Atomerőmű, 2000 (23. évfolyam, 1-12. szám)

2000-03-01 / 3-4. szám

2000. március - április ATOMERŐMŰ 3. oldal Górcső alatt a radioaktív hulladék elhelyezésének országos programja A nemzetközi szakértői vizsgálat útmutatásai / Uj elnöke van a Műszakos Dolgozók / Érdekvédelmi Szervezetének 1993-ban megkezdődött Magyarorszá­gon a paksi atomerőmű kis és közepes ak­tivitású radioaktiv hulladékának végleges elhelyezésére irányuló országos program. Az 1996-ban közzétett összegző jelentés további kutatásokat javasolt Bátaapáti- Üveghuta térségében egy felszín alatti, gránitformációban kialakítandó hulladék­­tároló létesítésére. Ezt követően az Orszá­gos Atomenergia Bizottság döntésével összhangban lefolytatták a telephely kivá­lasztására és alkalmasságára irányuló geo­lógiai vizsgálatokat. 1998 végén a geológi­ai alkalmasságot vizsgáló zárójelentés­ében a Magyar Állami Földtani Intézet ja­vasolta, hogy az engedélyezési eljárást és a kivitelezést megalapozó telephelyjellem­zés az üveghutai kutatási területen kez­dődjék meg. A program ezzel fontos dön­téshez érkezett, mivel az új atomtörvény rendelkezése szerint radioaktívhulladék­tároló létesítése előkészítésének megkez­déséhez az Országgyűlés előzetes elvi hozzájárulása szükséges. \em:elközi felühizsgálai - A közelmúltban egyes szakembe­rek megkérdőjelezték az elvégzett vizsgá­latok teljes körű voltát, illetve azt, hogy a vizsgálati eredményekből minden szem­pontból helyes következteteseket vontak le a jelentés készítői. Ezért az Országos Atomenergia Hivatal arra a döntésre ju­tott, hogy felkéri a Nemzetközi Atom­energia Ügynökséget (NAÜ), hogy az ügynökség hulladékkezelés értékelési és technikai felülvizsgálati programjának (WATRP) keretében szervezze meg a tervezett magyarországi radioaktívhulla­­dek-táfoló telephelyének kiválasztásával és alkalmassagával kapcsolatos kutatá­sok nemzetközi szakértői felülvizsgála­tába.. A NAÜ elfogadta a magyar felkérést és nemzetközileg elismert kanadai, né­met, norvég, svéd és amerikai szakértők­ből álló csoportot szervezett. A szakértők nagy számú, a projekttel kapcsolatos an­gol nyelvű dokumentumot kaptak az érin­tett magyar szervezetektől. 1999 novem­berében Budapesten került sor arra felül­vizsgálati megbeszélésre, amelyen részle­tesen megvitatták a magyar szakértőkkel a legfontosabb témákat és kérdéseket. A csoport főbb megállapításait, következte-Fúrási minták Üveghutáról téseit és ajánlásait a 2000. február végén elküldött zárójelentésében foglalta össze. A jelentés a legfontosabb vonatkozá­sokban igazolja a hulladéktároló helyszí­nének kiválasztásával és kutatásával kap­csolatos eddigi tevékenységek helyességét. Megállapítja, hogy a tervezett létesítmény­re vonatkozó jogszabályi rendszer és en­gedélyezési eljárás megfelel a nemzetközi szabványoknak. A vonatkozó miniszteri rendeletben szereplő magyar engedélyezé­si előírások - különösen a geológiai köve­telmények tekintetében - azonban a nem­zetközi követelményekkel és irányelvekkel való összehasonlításban nagyon előíró jel­legűek, és nem a biztonság átfogó értéke­lésére helyezik a hangsúlyt. Kutatási eredmények A telephely kiválasztása során alkal­mazott megközelítés a műszaki és tudo­mányos szempontok tekintetében a nem­zetközileg jói bevált eljárásokat követte. A telephelykiválasztási folyamatot sziszte­matikusan és alaposan hajtották végre, át­fogó és jól meghatározott szűrési kritériu­mok alapján, figyelembe véve mind Ma­gyarország geológiai helyzetét, mind pe­dig a társadalmi szempontokat (lakossági elfogadást). Annak valószínűsége, hogy szeizmikus hatások a tervezett tároló biz­tonságát károsan befolyásolják nagyon ki­csi. A szakértői csoport egyetért azzal a magyar szemléletmóddal, hogy a végle­ges hulladéktárolót föld alatt alakítják ki, mivel a jói megtervezett föld alatti tároló nagyobb mértékű védelmet nyújt a lakos­ságnak, mint a hasonló felszíni létesít­mény. A helyi lakosság képviselőivel való találkozás alapján látszik, hogy egy haté­kony és nyílt kommunikációs program működik. A csoport nem talált olyan ada­tot vagy körülményt, amely a kiválasztott telephely alkalmasságát megkérdőjelez­né. Az üveghutai telephely potenciálisan alkalmasnak tűnik arra, hogy ott bizton­ságos tároló épüljön az atomerőmű üze­meléséből és végső leszereléséből szár­mazó kis és közepes aktivitású hulladék elhelyezésére. Mindazonáltal a telep­hely jellemzését és a tároló tervezését folytatni kell. Szakértői ajánlások A szakértők javaslata szerint a tároló tervezése során nagyobb rugalmasságot kellene megengedni, mely hangsúlyozza, hogy a teljes rendszer biztonságát a mér­nöki és természetes gátak együttesére alapozva kell elérni. Szükség van egy összegző biztonsági elemzésre, mely fi­gyelembe veszi a rendelkezésre álló te­lephelyi és elvi tervezési ismereteket, va­lamint a lehetséges eseménysorok széle­sebb spektrumát. Ez az összegző bizton­sági elemzés kell, hogy képezze a telep­helyjellemzés folytatásának alapját, amelyet célszerű legalább részben elké­szíteni, mielőtt az ügy a Parlament elé kerül. A biztonsági értékelés ez idáig a táro­ló hosszú távú viselkedésére összponto­sította a figyelmet. Egy kiforrottabb ter­vezési koncepciót követően szükség lesz a dolgozók és a lakosság potenciális su­gárterhelésének számításbavételére is. Vizsgálni kell továbbá a tároló üzemelte­tése alatti hagyományos bányászati biz­tonságot is. A jelentésben foglaltakat most elem­zik a projekt végrehajtásáért felelős szer­vezetek, és intézkedési tervet dolgoznak ki a rövid távú feladatok ütemezésére, amely alapul szolgál a további kutatások tematikai tervezéséhez. DR. ORMAI PETER A március 27. - április 5, között megtartott tisztújító választás eredményként a MÉSZ elnöke VÁMOSI AL­BERT- Mióta és mit dolgozol az erőműben?- 1979 áprilisától va­gyok a cég dolgozója. Kez­detben a Villamos Labora­tóriumban, majd a Villamos Üzembehelyezési Osztá­lyon, jelenleg pedig a Villa­mos Irányítástechnikai Üzemviteli Osztályon „C” műszakos művezetőként dolgozom a III-IV reaktor­blokkon.- Mióta vagy tagja a MÉSZ-nek?- A MÉSZ megalakulása óta tagja vagyok a szerve­zetnek. Már akkor, 1993- ban szükségesnek és tör­vényszerűnek éreztem a szi­gorúan önkéntes alapon szerveződő csapatunk meg­alakítását. Szerencsére so­kan felismerték érdekeik megjelenítésének fontossá­gát.- Részt vettél-e eddig a MÉSZ munkájában?- Az előző választáson munkatársaim elnökségi tagnak választottak. Az el­múlt időszakban bekapcso­lódtam a bér és a VITamin pénztárral kapcsolatos tár­gyalásokba. Részt vettem néhány, az ÉTOSZ (Érdek­­védelmi Tanácsadó Szolgá­lat) által szervezett képzé­sen. A most lezajlott vá­lasztáson a tagság és a ve­zetőség biztatására vállal­tam el a jelölést az elnöki posztra. Nehéz döntés volt, mert:- fel kellett adnom szak­mai egzisztenciámat- egy teljesen újszerű fel­adatot kell végeznem az ed­digi munkámhoz képest Vámosi Albert- nagyon sok a rám váró és megoldandó feladat. Ennek ellenére a szerveze­tünk és a tagság érdekeit is fi­gyelembe véve döntöttem így.- Mi a véleményed a MÉSZ működésének elmúlt időszaká­ról?- Úgy gondolom, hogy a MÉSZ életében egy korszak lezárult. Az elmúlt hat évben fiatal szervezetünk túljutott a gyermekbetegségek és az út­keresés időszakán. Ezt a peri­ódust a MÉSZ a most nyug­díjba vonuló Haholt Miklós vezetésével élte meg. Köszö­netét mondok mindenkinek, aki munkájával segítette a MÉSZ eddigi tevékenységét.- Mit tartasz az elkövetke­zendő időszak fontosabb fel­adatainak?- Szervezetünk megújulá­sát mindenképpen szükséges­nek tartom. A célunk az új, hiteles emberekből álló veze­tőséggel és a tagság támogató bizalmával egy hatékonyabb érdekképviseleti, érdekérvé­nyesítési munka. Javítani kell a MÉSZ meg­ítélését, tekintélyét helyre kell állítani. A közeli EU csatlakozás mi­atti energiapiaci liberalizáló­dás felgyorsulása, a tulajdonosi elvárások új követelményeket támasztanak az érdekképvisele­tekkel szemben is. Folyamat­ban van az Rt. 1999-ben meg­kezdődött szervezetfejleszté­se, ami szinte minden szerve­zeti egységet érint valamilyen formában. Ebben a helyzetben fontos, hogy:- az átszervezés a „Humán­­politikai megállapodásiban foglaltaknak megfelelően és ütemezésben történhet, a le­hető legtöbb munkahely és a szociális vívmányok megőrzé­sével.- mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a műsza­kos munka tekintélye, elismert­sége nőjön, ami a bérezésben is tükröződjön.- létre kell hozni a „PA Rt. dolgozóiért” alapítványt. '- a korkedvezményes nyugdí­jazással kapcsolatban felmerült problémák megoldása érdeké­ben meg kell tenni a megfelelő lépéseket.- a saját arculatunk megtartása mellett, korrekt alapokon nyugvó együttműködést kell megvalósíta­ni a társ érdekképviseletekkel.- Melyek a szakszervezeten be­lüli feladatok?- fel kell javítani az információ áramlást oda-vissza a tagság és a vezetőség között, ebben nagy szerepe lesz az újonnan megvá­lasztott küldötteknek.- el kell végezni a MÉSZ hon­lap feltöltését, aktualizálását és rendszeres frissítését.- az elnökség munkáját hatéko­nyabbá kell tenni, mert egy elnök személye meghatározó lehet, de ez leginkább egy csapatmunka, ahol nagyon sok múlik az együtt­működőkön is, főleg ha egy-két ember nem húz, vagy ha húz is, de nem jó irányba.- Munkádhoz sok sikert kí­vánok ! B. vnfsn .. .. ■■»• ...................... ' Akkreditált környezetellenőrző laboratórium A Magyar Minőség folyóirat februári számából értesültünk, hogy 1999. decem­ber 14-én a Nemzeti Akkreditáló Testület a Paksi Atomerőmű Rt. Kömyezetellenőrző Laboratóriuma (7030 Paks, Kurcsatov út 1.) tevékenységét három évre érvényes akkreditációs okirattal ismerte el. Az elismerésre méltó hüt olvasva, az el­ső laikus kérdés:- Mit jelent az akkreditáció? Az akkreditálás annak hivatalos elismeré­se, hogy egy szervezet felkészült bizonyos te­vékenységek (vizsgálatok, kalibrálás, tanúsí­tás, ellenőrzés) elvégzésére. Jogszabályi alap­ja: -A nemzetközi megállapodások alapján a megfelelőség tanúsításra vonatkozó cikke­lyek, végrehajtásának érdekében az Ország­gyűlés elfogadta a laboratóriumok, a tanúsító és az ellenőrző szervezetek akkreditálásáról szóló 1995. évi XXDC törvényt, amely hatá­rozott az európai és nemzetközi gyakorlat­nak megfelelő magyar akkreditálási rendszer kialakitásáról és a Nemzeti Akkreditáló Tes­tület (NAT) létrehozásáról. Tevékenységük célja az egységes európai elvekre épülő akkre­ditálási rendszerben elismerést nyert szerve­zetek iránti bizalom növelése, a vizsgálati, ka­librálási, tanúsítási és ellenőrzési tevékenység megbízhatóságának emelése, a vizsgálati eredmények és tanúsítványok kölcsönös elfo­gadásának elősegítése, megteremtve az ismé­telt vizsgálatok kiküszöbölését és a kereske­delem műszaki akadályainak elhárítását A Paksi Atomerőmű Rt Kömyezetellenőrző Laboratóriuma az okiratban foglaltak szerint megfelel az MSZ EN 45001:1990 minőség­ügyi szabvány követelményeinek, és így Akk­reditált Vizsgálólaboratórium minősítést ka­pott A minőségügyi rendszer kiépítéséről, az akkreditációs eljárásra való felkészülésről és a távolabbi jövőről dr. Germán Endre labor­vezetőt faggattam.- Mióta és milyen indíttatás alapján fog­lalkoztatok a minőségügyi rendszer kiépíté­sével és az akkreditáció megszerzésének gondolatával?- Az akkreditált minősítés megszerzé­sének igényét a Sugárvédelmi Osztály ve­zetője, Volent Gábor vetette fel még 1997-1998 fordulóján. Ez azonban nem­csak a Kömyezetellenőrző Laboratórium (KEL) vonatkozásában fogalmazódott meg, hanem az osztály többi laboratóriu­mát - a Kibocsátás-ellenőrző Laboratóri­umot (KIL), a KKAT Sugárvédelmi La­boratóriumot (KKAT SVL) és a Személyi Dozimetriai Laboratóriumot (SZDL) - il­letően is. Első lépésként az akkreditálási eljárás lefolytatásához szükséges informá­ciókat és anyagokat gyűjtöttük össze, majd mindegyik laboratórium hozzáfo­gott a Minőségügyi Kézikönyv elkészíté­séhez. Ebben egyebek mellett részletesen és szabatosan - majdhogynem szabvány szerinti precizitással - le kellett írni azt a tevékenységet, be kellett mutatni azokat a mintavételi, feldolgozási, mérési-kiértéke­lési és dokumentálási eljárásokat, jegyző­­könyvi formátumokat, amelyekre az akkreditációt kéijük. Az adottságokat és a feltételeket figyelembe véve úgy alakult, hogy először a KEL és a KIL Minőség­ügyi Kézikönyve készült el még 1998. má­jusában, s ezt belső véleményezésre átad­tuk a PA Rt. Minőségbiztosítási Osztály­nak. Miután onnan - néhány, kiegészítés­re irányuló javaslattal együtt - pozitív vé­leménnyel kaptuk vissza, a KEL, a KIL és a közben elkészült KKÁT SVL Minőség­ügyi Kézikönyvét 1999. májusában nyúj­tottuk be a NAT-hoz. A kézikönyvek elké­szítésével kapcsolatban ki kell emelni a la­boratóriumokban dolgozó műszaki vég­zettségű kollégák - Ranga Tibor, Bodnár Róbert, Daróczi László és Barta Elek - igen nagy munkáját: ez teremtette meg vé­gül is azt az alapot, amely az eljárás lefoly­tatásához elsődlegesen szükséges volt. Visszakanyarodva most már a KEL akkreditálási eljárásának további meneté­re, az osztály anyagi lehetőségeit is figye­lembe véve, a NAT először ezzel a labora­tóriummal foglalkozott. Ősszel megkap­tuk a NAT kijelölt szakértőinek szakmai véleményét, s ez alapján kiegészítettük, módosítottuk a kézikönyvet. December 3- án megtörtént a helyszüli szemle, mely­nek eredményeként - ha az itt felmerült újabb pontosításokat, kiegészítéseket is határidőre, egy héten belül teljesítjük - a NAT az akkreditált státuszt odaítéü. Mit mondjak: egyéb feladataink mellett éjjel­nappali munkával ez is sikerült, december 14-én a NAT döntött az akkreditált stá­tusz három évre szóló megadásáról. Eh­hez azonban még a Szakmai Akkreditáló Bizottság néhány újabb igényét is ki kel­lett elégítenünk, de végül is az okmányo­kat február 24-én - ünnepélyes keretek kö­zött - a NAT székházában megkaptuk. Az egész nem volt könnyű menet, s hogy ne ülhessünk nyugodtan a babérjainkon, évente szúrópróbaszerű ellenőrzésre, majd három év múlva az egész eljárás megismétlésére számíthatunk.- Miért fontos számotokra az akkreditá­lási okirat?- Először is, úgy vélem, nem is any­­nyira az okirat a lényeges, hanem az a minőségi munka, amit ez kifejez, elis­mer. Egészen bizonyos ugyanis, hogy az országban még sok olyan - pillanat­nyilag nem akkreditált - vizsgálólabo­ratórium van, amely azért minőségi munkát végez. Bennünket érintően, gondolom, ez az elismerés szól az egész laboratórium jelenlegi és korábbi kollektívájának, s talán szerényen meg­említhetem, az én itt töltött, éppen ne­gyedszázados szakmai tevékenységem­nek is. Ez valamennyiünk számára jó érzés. Külső szemmel, a minket ellen­őrző hatóságok, valamint különböző szakintézmények szemszögéből nézve, feltehetően a bizalmat erősítheti az ál­talunk szolgáltatott mérési eredmé­nyekkel kapcsolatban az akkreditált státusz feltüntetése a jegyzőkönyveken.- Milyen előnyöket jelent a labor szá­mára, ha foglalkoztok a minőségüggyel is?- Az előnyök egy területét - a szakmai bizalmat tevékenységünk üánt - az előbbi­ekben említettem. Egyébről - részben az akkreditálás óta eltelt rövid idő miatt is - még nem beszélhetek. Tudni kell azonban azt, hogy a mi munkánk jól körülhatárolt teljedelemben az erőmű környezetének sugárvédelmi ellenőrzésére korlátozódik, s az akkreditált státusz is csak erre szól (tehát nem akármilyen vizsgálati feladat­ra). A minőségüggyel pedig elsősorban a belső igényességünk miatt igyekszünk a le­hető legtöbbet foglalkozni, s nemcsak amiatt, hogy a már említett éves ellenőrzé­seken, illetve a három év után esedékes akkreditálási eljáráson ismét megfelel­jünk. Természetesen azért a név - az el­nyert cím - kötelez. Hozzá kell tenni, hogy ez nap mint nap fokozott figyelmet kíván, s ami igen fontos, kellő időt és nyu­godt, kiegyensúlyozott munkakörülmé­nyeket igényelne. Azt, hogy azzal foglal­kozzunk, ami a szakmánk.- Ki tartja a kapcsolatot a Nemzeti Akk­reditáló Testülettel?- A laboratóriumnak Bodnár Ró­bert sugárvédelmi mérnök kollégám a minőségügyi vezetője. Az ő kötelessé­ge a kézikönyvvel kapcsolatos felada­tok - módosítások, aktualizálás stb. - végzése, és ezzel összefüggésben a NAT-tal való kapcsolattartás. Ezen kí­vül szó lehet a NAT tagjai közé felvé­tetni magunkat, ami a közgyűlésen va­ló részvételt, valamint az Alapszabály­ban, illetve a Szervezeti és Működési Szabályzatban leírtaknak megfelelően a testület munkájában való részvételt teszi lehetővé. Ezzel a jelentkezéssel azonban még megvárjuk a többi labo­ratórium akkreditálási eljárásának le­folytatását, és ennek végeredményétől függően fogja valamelyik egység, illetve annak vezetője vagy minőségügyi veze­tője a többi laboratóriumot is képvisel­ni.- Hogyan értékeled az eddig elért eredményeiteket, és milyen kitörési pon­tokat látsz a jövőt illetően?- A tavalyi év eredménye - hogy csak a szóban forgó témánál maradjak - ma­gának az akkreditált státusznak az elnye­rése volt “egy menetben” (a jelzett kiegé­szítések a „normál” eljárás keretébe il­leszkednek, s nem került sor például „nem megfelelősség” miatt a kézikönyv visszaküldésére, újra írására vagy a hely­színi szemle megismétlésére). Az akkre­ditált státusz elnyerése óta eltelt rövid időszak „külön” eredményeiről azonban még nem beszélhetünk. Most a legfonto­sabb feladatunk egyébként az SVO szo­kásos „Éves jelentésének” ránk vonatko­zó fejezeteit jó színvonalon, határidőre elkészíteni, s ebben utalunk erre a szá­munkra jelentős eseményre is. S hogy milyen kitörési pontokat látok a jövőt il­letően? Mint már említettem, az akkredi­tálás csak az erőmű környezetének su­gárvédelmi ellenőrzésére vonatkozik a meglévő mintavevő és laboratóriumi esz­közrendszerrel. Mellesleg ez a tevékeny­ség - kielégítendő a hatósági előírásokat - gyakorlatilag mindenféle értelemben ki is tölti a kapacitásainkat. Az erőmű szervezeti keretébe illeszkedve más tevé­kenységet nem is folytathatunk. Siker­nek tartanám, ha munkánkat - az erő­mű más szervezeti egységeivel együtt - biztonságos, nyugodt feltételek mellett folytathatnánk, elsősorban szakmai fel­adatainkra koncentrálva. Lejegyezte: Sipos László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom