Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-03-01 / 3. szám
1999. március ATOMERŐMŰ 5. oldal Kis, angol nyelvű könyv jelent meg Björn Wahlström tollából, aki hosszú évekig volt a loviisa-i atomerőmű sugárvédelmi főnöke. Atomenergiáról sokan, sokféle könyvet írtak, miért épp egy kisalakú, 140 oldalas könyvecskére hívom fel a kedves olvasók figyelmét (amelynek az elolvasása ráadásul sokak számára - hát szóval... némi nehézséget okoz)? Manapság sokan ímak-beszélnek komolykodó arccal nagyon komolytalan dolgokról, így tesznek az áltudományok képviselői, amikor fantazmagóriáikat akarják eladni a nagyközönségnek, és így tesznek a politikusok, amikor megalapozatlan, teljesíthetetlen ígéretekkel igyekeznek szavazatot gyűjteni. A maguk szempontjából igazuk van, a fáradt polgár, aki már nem nagyon tudja, miben reméljen, elhiszi ezeket, mert valahogy megnyugtató, hogy a csillagok jót jósolnak, a felsőbbrendű civilizáció képviselői már itt röpködnek, hogy segítsenek megoldani problémáinkat, amelyekkel magunk nem boldogulunk. És az is szívmelengető, hogy évek óta„megalapozottan” várjuk az egy számjegyű inflációt, és hogy meginduljon a gazdasági fellendülés. Év végén aztán bánatosan értesülünk róla, hogy a mindenütt máshol fellépett gazdasági válságok kissé lerontották töretlen fejlődésünket. Még szükség van a második számjegyre is, de már elkezdtük megalapozni a gazdasági fellendülés megindulásának a megkezdését. Mindez már igen hosszú évek óta megy így, de az oázis még mindig nem látszik. Félek, nem szaladtunk-e el mellette valahol? Az atomenergiáról eddig komoly arccal írtak le sok komoly dolgot, korrektül, hideg objektivitással, a nagyközönség pedig nem hitt nekik. A szerző ilyesformán jellemzi az átlagpolgár álláspontját: „két problémám van az atomenergiával... semmit sem tudok róla... és csöppet sem bízom azokban, akik értenek hozzá”. Az objektivitás túl hidegnek bizonyult, a korrektség pedig a nagyközönség számára „emészthetetlenül szakszerű”. A szerző új módszerrel próbálkozik. A komoly dolgokat korrektül, szakszerűen, de ami lényeg, közérthetően, és jóízű humorba csomagolva nyújtja át a nyájas olvasónak (aki a komolyabb ismertetési formákkal szemben nem is bizonyult valami túl nyájasnak) és bőven él a paradox képek alkalmazásával is. És még egy dolog. Manapság nagy divat, hogy mindazok, akik atomenergetikával foglalkoznak, szégyenlősen, szinte szemlesütve hangoztatják, hogy ők nem atompártiak, nem is akarnak azok lenni, csak objektiven igyekeznek azt bemutatni, hogy megtartsák, mint egy lehetséges energiatermelési opciót, hogy az is rendelkezésre álljon, ha komolyan szükség lesz rá. Ez a hozzáállás számomra mindig megdöbbentő volt. Valahogy olyan az egész, mintha Kocsis Zoltán azt nyilatkozná, hogy ő nem komolyzene-párti, csak azért zongorázik, hogy a sok rock, heavy metal, rap és egyebek mellett ezt is bemutassa, mint egy lehetséges szórakozási formát. Vagy ha Koko nem volna boksz-párti, mivel magyaráznánk, hogy mégis bokszol? Utálja ellenfeleit, és így verheti össze őket jogi következmények nélkül? A könyvecske szerzője nem fanyalog, nem pózol, hanem hittel áll ki az atomenergetika mellett (ezt külön nem deklarálja, nincs is rá szükség, amit mond az magáért beszél). Gazdag tapasztalataiból bőven ontva a konkrét történeteket, görbe tükörben mutatja be az atomenergetikát, a médiát, az olvasót. De ebben a görbe tükörben - mint a könyvet végig olvasva kiderül - valahogy így együtt mégsem torzított, hanem teljesen hiteles képet kapunk. S közben még nagyon jól is szórakoztunk. Mindenkinek ajánlanám a könyvet, akinek hivatalból, vagy foglalkozása folytán csak ismerőseivel szemben feladata, hogy kívülállók számára értelmezze, védje az atomenergetikát, de úgy, hogy közben megérti a kívülállók félelmeit és tájékozatlanságát, és hajlandó azt türelemmel oldani, kész arra, hogy az előítéletek helyébe igaz ismereteket ültessen erről a rejtélyes, a kívülállók számára félelmetes és érthetetlen technikáról, amely - remélem - be fogja tudni bizonyítani nélkülözhetetlenségét, biztonságos voltát, és azt, hogy nem az emberiség kárára született, még ha egyes elemek arra használták is kezdetben, hanem éppúgy áldás lesz az emberiségnek, mint a gépkocsi, vagy a repülőgép, vagy a mikrohullám (tudjuk ugye, hogy az utóbbi is radarként mutatkozott be először, és kidolgozásának egyetlen célja volt, hogy éjszaka is minél több repülőgépet lehessen sikeresen lelőni?). Magam részéről hasznosnak ítélném a kis könyvecske lefordítását és kiadását magyarul, hogy minél többen olvashassák. Ízelítőül álljon itt egy különleges, fejreállított gondolatsor a könyvből, erősen rövidítve, szabad fordításban. Ha az atomenergiával kezdődött volna Tegyük fel, hogy az emberiség nem a hagyományos ásványi tüzelőanyagokat, hanem az atomenergiát ismerte volna fel mint energiaforrást. Ezzel fűtött volna, ezzel olvasztott volna bronzot, vasat. Nem ismerte volna az üvegházgázokat, a savas esőket, nem fedte volna Angliát vastag koromréteg, amely a szenes erőművek százaiból szállt fel. Aztán elérkezik a megrázó korszak, amikor fogytán van a földi uránkészlet. Egykő Albrecht, a nagy energia-guru megrázó beszédben jelenti be a fejleményeket. Új helyzet előtt áll a világ, a tiszta hasadási láncreakciót égéssel kell helyettesíteni. A szénhidrogének szerencsére jelentős mennyiségben állnak rendelkezésre a földkéregben szilárd (szén), cseppfolyós (olaj) és gáz alakban. Az ásványi tüzelőanyagok égetésének azonban jelentős hátrányai vannak a hasadási láncreakcióhoz képest. A tüzet nem lehet hermetikusan zárt tartályban előállítani, mert annak folyamatosan szüksége van a környezetből oxigénre. Az ásványi tüzelőanyagból óriási mennyiségeket kell használni. Legtragikusabb azonban, hogy az égetés óriási mennyiségű gázalakú szennyező anyagot termel (széndioxid). Egy átlagos erőmű mintegy 300 tonna szenet éget majd el óránként és ezzel mintegy 1000 tonna széndioxidot termel. Az eddigi biztonságos hulladékkezelési módot vagyis a „koncentrálni, és együtt tárolni” elvet - ez a mennyiség nem teszi lehetővé. A legradikálisabb kutatók a „felhígítani, szétszórni” elvet javasolják helyette, amit ma is teszünk a kis mennyiségű tríciummal. Igen ám, de a trícium a természetes légkörben mindig is jelen volt és a kibocsátott anyag mennyisége magától is folyamatosan csökken a radioaktív bomlás miatt. Ez nem igaz azonban az égéstermékekre. A kéményen át kéndioxid, szénoxidok nitrogénoxidok és nehéz fémek távoznak az atmoszférába ezek természetes körülmények között a levegőben nincsenek és mennyiségük nem fogy bomlás útján. A szétszórás csak a kis területeken történő akut károsítást gátolja meg, de nagy területen folyamatosan történik a kártétel. A „felhígítani szétszórni” elv tehát nem oldja meg a környezetvédelmi problémákat. Az égéssel a keletkező szilárd hulladékok mennyisége is tragikusan nagyobb lesz. Ki lesz felelős a hulladékkezelésért ebben a tragikus helyzetben? Milyen környezetet hagyunk unokáinkra, ha tűzzel állítjuk elő az energiát? Aztán beszél a szónok a bányászat, a tüzelőanyag-szállítás veszélyeiről és végül arra következtetésre jut, hogy nem szabad a tüzet használni energiatermelésre. (Ráismerünk a helyzetre - fordított előjellel). Beszél a könyv a szakemberek és a hírközlő rendszerek egyenlőtlen küzdelméről: a felröppentett szenzációs hírek bejárják a világsajtót, első oldalra kerülnek, mire a szakemberek hosszas és drága kutatással bebizonyítják, hogy a hír alaptalan, már senkit sem érdekel az ügy, ami rendben van, jól működik, az nem „sztori” és az újságírók, esetleg egy kis helyreigazítást megeresztve az utolsó oldalon, rohannak az újabb sztori után. Az emberekben pedig csak az marad meg, hogy az atomenergetika ismét „valami kabátlopási ügybe keveredett”. Igen szemléletesen tátja elénk a szerző a konkrét adatokat is. Pl.: ha Kína elérkezik oda, hogy a hűtőszekrény minden család használati tárgya lesz, csak a hűtőszekrények áramellátására 40 olyan erőművet kellene üzembe helyezni Kínában, amelyek mindegyike 200 tonna szenet éget el óránként, és így mintegy 750 tonna széndioxidot pöfékel ki a levegőbe. úih ü Ä Mfpk ituí... Vidám perceket okoz a világtörténelem legalaposabban kivizsgált macskája, amelyről csak így lehetett hitelt érdemlően bizonyítani, hogy nem nukleáris létesítmény sugárzásától szenvedett genetikai károsodást, amint azt gazdája állította, hanem az egyoldalú haldiétától betegedett meg, amiben épp az aggódó gazdi részesítette. Végül néhány cím a kíváncsiság felkeltésére: „A nukleáris mítosz”, „Tudja-e, hogy ön is radioaktív”, „A szakembereknek két nyelven kell tudni (ti. a szaknyelven, és a laikusok hétköznapi nyelvén), „Valóban attól fél-e ön, amitől érdemes?”. A legutóbbi fejezetben pl. rámutat a szerző, hogy az atomenergiánál sokkal nagyobb kockázatot jelent az ember számára, ha túlsúlyos, ha nőtlen, ha iszik, ha dohányzik, ha szabad vízben úszik. Meglepő lehet, hogy egy férfi várható élettartamát 3500 nappal csökkenti az, ha nőtlen (sokak fordítva gondolnák!), míg a reaktorbalesetektől a várható élettartam-csökkenés mindössze 0,02 nap. Szórakoztató, elgondolkoztató könyv. Kérem, olvassák, szórakozzanak és gondolkodjanak el! (Björn Wahlström: Like a Thin Apple Peel, Loviisa 1998.) Vinnay István Padoszosok továbbképzése Balatonfiireden Tavaszi „hosszú hétvégi” továbbképzésen vehettek részt a PADOSZ bizalmijai és főbizalmijai Balatonfiireden a Rehabilitációs Központban. Szombaton délelőtt Nagy Sándor vezérigazgató tartott értékelést a cég jelenlegi helyzetéről és a tervekről, ezt követően a feltett kérdésekre válaszolt. Gál Rezső, a VDSZSZ elnöke a szakszervezetekről, az ágazati szakszervezetekről, időszerű feladatokról beszélt a jelenlévőknek, majd szintén a kérdések következtek. Gál Rezsővel készült interjúnkat a következő lapszámunkban olvashatják. / Bemutatjuk Acs Györgyöt, az ÜT Segélyezési Bizottság vezetőjét Az elmúlt év végén megtartott Üzemi Tanács választások során Ács György, a PA Rt. Energetikai Szakképzési Intézet villamos szakvezető tanára ismételten bizalmat kapott a választásra jogosultakról, így régi-új ÜT tagként vállalta a Segélyezési Bizottság munkájának összefogását. Az Atomerőmű újság januári számából megismerhettük a PA Rt. ÜT új elnökének, Lőrincz László elképzeléseit, most Ács György segítségével szeretnénk tájékoztatni a segélyezés közérdekű információiról. Akik az Atomerőmű belső INTRANET adatbázis rendszerének bővítését figyelemmel tudják kísérni, azok számára köztudott, hogy a PA Rt. Közérdekű Információk Könyvtárban megjelent az Üzemi Tanács Honlapja. Rákattintva a Tagok alkönyvtárra, az 1998. november 18-19-én megválasztott ÜT tagok fényképei alatt a telefonszámuk és E-mailjük található. Rendkívül praktikus megoldás az utóbbi, ugyanis az E-mailra kattintva elektronikusan adhatunk üzenetet a megválasztott tagjainknak. Az ügyrend alkönyvtárból tanulmányozhatjuk az 1998. december 16-án elfogadott ügyrendet és a megválasztott tisztségviselők névsorát. Az Együttműködési megállapodások alkönyvtárban helyezték el a PA Rt. Üzemi Tanács vezetői és a Pa Rt. Felügyelő Bizottság munkavállalói tagjai által aláírt megállapodást. A Havi tájékoztatók alkönyvtár januári fejezetében olvashatunk arról, hogy a Segélyezési bizottság részéről Ács György beszámolt az elmúlt év tevékenységéről és tájékoztatást adott az idei év lehetőségeiről. A beszélgetés elején rövid bemutatkozást kértem Ács Györgytől. — Negyedik éve vagyok tagja az Üzemi Tanácsnak és azon belül a Segélyezési Bizottság kétheti rendszeres üléseit össze tudom egyeztetni az ESZI-s órarendemmel. A bizottságunkban döntési jogkörrel a PA Rt. gazdasági vezetés részéről Benedeczky Ferenc osztályvezető vesz részt és természetesen mindegyik szakszervezet (PADOSZ, ATISZ, MÉSZ, Munkástanács) delegál egy-egy tagot, akiknek javaslattevő jogkörük van. Kialakult egy csapat, akik előkészítik a döntéseket, melyet az ÜT képviselője és a Szociálpolitikai Osztály vezetője véglegesít. Igyekszünk mindenkor a vállalható kompromisszumot megtalálni. Korrekt együttműködést sikerült az elmúlt évek során kialakítanunk, amit szeretnék megköszönni a munkában résztvevő kollégáimnak. A PA Rt. vezetése részéről is igénylik, elfogadják észrevételeinket, így látjuk értelmét erőfeszítéseinknek. — Tudom, hogy most jötte! a Segélyezési Bizottság üléséről, kérlek avasd be az olvasókat az aktuális, mai döntésekről. — Szerencsés helyzetben voltunk, a munkabérelőleg igényléseket teljesíteni tudtuk. Szeretném azonban felhívni a dolgozók figyelmét, hogy az OMB szempontjából osztható keret a mindenkori bértömeg arányos százaléka, így véges a munkabérelőleg keretünk. A jelenlegi OMB maximalizált öszszege 30 ezer Ft, amit évente egyszer lehet igényelni. A segélyeknél már nagyobb vitáink voltak, hat kérelmet kellett elbírálnunk. Közös erővel sikerült meggyőznünk a PA Rt. gazdasági vezetés képviselőjét az igények indokoltságáról. — A közeljövő terveiről szeretnénk hallani, olvasni. — Az új kollektív-szerződéskötés tárgyalásai során szeretnénk a bizottság munkája során összegyűjtött tapasztalatokat hasznosítani. A trendeket, eddigi tendenciákat figyelembe kell venni a keretösszegek tervezésénél. A PA Rt. részéről biztosított keretek belső felosztása során a Segélyezési Bizottság törekedni fog a helyes arányok kialakítására. Nem javasoljuk a munkabér előleg nagyobb mértékű emelését, mert ez által csökkenni fog a segélyezésre biztosítható keretösszeg. Célunk, hogy széles körű hozzáférést biztosítsunk az átmenetileg előlegre szoruló kollégáinknak. — Az idő múltával, a távlatokat tekintve hogyan módosul a koncepciótok? — A cég alkalmazottainak öregedésével látjuk az előttünk lévő feladatokat. Sajnos egyre kevesebb szülési segélykérelem érkezik. A szociális segélyeknél olyan egy-egy főre visszaosztott nettó keresetekkel találkozunk, amik a létminimum alatt vannak. A PA Rt-nél alkalmazottak egy néhány százalékának - főleg ha egy keresetből él és négy-öt fős a családja - megdöbbentő az egy főre visszaosztott nettó jövedelme. Ezért kérjük a cég vezetését, hogy a szociális keret emelésében támogassa bizottságunk javaslatát. A betegségi balesetbiztosítás terén sajnos kétszeresére emelkedett az igénylőink száma, amire feltétlen figyelni kell a döntéshozóknak és az alkalmazottaknak is. Romlik az egészségi állapotunk, ami visszahat a Rehabilitációs Bizottság munkájára is. Az elmúlt négy évet összegezve az 1995. évi 3,6 millió Ft-os keretről indulva 1998-ban eljutottunk a 15 millió Ft-os tényszámig, amit jelentős mértékben a szakszervezeteknek köszönhetünk, hogy minden évben sikerült a kollektív szerződések módosításai során elfogadtatniuk. Ebben természetesen a szociális kérdésekre fogékony PA Rt. vezetés is partner volt és bízom benne, hogy partner is marad. — Köszönöm a beszélgetést. Sipos László Gondolatok egy könyvecskéről
