Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)

1997-04-01 / 4. szám

1997. április Atomerőmű 7. oldal Többszörös mesterek Sziklenka Lászó Harcsár István államtitkártól vehette át a mesteredzői érmet és oklevelet Sziklenka László harmincöt éve kapta első mesterlevelét, három éves gyakorlat után férfiszabó-mester oklevél bir­tokában kezdett el önállóan dolgozni. A kajak-kenu sportban eltöltött eredményes edzői pályafutásának elisme­réseként a közelmúltban Har­csár István államtitkártól át­vehette második, most már edzői mesterlevelét. Szik­lenka László kajak-kenu szakedző - aki immár tíz éve dolgozik Pakson a vízisportte­lepen - Hajba Antal, az ASE Kajak-Kenu Szakosztály ve­zetőedzőjének biztatására adta be pályázatát az edzői pálya csúcsát jelentő mester­edzői címre. — Egy szakma mesteréből idővel, óriási befektetéssel, türelemmel és pedagógiai ér­zékkel az edzői hivatás mes­terévé lehet válni, ha a közeg is segíti a fejlődést - kezdte a Duna-parti beszélgetést Hajba Antal - Tónió -, aki szintén mesteredzői minősítéssel ren­delkezik. — 1987-ben, a szöuli olimpia előtt egy évvel ked­vező kiutazási ajánlatot kap­tam a koreai szövetségtől, amit nem volt szívem elutasí­tani. Sziklenka László kéré­semre akkor jött el hozzánk edzősködni. Bemutatkozása kitűnően sikerült, hiszen Hoffmann Ervint már ő készí­tette fel a belgrádi ifi vb-re, ahol Ervin három aranyérmet gyűjtött. Az olimpia után visszakaptam versenyzőimet, Sziklenka László pedig egy teljesen új korosztályt tobor­zott, velük kezdte újra. Az elmúlt nyolc évben el­végzett munkája mára „beé­rett”, tanítványai több nem­zetközi versenyen arany­éremmel, értékes helyezések­kel honorálták nevelőedzőjük munkáját. — Gondolom, nemcsak ez a tíz paksi év számított a pá­lyázat értékelésénél? - kér­deztem az újdonsült mester­edzőt. — Versenyzői pályafutá­som végét követően - immár negyven éve - edzőként is dolgoztam Budapesten. Neve­lőedzője, felfedezője voltam Foltán Lászlónak és Frey Oszkárnak, akik felnőttként olimpián, világbajnokságon szereztek dicsőséget orszá­gunknak. A tehetségek gon­dozását, a „gyémántcsiszo­lást” Győrben folytattam. Az ott eltöltött tíz év alatt a Rába-parti városban is sike­rült ifi válogatottakat nevel­nem. Másfél éves szolnoki ki­térő után Tónió kérésére jöt­tem Paksra, és nem bántam meg akkori döntésemet. Úgy érzem, hogy a mesteredzői cím, amelyet átvehettem élet­pályám elismerése is, a közel hetven válogatott versenyző­­neveléséért is kaptam - emlé­kezett vissza pályafutása ál­lomásaira Sziklenka László. A Duna-parton az edzői csapatmunka figyelme a ver­senysport mellett az atom­erőműben dolgozók szabad­idősport igényeinek kiszolgá­lására is kiterjed. A legtöbb felnőtt kötődése - kajak-ke­nus öregfiúk - a vízisportte­lephez az itt sportoló gyerme­keiken keresztül indult, majd évek során a jó hangulatú ví­zitúrákon fejlődött. Tónió idén is várja, és szeretné a nem PA Rt-os paksiakkal is kibővíteni a Baráti Kört. Idén a Mura-Dráva magyarországi határszakaszára tervezik az egyhetes nyári túrájukat. Az edzők felkészülten várják a vízisport barátait a Duna part­ján lévő csónakházban. Sipos László Élmény a Retek-ágban Hétágra sütött a Nap, mi mégis a föld mélyébe készültünk. A Baradla-barlang bejárata előtt tanakodtunk, vajon mi is vár ránk odalent. Már régóta ké­szülődtünk erre a napra, hogy meglássuk a Retek-ágat. Végre berobogott Feri, a ve­zetőnk és pihegve kérdezte: Tudjátok, hogy nagy a víz a Retekben? Nem baj, megyünk! Hogy helyenként talán derékig kell gázolnunk majd benne? Nem baj, megyünk! Hogy a vízhőfok 3 C fok körül van? Na és? Hát jó - törődött bele - és kiosztotta a kézilámpákat és már indultunk is. A korábbról már jól ismert termeken haladtunk át, de mint mindig, ezúttal is lenyűgöztek a stadionnyi méretek, a kivilá­gított cseppkövek csillogása, amint visszattikröződtek a Styx sima vizében. A kivilágí­tott szakasz hamar véget ért, a lámpáké lett a főszerep. így ju­tottunk el a Hangversenyterem után a Libanon út elágazásá­hoz. Melyiken tovább? a „sétá­lón”, avagy a „mászóson” - tette fel a kérdést Feri. Nem volt igazi kérdés, persze hogy a mászóson. A csepegő víztől csúszós sziklákon kapaszkod­tunk tovább, kezdtük „kapizs­­gálni”, mi is vár ránk a Retek­ben. Ismét elértük a kiépített utat, majd azt a pontot, ameddig Vass Imre, a Baradla feltárója 1821-ben első útján eljutott. Lámpáink fényében tisztelettel adóztunk a lelkes bányamérnök emlékének, aki feltárta a ma már a Világörökség részét ké­pező barlangot. Kacskaringós utakon haladtunk tovább, mi­közben fantasztikus formájú és méretű cseppkövekben gyö­nyörködhettünk, majd egyszer csak ott álltunk a Retek-ág be­járatánál. Bevilágítok. Kétol­dalt függőlegesen sziklafal, lenn víz. Vezetőnk felkapasz­kodik a fal tetejére, ahol száraz, de négykézláb kell mászni. Én inkább belegázolok a vízbe, hát nem egy termálfürdő! A víz combig ér, a gumicsizma tele. Mire megszokom, elhagyjuk a patakot, „szárazföldön” me­gyünk. Választanom kell, bá­mészkodom, vagy megyek, mert a kettő együtt nem műkö­dik. Egy ponton lerakjuk a kézi­lámpákat, innen mindkét kézre szükség van, maradnak a fej­lámpák. Fújtatva érünk a Cso­dák termébe, fantasztikus alakú és helyzetű óriási cseppkövek között haladunk. Egyszer csak sok ezernyi szabályos, retek alakú cseppkövecske lóg felet­tünk. Hosszú „gyökerein” víz­­cseppek csillognak, némelyik még „szőrös” is, mint az igazi retek. Nehéz betelni a látniva­lóval, egyszerűen gyönyörű. Itt a vége a Retek-ágnak, visszafordulunk. A már ismert úton ,.rutinosan” haladunk, de csöndes a társaság. Mindenki az átélt kaland hatása alatt van. Az Óriások termében ismét megállunk, Feri beteszi a zene­gépbe Vangelis 1492 című ze­néjét. Lenyűgöző hatással van ránk, és valahogy most nekünk harsog ez a felfedezésről szóló oratórium. Mert bár mi nyo­mába sem érhetünk Kolumbu­száknak, de mi is felfedeztünk egy kis világot. Ami csak a mi­énk, amit úgy hívnak: élmény. Nagy István Embert próbáló túra - csodás környezetben A jövő szellemi sportja? Nem tudom, kinek mit mond a szó: hexasakk. Az utótaggal nem is lehet gond, de így együtt? A tájékozatlanok mentségére szólhat, hogy e sportág nem tekinthet vissza jelentős múltra, hazánkban is mindössze 1980-tól ismerik, nem sokan játsszák. Köztük van Vámosi Albert, a PA Rt. dolgozója is, aki előbb meg­szerette, majd évek óta űzi is a hexasakkot. őt kértük egy „ismerkedési” beszélgetésre sportágáról. — Mióta foglalkozol sakko­zással? — Gyakorlatilag gyerek ko­rom óta sakkozom, még édes­apámtól tanultam a játék szere­­tetét. — Hogyan ismerkedtél meg a hatszögletű sakktáblával? — Egy véletlen folytán, még 1980-ban. Olvastam az új­ságcikket, hogy Rudolf László ezüstérmet szerzett a hexasakk EB-n. Rádöbbentem, hogy én ismerem őt, még a Tiszai Hőe­rőműtől, ahol mindketten dol­goztunk. Felhívtam a cikk szer­zőjét, akitől megtudtam, hol ér­hetem el Rudolf Lászlót, és fel­kerestem őt. így találkoztam a játékkal, amely nagyon megtet­szett, ekkor kezdtem vele fog­lalkozni. — Mit kell tudnunk a hexa­sakk születéséről? — Magát a játékot 1972-ben egy Londonban élő, lengyel származású úr, Wladislaw Glinsky találta ki. ö néhány évvel ezelőtt elhunyt, de koráb­ban sikerült személyesen is ta­lálkoznom vele, sőt egy EB-n mérkőztem is ellene. A lengye­leknél gyorsan teijedt az új irányzat, ők váltak a sportág nagyhatalmává, Magyaror­szágra is tőlük érkezett. — Melyek a lényegesebb kü­lönbségek a hagyományos sakk és az új irányzat között? — A közismert sakkban 32 figura van, a hexában pedig 36, a tábla hatszögletű és nem kettő, hanem három színű. A harmadik színre jön egy új futó, valamint a nyolc gyalog helyett van kilenc. A középpontosan szimmetrikus tábla mezőinek száma 91, 30 világos, 30 fekete és 31 szürke mező. — Ezek voltak a kellékek, de valószínűleg magában a játék­ban is vannak jelentős különb­ségek. — A bonyolultságot te­kintve a hagyományos sakkban a kezdő lépésekre 400 variációs lehetőségük van a játékosok­nak. Ugyanez a hexasakknál kb. 2500 lépésre jön ki, vagyis e tekintetben a hagyományos sakk csak „fapados” a hexához képest, már a kezdeti lépések­nél is a hagyományos középjá­tékának megfelelő szintű szitu­ációk vannak. A hexasakknak nincs nagy irodalma, ezért jelentős szere­pet kap a sakkozó kombinatív képessége, éppen ez adja szép­ségét. Amíg a hagyományosnál állandó elméleti felkészülés, számítógépes háttér nélkül ma már nem lehet eredményesen játszani, addig a hexánál hajó a kombinatív, stratégiai érzéked, akkor bárkivel felveheted a versenyt. De mindezen különb­ségek dacára is a két irányzat jól megfér egymás mellett, sőt remekül kiegészítik egymást. — A hexasakkban mely eredményeidre vagy a legbüsz­kébb? — A minősítésem nemzet­közi mester, voltam már ma­gyar bajnokságon dobogós, ál­talában az első tízben szoktam végezni. Ezen kívül a levelező magyar bajnokságot háromszor nyertem, megszakítás nélkül. — Nálunk mennyire terjedt el a sakkozás e formája? — Léteznek megyei szövet­ségek, de igazából csak néhány kisebb központ alakult ki, mint Budapest, Debrecen, Miskolc, Pécs, sajnos Tolna megyében csak kevesen vagyunk. Órszá­­gos viszonylatban is csupán néhány százan játszanak hexa­sakkot, többnyire ott, ahol a hagyományos kevésbé sikeres. — Hogyan alakulhat a jövő az új irányzat számára, véle­ményed szerint életképes lesz a hexasakk? — Én bízom a térhódításá­ban, a XXI. század szellemi sportjának tekintem. Vélemé­nyem szerint a hagyományos sakkban - bár nyilván szüksé­ges a megfelelő képesség - las­san már a computereké a fősze­rep. Éppen ezért hiszek abban, hogy a hexasakk révén az em­ber ismét visszaszerzi vezető szerepét. Medgyesy Dzsúdós egyveleg A magyar válogatott tagja­ként Rómában A-kategóriás versenyen szerepelt Tjll Bar­bara. Az Atomerőmű SE 52 kg-os junior világbajnoki bronzérmese első két mérkő­zését ipponnal nyerte, de ezt követően a kubai olimpiai bajnok, Gonzales megálljt pa­rancsolt számára. Barbara a vigaszágon folytatta, ahol egy spanyol és egy lengyel dzsú­­dóst győzött le. A bronzére­mért nagy hazai riválisával, Vészi Klárával került szembe, akitől a budapesti Hungária kupa után Rómában is vere­séget szenvedett, így végül is az ötödik helyen zárta a ver­senyt. Egyelőre nem tudni, mi lesz az ASE olimpiai- és- világbaj­nokának, Kovács Antal EB részvételével. Atom Anti ugyanis már hosszabb ideje nem lépett hivatalos versenyen tatamira, edzőjével, Hangyási Lászlóval komoly alapozó munkát végzett helyette. A megterhelő edzések sorozatát követően már a technika „csi­szolását” végzi a sikeres páros, ám a felkészülést egy kellemet­len sérülés zavarta meg. Ko­vács Anti bal mutatóujja ugyanis rendszeresen begyul­lad, ezért kisebb műtéti beavat­kozást igényel. Az ausztriai Rohrbachban egy nemzetközi versenyen vet­tek részt az ASE legjobb után­pótlás korú dzsúdósai. Eredmé­nyek: Diák C, 33 kg: 3. Csok­­nyai, +44 kg: 3. Mészáros, Diák B, 36 kg: 3. Hirczi, 44 kg: 5. Szilágyi. Diák A, 36 kg: Haaz Á„ 2. Haaz P„ 40 kg: 1. Matlag A., 65 kg: 3. Fazekas. Ifjúságiak, 45 kg: 3. Matlag A. Juniorok, 52 kg: 3. Till R., 60 kg: 5. Treszl, 71 kg: 2. Braun. Ez történt... Kosárlabda: Magyar kupa négyes döntő: Márc. 8-9 Marc-Körmend - ASE 87-79 (37-34). Ld.: Gu­lyás 26, Buzelis 16/9, Hencsey 13/9, Muntean 13/3. Falco - ASE 98-83 (45—41). Ld.: Vi­­sockas 31, Mihály 13/3, Siska 12/6. Az ASE végül a negyedik helyet szerezte meg. Bajnoki rá­játszás: 1-8. helyért: Márc. 12. Marc-Körmend - ASE 90-64 (48-27). Ld.: Buzelis 22/6, Vi­­sockas 20. Marc. 15. ASE - Marc-Körmend 84-90 (35—49). Ld.: Hencsey 24/12, Visockas 18. Márc. 17. Marc-Körmend - ASE 110-65 (51-32). Ld.: Vi­sockas 20, Hencsey 18/3, Mun­tean 12/6. Az 5-8. helyért: Márc. 28. Tegáz-Debrecen - ASE 85-80 (42-44). Ld.: Vi­sockas 27, Mihály 17, Hencsey 16/6, Monok 15/6. Ápr. 02. ASE Tegáz-Debrecen 64—79 (36-42). Ld.: Visockas 22, Mi­hály 15/3, Hencsey 13/9. Labdarúgás: Márc.02. Nagykanizsai Olajbá­nyász - ASE 1-3 (1-2). Gól: Fe­jes, Vayer, Tóth. Márc. 09. ASE- Balatonfured 4—0 (4-0). Gól: Fejes, Barna, Soós, Búzás. Márc. 15. Lombard FC-Tatabá­­nya - ASE 1-2 (0-2). Gól: Barna, Vayer. PSE - Bonyhád 4-1 (2-0). Gól: Szendrei 2, Ra­dies 2. Marc. 23. ASE - Rákó­­czi-Kaposcukor 4-0 (3-0). Gól: Fejes 2, Búzás 2. Felsőszentmár­­ton - PSE 2-0 (0-0). Márc. 30. Százhalombatta - ASE 0-2 (0-0). Gól: Tóth, Molnár. PSE - Balatonlelle 0-1 (0-0). Ápr. 06. ASE - Budafok 0-0, Kaposfüred- PSE 0-1 (0-0). Gól: Kulcsár. Sakk: Az NB I/B csapatbajnokság ki­lencedik fordulójában rangadót játszott az Atomerőmű SE együttese, hiszen a dobogóra pá­lyázó Fabulon ellen ült asztal­hoz, hazai környezetben. A mérkőzés igazolta a fordulóról fordulóra remek formában ját­szó paksiak erőfölényét, nem tartogatott komoly izgalmakat. A vendégek hamar tapasztalhat­ták, az ASE nem véletlenül ve­zeti meggyőző fölénnyel a table­­lát, számukra legfeljebb a tisztes helytállás maradhat. Az első táb­lákon egyértelművé is vált a paksi fölény, ennek jegyében Ács, Vidéki, dr. Hazai, Molnár és Mészáros is teljes pontot szerzett. Hozzájuk csatlakozott győzelmével Berkes, Vámos és Tancsa pedig döntetlennel járult hozzá az Atomerőmű SE 8:4-es magabiztos sikeréhez. Äz NB I/B élcsoportja 9 for­duló után: 1. ASE 75, 2. Keszt­hely 64.5, 3. MAFC 60.5, 4. Fa­bulon 58.5 ponttal. Elismerés A magyar sport közvetlen után­pótlásának legeredményesebb képviselőit, valamint a nevelé­sükben, felkészítésükben részt vett szakembereket köszöntötték azon az ünnepségen, amelyet az Országos Testnevelési és Sport­­hivatal tartott Budapesten. A meghívott ifjú sportolók ötven­négy arany-, negyven ezüst- és negyvenhét bronzérmet „termel­tek” az elmúlt évi korosztályos világversenyeken, ami ékesen mutatja a magyar sport hátor­szágának gazdagságát. Örvende­tes, hogy az iménti dicsőséges eredmény lajstromhoz az Atom­erőmű SE sportolói is hozzájá­rultak, így ott lehettek az elit mezőnyben. Az ünnepi köszön­tőt követően a megjelent sporto­lókat, edzőiket megjutalmazták. Ennek keretében Kiváló Ifjúsági Sportoló-díjat vehetett át Till Barbara, Feil Imre, Kozmann György és Siebel Lajos, ugyan­akkor Kiváló Nevelői Munkáért elismerésben részesült Hangyási László (cselgáncs), Makrai Csaba és Sziklenka László (ka­jak-kenu). Elismerésükhöz ez­úton is gratulálunk!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom