Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)
1997-02-01 / 2. szám
1997. február Atomerőmű 7. oldal Gulyás: szenzációs játék és 68 pont A tavalyi bajnokság idején gyakran bírálták, nem ritkán keresetlen szavakkal annak ellenére is, hogy nyilvánvaló volt, nélküle elképzelhetetlen az ASE kosárlabda csapat. Akaratgyenge - sütötték rá a bélyeget, amikor kívülről úgy tűnt, nem harcol mindig teljes erőbedobással. Nehéz ember (és itt főként nem is meglévő súlyfeleslegére gondoltak) - mondták, amikor edzőjével való nézeteltéréseiről suttogtak. Ez volt tavaly. Azóta a válogatottban is változott a „besorolása”, hiszen a korábbi epizódszereplőből egyre inkább vezéregyéniséggé nőtte ki magát. A bajnoki mérkőzéseken pedig sorozatban remekel, harcol, küzd, játéka még ponterősebb, hasznosabb lett. A legutóbbi Nagykőrös elleni Magyar kupa mérkőzésen pedig olyat tett, amit magyar kosaras tétmeccsen még soha, 68 pontot szerzett csapata 111 találatából! A közönség vastapssal jutalmazta kiemelkedő teljesítményét és a rendszeresen ASE meccsre járók szentül állítják, az idei már egy másik Gulyás Róbert. — Nem történt velem semmi különös, legfeljebb még komolyabban veszem a kosárlabdát. Azt nem mondanám, hogy korábban nem vettem komolyan, de mostanában nagyobb felelősség hárul rám, jobban érzem az elvárásokat - jelentette ki Gulyás Róbert az iménti felvetésre. — Az elvárások tavaly is megvoltak az ASE-nél, válogatottnál egyaránt. — Az elmúlt évben itt Pakson nem volt felhőtlen a viszonyom az edzőnkkel, ez meglátszott a teljesítményemen is. Az is számít, hogy ez a gárda már messze nem azonos a tavalyival, most a szó igazi értelmében inkább vagyunk csapat. Könnyebbséget jelent az is, hogy két litván játékosunk hamar beilleszkedett, hasonló kosárlabdát játszanak, mint mi, míg a korábbi jugoszláv kosarasok merőben más stílust képviseltek, kevésbé voltak közösségi emberek. A válogatottnál pedig a korábbiaktól eltérően sokkal inkább érzem, hogy bíznak bennem, számítanak a játékomra, így igyekszem minél jobban meghálálni ezt. Ott is változott a helyzet, a korábbinál lényegesen jobb a hangulat. — Legutóbb a Nagykőrös elleni teljesítményeddel örökre beírtad neved a magyar kosárlabda arany könyvébe. — Emlékezetes mérkőzés volt számomra, hiszen ennyi pontot magyar kosaras még nem ért el. Tudtam a szünetben, hogy sokat dobtam, de eleinte nem foglalkoztam vele. Csak amikor 50-től a szurkolók hangosan számolták a találataimat, akkor kezdett foglalkoztatni, hogy talán csúcsot dobok. A végén lehetett volna hetven is, de ziccerben kicsúszott a kezemből a labda. így is volt nagy ünneplés, sok gratuláció a meccs végén. Korábban, még évekkel ezelőtt az ifiben dobtam egyszer 55 pontot, ez volt eddig az egyéni csúcsom. Magán az eredményen túl annak örültem, hogy viszonylag keveset rontottam, hetvennyolc százalékkal dobtam mezőnyből, valamint közben sikerült az idényben a tizedik triplámat is elérnem. — Tehát akkor főként a körülmények változtak, Te „csak” komolyabban veszed a játékot. — Érzem, tudom én is, hogy változott a játékom. Gondolok főként a védekezésre, amely leginkább akarati tényezőkön múlik. A jobb teljesítményhez hozzájárni az is, hogy ma már kevésbé téma a súlyom, néha erényként is hat, amikor nem tudnak feltartóztatni a palánk alatt. — Beszéljünk másról. Bár meszsze még a bajnoki zárás, de nem titok, lejár Pakson a szerződésed. Gondolkoztál-e már a jövőről? — Arra gondolsz, hogy elmegy ek-e Paksról? Az valóban a jövő titka, még nem tárgyaltam senkivel. Az biztos, először az ASE-vel fogok leülni, de meghallgatom más klubok ajánlatát is. — Ezt érthetem úgy, hogy nem akarsz mindenképpen távozni, ha teljesítik kéréseidet, akkor továbbra is maradsz Pakson? — Nem a pénz a legfontosabb, nem az a mindenem. Azt is figyelembe kell vennem, hogy Pakson évek óta nem léptünk előre, nem léptünk sehová, hiába fordult meg itt sok-sok játékos. Egy idő után már fárasztó, hogy én igyekszem minél jobban játszani, de mindhiába. Vagy én nem tudok többet lendíteni a csapaton, vagy a többiek nem képesek nekem eredményesebben segíteni, de az is lehet, hogy így közösen nem megyünk többre. Ha ez így marad, váltani kell. — Tehát, esetleges hosszabbításod attól is függ, hogy erősödike a csapat annyira, hogy realitássá váljon az előrelépés? — Ez már szempont volt legutóbbi aláírásomkor is, mégsem jött össze. És azt sem mondhatom, hogy a vezetők nem próbálkoztak neves játékosokat igazolni, de Magyarországon a klubok ragaszkodása miatt nagyon nehéz kimozdítani a jobb kosarasokat megszokott helyükről. Szerintem legalább három olyan magyar játékost kellene szerződtetnünk, akik képesek mérkőzéseket eldönteni, ez pedig nem könnyű feladat. Szóval nem tudom még mi lesz jövőre, de addig is az idén szeretnénk jól szerepelni. Medgyesy / Ez történt... Kosárlabda: jan. 8. ASE - Danone-Honvéd 81-84 (45-42). Ld: Gulyás 27, Visockas 17, Hencsey 12/9. Jan. 11. ASE - Nagykőrösi KSE 97-79 (54—42). Ld.: Visockas 21, Gulyás 20, Monok 14/3. Jan. 15. Klíma-Vili Kaposvári SE - ASE 77-92 (31-47). Ld: Gulyás 37, Visockas 24, Buzelis 12. Jan. 18. ZTE - ASE 94-88 (40-35, 77-77). Ld.: Visockas 29, Gulyás 25, Muntean 15/3. Jan. 22. ASE - ALBACOMP 90-85 (44-34). Ld.: Gulyás 35/3, Buzelis 18/3, Monok 14/12. Febr. 1. Magyar kupa nyolcaddöntő: ASE - Nagykőrösi KSE 111-90 (47—47). Ld.: Gulyás 68/3, Visockas 14, Muntean 12. Labdarúgás: Előkészületi mérkőzés: Stadler FC - ASE 1-3 (0-2). Gól: Kovács, illetve Búzás, Barna, Fejes. Renimpex-kupa Paks, végeredmény: 1. Dunaszentgyörgy Limex SE 9, 2. PVSK 6, 3. Paksi SE 3, 4. Gerjen 0 ponttal. A torna gólkirálya: Magyari (Limex SE), legjobb kapus: Szlanyinka (Limex SE), legjobb mezőnyjátékos: Kvanduk (Limex SÉ), legjobb paksi játékos: Kovács Z. (PSE). Sakk: Megerősítette vezető helyét az Atomerőmű SE sakk csapata, miután hazai környezetben nagyarányú vereséget mért a szomszédvár, KSZE Szekszárd együttesére. Atomerőmű SE - KSZE Szekszárd 10,5-1,5. Győzelmet szerzett: Ács, dr. Hazai, Gosztola, Tancsa, Vidéki, Mészáros, Tóth A., Kis, Berta, Berkes, döntetlenül végzett: Molnár. Az NB I/B élcsoportja 5 forduló után: 1. ASE 42,5, 2. Fabulon 37, 3. Keszthely 34,5 ponttal. A labda a régi, Gulyás viszont az idén remekel Fiatal kollégáink sportsikere Az idén is vár a természet Az ASE Természetjáró Szakosztály idei túraterve: Az elmúlt év végén a Nemzeti Sportból értesültünk, hogy két fiatal paksi játékvezető az NB Il-es rangsorban a legjobbak között végzett. Az ellenőri jelentések alapján a több mint negyven foci bíró közül a pontversenyben Makai János listavezető, Sóthy András pedig harmadik lett. A szakma elismerésétől függetlenül a sportújságírók is többször látták a fiúkat a forduló legjobb játékvezetőinek. János és András számára megkezdődött a fizikai alapozás időszaka, így az Atomerőmű Sporttelepen beszélgettünk az 5 km-es táv lefutása után. Mivel mindketten kollégák, a Paksi Atomerőmű Rt. szakemberei, rövid, a benti munkával kapcsolatos bemutatkozást kértem. Makai J.: — 1986 óta dolgozom az erőműben. 1996 áprilisig a Reaktor Osztályon primerköri főgépészként, majd áprilistól a Karbantartó Irányító Bázison irányító technikusként. Szüleim 1977 óta dolgoznak az erőműben, így többszörös a kötődésem a technológiához. Sóthy A.: — 1981. március 13-án villanyszerelőként kezdtem Pakson, jelenleg a Villamos Igazgatóság Erősáramú Karbantartó Osztályán művezetőként a villamos készülékek javításával és karbantartásával foglalkozom. Munkám mellett a Magyar Elektrotechnikai Makai János Egyesület Paksi Szervezet gazdasági felelőseként igyekszem segíteni társaimnak. A fiúk gyakran feltűnnek tömegsportrendezvényeken, ha idejük engedi besegítenek a kispályás focimeccsek lebonyolításába is. Mióta foglalkoztok játékvezetéssel? Sóthy A.: — 1980 májusa emlékezetes számomra. Budapesten, a bírói vizsga után vezettem a Ganz Mávag - III. Kér. TTVE serdülő mérkőzést. Előtte is volt kapcsolatom a labdarúgással, gyerekkoromtól kezdve fociztam a PSE-ben. 1990 szeptember 2-án Kecskeméten vezettem első NB lles mérkőzést. Jelenleg az 58.nál tartok. Makai J.: — Többen tudják a szakmában, hogy édesapámtól - aki a megyében elismert bíróként működött - tanultam meg az alapokat. 1986-ban vizsgáztam, májd Szinger Ferenc védőszárnya alatt kijártam a ranglétra alsó fokait. Édesapám „szegre akasztott sípját” megörökölve ténylegesen átvettem a stafétát. Két és fél éve működöm az NB II-ben, így 23 levezetett mérkőzés után jól esett az elismerés. — Mi motivál benneteket, miért szeretitek a bíráskodást? Makai J.: — Nehéz megfogalmazni. Következetes és rendpárti vagyok munkámban és korán kifejlett az igazságkeSóthy András resés iránti igényem. Mindig gondosan ügyelek a szabályok betartására. Ä bíráskodás persze játék, melyben én igyekszem segíteni a csapatokat a valós eredmény elérésében. Sóthy A.: — Szellemi és fizikai erőpróba is egyben a játékvezetés. Úgy érzem, jól tudok emberekkel kommunikálni és rengeteg élményt, ismeretet is szereztem az elmúlt 16 évben. A kondícióm megtartásában sincs gondom, így a szövetségi felmérőket jó eredménnyel sikerült teljesítenem. — Milyen céljaitok vannak a közeljövőt illetően? Makai J.: — Szeretném megismételni elmúlt évi eredményeimet és bekerülni a 24 fős NB I-es keretbe. Sóthy A.: — Közeli kitűzött célom a középfokú angol nyelvvizsga, NB I-es keretbe kerülés és esetleg nemzetközi mérkőzéseken asszisztensi feladatok ellátása. A fiúk a rövid idő alatt elért fejlődésük során nem feledkeznek meg azokról, akiknek sokat köszönhettek eddig: Szinger Ferenc, Makai János, Gabi Géza, Varga Péter és még több megyei kolléga. Reméljük, nemsokára hírt adhatunk arról, hogy NB I-es labdarúgómérkőzésen a két fiatal paksi fiú bíróként és partjelzőként fut a ki a zöld gyepre. Sipos László (Időpont, hely, túravezető) Január 18. Paks környéke, Nagy István Február 20. Szekszárd környéke, Jakab Albert Március 8. Mecsek, Wollner Pál Március 15. Atom Kupa Március 28—31. Karancs, Baksa Tamás Április 12. Pilis, Gergely László Április 26. Budai hegyek, Nagy István Május 3. Mecsek, Adorján Antal Május 16—19. Bükk, Poósz Endre Május 31. Balaton-felvidék, Godány Myrtill Június 7. Bakony, Treszl János Június 27-29. VOTT Július 16—26. Thüringia, Wollner Pál Augusztus 4—12. Szlovák Paradicsom, Nagy István Szeptember 6. Gerecse, Treszl János Szeptember 20. Vértes, Gergely László Október 4. Villányihegység, Jakab Albert Október 23-26. • őrség, Nagy István November 8. Gödöllőidombság, Poósz Endre November 22. Németkéri erdő, Wollner Pál December 6. Mikulás túra (Gemenc), Baksa Tamás December vége Turista évzáró Remélhetőleg minden túrázni vágyó talál kedvére való utat, lehet jelentkezni, kellemes időtöltést! Újsághír: Répási László, a volt válogatott csatár egy félidény paksi szereplés után egyoldalúan szerződést bontott az Atomerőmű SE labdarúgó csapatával és egy osztrák alacsonyabb osztályú együtteshez távozott. Őszintén mondom, nem vagyok sem büszke, sem elégedett és nem hangoztatom unosuntalan, hogy „már pedig én megmondtam”. Már csak azért sem, mert távolról sem én voltam az egyetlen, aki annak idején a hír hallatán fejét csóválta, aki nem hitt az üzlet sikerében. Nem kellett ehhez jövőbe látás. Annál is inkább, mert élénken él még az emlék, amikor egy Farkas Simon nevű, a válogatott közelében is megfordult labdarúgót szerződtettek Paksra. Akkor, amikor nehéz helyzetben volt a város csapata, amikor a bajnokság során kardélen táncolt a másodosztályú lét. Akkor hurrá hangulattal, megmentőként fogadták a szombathelyi „labdaművészt”, hogy néhány mérkőzés elteltével még keserűbb legyen a felismerés. Már mint az, hogy a különösebb motiváció, csupán a „jobb egyelőre nincs, amíg pedig adódik valami, addig elleszek itt” elveket valló, a pályán leginkább a csapat szívét - állt és dobogott - alakító Farkas nem sokat tett a paksi labdarúgásért, tőle akár ki is eshetett volna a csapat. A helyzet az idei bajnokságban sem változott meg. Mindenki előtt világos, a labdarúgóknak az első nyolc között kell végezniük ahhoz, hogy jövőre a másodosztályban szerepelhessenek majd. Ismert volt ez már a bajnoki nyitány előtt is, ezért igyekeztek úgy erősíteni, hogy a csapat teljesítse az elvárást. Aztán amikor nem jöttek a várt eredmények, amikor csak cseppenként szaporodtak a pontok, akkor újabb játékosok után kellett nézni. És a törekvéseket siker koronázta, hiszen egy igazi nagy hal akadt a paksi hálóba. Nevezetesen Répási László, egy olyan volt válogatottjátékos, aki az NB I gólkirálya is volt, aki többéves külföldi szereplés után tért haza korábbi klubjához. Ott azonban hamar kiderült, ha futballozni nem is felejtett még el, de már nem sokat vár a futballtól, pontosabban várni vár, csak nem sokat áldoz már érte. Egy kis kényelmes játék, amit jól meg is fizetnek, ezt várta csak a pályafutása végéhez közeledő csatár, vagyis egy osztrák sokadosztályú kiscsapat invitálását, mint annyi más kiöregedőben lévő magyar labdarúgó. Ehhez azonban előbb amatőr státusz kell. Kapóra jött hát a bajban lévő paksi érdeklődés, hősünk idény közben vállalta a megváltó szerepét és igent mondott az ASE hívására. Maradandót nem alkotott - mint ahogy az ilyen esetekben lenni szokott -, miért is „szakadt” volna meg a számára semmit sem jelentő paksi fociért? Bár • az őt szerződtetők bíztak benne, ám ezzel együtt is az őszi idény végén az Atomerőmű SE NB III-at jelentő helyen végzett, tavasszal gürcölhet a másodosztályban maradásért. Igaz, most már Répási nélkül, de természetesen újabb játékosok igazolásával. Hiszen a nagy számok törvénye szerint egyszer csak bejön. Medgyesy i A csatár angolosan távozott
