s minden helyszínre velünk tartott. • Gyulai János Kitekintés
