Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-10-01 / 10. szám
1 Megérkezett a 100.000 látogató Sikeres évtized Tíz esztendeje alakult meg a Tájékoztatási Iroda Szakembereink nyugati atomerőművekben tett látogatásaikról visszatérve, már a 80-as évek elején jelezték, nekünk is kellene látogató központot építeni. Ebben az időszakban - még a keleti táborhoz tar' tozván - nem gondoltak arra, hogy látogatókat vigyenek be az üzemi területre. Aztán a sokak által ismert ófalui ügy és a közelgő rendszerváltás módosította a lakossági kapcsolatainkról alkotott véleményeket. Ennek eredményeként 1989. szeptember 1-jei hatálylyal létrehozták a vállalatnál a Tájékoztatási Irodát, mely a Nukleáris Igazgatósághoz tartozott. Az iroda vezetőjévé a sugárvédelmi osztály akkori vezetőjét, Rósa Gézát nevezték ki. Az iroda kezdő csapatába Gyarmati László, dr. Kemenes László, Lukács Andrásné és Vincze Bálint tartozott. Erről a „hőskorról” bővebb információt kaphat az érdeklődő, ha elolvassa a Paksi Tükör október elején megjelent ezévi 3. számát, amelyben Rósa Géza és Kovács Balázs eleveníti fel az elmúlt tíz év eseményeit. Az 1995. szeptember 28-án megnyílt Tájékoztató és Látogató Központ már megállja a helyét nyugati összehasonlításban, és nagy sikere van a hazai látogatók körében is. Évente közel 30.000 látogató fordul meg az 1000 m2-es kiállítótérben, és szeptember 23-án köszöntöttük a 100.000 látogatót. Az Országos Műszaki Múzeum szakembereinek javaslatára a Látogató Központot és üzemtörténeti gyűjteményét múzeumi rangra emelte a Kulturális Örökség Minisztériuma, és mint szakgyűjtemény került be az ország múzeumi intézményrendszerébe. A július 16- án aláírt „Működési engedély” feljogosítja a Látogató Központot arra, hogy az atomerőmű 30 km-es vonzáskörzetében, illetve a hazai nukleáris iparral kapcsolatban álló üzemektől és intézményektől írásos és tárgyi emlékeket gyűjtsön. Szeretnénk a Látogató Központot felfejleszteni a magyar nukleáris ipar kialakulását és fejlődését méltón reprezentáló gyűjteménnyé. Tisztelt Olvasó! Arra kérjük Önt, ha a paksi atomerőmű történetével kapcsolatos fotói, írott és tárgyi emlékei vannak, és azt nem kívánja tovább őrizni, ne dobja el, hanem ajándékozza a Látogató Központ üzemtörténeti gyűjteményének. A begyűjtött anyagok múzeumi nyilvántartásba kerülnek és állandó, vagy időszakos kiállításokon mutatjuk be az érdeklődőknek. így válik majd a Látogató Központ összekötő kapoccsá a múlt és a jövő között. Beregnyei Patócs Lászlóné Aparhantról érkezett, százezredikként a Látogató Központba Nukleáris hírek a nagyvilágból A japán atombaleset A közvéleményt biztosan leginkább foglalkoztató nukleáris esemény a Tokai Mura japán uránfeldolgozó műben bekövetkezett kritikussági baleset. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg emberi hiba folytán egy tartályba az előírt 2,4 kg helyett 16 kg uránoldatot engedtek, ez pedig elegendő volt ahhoz, hogy a tartályban levő anyag „kritikussá váljon”, azaz meginduljon az önfenntartó hasadási láncreakció. Ez pillanatszerűen igen nagy sugárzást eredményezett. Ennek következtében többen súlyos sugársérülést szenvedtek, a jelentések szerint kb. tíz dolgozó van életveszélyben. (Jó lenne már, ha a médiák és egyéb kívülállók leszoknának a teljesen értelmetlen „sugárfertőzés” szóról. Ez olyasmi, mint ha valaki megégetné a kezét, akkor „tűzfertőzést” emlegetnénk, vagy ha a kalapáccsal az ujjára ütne, akkor sajnálkoznánk, hogy „kalapácsütés-fertőzést” szenvedett. Helyesen azt mondhatjuk, hogy ha valaki nagy sugáradagot kapott, akkor sugársérülést szenvedhetett, ha pedig radioaktív anyag került ruházatára, bőrére, esetleg a szervezetébe, és ott ez az anyag folyamatosan sugároz, akkor az illetőt radioaktív szennyeződés, kissé pongyolán: sugárszennyeződés, érte.) Az üzem közvetlen szomszédságából mintegy 151 lakost ideiglenesen messzebb telepítettek, és a 10 km-en belül lakó mintegy 150 ezer embernek hatósági felszólításra a lakásban kellett tartózkodni néhány órát csukott ajtók és ablakok mellett. (Folytatás a 4. oldalon.) Műszaki szemle az EMANI-nak Ez év szeptember 27-29. között sikeresen lezajlott a Paksi Atomerőmű Rt-nek az EMANI európai nukleáris közösség szervezetébe történő felvételéhez szükséges műszaki biztosítói szemléje. A szemlét John A. Honey, a Specialists in the Protection of Risks Ltd. nukleáris szakembere végezte az EMANI megbízásából. Megfigyelőként Gerendái Károly, az Aon Magyarország Kft. képviselője vett részt az eseményen. A szemle az atomerőmű működtetésének sok területét fedte le, amelyhez Honey úr előzetesen megjelölte az őt leginkább érdeklő témákat, dokumentumokat. A felkészüléshez a PA Rt. előre elküldte a NAÜ számára készült Nemzeti Jelentés angol nyelvű változatát. A program tartalmazott egy erőmű bejárást - az EIK, a blokkvezénylő, a gépház, a reaktorcsamok, a dízelgenerátorok és a főtranszformátorok, valamint a szimulátor megtekintését - valamint kiterjedt az üzemeltetés, karbantartás, anyagvizsgálat, oktatás, tapasztalatcsere és -felhasználás, biztonságnövelés, tűzvédelem és minőségbiztosítás főbb kérdéseire. A felülvizsgálatot végző szakember tapasztalata és felkészültsége, a PA Rt. szakterületek felelős szervezeteinek, munkatársainak pozitív hozzáállása - a rövid előkészítési és lebonyolítási idő ellenére - lehetővé tette a hatékony és eredményes munkát. (Folytatás a 4. oldalon.) Tíz éves a PADOSZ Interjú Gallyas Vilmos humánpolitikai főosztályvezetővel — Részt vett a szakszervezeti mozgalomban? Tagja volt a szakszervezetnek ? — Az atomerőmű szakszervezetébe még a kezdeti időszakban beléptem, de ma már nem vagyok tagja. Korábban, előző munkahelyemen is részt vettem a szervezet tevékenységében, tagja voltam az ott működő SZB-nek. Mivel valamikor magam is műveltem a szakszervezeti munkát, van tapasztalatom arról az oldalról is. — A munkáltató részérói, vezetőként mióta áll kapcsolatban a szakszervezetekkel, érdekképviseletekkel ? — 1979-ben kerültek hozzám a munkaüggyel kapcsolatos feladatok, és gyakorlatilag azóta van kapcsolatom a szakszervezetekkel. — Hogyan tekint vissza az eltelt időszakra? Mennyire volt gördülékeny vagy nehézkes a közös munka? — Az érdekegyeztetés mindig meglehetősen nehéz volt, bár a régi időben békésebb hangulatban folytak a tárgyalások. A rendszerváltozást megelőző években és az azt követő időszakban ez egyre komolyabb feladatot jelentett. Megjelent a tulajdonos, a maga érdekeltségével, és a munkavállalók érdekei is másképp fogalmazódtak meg. Itt bizony elég kemény viták, harcok voltak. (Folytatás a 4. oldalon.) Sportsikerek:: őszi aranyeső (írásainkat a 7. oldalon olvashatják.) k
