Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-09-01 / 9. szám

8. oldal ATOMERŐMŰ 1999. szeptember Égi csoda Azt hiszem, aki 1999. augusz­tus 11-én a teljes napfogyat­kozás látványának részese le­hetett, élete végéig mara­dandó emlékként fogja meg­őrizni az átélt eseményt. Iskolás gyerekektől a felnőtte­kig és időskorúakig szinte min­denki hónapokkal korábban ké­szült a nagy napra. Az országon belül megkezdődött a népván­dorlás azokra a helyekre, ahol az évszázad természeti csodáját megtekinthették. Több száz­ezerre tehető azok száma is, akik külföldről, sőt a tengeren túlról érkeztek hazánkba, hogy részesei lehessenek a nem min­dennapi természeti jelenség­nek. Akik tehették, szabadságot vettek ki e jeles napra. Akik dolgoztak, most kivételesen — ha volt rá lehetőség - munka közben többször néztek fel az égboltra, figyelemmel kísérve amint a Hold közeledik a Nap felé. A nap sugara egyre halvá­nyabb lett, szivárvány színek borították be a tájat. Épületek, fák és emberek árnyékai még szebbé tették a különleges lát­ványt. Pakson ezen a napon 11 óra 27 perc 51 mp-kor a Hold „megérintette” a napkorongot. 12 óra 50 perc 47 mp-kor a tota­litás kezdete, maximum, a tota­litás közepe. A hold „legyőzte”, teljesen eltakarta a Napot. 12 óra 53 perc 09 mp. A totalitás vége. 14 óra 14 perc 54 mp. A Hold elhagyja a napkorongot. 2 óra 22 percig tartott az égi csoda. Amikor újból ragyogott a Nap az emberek hangos ujjon­­gással köszöntötték az éltető, melegítő sugarat árasztó napot. Felszabadultság, boldogság ra­gyogott az emberek arcán. Jó reggelt-el köszöntötték egy­mást ismerősök és ismeretle­nek. Viccelődve kérdezték egymástól vajon kapnak-e erre a napra éjszakai és délutáni pót­lékot? Boldogok voltak azok is, akik hittek a világvégében, hogy nem következett be a jós­lat. Voltak, akik némi „ko­molysággal” megjegyezték 2081-ben az ismételten Ma­gyarországon látott teljes nap­­fogyatkozásra szabadságot fognak kivenni. A teljes napfo­gyatkozásra vásárolt vagy cég­től kapott speciális szemüveget sokan gondosan eltették, hogy kuriózumként unokának, déd­unokáknak 82 év múlva legyen mivel nézni az égi csodát, köz­ben arra gondolva, hogy ha­sonló élményben volt része an­nak idején a nagy-, vagy déd­­szülőknek is. Ajándék volt mindenki számára augusztus 11-e. Ezen idő alatt senki sem foglalkozott a mindennapi gon­dokkal, problémákkal. De szép, de csodálatos volt! Milyen kár, hogy ilyen lát­ványban csak egyszer lehet az embernek része, ráadásul nem mindenkinek. MJ. Eljött a szeptember, és vele visz­­szavonhatatlanul az ősz. A nyár nem kényeztetett el túlságosan minket melegével, de a jó kedvet, a vidámságot a boldogság érzését semmilyen felhő nem fedheti el. A jól sikerült családi nyaralások, meghitt baráti beszélgetések, fel­szabadult nyár esti bulizások em­lékét megörökítettük fényképe­ken, őrizzük emlékeinkben. Én azonban szeretnék önökkel meg­osztani egy-két, gyerekek által mondott csacskaságot, visszamo­solyogva a nyári élményeket. Fiam a kajaktáborból jött haza és nagyon lelkesen újságolta: — Képzeljétek, ma vendégek voltak a táborban. Japánok jöttek Hongkong­ból. Barátaink Horvátországban voltak nyaralni. Itthonról vittek egy hatalmas görögdinnyét útravalónak. Másnap a kis­lányuk a tengerparti ház teraszán ette a megmaradt szeletet, mikor egy idegen magyar házaspár megkérdezte tőle: — Kislány, honnan van a dinnye? — Ez a dinnye Görögországból származik, de mi Magyarországon vásá­roltuk - válaszolt az ötéves gyermek. Kislányom beszélgetett a barátnőjé­vel: — Neked hány anyukád van? — Nekem egy - válaszolt a kislány. Augusztusi lapszámunkban „Látogatás Svájc szívében” címmel megjelent egy írás, melyre a mühlenbergi atom­erőműből a csoport egyik kí­sérője a következő E-mail-t küldte: kedves Kolléga! Nagyon szépen köszönöm a cikket. Feleségem is nagyon meghatódott, mert ritkán ol­vassa a nevemet nyomtatott formában. Ha véletlenül ma­radt volna még egy példány, azt szívesen elküldeném a szüleimnek. A látogatás óta sok víz folyt le az Aaren, bár ezúttal ez inkább az eltelt idő, mint a vízállás érdeme. Szabadságon innen, karbantartáson túl az — Nekem kettő. Egy az anyukám, és van egy aki engem a templomban a víz alá tartott... Szintén gyermekem újságolta, amikor jött ki a szobájából: — Játszottam a mokkái. — Mi az a mók? -kérdezem — Tudod, amit a nénitől kaptam sárga, mók. — Nem tudom, magyarázd meg valahogy. — Anya, tudod mók, szőrmék 4 hangzott a magyarázat. Barátnőm kölcsönkérte Vekerdy Tamástól, a Kérdezz-Felelek című könyvet. Mikor visszaadta, tízéves lá­nya is jelen volt. Kérdeztem: — Hogy tetszett a könyv? — Átolvastam az egész könyvet, de a problémámra sajnos nem talál­tam megoldást - válaszolt a lány. Barátunk mesélte, hogy kétéves csemetéjével sétálgatott a Szent Ist­ván téren, mikor kislánya teljes ko­molysággal kérdezte: — Apa, hogy működik a temp­lom? Egészen biztos, hogy az önök em­lékei között is élnek hasonló történe­tek, amit egy finom pohár bor mellett, vidám társaságban a „zegemyés” ősz ellenére, nevetgélve fognak emle­getni. Szép estéket kívánok hozzá. Badicsné Nagy Andrea élet lassan visszatér a meg­szokott kerékvágásba. Vasár­nap óta ismét a hálózaton va­gyunk. Egy nappal rövidebb idő alatt fejeztük be a munká­latokat, mint ahogy eredetileg terveztük. Csodák felénk sin­csenek, úgy, hogy most min­denki meglehetősen fáradt, dé valahogy mégis jó érzés. Ha jó mulatság nem is, de férfi­munka volt! Reggel, ha bekapcsolom a computert, mintha gyorsab­ban startolna. Érzi, hogy a sa­ját áramunkat fogyasztja... Üdvözlettel: Jakab Rezső $ További sikeres munkát kívá­nunk! Az atomerőmű a teljes napfogyatkozás idején. fotó: molnár gyula E!-ma.il Svájcból Védett növényeink Csillag­őszirózsa Aster amellus L. Az őszirózsa nemzetség a bonyolult rokoni kap­csolatokat rejtő fészekvirágzatúak (ASTERA­­CEAE) népes családjának névadó nemzetsége. A nemzetség magyar neve az őszt idézi, bár az első nyíló virágokkal (illetve virágzatokkal) — más őszirózsa-fajoknál is - gyakran már a nyár közepén találkozhatunk. (A közismert, úgyneve­zett kerti őszirózsa más nemzetségbe - Callis­­tephus — tartozik). Az őshonos fajok mellett hazánkban napjaink­ban már számos, zömében észak-amerikai ere­detű őszirózsa-fajjal is találkozhatunk, elsősor­ban ártéri magaskórósainkban. A csillagősziró­zsa vagy régies társnevén csillaggerbecsin évelő, 20-40 cm magasra növő, felálló, felső részében gyakran elágazó szárú (sátorozó virágzatú) faj. Szára a levelekkel együtt rövid, érdes szőrű. Le­velei szórt állásúak, tompák, az alsók nyelesek, tojásdad-hosszúkásak, a felsők ülők, széles-lán­­dzsásak. A fészkek viszonylag nagyok, átmérő­jük 3-6 cm. A sugárvirágok sötét vagy világos ibolyáskékek, a csöves virágok sárgák. Mészkedvelő, ún erdős-sztyep növény: füves lejtőkön, pusztagyepekben, erdőspusztaréteken, erdőszéleken, karsztbokorerdőkben, melegked­velő tölgyesek és ritkábban telepített fenyvesek tisztásain fordul elő. Európai elterjedésű flórae­lem. Hazánkban - síkvidéki tájaink kivételével - sokfelé megtalálható, de sehol sem gyakori. Me­gyénkben előfordul a Szekszárdi-dombvidéken, valamint a Tolnai-hegyhát és a Dél-Mezőföld néhány pontján. Természetvédelmi értéke: 2000 forint. Farkas Sándor Lapunkat szemlézi: ATOMERŐMŰ A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság havilapja Az Rt. vezérigazgatója: Nagy Sándor Főszerkesztő Czinege Mária Szerkesztőség: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központ Paks, Pf. 71.7031 Telefon: 75/507-919 Telefax: 155-72-80 InterNet: http://www.npp.hu Kiadja az ASM Tolna Megyei Irodája Irodavezető: Dr. Murzsa András Levélcím: Szekszárd Pf. 71. 7101 Nyomás: Déli Nyomda Kft. 7630 Pécs, Engel János u. 8. Felelős vezető: Futó Imre Csacskaságok

Next

/
Oldalképek
Tartalom