Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-09-01 / 9. szám
8. oldal ATOMERŐMŰ 1999. szeptember Égi csoda Azt hiszem, aki 1999. augusztus 11-én a teljes napfogyatkozás látványának részese lehetett, élete végéig maradandó emlékként fogja megőrizni az átélt eseményt. Iskolás gyerekektől a felnőttekig és időskorúakig szinte mindenki hónapokkal korábban készült a nagy napra. Az országon belül megkezdődött a népvándorlás azokra a helyekre, ahol az évszázad természeti csodáját megtekinthették. Több százezerre tehető azok száma is, akik külföldről, sőt a tengeren túlról érkeztek hazánkba, hogy részesei lehessenek a nem mindennapi természeti jelenségnek. Akik tehették, szabadságot vettek ki e jeles napra. Akik dolgoztak, most kivételesen — ha volt rá lehetőség - munka közben többször néztek fel az égboltra, figyelemmel kísérve amint a Hold közeledik a Nap felé. A nap sugara egyre halványabb lett, szivárvány színek borították be a tájat. Épületek, fák és emberek árnyékai még szebbé tették a különleges látványt. Pakson ezen a napon 11 óra 27 perc 51 mp-kor a Hold „megérintette” a napkorongot. 12 óra 50 perc 47 mp-kor a totalitás kezdete, maximum, a totalitás közepe. A hold „legyőzte”, teljesen eltakarta a Napot. 12 óra 53 perc 09 mp. A totalitás vége. 14 óra 14 perc 54 mp. A Hold elhagyja a napkorongot. 2 óra 22 percig tartott az égi csoda. Amikor újból ragyogott a Nap az emberek hangos ujjongással köszöntötték az éltető, melegítő sugarat árasztó napot. Felszabadultság, boldogság ragyogott az emberek arcán. Jó reggelt-el köszöntötték egymást ismerősök és ismeretlenek. Viccelődve kérdezték egymástól vajon kapnak-e erre a napra éjszakai és délutáni pótlékot? Boldogok voltak azok is, akik hittek a világvégében, hogy nem következett be a jóslat. Voltak, akik némi „komolysággal” megjegyezték 2081-ben az ismételten Magyarországon látott teljes napfogyatkozásra szabadságot fognak kivenni. A teljes napfogyatkozásra vásárolt vagy cégtől kapott speciális szemüveget sokan gondosan eltették, hogy kuriózumként unokának, dédunokáknak 82 év múlva legyen mivel nézni az égi csodát, közben arra gondolva, hogy hasonló élményben volt része annak idején a nagy-, vagy dédszülőknek is. Ajándék volt mindenki számára augusztus 11-e. Ezen idő alatt senki sem foglalkozott a mindennapi gondokkal, problémákkal. De szép, de csodálatos volt! Milyen kár, hogy ilyen látványban csak egyszer lehet az embernek része, ráadásul nem mindenkinek. MJ. Eljött a szeptember, és vele viszszavonhatatlanul az ősz. A nyár nem kényeztetett el túlságosan minket melegével, de a jó kedvet, a vidámságot a boldogság érzését semmilyen felhő nem fedheti el. A jól sikerült családi nyaralások, meghitt baráti beszélgetések, felszabadult nyár esti bulizások emlékét megörökítettük fényképeken, őrizzük emlékeinkben. Én azonban szeretnék önökkel megosztani egy-két, gyerekek által mondott csacskaságot, visszamosolyogva a nyári élményeket. Fiam a kajaktáborból jött haza és nagyon lelkesen újságolta: — Képzeljétek, ma vendégek voltak a táborban. Japánok jöttek Hongkongból. Barátaink Horvátországban voltak nyaralni. Itthonról vittek egy hatalmas görögdinnyét útravalónak. Másnap a kislányuk a tengerparti ház teraszán ette a megmaradt szeletet, mikor egy idegen magyar házaspár megkérdezte tőle: — Kislány, honnan van a dinnye? — Ez a dinnye Görögországból származik, de mi Magyarországon vásároltuk - válaszolt az ötéves gyermek. Kislányom beszélgetett a barátnőjével: — Neked hány anyukád van? — Nekem egy - válaszolt a kislány. Augusztusi lapszámunkban „Látogatás Svájc szívében” címmel megjelent egy írás, melyre a mühlenbergi atomerőműből a csoport egyik kísérője a következő E-mail-t küldte: kedves Kolléga! Nagyon szépen köszönöm a cikket. Feleségem is nagyon meghatódott, mert ritkán olvassa a nevemet nyomtatott formában. Ha véletlenül maradt volna még egy példány, azt szívesen elküldeném a szüleimnek. A látogatás óta sok víz folyt le az Aaren, bár ezúttal ez inkább az eltelt idő, mint a vízállás érdeme. Szabadságon innen, karbantartáson túl az — Nekem kettő. Egy az anyukám, és van egy aki engem a templomban a víz alá tartott... Szintén gyermekem újságolta, amikor jött ki a szobájából: — Játszottam a mokkái. — Mi az a mók? -kérdezem — Tudod, amit a nénitől kaptam sárga, mók. — Nem tudom, magyarázd meg valahogy. — Anya, tudod mók, szőrmék 4 hangzott a magyarázat. Barátnőm kölcsönkérte Vekerdy Tamástól, a Kérdezz-Felelek című könyvet. Mikor visszaadta, tízéves lánya is jelen volt. Kérdeztem: — Hogy tetszett a könyv? — Átolvastam az egész könyvet, de a problémámra sajnos nem találtam megoldást - válaszolt a lány. Barátunk mesélte, hogy kétéves csemetéjével sétálgatott a Szent István téren, mikor kislánya teljes komolysággal kérdezte: — Apa, hogy működik a templom? Egészen biztos, hogy az önök emlékei között is élnek hasonló történetek, amit egy finom pohár bor mellett, vidám társaságban a „zegemyés” ősz ellenére, nevetgélve fognak emlegetni. Szép estéket kívánok hozzá. Badicsné Nagy Andrea élet lassan visszatér a megszokott kerékvágásba. Vasárnap óta ismét a hálózaton vagyunk. Egy nappal rövidebb idő alatt fejeztük be a munkálatokat, mint ahogy eredetileg terveztük. Csodák felénk sincsenek, úgy, hogy most mindenki meglehetősen fáradt, dé valahogy mégis jó érzés. Ha jó mulatság nem is, de férfimunka volt! Reggel, ha bekapcsolom a computert, mintha gyorsabban startolna. Érzi, hogy a saját áramunkat fogyasztja... Üdvözlettel: Jakab Rezső $ További sikeres munkát kívánunk! Az atomerőmű a teljes napfogyatkozás idején. fotó: molnár gyula E!-ma.il Svájcból Védett növényeink Csillagőszirózsa Aster amellus L. Az őszirózsa nemzetség a bonyolult rokoni kapcsolatokat rejtő fészekvirágzatúak (ASTERACEAE) népes családjának névadó nemzetsége. A nemzetség magyar neve az őszt idézi, bár az első nyíló virágokkal (illetve virágzatokkal) — más őszirózsa-fajoknál is - gyakran már a nyár közepén találkozhatunk. (A közismert, úgynevezett kerti őszirózsa más nemzetségbe - Callistephus — tartozik). Az őshonos fajok mellett hazánkban napjainkban már számos, zömében észak-amerikai eredetű őszirózsa-fajjal is találkozhatunk, elsősorban ártéri magaskórósainkban. A csillagőszirózsa vagy régies társnevén csillaggerbecsin évelő, 20-40 cm magasra növő, felálló, felső részében gyakran elágazó szárú (sátorozó virágzatú) faj. Szára a levelekkel együtt rövid, érdes szőrű. Levelei szórt állásúak, tompák, az alsók nyelesek, tojásdad-hosszúkásak, a felsők ülők, széles-lándzsásak. A fészkek viszonylag nagyok, átmérőjük 3-6 cm. A sugárvirágok sötét vagy világos ibolyáskékek, a csöves virágok sárgák. Mészkedvelő, ún erdős-sztyep növény: füves lejtőkön, pusztagyepekben, erdőspusztaréteken, erdőszéleken, karsztbokorerdőkben, melegkedvelő tölgyesek és ritkábban telepített fenyvesek tisztásain fordul elő. Európai elterjedésű flóraelem. Hazánkban - síkvidéki tájaink kivételével - sokfelé megtalálható, de sehol sem gyakori. Megyénkben előfordul a Szekszárdi-dombvidéken, valamint a Tolnai-hegyhát és a Dél-Mezőföld néhány pontján. Természetvédelmi értéke: 2000 forint. Farkas Sándor Lapunkat szemlézi: ATOMERŐMŰ A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság havilapja Az Rt. vezérigazgatója: Nagy Sándor Főszerkesztő Czinege Mária Szerkesztőség: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központ Paks, Pf. 71.7031 Telefon: 75/507-919 Telefax: 155-72-80 InterNet: http://www.npp.hu Kiadja az ASM Tolna Megyei Irodája Irodavezető: Dr. Murzsa András Levélcím: Szekszárd Pf. 71. 7101 Nyomás: Déli Nyomda Kft. 7630 Pécs, Engel János u. 8. Felelős vezető: Futó Imre Csacskaságok
