Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)
1997-02-01 / 2. szám
6. oldal Atomerőmű 1997. február Egy óraadó az ESZI-ből „25 éven keresztül jártam szép sorjába az iskolákat” Szabó Ernő fotó: béri Az Energetikai Szakképzési Intézet óraadó tanárai elsősorban atomerőmőves szakemberek, mérnökök, de bővítik e kört a külső, más területről érkező munkatársak. Szabó Ernő tanár, gasztronómus, az utóbbi 10 évben szállodaigazgatóként dolgozott, ma rokkantnyugdíjas. Színes, tartalmas pályafutása során szerteágazó ismeretre, képzettségre tett szert. Egy mai polihisztor - mondják róla, s aki közelebbről megismeri, megerősíti ezt az állítást. Jelenleg is mozgalmas életet él, számtalan elfoglaltsága mellett az ESZI-ben órákat ad az ötödéveseknek vállalkozási ismeretekből, és kiállításokat, előadásokat szervez az iskolába. Ezek közül különösen említésre méltó Horváth János és Dóczi László festőművészek kiállítása, valamint Poszler György professzor előadása. — Nagyon sokoldalú tudással, színes egyéniséggel rendelkező emberként ismerték meg Önt az ESZI-ben, a diákok és a kollégák. — Képzettségem sokmindenre kiterjed. Voltam pedagógus, vállalkozó, vendéglátós, szállodás, gasztronómus, menedzserképző, közgazdász. 25 éven keresztül jártam szép sorjába az iskolákat (tanítóképző, vendéglátó szakiskola, majd főiskola, menedzserképző, esztétika szak, közgazdaságtudományi egyetem). A tanítóképzőt nappalin jártam, a többit levelezőn, estin. Amióta a szállodaiparban dolgozom - ennek már több mint 30 éve - azóta szervezek kiállításokat volt mestereimnek, évfolyamtársaimnak vagy az időközben megismert és általam kedvelt művészeknek. - Az ESZI-t is bevonta a kiállításokba. — Meggyőződésem, hogy a hely szellemisége az emberek magatartását, érzelmeit befolyásolja. Az ilyen oktatási intézményben rendezett kiállításoknak is az a különlegessége, hogy az emberek nap mint nap, szinte észrevétlenül pillantást vetnek a képre. Meglehet, hogy az első tíz ránézésre nem fogja meg őket, talán sohasem, de az biztos, hogy aki többször találkozik vele, felfedezhet valamit önmaga számára, tehát az emberek rájönnek, hogy róluk szól a mese. Itt az ESZI-ben hagyománya van a kiállításoknak, előadásoknak, én csak segítek abban, hogy az ország más részeiről, más tájakról is mutatkozhassanak be művészek. Sok helyen szerveztem kiállítást és valamilyen babonából mindig első mesterem munkáival kezdem a sort. így itt is Horváth Jánossal, aki meghatározhatatlan illetőségű festőművész, hiszen lehetne vasinak nevezni, mivel a szombathelyi tanárképző főiskolától ment nyugdíjba, ugyanakkor egész életét az Őrségben és a Hortobágyon tölti. Számára két meghatározó élmény van, az úgynevezett realista iskola és a ma már kuriózum számba menő régi, letűnt szokások, paraszti elemek, fehér falú házak, gyönyörű tájak megörökítése. A jelenlegi kiállítás egy másik iskola jeles képviselőjét, Dóczi Lászlót mutatja be. Szintén messziről jött, még nem járt ezen a vidéken, így képei egészen más szín- és élményvilágot tükröznek. Általa felismerhető, hogy nemcsak a reális képnek van meggyőző és gyönyörködtető ereje, hanem az absztraktnak is, habár nem nevezném Dóczi Lászlót teljesen absztraktnak, hiszen csak olyan elvont mélységig megy el, hogy felismerhető legyen a tárgyi világból való merítkezés. Különleges megfogalmazással, színekkel, technikákkal azt mutatja be, hogy valami szokatlan is lehet lírai, és ezek többsége személyes élményből fakad, bensőséges érzelmeket tükröz. — Rendkívül érdekes volt Poszler György előadása, akit szintén Ön hívott ide. — Én elfogult vagyok Poszler Györggyel szemben. Valaha stilisztikát, majd esztétikát tanított nekem, 18 könyvét végigolvastam, volt, amit kétszer is. Remélem, hogy akik hallgatták, azoknak maradandó élményt nyújtott. Ahol előadást tart (ELTE, Színművészeti Főiskola) sehol nincs egy talpalatnyi hely sem. Én mindig nagy örömmel veszem a vele való találkozást és próbáltam az itteni kollégák figyelmébe ajánlani, hogy a hallgatók ismerkedjenek meg egy olyan akadémikussal, aki nem száraz, nem unalmas, hanem lerángatja ide a földre azokat az absztraktnak tűnő, elvont elméleti dolgokat, amelyek a mindennapi életben segítenek közelebb vinni bennünket egy költői, lírai, esztétikai világhoz. Úgy gondolom, ez jó útravaló lehet napjainkban és az elkövetkezendő időben. — Nemcsak lelkes híve a művészetnek, hanem alkotó tagja, többek között lexikonokat szerkeszt. — Több mint 30 évet töltöttem el a gasztronómiában, a szállodaiparban, ahol rendszeresen tanítottam. Három kiadványnak voltam a társszerzője, a Gasztronómiai lexikonnak, a Nagy kínai szakácsiskolának és a tavaly megjelent Sörlexikonnak. Ez utóbbi elsősorban kultúr- és szakmatörténeti mű, és csak másosdsorban termékismertetés. — Milyen tervei vannak? — Mivel én is szekszárdi lettem, így óhatatlanul meg kell írnom a magam könyvét a borról is. Annak szintén kultúrtörténeti, irodalmi értékeit gyűjteném össze az emberközeli esték, borozgatások hangulatával, középpontba állítva a környék borait. Már évek óta foglalkozom ezzel a gondolattal, a bor és a képzőművészet kapcsolatát szeretném összefoglalni. Számomra egy-egy bor a maga zamatával, hangulatával mindig egy festményt vagy egy festőt idéz fel. — A középiskolai tanításhoz hogyan viszonyul? — Én ezt örömmel végzem. A gyerekeknek az általuk választott műszaki területhez képest kissé idegen a vállalkozási ismeret, ezért megpróbálom az érdekesebb, lélektani, humán része felől megközelíteni a dolgokat. Szívesen jövök ide a közösség miatt is, vannak ismerőseim az iskolában és az atomerőműben. Úgy gondolom, hogy heti egy alkalommal Pakson jelen lenni egyáltalán nem hátrány, nekem kedvemre való feladat. Lovászi Zoltánná Nyugdíjbavonulók Horváth László és Radios József Közhírré tétetik, hogy a fenti két úr tisztes kort megélve erőben, egészségben, nyugdíjba vonult. Csapravert hordó és zeneszó mellett meghatódva vették át a dedikált kötényt és a kutyabőr oklevelet. Sz.J. Könyvajánló Sípos László Rovata Aki megváltoztatta a világot Tutlmok. írtik metl>álmalIM » ti!*«' Thomas A. Edison .Mk«mutetm* »<*•*«*«>*“****' AZ l/ZOI AMI’V A villamosiparban dolgozó kollégák, minden elektromosságot használó fogyasztó és rovatunkat figyelmével megtisztelő olvasó számára jelezni szeretném, hogy 150 éve, 1847. február lián született Thomas Alva Edison az Egyesült Államok Ohio állama Milan nevű városában, így most a Tálentum Kiadó „Tudósok, akik megváltoztatták a világot” sorozat: Thomas A. Edison - Az izzólámpa c. kötetére szeretném felhívni a figyelmet. A díszes kiadvány alcíme: Hogyan tette hasznosíthatóvá az elektromosságot a hétköznapi életben minden idők egyik legnagyobb feltalálója. A „Menlo parki varázsló” fáradhatatlan kísérletezéseinek köszönheti az emberiség, hogy elektromos fényforrások világítanak az üzemekben, irodákban és lakásokban. Edison fiatal korában az utcákat, gyárakat és otthonokat homályos fényű gázlámpák világították meg. A franciák által „bámulatos Edisonénak nevezett alkotó nem kevesebb, mint 3000 különböző elméletet talált ki a világítás korszerűsítésére. Fáradhatatlan kísérletezéssel a háromezret kettőre faragta le. Miután kipróbálta, hogy a szénből készült izzószál megfelelő lesz, 6000 különböző anyagot szenesített el, hogy megállapítsa: melyikük lesz a legalkalmasabb. Á díszes kötésű, sok szép fotót és értékes információkat tartalmazó könyv végig kíséri a múlt század legnagyobb újítójának életét. Bemutatja a legjelentősebb találmányait, melyeknek köszönhetően az emberiség a „gőz korszakból” átlépett az „elektromosság korszakába”. Melyek ezek a korszakalkotó technikai csodák? - 1868: Szabadalmat kér szavazatszámlálójára és közlemény jelenik meg a távirászok lapjában „kétirányú” távírójáról. - 1889: Második szabadalma a tőzsdei részvényárfolyam-jelző továbbfejlesztése. - 1877: Létrehozza, megalkotja a fonográfot. Tökéletesíti Bell telefonját, szétválasztva a mikrofont és a hallgatót. - 1878: Dolgozni kezd a villanylámpán és egy elektromos elosztó rendszeren. - 1879: Felfedezi, hogy egy erős vákuummal rendelkező üveggömbbe helyezett elszenesített pamut-izzószál több órán keresztül képes világítani. Megtervezi a „Hosszú derekú Mary Ann” dinamót. - 1880: Villanyvonatot épít és helyez használatba a Menlo Parkban. A felsorolás csak a legjelentősebb alkotásait tartalmazza. Edison életében 1093 újítását szabadalmaztatta. Fő ereje a gyakorlati megvalósításban rejlett. Az ezüstlemezt hanggá, a pamutszálat fénnyé alakította. A keze ügyében lévő legegyszerűbb anyagokat felhasználva a múltból jelent, sőt jövőt formált. Köszönjük, Mr. Edison! Meglepődés A beruházó vállalattól átkerültek az akkori PAV-hoz a kazánház dolgozói, és személyesen még nem ismerték a vállalat vezetőit, csak névről. A dolgozók azt az utasítást kapták, hogy szigorúan ügyeljenek a kazánházba belépő személyekre. Mindenkit kérdezzenek ki, mi járatban van, és ha illetéktelen, akkor el kell onnan távolítani. Egyik este egy személy érkezett a kazánházba, és leült a kazánkezelővel szemben. Szó nélkül körülnézett, babrált ezt, azt. A kazánkezelő megkérdezte tőle először, hogy mi járatban van. Mivel feleletet nem kapott, megkérdezte újból... Akkor is elmaradt a válasz. Ettől aztán olyan ingerült lett, hogy indulatosan, hangját felemelve szólt a személyhez: - De most már aztán, ha nem mondja meg, mit akar, akkor kidobom innen! Erre az illető megmondta a nevét. A vállalat főmérnöke volt. A válasz a kazánkezelőt nagyon megdöbbentette. Ezek után már a megfelelő módon folyt a beszélgetés. A vezető ellenőrzést végzett, a kazánnaplóban néhány hiányosságot fedezett fel. Másnap a kazánkezelő rémülten és egyben letörve várta a főnökével, a segédüzem vezetőjével való találkozást. Elmesélte a történteket. Attól félt, hogy kiadják a munkakönyvét, elküldik a cégtcíl, mert így viselkedett a nagyfőnökkel. A főmérnök magához hivatta a segédüzem vezetőjét, majd megkérdezte tőle kazánkezelő nevét és közölte, hogy amiért az ilyen jól helytállt a munkahelyén, pénzjutalomban részesíti. Forrás: Lovászi Zoltánná ATOMOS ADOMÁK Ugye Anyu, engem is óvtál a széltől? Tavaszi szél vizet áraszt... dudorászik Lacika anyukája. Remélem senki sem hallott?! - ijedt meg saját hangjától. Jaj, de finom ez az akác illat! Érzed ugye te is picikém? - simogatta meg gömbölyödő pocakját Lacika édesanyja a parkban a pádon ülve, arcát az előelőbukkanó, kacsintó, huncut Napocska felé tartva. No, mindjárt fél négy - pillant az órájára, és nagyot nyújtózkodva elindult Lacikáért az oviba. A kerítéstől csíkosra nyomott arcocskák vártak anyukára, apukára, vagy éppen nagyira. Lacika is megpillantotta édesanyját. Napbarnított, pámás ujjait gyorsan belehelyezte a biztonságot nyújtó kézbe. — Milyen könnyű most minden. Már nem is félek semmitől, még a dadustól sem, még akkor sem, ha nem tudok elaludni... A huginak könnyű, mert most is anyu a kabátjába zárta, hogy meg ne fázzon!... Persze engem fújhat a szél! — Remélem, Lacika nem fázik? Mintha melegebb lenne a keze. — Sokkal jobb a huginak, mert kényes és nem akar a lábán jönni. Igaz, az anyu azt mondta, mihelyt a világra jön, őt is megtanítja járni. — Ezek az átkozott esti hírek ne lennének ennyire nyomasztóak! Félelmetes! — Anyu! Ugye engem is megóvsz a széltől?! Dr. Szomor Péterné Köszönetnyilvánítás Köszönetét mondunk mindazoknak, akik PALOTAI ILDIKÓ tragikus halálát követően segítettek bennünket, mély fájdalmunkban, gyászunkban együtt éreztek velünk. Férje, valamint Palotai és Vlrichshoffer család Segítő szándékkal... „Egy pillanat is elég, hogy lemondjon valaki az alkoholról” Pakson és környékén 1988-ban alakult meg a Református Iszákosmentő misszió dr. Molnár Klára segítségével. Rövid szünet következett 1992 végén, majd újraindult a munka, megalakították a Magyar Kékkereszt Egyesületet. (E nemzetközi szerveződés központja Svájc.) Tavaly decemberben megalakult a Tolna megyei szervezet is, mert szeretnék tevékenységüket minél szélesebb rétegek előtt ismertté tenni. Vezetőjük, Bán József kereste fel szerkesztőségünket, hogy az újság olvasóinak is bemutathassa segítő munkájukat. A nagy bajbajutott emberek keresik fel az egyesületet, akik anyagilag, erkölcsileg, egzisztenciálisan teljesen nullára kerültek. Gyakoribb, hogy a feleségek kémek segítséget a Kékkereszt munkatársaitól, amikor a család már a szakadék szélén áll a férj alkoholizmusa miatt, de még menthetőnek ítélik a helyzetet. A gyógyulás egy tizenkét napos programmal indul Dömösön, egy volt szakszervezeti üdülőben, melyet az egyesület megvásárolt. Égyszerre hatvan-hetven személynek van lehetősége arra, hogy teljesen megváltoztassa az addigi életvitelét. Egy pillanat is elég, hogy lemondjon valaki az alkoholról, abban a tizenkét napban azt mutatják meg mindenkinek, hogy csak magát okolhatja a szenvedélye miatt. Az alkoholizmus világméretű probléma, de vannak kiemelten veszélyeztetett korok, országok, s most éppen ilyen korban és országban élünk. Egymillió az alkoholisták száma országunkban és három-négy millió embert érint, akik szenvednek miatta, mégpedig a közvetlen környezetükben, legtöbben a gyermekek. A kábítószerről gyakrabban esik szó, mert érdekesebb, divatosabb, pedig az alkohol a legolcsóbb kábítószer, a legkönnyebb hozzájutni. Nem is gondolja senki, hogy milyen testi és lelki rombolást végez. Mikor a pálinkát kitalálták, azt hitték, az élet italát találták meg. Vidámságot, barátságot ígér és verekedés, erőszak lesz belőle... Hogy mégis van remény, azt tanúsíthatják azok a családok, akiknek tagjai szabadulni tudtak az alkohol rabságából a két hetes gyógyító kurzus után. A szanatóriumba eljutok 40 százaléka boldogan kezdett új életet. A részletekről a Tolna Megyei Kékkereszt Egyesület elnökétől, Bán Józseftől érdeklődhetnek: 7045 Györköny, Kossuth utca 320, vagy a 352-456- os telefonszámon.
