Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-10-01 / 10. szám

1 Megérkezett a 100.000 látogató Sikeres évtized Tíz esztendeje alakult meg a Tájékoztatási Iroda Szakembereink nyugati atom­erőművekben tett látogatása­ikról visszatérve, már a 80-as évek elején jelezték, nekünk is kellene látogató központot építeni. Ebben az időszakban - még a keleti táborhoz tar­­' tozván - nem gondoltak arra, hogy látogatókat vigyenek be az üzemi területre. Aztán a sokak által ismert ófalui ügy és a közelgő rendszerváltás módosította a lakossági kap­csolatainkról alkotott véle­ményeket. Ennek eredményeként 1989. szeptember 1-jei hatály­­lyal létrehozták a vállalatnál a Tájékoztatási Irodát, mely a Nukleáris Igazgatósághoz tar­tozott. Az iroda vezetőjévé a sugárvédelmi osztály akkori vezetőjét, Rósa Gézát nevez­ték ki. Az iroda kezdő csapa­tába Gyarmati László, dr. Kemenes László, Lukács Andrásné és Vincze Bálint tartozott. Erről a „hőskorról” bővebb információt kaphat az érdeklődő, ha elolvassa a Paksi Tükör október elején megjelent ezévi 3. számát, amelyben Rósa Géza és Ko­vács Balázs eleveníti fel az elmúlt tíz év eseményeit. Az 1995. szeptember 28-án megnyílt Tájékoztató és Lá­togató Központ már megállja a helyét nyugati összehasonlí­tásban, és nagy sikere van a hazai látogatók körében is. Évente közel 30.000 látogató fordul meg az 1000 m2-es ki­állítótérben, és szeptember 23-án köszöntöttük a 100.000 látogatót. Az Országos Mű­szaki Múzeum szakemberei­nek javaslatára a Látogató Központot és üzemtörténeti gyűjteményét múzeumi rangra emelte a Kulturális Örökség Minisztériuma, és mint szakgyűjtemény került be az ország múzeumi intéz­ményrendszerébe. A július 16- án aláírt „Működési engedély” feljogosítja a Látogató Közpon­tot arra, hogy az atomerőmű 30 km-es vonzáskörzetében, il­letve a hazai nukleáris iparral kapcsolatban álló üzemektől és intézményektől írásos és tárgyi emlékeket gyűjtsön. Szeretnénk a Látogató Köz­pontot felfejleszteni a magyar nukleáris ipar kialakulását és fejlődését méltón reprezentáló gyűjteménnyé. Tisztelt Olvasó! Arra kérjük Önt, ha a paksi atomerőmű történetével kap­csolatos fotói, írott és tárgyi emlékei vannak, és azt nem kí­vánja tovább őrizni, ne dobja el, hanem ajándékozza a Láto­gató Központ üzemtörténeti gyűjteményének. A begyűjtött anyagok múzeumi nyilvántar­tásba kerülnek és állandó, vagy időszakos kiállításokon mutat­juk be az érdeklődőknek. így válik majd a Látogató Központ összekötő kapoccsá a múlt és a jövő között. Beregnyei Patócs Lászlóné Aparhantról érkezett, százezredikként a Látogató Központba Nukleáris hírek a nagyvilágból A japán atombaleset A közvéleményt biztosan legin­kább foglalkoztató nukleáris esemény a Tokai Mura japán uránfeldolgozó műben bekövet­kezett kritikussági baleset. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg emberi hiba folytán egy tartályba az elő­írt 2,4 kg helyett 16 kg uránolda­tot engedtek, ez pedig elegendő volt ahhoz, hogy a tartályban levő anyag „kritikussá váljon”, azaz meginduljon az önfenntartó hasadási láncreakció. Ez pilla­­natszerűen igen nagy sugárzást eredményezett. Ennek következ­tében többen súlyos sugársérü­lést szenvedtek, a jelentések sze­rint kb. tíz dolgozó van életve­szélyben. (Jó lenne már, ha a médiák és egyéb kívülállók le­szoknának a teljesen értelmetlen „sugárfertőzés” szóról. Ez olyasmi, mint ha valaki meg­égetné a kezét, akkor „tűzfertő­­zést” emlegetnénk, vagy ha a ka­lapáccsal az ujjára ütne, akkor sajnálkoznánk, hogy „kalapács­­ütés-fertőzést” szenvedett. He­lyesen azt mondhatjuk, hogy ha valaki nagy sugáradagot kapott, akkor sugársérülést szenvedhe­tett, ha pedig radioaktív anyag került ruházatára, bőrére, esetleg a szervezetébe, és ott ez az anyag folyamatosan sugároz, akkor az illetőt radioaktív szennyeződés, kissé pongyolán: sugárszennye­ződés, érte.) Az üzem közvetlen szomszédságából mintegy 151 lakost ideiglenesen messzebb te­lepítettek, és a 10 km-en belül lakó mintegy 150 ezer embernek hatósági felszólításra a lakásban kellett tartózkodni néhány órát csukott ajtók és ablakok mellett. (Folytatás a 4. oldalon.) Műszaki szemle az EMANI-nak Ez év szeptember 27-29. kö­zött sikeresen lezajlott a Paksi Atomerőmű Rt-nek az EMANI európai nukleáris kö­zösség szervezetébe történő felvételéhez szükséges mű­szaki biztosítói szemléje. A szemlét John A. Honey, a Spe­cialists in the Protection of Risks Ltd. nukleáris szakem­bere végezte az EMANI meg­bízásából. Megfigyelőként Ge­rendái Károly, az Aon Ma­gyarország Kft. képviselője vett részt az eseményen. A szemle az atomerőmű mű­ködtetésének sok területét fedte le, amelyhez Honey úr előzete­sen megjelölte az őt leginkább érdeklő témákat, dokumentu­mokat. A felkészüléshez a PA Rt. előre elküldte a NAÜ szá­mára készült Nemzeti Jelentés angol nyelvű változatát. A program tartalmazott egy erőmű bejárást - az EIK, a blokkvezénylő, a gépház, a re­­aktorcsamok, a dízelgeneráto­rok és a főtranszformátorok, va­lamint a szimulátor megtekin­tését - valamint kiterjedt az üzemeltetés, karbantartás, anyagvizsgálat, oktatás, tapasz­talatcsere és -felhasználás, biz­tonságnövelés, tűzvédelem és minőségbiztosítás főbb kérdé­seire. A felülvizsgálatot végző szakember tapasztalata és fel­­készültsége, a PA Rt. szakterü­letek felelős szervezeteinek, munkatársainak pozitív hozzá­állása - a rövid előkészítési és lebonyolítási idő ellenére - le­hetővé tette a hatékony és eredményes munkát. (Folytatás a 4. oldalon.) Tíz éves a PADOSZ Interjú Gallyas Vilmos humánpolitikai főosztályvezetővel — Részt vett a szakszervezeti mozgalomban? Tagja volt a szakszervezetnek ? — Az atomerőmű szakszer­vezetébe még a kezdeti idő­szakban beléptem, de ma már nem vagyok tagja. Korábban, előző munkahelyemen is részt vettem a szervezet tevékenysé­gében, tagja voltam az ott mű­ködő SZB-nek. Mivel valami­kor magam is műveltem a szak­­szervezeti munkát, van tapasz­talatom arról az oldalról is. — A munkáltató részérói, vezetőként mióta áll kapcsolat­ban a szakszervezetekkel, ér­dekképviseletekkel ? — 1979-ben kerültek hoz­zám a munkaüggyel kapcsola­tos feladatok, és gyakorlatilag azóta van kapcsolatom a szak­­szervezetekkel. — Hogyan tekint vissza az eltelt időszakra? Mennyire volt gördülékeny vagy nehézkes a közös munka? — Az érdekegyeztetés min­dig meglehetősen nehéz volt, bár a régi időben békésebb hangulatban folytak a tárgyalá­sok. A rendszerváltozást meg­előző években és az azt követő időszakban ez egyre komo­lyabb feladatot jelentett. Megje­lent a tulajdonos, a maga érde­keltségével, és a munkavállalók érdekei is másképp fogalma­zódtak meg. Itt bizony elég kemény viták, harcok voltak. (Folytatás a 4. oldalon.) Sportsikerek:: őszi aranyeső (írásainkat a 7. ol­dalon olvashatják.) k

Next

/
Oldalképek
Tartalom