Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1998-06-01 / 6. szám

2. oldal Atomerőmű 1998. június Életbe lépett a közmegegyezés FOTÓ: BEREGNYEI MIKLÓS Újraválasztott FB-tagok (Folytatás az 1. oldalról.) A Humánpolitikai Főosztály irányításával és szervezésé­ben a Stádium '31 Kft. szakér­tői közreműködésével indított munkát a PA Rt. vezetése ál­tal jóváhagyott humánerőfor­rás-fejlesztés keretében dol­gozták ki. ’ Az ünnepélyes életbeléptetésen munkaválla­lók és vezetők egyaránt részt vettek. Elsőként Gallyas Vil­mos Humánpolitikai Főosz­tályvezető köszöntötte a meg­jelenteket, és rövid történeti visszatekintésben foglalta össze a közmegegyezés létre­jöttét. Ezt követően dr. Fodor Katalin, a Stádium '31 Kft. vezetője kiemelte, hogy nagy­fokú egyetértés volt a szüksé­gességet illetően, és a főbb vonalaival mindenki egyetért. Ezeket kell tovább erősíteni. A szándék már körvonalazó­dik, erre bizonyíték az a sok aláírás, amivel a dolgozók ki­fejezik a törekvés elfogadá­sát. Természetesen mindenki­nek tisztelni kell a vélemé­nyét. A közmegegyezés készí­tésének ideje alatt is körvona­lazódott, hogy nem lesz egy­hangú az elfogadás, ám azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a józan többség véleményét tükrözi ez a köz­­megegyezés. Az ünnepélyes életbeléptetés alkalmából Vida Zoltán, a közmegegyezés ki­dolgozásában résztvevő szer­kesztőbizottság képviselője is felszólalt. Az ünnepség lezárá­saként Szabó József vezérigaz­gató arra figyelmeztetett hozzá­szólásában, hogy ez az elké­szült közmegegyezés annyit ér, amennyi a gyakorlati életben megvalósul belőle. (Folytatás az 1. oldalról.) Minden egyes új tag esetében legalább fél év kellett ahhoz, hogy valamilyen mérték­ben átlássa a cég működését, az itteni sajá­tosságokat. A működésben pedig vannak olyan több évre kiteijedő folyamatok, me­lyek átlátásához hosszú időt kell eltölteni a Felügyelő Bizottságban. Ilyenek pl. a kö­zéptávú beruházási, fejlesztési, rekonstruk­ciós kérdések, amelyek pénzügyi kihatása meghaladja a 60 milliárd forintot. Rendkí­vül fontos, hogy az FB-tag „képbe kerül­jön” az ilyen tevékenységek kezdetétől a befejezéséig, az egész folyamatnak minél nagyobb szakaszát át tudja tekinteni. László Pál: — Csak megerősíteni tudom az András által elmondottakat. Valóban ne­héz 3 esztendő áll mögöttünk. Engem tavaly választottak újra az ÉB tagjává, immár a 3. ciklusomra. A folytonosságot én is rendkí­vül fontosnak tartom. Vannak olyan folya­matok, stratégiák, amelyek több évre vezet­hetők vissza és amelyeket nem lehet egy év alatt megfigyelni. Az FB tagjai sorában Andrással ketten dolgozunk a leghosszabb ideje. A helyismeret ugyancsak lényeges az FB munkájában. Mi találkozunk az embe­rekkel, itt élünk közöttük, beszélgetünk ve­lük nap mint nap. így nálunk hamarabb csa­pódnak le a vélemények, mint egy nem itt dolgozó FB-tagnál, aki csak időszakosan jár az erőműbe, az itt történteket csak az előter­jesztésekből ismerheti meg. Ez az oka an­nak, hogy elsősorban nekünk tulajdonítják az FB által megfogalmazott kritikai észre­vételeket. Valójában közös döntések hátte­rének megvilágításához a kiegészítő infor­mációkat továbbítjuk, közvetítjük az FB számára. Szintén fontos megemlíteni, hogy szakszervezetként próbálnak beállítani ben­nünket, megtűrt szerepet igyekeztek ránk osztani. Mi nem vagyunk szakszervezet, de tudomásul kell venni, hogy a munkavállalói participáció részeleme vagyunk, a munka­­vállalói érdekeket érintő vagy sértő észrevé­teleknek is hangot kell adnunk. A nekünk szánt szerepet az elmúlt ciklus alatt nem fo­gadtuk el. A döntések ellenőrzésének a me­chanizmusában veszünk részt, mint a mun­kavállalók által - a tulajdonos struktúrájába delegált - választott tisztségviselők. A tu­lajdonosi akaratot kell képviselnünk, de a választók elvárásainak is meg kell felel­nünk. Nekünk ezt össze kellett egyeztetni. A hosszabb távra elnyúló, komoly anyagi következményekkel járó tevékenységeket eleve nem lehet figyelmen kívül hagyni. El kell kerülni azokat a veszélyeket, amikor csak a folyamat végén látszik, hogy a milli­árdos ráfordítás nem hozza a várt ered­ményt. Folyamatában kell látni, ismerni a dolgokat. — Mit vár a jövőtől az FB két tagja? László Pál: — A PA Rt. egy nagy nem­zeti tulajdonú cég, amely a magyar energe­tikában rendkívül fontos szerepet tölt be stratégiai, de gazdasági vonatkozásban is. Az atomerőmű állami tulajdon, tehát az or­szág lakosságának a javát kell, hogy szol­gálja. Emellett meg kell felelnie a nemzet­közileg elvárt biztonsági követelmények­nek, és a legmagasabb profitot kell termel­nie. Eddig is ezeket tartottuk szem előtt, ez irányban próbáltuk a javaslatainkat, észre­vételeinket megtenni. Azt a töretlen lendü­lettel végzett munkát, ami eddig bennünket jellemzett, továbbra is folytatni kívánjuk. Az FB hatáskörébe tartozó kérdéseket min­dig szóvá fogjuk tenni, még ha néha meg is kérdőjelezik ezt a kompetenciát. A munka­­vállalók nagy tömegét érintő kérdésekben a jövőben is véleményt fogunk nyilvánítani, természetesen betartva az alapszabályban és a törvényekben meghatározott kereteket. Úgy érzem, a gazdasági törvény módosulá­sával szorosabbá válik az Üzemi Tanács, az FB, de talán még az érdekképviseletek kap­csolata is. Az új törvény számunkra beszá­molási kötelezettséget ír elő az ÜT irá­nyába. A jövőben szeretnénk folyamatosan, meghatározott időközönként - ha szüksé­ges, ad hoc módon is - konzultációs jellegű megbeszéléseket tartani. Jónak tartom, ha a tőlünk származó információk bővülnek és hamarabb eljutnak választóinkhoz. Úgy ér­zem, mindketten elég nagy igazságérzettel rendelkezünk és ennek szellemében végez­tük munkánkat. Jól együtt tudtunk dolgozni. Bizalmas, jó kapcsolat van köztünk, mely a hatékonyság egyik zálogát jelentette. Ez­úton tisztelettel szeretném megköszönni a munkavállalóknak, hogy Andrásnak ismét bizalmat szavaztak. Cserháti András: — Én sajnos nem va-Cserháti András és László Pál gyök maradéktalanul optimista a jövőt ille­tően. Ennek alapvetően objektív okai van­nak. A gazdasági társaságokról szóló új tör­vény a törvényalkotói szándék értelmében ugyan valamelyest bővíti az FB jogait és szerepkörét, de a jelenlegi gyakorlat szerint ez az állami tulajdonú nagy cégeknél nem igazán tud teret nyerni. Az állami tulajdo­nos nehezen tud megfogalmazni egyértelmű és világos tulajdonosi elvárásokat, ezért ne­héz egy ilyen tulajdonos számára felügyelő bizottsági munkát végezni. Itt nem várok át­törés jellegű változásokat, mert úgy érzem, hogy továbbra is ilyen típusú problémákkal fogunk találkozni. Csak megjegyzem, hogy a magánszférában, vagy különösképpen a többségi német tulajdonú cégeknél az FB jogköre jóval nagyobb, mint a mi esetünk­ben, gyakran ők választják meg, jelölik ki a menedzsment bizonyos tagjait, komoly cégképviseleti jogosítványokkal rendelkez­nek. Azt hiszem, ez itt nem várható. Elég nehéz prognosztizálni a jövőt. A választá­sokat követően valószínűleg ismertté válik, hogy a magyar villamosenergia-iparban, vagy a privatizáció kapcsán milyen változá­sok várhatók. Megpróbáljuk ezeket a válto­zásokat követni és mind a tulajdonos, mind a bennünket választó munkavállalók érde­kében munkánkat továbbra is legjobb ké­pességeink szerint végezni. — Sok sikert kívánok! Lovászi Anna Konferencia a minőségről Az előző években már megszo­kott helyszín, a Club-Hotel Balatonaliga adott otthont a TÜV Rheinland Hungária VRF. Kft. kon­ferenciájának. Az ország minden részéből érkez­tek minőségüggyel foglalkozó veze­tők, szakemberek. A szervezőket is meglepte a nagyszámú érdeklődő. A három napos rendezvény ven­déglátói a korábbiak tapasztalatait pozitív módon használták fel.A rö­vid, maximum 20 perces előadáso­kat szekciókra bontották, így jól el­különültek egymástól a témák, mindenki tudta, hogy melyik elő­adásra mikor kerül sor. Az előadók fegyelmezettségét is dicséret illeti, mindenki percre pontosan tartotta a számára biztosított időt. Az előadá­sok a szigorúan vett minőségügyön túlmutató problémákkal, pontosab­ban a humán szférával foglalkoztak, így elhangzottak prezentációk a szakemberképzésről, a minőségügyi oktatásról, a csoportmunka jelentő­ségéről, arról, hogy mitől jó egy menedzsment rendszer, hogy mi­lyen a vállalati stratégiák össz­hangja, stb. Dr. Czitán Gábort, a TÜV Rhein­land Hungária VRF. Kft. vezérigaz­gatóját kértük meg, értékelje rövi­den a három napos konferenciát: — Minden szekcióelnökkel kü­lön beszéltem, és nagyon pozitív volt a visszajelzés. Bevallom, nem is gondoltuk, hogy ennyi embert össze lehet hívni egy témára Ma­gyarországon. A részvétel és a láto­gatottság a témaválasztásnak kö­szönhetően nagyon pozitív volt. Úgy érzem, az előadások színvona­lában is határozott előrelépés ta­pasztalható az előadók felkészültsé­gében és a technikai eszközök al­kalmazásában is. Összességében si­keres volt a „Menedzsment rendsze­­rek”-ről megtartott három napos konferencia. Példaképeink Dr. Csőm Gyula professzor Széchenyi-díjas A Magyar Köztársaság elnöke dr. Csőm Gyula egyetemi tanárnak, a Budapesti Műszaki Egyetem Nukleáris Technikai Intézet volt - alapító - igazgatójának, a BME Természet- és Társadalomtudományi Kar dékánjának iskolateremtő oktatási, tudományos kutatási és mér­nöki tevékenységéért, amely a nukleáris iizemanyagciklus területén alapvetően járult hozzá jelentős tudományos felismeréshez, valamint a paksi atomerőmű nemzetközi összehasonlí­tásban is kiemelkedő biztonságos üzemeltetéséhez, Széchenyi-díjat adományozott 1998. március 15-én a Parlamentben adták át a kultúra és a tudomány területén kimagasló teljesít­ményt produkálók részére a Kossuth-, illetve Széchenyi-díjakat. Nagy örömünkre szép számmal részesültek e magas kitüntetésben a műszaki tudományok legjobbjai. Az atomerőmű újság olvasói számára dr. Csőm Gyulát szeretnénk bemutatni. — Gratulálunk a kitüntetéséhez! Számunkra Pakson külön is jólesett a döntéshozók in­doklása - amit olvashattunk a Fizika Szemlében -, miszerint értékelték a felsőoktatás és a nukleáris ipar négy évtizedes gyümölcsöző együttműködését is. A paksi dolgozók legjelen­tősebb része negyven éves, így keveset tudunk - azt is csak hallomásból - a magyarországi kezdetekről. Mikor és mivel kezdődött az ön szakmai pályafutása ? — Nagyon szerencsés embernek érzem magam. 1958-ban a BME Gépészmérnöki Karán a Hőerőművek tanszékén végeztem, amikor is Lévai professzor irányításával elkezdődött egy nagyon intenzív felkészülés az atomenergetikára. Gondoljuk csak meg, 1955-ben Genfben volt az első konferencia, amikor minden ország számára hozzáférhetővé tették az atomener­giával kapcsolatos kutatási és gyakorlati ismereteket majd 1958-ban a 2. genfi atomenergia konferencián ez a folyamat tovább erősödött. 1957-58-ban Lévai professzor előadásain vég­zős diákként ismerkedtem meg a legújabb eredményekkel és a tudományos diákkörben társa­immal közösen végzett munkánk megjelent az Energia és Atomtechnika szaklapban is. A dip­lomatervemet is meghatározta ez az érdeklődési kör, így 1958-tól „repülő rajttal" részese le­hettem a hazai atomenergetikai kutatás és oktatás alakításának. Mérnöki ismereteim kiegészí­tése céljából a BME elvégzése után beiratkoztam az ELTE fizikus szakra, így a magfizika elméleti alapjait is mélyebben megismerhettem. Országunk akkor is szegény volt energiahor­dozók terén, tehát várakozással tekintettünk area, hogy nálunk építeni fognak atomerőművet. Mivel az atomerőművek számára nélkülözhetetlen a szakember, így bekapcsolódtam a felső­­oktatáson belül az atomenergetika oktatásának megszervezésébe. A graduális és posztgraduá­lis képzésben elkezdtük egy szisztematikus képzési rendszer kidolgozását. — A BME elvégzéséi követően rögtön tanítani kezdett? — Másfél évig az ERŐTERV akkori igazgatója. Lévai professzor közvetlen munkatársa vol­tam - munka mellett tanultam az ELTÉ-n - és az időm egy részét a BME tanszékén töltöttem. 1960-ban be tudtuk indítani az első atomenergetikai szakmérnöki képzést Magyarországon. Megjegyezném, hogy a szakmérnöki képzésre vonatkozó rendeletet is megelőztük, de azért vég­zős hallgatóink már érvényes oklevelet kaphattak. Másodmagammal 1960-61-ben megírtuk a Reaktorelmélet 2. című egyetemi jegyzetet, kollégáimmal hárman elkészítettük az Atomerőmű­vek felépítése és berendezése című jegyzetet. Előadásokat tartottam nappali és szakmérnöki képzés keretében, jegyzetet ittunk, kutattunk és az ELTE fizikus szakán tanultam. Borzasztóan „sűrű" időszak volt ez. A nehézségek ellenére kezdettől fogva felismertük, hogy az atomenergia biztonság legfontosabb eleme az emberi tényező, azon belül a szakemberek kinevelése. — Ennek a korai felismerésnek az eredményeit a mi korosztályunk is értékeli, köszönjük A gyakorlati ismeretek megszerzéséhez nélkülözhetetlen kutatóreaktor mikor és hogyan épült fel? — Az energetikai szakemberek véleményét méltányolta az Országos Atomenergia Bizottság és a Nehézipari Minisztérium, mikor is 1962-ben úgy döntöttek, hogy egyetemi tanreaktor épül­jön. 1963-ban beruházási tervet készítettünk, az egész „vállalkozás egyik motoija” Lévai profesz­­szor volt, akinek nagyon sokat köszönhetünk. Jómagam 1962-ben a BME rektorától kaptam meg­bízást hogy a tervezést, létesítést és üzembe helyezést a BME részéről koordináljam, fogjam ösz­­•sze a szakmai munkát. Ez volt az első magyar tervezésű és építésű reaktor. Kiemelném az ERŐ­TERV és a KFKI szakembereinek munkáját, ami lehetővé tette az 1971-es üzembe helyezést: Hallgatóink az elméleti ismeretek megszerzése mellett tanulmányaikat a gyakorlatban is gyarapít­hatták, kézzelfogható közelségbe került a tanult ismeret. Aztán 1967-ben válaszút elé kerültem. — Mi volt a két választási lehetőség? — Magyarország aláírta Szovjetunióval az államközi egyezményt egy atomerőmű létesítésére, így az ERŐTERV vezetői hívtak, hogy szervez­zem meg és vezessem az atomerőműves tervezői osztályt. Bár nagyon csá­bított ez a lehetőség, végül mégis az oktatást és a kutatást választottam, így kineveztek a BME-n az atomreaktor felelős vezetőjévé, amiből később kia­lakult a Nukleáris Technikai Intézet, amelynek igazgatója lettem. — Épült-e máshol egyetemi reaktor? — A KGST országok közül egyedül Szovjetunióban építettek az egyik egyetemen, így még a szovjet egyetemekről is sokan eljöttek hozzánk, Budapestre tanulni, gyakorlatra. Meg­jegyezném, hogy Szabó József, a PA Rt. vezérigazgatója fiatal mérnökként egy évig nálunk dolgozott. Tervező munkát végzett, pl. a kiégett fűtőelem szállító konténerünket ő tervezte meg, amit aztán le is gyártottak. — Visszatérve az oktatáshoz és kutatáshoz, milyen eredményeket sikerült elérniük az 1971-es üzembevételt követően? — Jegyzeteket jelentettünk meg. Szakmérnöki és egyéb speciális atomenergetikai tanfolya­mokat indítottunk. Több tantárgyat sikerült a nappali képzésben is kidolgozni és bevezetni. A paksi mérnök gárda jelentős része vett részt nálunk rövidebb-hosszabb képzésen, kapott diplo­mát. Jóleső érzés találkozni tanítványaimmal Pakson. Meggyőződésem, hogy a biztonságos üzemeltetés alapvető tényezője a technológiát értő ember. A szakember kompetenciája a legfon­tosabb, így amikor Teller Ede Budapesten felkeresett, megértettük egymást. Az első paksi láto­gatását követően Teller feltette nekem a kérdést, hogy miéit biztonságos Paks, és miért emel­kednek ki jellemzői a többi orosz gyártmányú atomerőművek közül? Válaszomat most is meg tudom ismételni. A sok ok közül különösen fontos az alábbi kettő: 17 A WER 440/213 típusú blokkoknál - talán éppen a gyengébb orosz számítástechnika, irányítástechnika miatt - több hőtechnikai, technológiai tartalékot építettek be. Például alacso­nyabb nyomás, hőmérséklet és kicsivel alacsonyabb teljesítménysűrűség. A biztonság a beépített rendszertartalékoktól is függ, így együttesen elfogadható biztonságot tudtak Pakson megterem­teni, amit a nyugatiak is elismernek. 27 A kiemelkedés magyarázatát a szakembergárda szemléletében és ennek pozitív következ­ményeiben kell keresni. A tervezők, a kutatók és az üzemeltetők együttműködése során min­denki egyetértett azzal, hogy a maximális biztonság megteremtése a legfontosabb feladatunk. Mindenki a maga terén tette a dolgát és közösen tudtuk elérni, hogy a paksi atomerőmű irányító, mérő, adatgyűjtő és információs rendszere korszerűbb lett, mint a többi orosz típusú atomerő­műé. Párosulva a nagyobb tartalékokkal ez az atomerőművet magasabb biztonsági szintre emelte, ezért megállja helyét a korszerű nyugati erőművekkel szembeni összehasonlításban is. Nekem mindig is tetszett az a fegyelem és rend, amit itt tapasztaltam, mert az igényes szakem­bergárdának nemcsak a szűkebb környezet, hanem az ország és az egész nukleáris iparág előtt is el kell tudnia számolni. Azt remélem, hogy ez a fegyelem ma és a jövőben is alapvető jellemzője marad a paksi atomerőműnek. — A mérnökök „rendpártiak", lehetőségükhöz mérten igyekeznek ezt érvényesíteni is. — Általában az erőművekben rend van, de atomerőműben különösen fontos, hogy betart­suk az utasításokat, áttekinthetők legyenek a folyamatok és tudja mindenki a dolgát. A maxi­mális fegyelem és a rend iránti tiszteletet képviseljük a nappali és a szakmérnöki oktatásban is, ezt a szellemet próbáljuk elültetni a hallgatókba. Az atomerőművet üzemeltetőnek a fele­lősségükkel tisztában kell lenniük. Egyetlen atomenergiát ellenző sem tud akkora kárt okozni az atomenergia ügyének, mint mi magunk, ha nem jól látjuk el feladatunkat. Ezt bizonyítja Csernobil példája is. Csernobil teljesen visszafogta az atomenergetikát. Az oktató tevékeny­séget ellátóknak közvetett módon van lehetőségük jó irányba befolyásolni az atomerőmű biz­tonságát, amit én nem kisajátítva, hanem tudásom javát adva mindig is igyekeztem és igyek­szem segíteni. — Akik értékelik vezetőként az oktatási, képzési tevékenységét, azoktól tudom, hogy múltbéli tevékenysége mellett a jelenben is aktív támogatásáról biztosítja az atomerőmű­vet. — Jelenleg többek között hz atomerőművi szimuláció foglalkoztat, a PA Rt. Oktató Köz­pont számára nagyon tehetséges munkatársaimmal közösen készítünk un. szoftver szimuláto­rokat. 1985 óta foglalkozunk ezzel a kérdéskörrel komolyan. Két fajta szimulátorra van szük­ség a képzésben. A tréningekhez nélkülözhetetlen teljes körű szimulátoron kívül kell egy olyan szimulátor, amely segítségével az atomerőműben, ill. annak főberendezéseiben lezajló részfolyamatokat lehet vizsgálni. Ez a kiegészítő eszköz az alapelvi szimulátor, ami nem he­lyettesíti, hanem kiegészíti a teljes körű szimulátort. A mérnököt ez különbözteti meg a szakmunkástól, hogy a „Mi miért van?”-ra is tudja a választ. A folyamatok jobb megismeré­séhez nélkülözhetetlen a részfolyamatok mély ismerete. Mindig lehetnek váratlan esemé­nyek, amelyekre a mérnököknek választ kell tudni adniuk. A szoftver szimulátor ezek mé­lyebb megismerését teszi lehetővé a szakemberek számára. Ezen kívül úgy érzem a munkás­ságom alatt összegyűjtött ismereteket célszerű könyv formájában rendszerezni és közreadni, így a jelen tevékenységemet ez alapvetően meghatározza. Ehhez alapvető támogatást kapok a paksi atomerőműtől, s azon belül számos szakemberétől, amit ezúton is hálásan köszönök. Talán közös célt szolgálunk ezzel is. (Itt szeretném felhívni olvasóink figyelmét, hogy a PA Rt. Műszaki könyvtárba beérkezett a Műegyetemi Kiadótól Csőm Gyula: Atomerőművek üzemtana -1. kötet. A reaktorfizika és -technika alapjai című egyetemi tankönyv, amit természetesen kölcsönözhetünk. „A könyv egy három kötetesre tervezett sorozat első kötete. Célja a további kötetek szakmai meg­alapozásán túl olyan általános reaktorfizikai és -technikai ismeretek adása, amelyek segí­tik az atomreaktorok elvének és működésének megértéséi. Emiatt a kötet önálló könyvként is megállja a helyét..." - olvasható az ismertetőben.) — Ezen a könyvön kívül melyik művére hívná fel az olvasók figyelmét? — 1998-ban az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg az .Atomenergia rendszerek nuk­leáris üzemanyagciklusának továbbfejlesztési lehetőségei” című könyvem a Műszaki tudomá­nyok - az energetika újabb eredményei sorozat 1. köteteként. Ebben a nukleáris üzemanyagciklus területén kapott kutatási eredményeimet összegeztem, amiéit akadémiai nívódíjat is kaptam. Ku­tatásaimat összegezve, kicsit egyszerűsítve kiderült számomra, hogy egy un. szimbiotikus atom­erőmű rendszer, amelyben termikus és gyorsreaktoros atomerőművek is vannak, megfelelő felté­telek mellett az uránkészleteket jobb hatásfokkal hasznosítja, mint a „csak” gyorsreaktoros rend­szer. Emiatt a termikus reaktorral szerelt atomerőművekről nemcsak ma, de a jövőben sem mond­hatunk le. A kutatásaim részeredményeit korábban publikáltam, 1988-ban a könyvben összegez­tem a nemzetközi összehasonlítást is figyelembe vevő eredményeket. — Milyennek látja a Paksi Atomerőmű Rt. és a BME Nukleáris Technikai Intézet együttműködésének jövőjét? — Ismerve a hőerőműveket is, a jövőben sem kerülhető meg az atomenergetika alkalmazása. Megítélésem szerint olajat, gázt eltüzelni vétek, elvonjuk más fontos iparágaktól, amelyeknek nélkülözhetetlen alapanyagaik. Az energiatermelésre nagy részarányban olyan energiahordozókat kell használni, ami más iparágnak nem nélkülözhetetlen alapanyaga (pl. urán). Ez az emberiség jövője szempontjából fontos tézis. A készletek hallatlanul egyenlőüenül vannak elosztva a vilá­gon. Az olajválságok következményeit ismerjük, így egy ország jól gondolja meg, mennyire épít a szénhidrogénekre. Ezért diverzifikálni kell, fontos a több energiahordozóra való építés. Az ország függetlensége számára nagyon fontos a megfelelő stratégiai tartalék képzése. Olaj és gáz esetén külföldről érkezik az energiahordozó, melyből 3-6 hónapos tartalékolás is horribilis tárolási költ­ségekkel jár. Atomerőműben 2-3 évi üzemanyag tárolás sem jelent gondot, sem térben, sem költ­ségben. Környezetvédelem szempontjából a fosszilis erőművek globális hatását ismerjük, itt is előnyben van az atomerőmű. Szükség van tehát az atomenergiára, de nem mindenáron. A lehető legszigorúbb biztonsági előírások betartása esetén szabad építeni és üzemeltetni atomerőművet. E nézetem miatt az egyik környezetvédelmi ankéton úgy mutattak be, mint a „legzöldebb” atom­energetikust. Én rákérdeztem, hogy remélem, nem az „éretlenségemre” gondolt. Természetesen nem - volt a válasz hanem a környezetvédelmi elkötelezettségemet akarta kihangsúlyozni. Fon­tosnak tartom felhívni a figyelmet a hosszú felezési idejű izotópok átalakításában rejlő lehetősé­gekre. Hallatlanul fontos dolognak tartom, hogy kezdettől fogva zavartalan és a kölcsönös elő­nyök kiaknázásán áapuló kapcsolat van a Paksi Atomerőmű és BME Nukleáris Technikai Inté­zete között, reményeink szerint ez a jövőben is folytatódik. — Köszönöm a beszélgetést, és az értékes információkat. Sipos László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom