Atomerőmű, 2000 (23. évfolyam, 1-12. szám)

2000-03-01 / 3-4. szám

4. oldal ATOMERŐMŰ 2000. március - április Bemutatjuk a Neutron Beavatkozó Osztályt Számítógép-használói jogosítvány Nap mint nap találkozunk a Neutron Beavatkozó Osztály állományába tartozó fiatal rendőr járőrökkel mind az erő­mű területén, mind pedig az erőmű környékén. Sokan kér­dezték már tőlem is: mihez van joguk ezeknek az emberek­nek, igazoltathatnak-e ? Ezekre a kérdésekre ad választ Rósa Géza, az Ipari Biztonsági Főosztály vezetője és dr. Lengyel Róbert rendőr őrnagy, a Beavatkozó Osztály pa­rancsnoka.- Géza ! Mi a Neutronosok előtörténete ? Rósa Géza: Még Pónya József volt a vezérigazgató, amikor megszületett az a megállapodás az Országos Rendőrfőkapitánnyal, Pintér Sándor úrral, hogy itt a vá­rosban egy különlegesen kiképzett rendőrségi csoport - akkor még alosztály - kerül telepítésre. Az elnevezésükre pályázatot írtak ki, melynek győztese a „Neutron” beavat­kozó csoport elnevezést javasolta. így lett Pakson telepít­ve ez a különleges rendőrségi csoport, mely ma már osz­tály szervezetben működik.- Mi indokolta a létrehozásukat ?- Ennek az volt a hátterében, hogy van a NAÜ-nek az atomerőművek fizikai védelmére kidolgozott nemzetközi ajánlása. Ebben az ajánlásban szerepel egy úgynevezett gyors válaszadó erő helyszínhez közeli megalakítása. Te­hát a telepített őrzés-védelmi szervezeten kívül általános elvárás, hogy legyenek a háttérben olyan fegyveres erők, amelyek adott esetben segítenek a helyszínen szolgálatot teljesítő biztonsági erőknek. Ilyen megfontolásból és aján­lás alapján került felállításra a lakótelepen ez az alegység, ám az erőmű kerítésén belüli tevékenységük csak akkor kezdődött volna, ha egy eseményhez kellett volna segítsé­get nyújtaniuk és ekkor telefonon riasztották volna őket. Miután az erőművel szembeni biztonsági követelmé­nyek évről-évre szigorodnak, így a „Neutron” erőkkel szembeni követelmények is változtak. Azt az erőműben dolgozók jól tudják, hogy a 6-os főút mennyire leterhelt, és milyen dugót tudna okozni egy baleset, melynek követ­kezményeként nehéz lenne megközelíteni az erőművet. A vizsgálatok ezt a gyenge pontot feltárták, és amikor a fegyveres biztonsági őrség egy részének és a portaszol­gálat egészének a kiszervezése megtörtént, ezzel egyidőben dolgoztuk ki a fizikai védelem új koncepcióját, így került sor az Atomix Kft-n belül a biztonsági szolgála­ti szakág megszervezésére, és ekkor kötöttünk új szerző­dést a „Neutron” beavatkozó osztállyal. Az új szerződésben már rögzítve van a folyama­tos járőr szolgálat teljesítésének igénye mind a kerítésen belül, mind pedig az erőmű környékén. Az erőmű fizikai védelmi rendszerének csak egyes elemeit látja a kívülálló, hiszen annak vannak rejtett részei, így amit látunk az a rendszernek csak egy eleme. Ám ha egyes elemek megszűnnek, vagy nem működnek, akkor nem működik a rendszer sem.- Külföldön milyen megoldásokat alkalmaznak a véde­lemre ?- Van ennél szigorúbb és van lazább megoldás is. Szlo­vákiában például a helyszínen van a rendőrség laktanyája, és a fizikai védelem technikai központjában állandó szol­gálatot ad a rendőrség egy tagja. Ez azt jelenti, hogy nem a Fegyveres Biztonsági Őrség váltásparancsnokától kap a rendőrség tájékoztatást, hanem közvetlenül a saját embe­rüktől. Ez a megoldás tehát szigorúbb a mienknél. t Van ahol a katonasággal van együttműködési szerződés és nem a rendőrséggel, ilyen rendszer működik például Japánban. Egyébként a NAÜ ajánlásban úgy fogalmaznak, hogy minden ország kormánya maga határozza meg, milyen az országban lévő ipari objektumok fenyegetettsége. Japán­ban az elmúlt tíz évben nagyon békés volt a belpolitikai állapot, ám az utóbbi évek tömeges mérgezései befolyá­solhatják ezt a megítélést. A szovjet utódállamokban szin­tén a katonasággal működnek együtt az erőművek fegyve­res biztonsági szolgálatai.- Milyen a munkavállalók és a Neutron Beavatkozó Osztály tagjai közötti jogállás ?- A Neutronosok rendőrök, erre vannak felesküdve, tehát bárhol igazoltathatnak, nekünk úgy kell viselked­nünk, mint bármely más rendőri szervvel szemben. Egyébként számukra ez a jogállás olykor konfliktushoz vezet, hiszen ők - mint nevükben is benne van - beavat­kozó emberek, tehát már a fellépésük is szigorúbb, hatá­rozottabb mint egy „átlag” rendőré. Ők erre vannak kiké­pezve, ezt nekünk tudomásul kell venni és tolerálni kell. Az erőmű fizikai védelmében történő részvételen túl még más feladatai is vannak a Neutronosoknak. Erről kérdez­tem dr. Lengyel Róbert r. őrnagyot, az osztály parancsno­kát. Lengyel Róbert: Három fix szolgálati tevékenysége van ennek az egységnek. Az egyik - mely időben a legkiterjed­tebb - ez a bizonyos erőműves járőrszolgálat. Itt egyfajta szerződési kötelem ír elő 24 órán keresztül 3 fős gépjár­­műves járőrözést. A másik fix szolgálat a kiképzés, mely az adott művele­ti csoport tagjaira vonatkozik, és havonta egy hetes idő­tartam. A harmadik fontos terület a belszolgálat biztosítása. Ezeken kívül más helyi és megyei rendőrségi feladatok megoldásában is részt veszünk, erőink függvényében. Ezek lehetnek terror cselekmények halaszthatatlan eset­ben történő megszakítása, fegyveres bűnöző elfogása vagy bombariadók helyszínén az elsődleges és szükséges intéz­kedések megtétele. Kollégáim mindezekre a feladatokra ki vannak képezve, a bombariadók esetében - mely ma nagy divat - a robbantó szerkezetek hatástalanítását már nem mi végezzük. Ezek az úgynevezett speciális felada­tok, de besegítünk még a járőrözésekbe is. Minket hívnak, ha előzetesben lévő személyt kell bíróságra kisémi, vagy dühöngő elmebeteg személyt ártalmatlanná tenni. Elég sok olyan személy van a megyében, akik időnként „begő­zölnek”, mint nem túl rég Bölcskén. Baltával kergette a gyerekeket az utcán és tőlünk kértek segítséget. Mire ki­mentünk, már bezárkózott az udvarára és egy hegyes sport gerellyel felfegyverkezve fogadott bennünket. Meg­fogása során egy munkatársam könnyebben megsérült, de leküzdöttük. Ezekben az eseményekben számunkra annyi a „ha­szon”, hogy oldja azt a monoton, 12 órás járőrszolgálatot, melyet az erőmű igényel. (Más aspektusból vizsgálva ad­dig jó, amíg monoton.) Akik azt mondják és azt látják, hogy ezek a srácok felveszik a jó fizetést - ami persze csak viszonylagos -és csak az autóban ücsörögnek, az próbálja ki, üljön végig 12 órát az autóban hetente négy­szer, vagy képzelje magát egy fentebbi szituációba, csinál­jon végig egy hetes kiképzést, talán változik a véleménye.- Említenél néhány „meleg” helyzetet, melyet sikeresen oldottatok meg ?- A legélesebb esemény 94 őszén volt, mely a Tolna­szigeti terrorcselekmény néven vonult be a mi történe­tünkbe. Itt egy férfi bezárkózott egy tanyai házba, túszul ejtve egy hölgyet is. Azt követelte, hogy az előzetes letar­tóztatásban lévő fiát engedjék szabadon, különben levegő­be repíti a túszt, önmagát és az épületet. A ház bejárati aj­taja fémből volt, és a nyílászárók bezárva. A bejárati ajtó­ra ráirányította a gázpalackból kiáramló gáz sugarát, me­lyet meggyújtott. A fém ajtó már vörösen izzott, és egy másik palackot is meggyújtott, melynek lángját az előző palackra irányította. Itt közvetlen életveszély állt fenn, és az ablakon keresztül lehetett behatolni, mely sikerült is a fiúknak, így megmentve a bent lévőket és az épületet is. Volt, amikor - 3 éve - egy bűnözőt üldöztek a kollégá­im, és az illető rájuk lőtt.- Milyennek ítéled meg a város és környékének bizton­ságát ?- Van összehasonlítási alapom, mert Siófokról kerül­tem ide, ott viszont elég zűrös a közbiztonság. Siófokhoz viszonyítva Paks város közbiztonsága csodálatos, nagyon jó. Viszont meg kell jegyeznem, hogy Siófokon soha nem voltam áldozat, de Pakson már kétszer is. Mikor költöz­tünk, a gépkocsiról leemeltek egy nagy zsákot, melyben a fiam ruhái voltak, majd a következő évben a gyerekkocsit lopták el, de néhány percen belül elkaptam a tolvajt. Et­től függetlenül, az országot járva azt mondhatom, hogy Pakson nem lehet panasz a közbiztonságra. Beregnyei Február 16-17 között Pilisborosjenőn ECDL (European Computer Diving Li­cence = Európai Számítógép-használói Jogosítvány) Konferenciát rendezett a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) és a Pedagógus-to­vábbképzési Módszertani és Informáci­ós Központ. Alföldi István, a NJSZT ügyvezető igazgatójának tájékoztatása szerint az Európai Bizottság 2000. február 4-én megjelent ajánlásában hivatalosan is tá­mogatta a Finnországból származó ECDL-t, a ma már 24 országban műkö­dő vizsgarendszert. A jogosítvány az in­formatikai írástudást, azaz a számító­gép használatában való jártasságot hi­vatott igazolni, Európa - (sőt világ-) szerte egységes követelményei szerint. Az ECDL mára hazánkban a kormány által támogatott, központi célirányzat­ból finanszírozott képzés a köztisztvise­lők számára, része az országos pedagó­gus-továbbképzési rendszernek, az Ok­tatási Minisztérium vizsgálja a temati­ka közoktatási keretek közé illeszthető­ségének lehetőségét. A vizsgákat megkezdők száma Ma­gyarországon elérte a tizenhatezret, 2004-re a tagországok előjelzése szerint világszerte több mint ötmillió ECDL tulajdonosra lehet számítani. Az ECDL magyarországi felelőse és jogtu­lajdonosa a NJSZT, mint közhasznú szervezet, a bejegyzett vizsgaközpon­tok száma pedig megközelítette ha­zánkban a százhúszat. A vizsgadíjak különbözőek, de egy átlagos számítógé­pes ismeretekkel rendelkező személy­nek megközelítőleg harmincezer forint­jába kerül a jogosítvány megszerzése. A dán Sven Beutzen, az ECDL. Ala­pítvány igazgatótanácsa elnökének tájé­koztatása szerint, a számítógép-haszná­lói jogosítvány egyre gyorsabb ütemben terjed az egész világon. Európán kívüli országok, többek között Japán, Kanada és Ausztrália is csatlakozni kíván szer­vezetükhöz. Az alapítvány ír igazgatója, David Carpenter elismeréssel szólt Magyaror­szág tevékeny szervezési munkájáról, ami Szlovéniában, Romániában és Szlovákiában jelentkezik. Európa terü­letén húsz különböző nyelven folyik a vizsgáztatás, egységes alapelvekre épül­ve. Bővebb információval az ECDL Iro­da szolgál 1054 Budapest, Bátori u 16. Tel: (1) 3329-390, fax: (1) 3318-1$, E- mail: ecdl @ njszt. hu Ajánlotta: Sipos László Információs iroda nyűt Kővágószőlősön Az atomerőmű működése során keletkezett kis- és közepes aktivi­tású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére van biztonságos műszaki megoldás, és alkalmas hely is, ennek ellenére a politikai döntést több mint egy évtizede halogatják. Ennek a döntésnek az előkészitésére, a lakosság szakszerű és tárgyilagos tájékoztatására nyílt meg 1989. december 6-án Bátaapátiban a Tájékoztatási Iroda. Az elmúlt évtized alatt újból bebizonyosodott, hogy szakmai kifogás nincs a hulladék végleges elhelyezésére, a környék településeinek la­kossága elfogadja a szakemberek érveit és befogadná a tárolót, csak a politika akadályozza a létesítmény elkészítését. Helyesebben 2-3 politikus képes akadályt gördíteni egy országos feladat megvalósítá­sa elé. A nagy aktivitású hulladéktároló megépitésével ugyan még rá­érünk, hiszen a blokkok élettartamának még a felénél sem tartunk, de okulva Bátaapátiból, már megkezdődtek a tárgyalások a nagy ak­tivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésének lehetséges helykijelöléséről. Ennek a kutatási folyamatnak egyik fontos állomá­sa Kővágószőlős, ahol 2000. február 25-én Tájékoztatási irodát nyi­tott a Radioaktív Hulladékokat Kezelő (RHK) Kht. és a község ön­­kormányzata. Az iroda ünnepélyes megnyitásán megjelent Szili Ka­talin, az Országgyűlés alelnöke, dr. Rónaky József, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója, Maróthy László, az RHK Kht igazgatója, a megyei közgyűlés tagjai és a hat környező település pol­gármestere. Kovács Győző, Boda polgármestere köszöntötte a ven­dégeket, majd szólt a hat település és az RHK Kht. között létrejött megállapodás fontosságáról, melynek lényege a lakosság objektiv és naprakész tájékoztatása. Maróthy László azt hangsúlyozta, hogy számára az iroda megnyitása azon hitét erősíti, miszerint van ennek az országnak olyan térsége, vannak olyan lakóközösségek, amelyek az ország nehéz problémáinak megoldásában készséget mutatnak és a makacsul ellenálló problémák megoldásához segélykezet nyújta­nak. Dr. Rónaky József kiemelte a környező települések önkormány­zatainak fontos szerepét, mert azok vezetői felismerték, hogy ez a munka akkor lehet eredményes, hogyha ők ennek a munkának min­den lépéséről tudnak, minden lépésében aktívan részt vehetnek, és minden döntés meghozatala előtt képviselhetik véleményüket és a lakosság véleményét.-béri -Ötven éves a villamosmérnöki kar A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudo­mányi Egyetem Villamosmérnöki és Infor­matika Kara február 18-án jubileumi ülé­sen emlékezett meg a villamosmérnöki kar megalakításának fél évszázados évforduló­járól. Budapesten a XI. kerület Pázmány Pé­ter sétányon található szép új épület nagy­előadója megtelt az ünneplésre, visszaem­lékezésre és jövőbe tekintő gondolatok ki­cserélésére érkezett hallgatósággal. Ké­szülve az ünnepi eseményre Szentirmai László egyetemi tanár, az éppen száz éves Magyar Elektrotechnikai Egyesület tagja, az Elektrotechnika folyóirat 1999. 2. szá­mában megjelent „Gondolatok és bekö­szöntő az ELEKTROTECHNIKA cente­náriumi sorozatához” című cikkében megjelent sorain elmélkedtem: „Herbert HOOVER, az Egyesült Államok 31. elnö­ke, aki maga is mérnök volt, igen találóan jellemezte a mérnöki pályát (a mérnök a technikával különböző szinteken foglalko­zó képzett szakemberek gyűjtőfogalma­ként vált ismertté az angolszász országok­ban): - Á mérnök a tudomány száraz csont­jait élettel tölti meg, kényelemmel és re­ménnyel ruházza fel. Ez egy nagyszerű hi­vatás: munkahelyet teremt, és otthonokat létesít, növeli az életszínvonalat és az élet minőségét. Ez a mérnök különleges privi­légiuma.” Milyen jó volna, ha a magyar törvényalkotók és a végrehajtó hatalom képviselői is belátnák azt, mennyire talá­lóan fogalmazott a Stanfordban végzett amerikai politikus. Dr. Pap László dékán megnyitója után Staub Elek villamosmérnök, a MATÁV Rt elnök-vezérigazgatója „A kommuniká­ció világa” című színvonalas prezentáció­jában kiemelte, hogy cégénél a tudás hor­dozói a mérnökök. Rávilágított a távköz­lés, informatika és a szórakoztató elektro­nika konvergenciájára, a távközlésben ki­alakult verseny jótékony hatásaira, a cso­magkapcsolás és a mobilitás iránti meg­növekedő felhasználói igényekre. A mobil távközlésben az elmúlt öt évben közel ezerszeres kapacitásnövekedés volt ta­pasztalható, ami előre vetíti, hogy tovább­ra is ez a legdinamikusabban fejlődő kom­munikációs terület. A mérnökképzésben figyelembe kell venni az országunk sajá­tosságaihoz illeszkedő fejlődési utakat, a technológiai fejlesztések hiányzó elemei­nek lefedését, a méréstechnikát és a háló­zattervezést. Második előadóként Boda Miklós fizikus (az Ericsson Radio Systems, Stochkholm) az egyetem és az (ipari) alkalmazott kutatás kapcsolatát elemezte. Kiemelte, hogy jövőnk kulcsa az oktatás, és a történelmi példák is azt mutatják, hogy csak az érett társadalom képes befogadni az új technikát és azt al­kalmazni. Megdöbbentette a hallgatósá­got azzal a kijelentéssel, hogy diplomá­inknak is van élettartama, és a paradig­maváltásokra fel lehet az életfogytig tartó tanulással készülni. Felgyorsult világunk­ban az 50 millió felhasználó eléréséhez szükséges évek száma a rádió esetékben 38 év, a PC esetében 16 év, az Internet esetében csupán 4 év volt. Előadásában felvázolta az ipari fejlesztés, az alkalma­zott kutatás és az akadémiai kutatás egy­másra épülő koncepcióját, melyben fon­tos szerepe van az egyetemi PhD képzés­nek. Az Ericsson oda megy, ahol kompe­tenciát talál, így az elmúlt 8 év együttmű­ködése a BME-vel az ifjú magyar kutatók­nak világsikert eredményezett. Harmadik előadóként dr. Tuschák Róbert egyetemi tanár - 1973-1979 között a villamos kar dékánja - rendkívül élvezetes, élménydús és humort sem nélkülöző előadást tartott a Villamosmérnöki és Informatikai Kar történetéről. Szünet után Gyulai József „A ma látha­tó és a felszín alatti eredmények a mikro­elektronikában” cimű előadása követte a sort. Tombor Antal villamosmérnök, az MVM Rt OVT vezetője a magyar villamos energiarendszer jövőjét vázolta fel, majd Steiner László „Automatizálás és mérés­­technika” című előadásában felhívta a fi­atal mérnökhallgatók figyelmét az angol nyelvtudás minimum középfokú szintjé­nek szükségességére. A szakmai konfe­renciát egy matematikus, Havass Miklós a SZÁMALK elnöke, a MTESZ alelnöke zárta. Előadásában az informatika eddig megtett útja mellett a jövőt illetően igye­kezett prognózist is felvázolni. Pár év múlva a Villamos és Informatika Kar megnevezés egy harmadik szóval is gyara­podhat: Intelligencia. Kiemelte az általá­nos műveltség, a folytonos és folyamatos tanulás képességének fontosságát, a biz­tos etikai alapokon nyugvó ítélőképesség szükségességét. A jövő informatikusa, mint generalista csak az említett követel­mények teljesítésével tudja betölteni tör­ténelmi szerepét. A zárszóban a dékán felhívta a hallgatóság figyelmét az elmúlt 50 évet, a jelenlegi képzési rendszert be­mutató angol nyelvű kiadványra, amelyet az érdeklődők számára a hivatal biztosít. (1111. Bp. Egry József u. 18. VI épület, fsz. 2. Tel: 463-1501, fax: 463-3580) Lejegyezte: Sipos László

Next

/
Oldalképek
Tartalom